Fogarasi József

Polgár Judit határozott mattot adott a köztársaság-elnökjelöltség felkérésre… nem így az ÉGIEK reprezentatív felmérésében szereplő személyek…

2026. július 21. kedd

 

 

… a 100 pontosoktól

 

„Matyó baba

Szabó Zsófi

                       Fásy Zsülike

Szentkirályi Alexandra

Palácsik-Ráthonyi Tímea

Kelemen Anna

Vitályos Eszter

Zalatnay Sarolta

Dúró Dóra

Vasvári Vivien

Kunhalmi Ágnes

Schmidt Mária

Gy. Németh Erzsébet

Király Linda

Kálmán Olga

Liptai Claudia

Radics Gigi

Molnár Anikó…”

 

… az 1 pontosokig…

 

Ez utóbbiak teljes felsorolásától – helyhiány miatt – eltekintünk…

 

További sikereket kívánunk a „versenyzőknek”… a döntőre és az ünnepélyes eredményhirdetés-díjátadásra

 

 

2026. augusztus 20-án

 

 

a nemzeti - színezetű - tűzijáték szünetében kerül sor…

 

Budapest, 2026. július 21.

 

PS.¹

 

 

– Miniszterelnök úr!

 

 

A tudatosan végig nem gondolt, gyerekesen impulzív vehemenciája – ha rövid időn belül nem változtat rajta – nagyon sok, nem kívánt, kellemetlen pillanatokat fog okozni önnek, az országnak, és a magyarság ügyének. Hangzik az igehirdető lelkipásztor-papságot tömörítő egyházi egylet politikai-szakbizottság elnökének – ha a szükség úgy kívánja a sátánt is megáldó, kaméleon színekben (politikai fórumokon magánemberként, az oltár előtt egyházi főméltóságként tündöklő) – szóvivője által előolvasott – megfontolandó intelmekről szóló – körlevele:

 

 

… ugyan az Alaptörvény egyetlen mondatos normaelőírásban rögzíti: „Köztársasági elnökké megválasztható bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét betöltötte.” azonban e rövidke mondat tartalmából számos más, ki nem mondott, de „kötelezően” megtartandó/érvényesítendő (megfontolandó), az ajánlott-jelölttel szemben támasztandó/ható követelmény/elvárás is kiolvasható.

 

 

Többek között:

 

 

            - az előírt 35. életév betöltöttségének ténye, viszonylag könnyedén és egyszerű módon igazolható, illetve ellenőrizhető (más kérdés, hogy e számszerűség csökkentésén, emelésén mindig lehetséges – persze nem biztos, hogy érdemes – vitát kezdeményezni);

 

            - a magyar állampolgárság léte is egyértelmű, félre nem érthető előírás; bizonyítása, avagy ellenőrzése sem okozhat különösebb gondot; persze az már egy másik kérdés, ha a „jelölt” e tényt csupán állítja, de dokumentummal igazolni nem tudja (a végeredmény megállapítása azonban e téren sem okozhat megoldhatatlan feladatot);

 

Ezzel szemben a „keményebb” dilemma az esetben áll elő, amikor a tényhelyzet arról szól, miszerint az illető személy a magyar állampolgárságon kívül, más ország(ok) állampolgárságával is rendelkezik. Mindez azonban - Alaptörvényi tilalom hiányában - sem elvileg sem gyakorlatilag különösebb (jogi) akadályt nem képez. Hacsak arra nem gondolunk, miszerint a különböző nemzetek állampolgársági jogosultságai/követelményei kiolthatják, illetve felerősíthetik egymást, illetve összeütközésbe kerülve választásra kényszerítik az érintett személyt. És itt nem csupán a katonai szolgálat, az adófizetés, avagy a hitgyakorlás szabályaira gondolunk…;

 

