Fogarasi József

Karácsonyi üdvözlet - és 25 db "ajándék" népszavazási kérdés

2009. december 21. hétfő

 

 

Országos Választási Bizottság

 

1903. Bp. Pf. 314

 

Tisztelt Országos Választási Bizottság!

 

 

A magunk nevében – egyrészt, mint magyar állampolgárok, másrészt, mint az Európai Unió egyik tagállamának választójoggal rendelkező polgárai – megköszönjük az Országos Választási Bizottság (OVB) jelen választási ciklusban kifejtett fáradtságos, áldozatkész, dicsőítésre nem méltó munkáját. Továbbá, a közelgő ünnepek alkalmából valamennyi tagjának – a minket nyilvánosság előtt sem tisztelő, és ezt nyíltan is hangoztató tagját is beleértve – kívánunk áldott, békés és kellemes Karácsonyi ünnepeket. Egyben bizakodunk: az igen közeli időben felálló új OVB - összetétele következtében - az állampolgárok felé nyitottabb - a polgárok által ellenőrizhetőbb, a választópolgárok iránt kellő empátiát tanúsító, az egyes szakmai kérdések eldöntésénél felkészült külső szakértők véleményére támaszkodó, kiegyensúlyozott és folyamatosan pártatlan, a választópolgár jóhiszeműségét (kellő tények hiányában) kétségbe nem vonó, a jogszabályokban előírt határidőket mindig megtartó - szakmailag objektívebb, kritikával kevésbé illethető tevékenységet folytató szerv lesz.

 

Úgy gondoljuk, hogy az új összetételű szervezetben nem lehet helye olyan személynek, aki az OVB ülés és - annak az OVB honlapján közzétett jegyzőkönyve által - a legszélesebb értelemben vett nyilvánosság előtt kijelentheti, hogy nála „a beadványozókkal szembeni minden tisztelete hiányzik”, de olyan személy sem, aki ezen kijelentést a maga nevében nem utasítja vissza.

 

Véleményünk szerint, olyan OVB-re van szükség, amely nem félti a parlamentáris alkotmányos berendezkedést az állampolgári kezdeményezésű népszavazástól, hanem – mint a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt legfelsőbb szerve – teoretikusan és tevőlegesen is elősegíti, hogy olyan népszavazással eldöntendő/eldönthető kérdések kerüljenek megfogalmazásra és hitelesítésre benyújtásra, amelyek megfelelnek a népszavazással szemben - kizárólag - a törvény által megfogalmazott – objektív – követelményeknek. Azaz: „A népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”

 

Az ilyen szemléletű és hozzáállású szervezet - sem egyénileg, sem testületileg - nem hiszi magáról, hogy a bölcsek köve - zsebében, vagy akár a fejében, de legalább is - kizárólag nála található. Továbbá, nem azt keresi, hogy milyen vélt vagy általa kreált indokokra hivatkozással lehet a népszavazásra felteendő kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadni. Példának okáért: a kérdés nem felel meg a jogállamiság követelményének; a kérdés nem sorolható a Nsztv. preambulumában megemlített az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek közé; a kérdés megfogalmazása nem egyértelmű; a kérdés félreérthető; a kérdésre nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni; a kérdés bonyolult; a kérdés megértése szakmai ismereteket követel a válaszadótól; a kérdés túlzottan hosszú; a kérdés nem felel meg a magyar nyelvtan, a magyar nyelvi kifejezések értelmezési követelményeinek; a kérdés közvetve azt sugallja, hogy…; a kérdés megfogalmazásában szubjektív és nem rendeltetésszerű… stb.

 

És ha a testület az előbbiekben említett „észérvekből” már kifogyott volna, az esetben hogyan lehet a formai okokat felhasználni az elutasításhoz (pl. az aláírásgyűjtő ív a törvényhez képest többlet adattartalommal rendelkezik; az aláírásgyűjtő íven folt - légypiszok, sic! - található). Avagy végső kétségbeesésében, a törvényben meg sem említett okokat hajuknál fogva előrángatva („a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányán a táblázat első sorszámot tartalmazó rovata nem folyamatos számozást tartalmaz.”) igyekszik végleg két vállra fektetni a kérdés benyújtóját.