            - továbbá – a többes állampolgárságtól függetlenül is – felmerül/het a kérdés: e tisztség betöltése igényli-e, (amennyiben a válasz igenlő lenne, úgy mekkora mértékben) az ország területén történő (életvitelszerű) tartózkodást? [Bár - az informatika mai világában - az aláírásban való akadályozottság csupán a magyar alkotmánybírák esetében képez - jelenleg is - kiküszöbölhetetlen akadályt. Persze bizonyított tény: az AB volt elnöke mihelyt a köztársaság-elnöki karosszékbe ülhetett, képes volt ezt a problémát (is) megoldani. Veleszületett aláíró-eszközét ugyanis még a magánszemélyként demonstratíve felvállalt csíksomlyói zarándoklatra is magával vitte, így aztán nem volt akadálya, hogy a zarándokút során, bármely bokorban, sziklahasadékban megbújva, a sebtében felállított íróasztalán az új kormány megalakulásával és működésével kapcsolatban meghozott valamennyi személy(zet)i kérdéseket/döntéseket jogszerűen aláírhassa!];

 

            - aztán, eme - nyúlós-ragacsos kereszténymáztól túlcsordult - országban az sem teljesen mindegy (magától értetődő magánügy), hogy az illető személy hogyan vélekedik a „másságról”, esetleg nem titkoltan – még az ereszcsatornán történő leereszkedése előtt – bátran be/megvallja-e saját nemi identitását;

 

            - firtatandó körülményt képezhet: korábbi, jelenlegi, káros szenvedélye (kicsapongó életmódja; iszik, dohányzik, szipózik stb.); kórosnak tekinthető gyűjtőtevékenysége: bélyeg, szalvéta, gyufacímke mániát meghaladóan, pl. pornó, kiskorúakról készült fotók, videók őrzése, csereberélése;

 

            - van-e egyfajta rendszerességgel űzött az ország területi elhagyását igénylő hobbi tevékenysége: Gibraltári, Hormuzi-szoros átúszása, a Himalája magasabb csúcsainak megmászása, óceánok feletti ejtőernyőzés, a föld körbeevezése, afrikai oroszlánvadászat; sportdrukkeri nézőszenvedélye: lóverseny, Furmula1, pankrációküzdelem, labdarúgás (VB, kontinensbajnokságok látogatása);

 

- műgyűjtő-műélvező mániája mely-méretűsége, anyagi igényűsége: megelégszik Rippl-Rónai, Munkácsy festményeivel, avagy Picassóra, Leonardóra vágyik; hivatalba lépése feltételeként szabja-e Steinway & Sons típusú luxus-versenyzongora, esetleg a Stradivari hegedű meglétét, ne adj, Isten ragaszkodik – munkahelyén, otthoni rezidenciáján – a Rodgers amerikai csúcsmárkájú orgona megépíttetéséhez (költségvetési pénzeszközökből), avagy belenyugszik a Bogányi márkájú zongora meglétébe;

 

- mely valláshoz (felekezethez) tartozónak vallja magát, azaz képes-e (lesz) majd eleget tenni/megfelelni az Alaptörvényben foglal követelménynek - Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. - illetve hitéleti tevékenysége mily intenzitású, igényli-e a hivatalául-otthonául szolgáló épületben - az adott vallásnak megfelelő - házi kápolna kivitelezését;

 

- fel van-e vértezve a rasszizmus bármely megnyilvánulási formája/módja elleni fellépéshez szükséges szellemi, fizikai energiával (hogy szűken-tágan vett környezetében még véletlenül se fordulhasson elő - a brit uralkodói házban történtekhez hasonló - az érkező „családtaggal” szemben kinyilvánított ellenérzéses fogadtatás, vagy azzal egyenértékű suttogás;

 

- van-e olyan vagyona, cége, banki befektetése, esetleg tisztsége, tagsága, amely kimeríti, vagy felveti a gyanút egy esetleges offshore érintettséget illetően;

 

- élettörténetében, ük-nagyszüleiig visszamenőleg – legjobb tudomása szerint – volt-e/van-e olyan kompromittáló adat, tény, esemény, kapcsolat (híresztelés) – az igaztalan „plágiumot” is ideértve – amely vele szemben felvetheti az összeférhetetlenség/alkalmatlanság/igazmondási hiányosság/tiszteletlenség jogi, etikai megítélése kérdését;

 

- a hatalom által ért esetleges sérelmek begyógyultak-, elfelejtődtek-e már, illetve bárki által megsértett hiúságán képes-e felülemelkedni, továbblépni; őriz-e tüskéket, avagy táplál-e magában elégtételt igénylő bosszúvágyat;

 

- van-e olyan betegsége, fogyatékossága, amely kérdésessé teheti a felvállalandó tisztség ellátása teljességét stb.

 

 

És, e jobbnál-jobb „indulatú” tudakozódási folyamat akár a végtelenségig (is) folytatható lenne. Hiszen Magyarországon, jó magyaremberek között vagyunk, élünk, tevékenykedünk! Akik (másoknak, felebarátainknak) mind-mind a legjobbat, a legszebbet, a legtökéletesebbet szeretnénk; akarjuk adni, nyújtani! Akkor hát miért tennénk kivételt ezúttal, és éppen most? Különösen, hogy a leendő államfő-elnök(ünk) személyi kiválasztásáról van szó, még ha csak ideiglenesen – az új alkotmány megalkotásáig, az új államfő megválasztásának időszakáig – légyen is szó róla? A tét – amely konkrétan akár öt évet is jelenthet – nem lebecsülendő, annál is inkább, mivel a FIDESZ-KDNP, de leginkább csak és kizárólag Orbán Viktor jelölte, majd a parlament által megválasztatott személyek közül hárman is nem éppen a „legfényesebb” módon távoztak. Így már – talán – érthető a gondos, minden részletre kiterjedő, alapos kutakodó körültekintés? Nagy blamázs (fiaskó) lenne, ha az új összetételű parlamentnek (is) olyan személyt sikerülne államfőként megválasztania, akinek – közvetlen elődeihez hasonló módon – mandátumának lejárta előtt, leszegett fejjel kellene hivatalából távoznia!

 

 

Budapest, 2026. július 23.

 

 

PS.²

 

– … és aztán… elérkezett - ahogyan a közvélekedés fogalmaz - a tevés: „a puding próbája az evés” ideje, melynek lényege a - fentebb kifejtett szempontok szerinti - „kóstolgatás”, a „puding” ízlelésének/ízlelgetésének merészen óvatos folyamata. Mindennek (rendezett) alkalmi keretét adhatja egy négyszemközti (kedélyesen csevegő) beszélgetés, albumban elhelyezett képek, fotók lapozgatásával egybekötött szemlélődés, egymás viselkedésének kölcsönös méregetése/feltérképezése, avagy egy megosztott (kettős) intenzív figyelmet igénylő sakkparti. A partnerek ez utóbbi formát választották. Csak hát az előzetes „mérlegelés” nem volt kellően körültekintő, hiszen a pehely és az ólomsúly kategória között van némi különbség. Minek következtében borítékolható volt a végeredmény: sakk-matt! Nyilván a csúcskategóriás fél javára.

 

 

Kerekedett is mindebből egy égzengéshez hasonlított, de csupán csörömpölő-csinnadrattára sikeredett, csúcsra járatott kritika- cunami. Előbújtak homállyal védett rejtekhelyeikről a kommunikációs éter bölcselkedői: a mára már devalválódott értékű politológusok, az áprilisban levitézlett közvélemény-kutatók, és a legújabb divathóbort szülte – a semmit mondásban a hatalom és a pénz kegyeiért egyensúlyozó – „politikaelemzők” tudorai. Sokat sejtető találgatásokba burkolt sommás értékeléseikkel üzentek a „jövőnek”: „a miniszterelnök elkövette első igazi nagy melléfogását”, „az első kudarc, amely a lejtmenet kezdete is lehet”, „véget értek a mézeshetek”, „oszladozik a Tiszát körbeölelő rózsaszín ködfelhő” stb.

 

 

A jelöltségre történő felkérés nyílt és határozott visszautasítása láttán, hallatán az eddig szendergő cselekvésképtelenségben leledző frakciópártok is felbátorodva gyorsan megnevezték saját államfő-jelöltjüket. A Fidesz, a három kudarc után (habár a mondás szerint három a magyar igazság, egy pedig a ráadás) nem talált alkalmas (minden bizonyossági próbát kiálló) férfi jelöltet. Helyettük - kívülről-belülről - ugyan súgták a lehetséges női személyeket (többek között Szentkirályi Alexandrát, Vitályos Esztert, Schmidt Máriát), de a javasoltakat - csillagzati-befolyási indexmutatóik látványos módú leáldozó-erodálódásuk miatt - a frakció nem karolta fel.