 

Emlékeztetőül hangsúlyozzuk: az Alkotmány értelmében „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást (általa) választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Továbbá „Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.” Mindebből az következik, hogy a parlamentáris alkotmányos berendezkedést nem a néptől kell félteni, hanem az olyan jogállaminak álcázott intézményektől, amelyek közszolgái nem szeretnek dolgozni, szakmai felkészültségük hiányos, nem kedvelik az ügyfelet és a munkával összefüggő utazgatásokat, megsértődnek a jogos kritikától, rettegnek a nyilvánosságtól, a civil társadalom közvetlen ellenőrzésétől. Illetve, kilépve jogszabály adta szerepkörükből, a pulpitus mögül kioktatják a polgárt, rosszhiszeműnek és rendeltetésellenesnek minősítik alkotmányos joggyakorlásukat [lásd az Alkotmány 57.§ (5) bekezdésében és 64.§-ában foglalt jogokat].

 

A polgár azonban nem (teljesen) hülye: ismeri az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat, illetve – kellő és empatikus segítség mellett – képes a jogszabályokban foglalt többsoros és egyébként érthetetlen megfogalmazású rendelkezéseket is megérteni, alkalmazni, követni, vagy azok megváltoztatására értelmes népszavazási kérdést megfogalmazni, e kérdésekre hozzáértő módon, igen vagy nem választ adni. Egyébként, pedig ismert a sokat idézett - élő klasszikus - professzori megfogalmazás: „ A hülyeség nem alkotmányellenes”.

 

A polgár lenézése ellenére – az Alkotmány preambulumát elolvasva – tudja, hogy a sokat hivatkozott jogállam még csak „békés politikai átmeneti állapotában” létezik, tudományos, jogszabályi definíciója nem fellelhető. Sőt tudatában van annak is, miszerint az Nsztv. preambulumában megfogalmazott „az ország sorsát érintő legfontosabb ügy” értelmezése szubjektív megítélés kérdése, de azzal is tisztában van, hogy népszavazási kérdést e preambulum alapján nemcsak az ország sorsát érintő legfontosabb ügyben terjeszthet elő, hanem a képviseleti döntések befolyásolására vagy megváltoztatására is. A polgár azt is képes felfogni, hogy irányában, az általa megfogalmazott kérdés érthetőségéről/érthetetlenségéről objektív kritikát csupán elméletileg felkészült és kellő szakmai gyakorlattal rendelkező személynek van jogosultsága megfogalmazni.

 

Azon viszont jót mosolyog, amikor őt - az általa feltett és mások által érhetetlennek minősített népszavazási kérdése megválaszolásától - a testület a kérdés hitelesítésének megtagadásával igyekszik „megvédeni” a választópolgároktól. Ezzel szemben, az ostobábbnál ostobább jogszabályi rendelkezésekkel szemben senki nem nyújt védelmet neki. Az azokban foglaltakat el kell fogadnia és az ostobaságokat még meg is kell tanulnia, miszerint a bíróságok a hatályos törvényi rendelkezések értelmében – minden és július 15-től augusztus 20-ig – „Törvénykezési szünetet” tartanak, pedig még a csecsemő is tudja, törvénykezni a király szokott, napjainkban pedig - legfeljebb - a Parlament. Abban csupán reménykedhet: az említett törvényi szöveg esetleges megváltoztatására előterjesztendő népszavazási kérdése - az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek közé besorolást nyerve - kiérdemli a hitelesítést.

 

Fentiek ismeretében csak sajnálkozni lehet azon, hogy a választási bizottságok elmúlt több mint tizenöt éves léte és ténykedése – úgy struktúrájukban, mint tagjainak kiválasztásában, illetve működésükben és szemléletmódjukban – egyre gyakrabban emlékeztet a rendszerváltozás előtt működött választási elnökségekre.

 

A fenti gondolatokat az OVB figyelmébe ajánlva kívánunk valamennyi tagjának eredményekben gazdag, sikeres és boldog újesztendőt. Egyben tisztelettel kérjük, hogy a Mellékletben foglalt 25 kérdés hitelesítéséről - lehetőségük és energiájuk szerint - még megbízatásuk időtartama alatt szíveskedjenek döntést hozni. (Az eredményt illetően azonban ne legyenek illúzióink…!)

 

Budapest, 2009. december 21.

(tech_kontr_250706_nepsz)

 

 

Tisztelettel:

 

Dr. Fogarasi József s. k.                                Dr. Galambos Károly s. k.

 

 

(A 2010. január 25-én egy ültében megszületett eredmény csalódást nem okozva, minket igazolt: a 25 benyújtott kérdésből, 2 kérdés sorsa hitelesítéssel, 20 kérdésé megtagadással zárult, míg 3 kérdés sorsáról nem rendelkezünk kellő információval.)