 

 

A KDNP frakciója, ha pártja önállóként indul a választási megmérettetésen - bejutás hiányában - most nem lenne dilemmában. Náluk a női nem tiszte és méltósága egyébként is az anyaság szintjén végérvényesen megáll, alkalmas férfijelölttel pedig - Zsolt bácsi távozásával - egyelőre - saját bevallásuk szerint - nem rendelkeznek. Ugyan az egyházaktól kérhetnének kölcsönjelöltet, de ők (Balog Zoltán, Erdő Péter, Köves Slomó révén) magasabb státuszokban gondolkodva, ezúttal (ki)várnak (mire? … talán az eltűnt dicsfény, avagy… Orbán, messiásként történő visszatértére…). Ringbe állás helyett, féltve őrzött megszerzett vagyonukat - napfénytől, világosságtól - védve, inkább a csendben (a szent ájtatosság mozdulatlanul langyos mocsarában) kívánnak elmerülni?

 

 

Míg a harmadik, a támogató-ellenálló(?) skálán való elhelyezkedésén amnéziázó, asszonyi vezényszóra, masírozó ki-bevonulóst játszó, könyvszeletelő, fóliázó, valamennyi nőnemű egyén keblei között gyermekáldást sürgető, garantáló, amulett kötelező viselését elrendelő ukáz megfogalmazásán gondolkodó frontegység - saját belső védelme érdekében - külső, több pártban is mozgalmi tapasztalatot gyűjtött, echte normatív szakembert ajánlott önmaga helyett. Egyéni képviselőjelöltjeik - valamennyi választási kerületben – ugyan kisebbségi „elutasításban” részesültek, mindezen ténytől azonban nem zavartan, a parlamentben listás-családivállalkozás címen igényt és jogot formálnak a nemzet alapegysége a család és a gyermekáldás védelme témakörben, vezető-vezénylő szerepkör betöltésére. Szerintük ugyanis az egyedüli üdvözítő formula a kereszténység elvein alapuló azon nemzeti-társadalmi berendezkedés védelme és megtartása, amelyen belül az összetartó alapegységet az a családi közösség – ahol az anya nő, az apa férfi – képezi, amely a gyermek vállalása és felnevelése egyedüli és legideálisabb biztosítéka. Egyetemes célkitűzésük a nemzeti identitás társadalmi stabilitását kifejező jelképek jelenlétének számszerű növelése, illetve a jelenlegiek megőrzése/védelme (többek között a kettős kereszt ki/elhelyezése legalább a Vereckei-hágó bejáratánál, Pusztaszeren, a parlament, a Sándor palota előtti területen, illetve Visegrád, Székesfehérvár, Esztergom város főterén, valamint a megye határát és nevét jelző táblákon). Valamint, a nemzeti összetartozás erősítéseként, a magyar hagyomány ápolásaként, a rovásírás és olvasás elsajátításának - az elemi iskolai oktatás - kötelező tananyagként történő előírása. A család ősi tradíciójának megtartása és megvédése terén a férfi-nő kapcsolat és az anya-apa szerepkör fenntartásához való ragaszkodás és minden másnak - amely ezzel ellentétes - az elutasítása.

 

 

Mindazonáltal, e parlamenti szervezeti-formáció lényegi ellentmondásossága, identitásában és tevékenységében (takargatása ellenére) jelenleg is tetten érhető. Hiszen, képtelen az általa fennhangon hirdetett elvi-hitbéli ige és a társadalmi jelen életvalósága között tátongó, áthidalhatatlan különbség fel/beismerésére, majd mindennek cselekése, érdemi, látható részévé tételére. Egyrészt, a társadalmak közötti történelmi méretű objektív mozgások, átjárhatóságok következményeként a kereszténység eszméje feloldódhat, illetve keveredhet a más hitet valló, vallást gyakorló emberekével, akik a házasság és a gyermeknevelés kérdésében már más elveket vallanak, vagy követnek. Amelynek következményeként a keresztényi erkölcs és az arra épülő család-etika elvei erőszak árán sem lesznek majd már követhetők, meg/betarthatók (gondoljunk a nem is nagyon régmúlt időkre, amikor még a lány/nőutód számára az apja határozta meg, választotta ki a leendő férjet). Másrészt, a gyermekvállalás, a gyermekszaporulat kérdése nem a nők nyakába/keblei közé (avagy a parlament asztallapjára) helyezett amulett figurák tényétől/számától függő tényező. E kérdés kulcsa jóval prózaibb: sokkal inkább társadalmi, anyagi, mint hitbéli, morális jellegű. Ha az emberek egy adott társadalomban, annak tagjaként, a mindennapok folyamában nem érzik jól magukat, megélhetésük bizonytalan, előrejutó boldogulásuk kilátástalan, közöttük a hatalom nem békít, hanem uszít, ott az emberek nem a házasodáson, gyerekszülésen, a születendők gyermekek számán, a gyermeknevelésen álmodoznak/gondolkodnak, hanem a minél gyorsabb összepakoláson és az adott ország/társadalom/település/közösség azonnali elhagyásán. Márpedig az elmúlt 16 (2x8) év nem a jólétről, az emberi szeretetről, a keresztényi alázatról, az isteni 10 parancsolat megtartásáról szólt! Mindebből mit sem értve, s tanulva, látva, tapasztalva, az említett családi konglomerátum-frakció még most sem az Isztambuli - a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló (négy P) - Egyezmény ratifikálására buzdítja az ország vezetését, hanem inkább a megszületett gyermekekre szinte azonnal leselkedő nem-átalakíthatóság lehetséges „kényszerveszélyével” riogat, borzolja a mély-butaságban tartott társadalom tagjainak fizikai és lelkiállapotát.

 

 

Mindez azonban nem a véletlen műve, hiszen mi, magyaremberek szeretünk virtuskodni, a másikat (felebarátunkat), ha kell, ha nem, meg nem érteni, belekötni, másnak kikiáltva megbélyegezni, legyőzni, kiherélni, felnégyelni, elpusztítani. A mi társadalmunk ugyanis nem többes számú egységekből áll (pl. osztályokból: munkás-paraszt és értelmiség, amely csupán réteg), de már többes milyenségekre sem oszlik (vörös, fehér, kommunista, esetleg harcos: szabadságharcos, forradalmár, felkelő, partizán, ellenálló stb.). Sőt, társadalmunk még csak nem is strukturálódik: gazdagokra, szegényekre, nincstelenekre. Csupán egyetlen oldal összeeszkábálására vagyunk képesek, amely aztán elrugaszkodva minden normalitástól – mindenki mást kirekesztve – (nem tudni milyen alapon, honnan véve hozzá a bátorpofátlanságot) önmagát NEMZETI oldalként hirdeti, titulálja. És a „kirekesztettek” vajon hova sorolódnak, egyáltalán néven nevezhetők, hangzik a többség jogos kérdése? Ők - „oldalt” nem képezve - csupán a TÖBBIEK (hangzik válaszuk): a genyók, a söpredékek, az útonállók, a BÉRENCek stb. vagyis a FÉRGEK! Néven nevezve: az ÁTTELELT POLOSKÁK, amelyek kiirtásra ítéltetnek, őket el kell pusztítani annak érdekében, hogy a ciánozás eredményeként már csak a tiszta keresztény és echte (árja) magyar - NEMZETI - oldal lehessen egyenlő (=) a – Szent Királyunk által Szűz Máriának felajánlott/oltalmába helyezett – MAGYAR NEMZETTEL. Igen ám, de a ciánozás nem vártan nem az elvárt, a kívánt eredményt hozta. Hiszen a korrupcióval elnyert és elvégzett „KONTÁRMUNKA” - miként az elmúlt 16 év alatt annyiszor - ezúttal is megbosszulta magát, azaz:

 

 

a 2026-os képviselő-választáson

 

 

a névjegyzékben szereplő, választásra jogosultak teljes létszáma 8 112 646 fő volt.

 

E számszerűség:

 

- a Magyarországi lakcímmel rendelkező jogosultakból (7 659 234 fő) és

 

- a Levélben szavazásra (magyarországi lakcímmel nem rendelkező) jogosultakból (453 412 fő) tevődik össze.

 

 

A fentiekben említett jogosultak (8 112 646 fő) közül (78,99%-os részvétel mellett) összesen 6 404 403 fő adott le listás szavazatot, amelyből az érvényes listás szavazatok száma 6 366 745 volt. Ebből a szavazatszámból a TISZA Párt országos listájára összesen 3 385 890 „választópolgár” (a „közérthetőség” kedvéért: a ciánozást túlélt poloska) szavazott. Mindez, a 2026-os országgyűlési választáson leadott szavazatok 53,18%-át jelentette, amellyel az említett párt kétharmados többséget (141 - 96 egyéni, 45 listás - mandátumot) szerzett a Parlamentben. Ez a mandátumszám egyébként - a 199 fős Parlament esetében - a parlamenti helyek 70,85%-ának felel meg.

 

 

        Vagyis, a magyar állat-rovarállományon belül a 3 385 890 tagot számláló életben maradt poloska - a 2026-os képviselő-választáson - 2026. április 12-én elzavarta a CIÁNOZÓKAT! Hangsúlyozom: nem kiirtotta (ciánozta) őket, csupán TÖRVÉNYES eszközzel (választási győzelemmel) elvette tőlük a CIÁNOZÁS HATALMÁT, állam- és jog monopóliumát.

 

 

      Mindez a választási győzelem azonban automatikusan nem – arányai ellenére sem – eredményezte a ciánozó NER, hatalmi intézményrendszere megszűntét, a hatalmi ágak főfunkcióiba ültetett „bábméltóságainak” távozását. Azaz, a köztársasági elnök (sem) nem mondott le, „csupán” aláírta a tisztsége megszűnését kimondó alaptörvényi rendelkezést, hangsúlyozva, hogy ezen eljárással nem ért egyet, azt az elnöki intézményhez méltatlan intézkedésnek tekinti. Eme elnöki kinyilatkoztatás azonban – jelenleg – sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a kormányzás folyamatosságát, sem a köztársasági elnök jogköreinek gyakorló-működőképességét, hiszen e feladatokat az Alaptörvény szerint - az átmeneti idő alatt - az Országgyűlés elnöke látja el, akit viszont ezen időszakban a parlament egyik (jelenleg az Országgyűlés Tisza-párti) alelnöke helyettesíti. Úgy tűnik, mindez nagyon flottul és „elegánsan” működik: Forsthoffer Ágnes (házelnök) új szerepkörében is határozottan és eredményesen érvényesül, tevékenységét a közvélemény szimpátiája övezi, ráadásul a „dicsőség” sem szállt a fejébe, nem költözött a Sándor-palotába és nem vett fel „elnöki” allűröket. Tevékenységének tényleges sikerét mi sem tükrözi jobban, mint az általa kezdeményezett négy-párti egyeztetés – amelyhez hasonló „rendezvénnyel” 2008 óta senki nem próbálkozott – létrejötte és eredményes lebonyolítása, méghozzá a Sándor-palotában. Bár a négy érintett személy a meghívást elfogadta és az egyeztetésen személyesen vett részt, de a két nagyobb ellenzéki párt képviselője jelezte, miszerint a köztársasági elnök körüli folyamatokat nem tekinti legitimnek, így sem jelölése sem megválasztása kérdésében nem kíván részt venni. Továbbmenve: sem a jelenleg helyettesítő, sem a majd megválasztott elnök személyét, továbbá az általuk kifejtett tevékenységet sem fogja legitimként elismerni. Természetes tényként veendő tudomásul: mindezen körülmény és hangulat teherként fog nehezedni a megválasztandó köztársasági elnök személyére és hivatali időszaka alatt végzett tevékenységére. Az élet azonban megy tovább…

 

 

     Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy a lehetséges államfő személye kiválasztása/megközelítése/nyilvánosság elé tárása kérdése tekintetében az e téren jogosítvánnyal rendelkező hatalom/személy milyen módszert követ, illetve hogyan kommunikál; eszközeit valamennyi jelölttel szemben azonos módon, formában és tisztességgel alkalmazza? Ugyanezen követelmények érvényesítendők, illetve számon kérendők valamennyi sajtó-kommunikációs tevékenységet folytató munkatárstól, ideértve a „politikaelemzőket” is. Tény: az elnök-jelölt(ek) kiválasztása körüli félreértések nem tettek jót az elsőként felkért személy, Polgár Judit imídzsének. Elutasító válasza - mindettől függetlenül is - előre borítékolható volt: különös tekintettel közismert kettős állampolgárságára, valamint élete és tevékenysége kétlakiságára. A váratlanságot csupán a válasz megérkezésének gyorsasága okozhatta.

 

 

     Egyébként, az egész eljárás hátterében egyfajta szándékoltan bujtatott kíváncsiság is meghúzód(hat)ott, amelynek reakció-kimenetele nem várt pozitív eredménnyel zárult. A társadalmi közvélemény rendkívül egyetértően fogadta a felkért személy női mivoltát (neműségét), így aztán aligha ütközne akadályba, képezne meglepetést Forsthoffer Ágnes e posztra történő jelölti felkérése. Népszerűségi és elfogadottság-indexe magabiztosan előzi a nyilvánosság által eleddig megismert aspiráló személyekét! A „kísérlet” tehát sikeres volt, minek következtében aligha lehet egyetérteni egyes nagyhangú politikaelemzők értékelő, sommás megállapításaival: a Tisza Párt és Magyar Péter komoly kommunikációs hibát követett el, hiszen azt „ígérte”, esetleg sugallta, miszerint e kérdésben a Tisza Párt és Magyar Péter is egyfajta „társadalmi konzultációt” kíván majd folytatni. Ebből aztán semmi nem valósult meg, annál is inkább, mivel egy ilyen jellegű egyeztetésre egyetlen hétvége aligha bizonyulhat elegendőnek. De sikeresnek sem! Igaz a főszereplők később finomítottak az előzetes ígéreteik tartalmán: nem társadalmi konzultáció lett beígérve, csupán ajánlásokat kértek a lakosságtól, amelyre egy nagyon gyors felhívással reagált néhány ismert magyar értelmiségi: kerüljön felkérésre Polgár Judit sakkolimpikon! Ez került kivitelezésre – talán hamarabb a kelleténél – majd „félresiklott”. Egy másik elemző értékelése szerint: ez bizony az új kormány első kudarca volt. Egy javaslatterv, beleállt a miniszterelnök, azt a frakció egyhangúan támogatta, de végül az egész füstbe ment, /a felkérést az illető személy nem fogadta el, ha tetszik: visszautasította. Szerk.).

 

 

       Aztán jöttek a további jó, jobb, kevésbé „jó” (szimpatikus), megfontolt/átgondolt/improvizált személyajánlások/javaslatok, ember (polgár) legyen a talpán, aki e kapkodásban eligazodik. A miniszterelnök által közzétett fotókat követően a találgatások száma is megszaporodott. Társasági szóbeszéddé vált a miniszterelnökkel találkozó személyek alkalmasságának megítélése. Mindennek a folyamatnak nem tett jót az ügyeletes „házi-elemző” (akit a háta mögött csupán „napra-forgóként” emlegetnek) által közzétett – bennfentességét fitogtató – szelfije, amelyen Forsthoffer Ágnessel közösen látható. Majd ezt követően néhány nap elteltével a tuti jelöltre – mozgósító jellegű – néven nevezett utalást is tett: „Baka András, a Legfelsőbb Bíróság Fidesz által 2011-ben idő előtt elmozdított elnöke kiváló jelölt lehet a köztársasági elnöki tisztségre. … Amiket 2011 végén az alkotmánymódosítással történő elmozdításáról mondott – („Az, hogy Magyarország egyik közjogi méltóságát, a harmadik hatalmi ág vezetőjét az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közé az utolsó pillanatban berakott módosító javaslattal lehessen elmozdítani a hivatalából, egyszerűen elképesztő … a közjogi funkciók ciklusokon túlmutató mandátuma a jogállamiság alapvető biztosítéka.”) – ma is megállja a helyét. Mondhatnám: ma is igaz.” Annyi azonban bizonyos: említett politikai elemző tudatos nem tudatos időzített megszólalás alaposan megkavarta a közvéleményi állóvizet. Csak úgy repkedtek a „szakértői” megjegyzések: vajon egy hiúságában és szakmaiságában vérig sértett – Az EJEB Baka Andrásnak igazat adva később 100 ezer euró (mintegy 31 millió forint) kártérítést ítélt meg miután kimondta, hogy a magyar állam törvénytelenül, a mandátumának lejárta előtt távolította el őt a posztjáról, és ezzel megsértette a tisztességes eljáráshoz, valamint a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. (Szerk.) – személy képes lesz e a történteken felülemelkedve objektíve eljárni és tevékenykedni a tisztségéből elmozdító korábbi hatalom jelenleg parlamentben ülő képviselőivel, akik kiemelten is hangsúlyozzák legyen bárki is a megválasztandó köztársasági elnök sem őt sem ténykedéseit nem fogják legitimnek tekinteni? … Talán még is csak jobb és kívánatosabb lenne e tisztségre Forsthoffer Ágnest megválasztani!? És hát ki ne hagyjuk a teljesen objektív alapon értékelő, véleményt alkotó örök suttogókat, a háttérben meghúzódó zümmögő kórus eseményeket aláfestő megnyilatkozását se: a valódi, mélyebb társadalmi egyeztetés és konszenzus megteremtésének lehetőségét a sietségével és pillanatnyi kapkodásával nem vállaló hatalom megteremtette a körülményeket ahhoz, hogy a végső döntés meghozatala megmaradjon a tiszás parlamenti frakció belső jogkörében, egy párti Káinbélyeget ragasztva ezzel a megválasztandó személy homlokára.

 

 

       Végül itt vannak még a bezzeg okosok, a mi megmondtuk véleményt hangoztatók: a legjobb megoldás az előre menekvés lenne, azaz módosítva ismét az Alaptörvényt – ezzel mit sem ártva e dokumentum megtépázott jelentőségének – tegyük normatív tétellé a köztársasági elnök nép általi megválasztása követelményét és kezdjünk hozzá e követelmény megvalósításához, kivitelezéséhez! Az eredmény magáért beszélne: a megválasztott személy és valamennyi intézkedése mindenki számára egyértelmű és vitathatatlan módon LEGITIM LENNE!

 

 

Budapest, 2026. augusztus 6.

 

* A jelen írás - linkje - tartalmát véleményként elolvasásra és megfontolásra ajánlva eljuttattam Dr. Ruff Bálint, Miniszterelnökséget vezető miniszter e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címére. Bár megvallva őszintén nem számítok eredményre, hiszen korábbi megszólalásaimra sem figyelt oda ez a kormányzati hatalom sem, még a dokumentum megérkezése tényéről sem sikerül visszajelzést küldeni. Nagyon úgy tűnik, az egyszerű (mezei) polgár, állampolgár véleményére, javaslatára egyik „folyó” sem kíváncsi, még, ha a vízállás „reménytelien” is alacsony.

 

/Tisztelt Dr. Ruff Bálint

Miniszterelnökséget vezető miniszter úr!

 

Kérem - még a szombati frakcióülés előtt - e link  által magában foglalt írás elolvasására. Tartalma nem egyéni vélemény, hanem sokunk elképzelésének egyfajta összefoglaló esszenciája annak áthidalására, többek között: hogyan lehetne a jelenlegi köztársaság-elnökválasztási csapdából kevesebb jogi, erkölcsi veszteséggel talpon maradni. Nem nagy bizodalommal fogalmazom és küldöm el e kérést, hiszen leveleimre eleddig érdemi választ nem kaptam, de még egy érkeztető visszajelzést, illetve egy MI által megfogalmazott, egyszerű köszönő válasznak szánt levelet sem. Nagyon úgy tűnik, miszerint az "egyszerű" polgár által kezdeményezett párbeszédre, véleménycserére a Tisza féle új kormány szervezeti rendszere sem igen tart igényt?

 

Tisztelettel:

Fogarasi József

2026.08.07. 16:34/

 

/Úgy tűnik, az Égiek közbeavatkoztak, feladott levelemre 16:35 időpontban – egyfajta – válaszszerűség érkezett:

 

Tisztelt Levélíró!

Elektronikus levele megérkezett a Miniszterelnökségre.

Üdvözlettel:

Miniszterelnökség/