Társadalmi-PÁRBESZÉD/?/ – az Alaptörvény /tervezett/ 17. módosításához…
- 2026. június 24. szerda
Címzett: alkotmanykukacme.gov.hu
Mottó:
„Kinek a pap, kinek a papné,
… nekem a szép Molnárné”
VÉLEMÉNY:
három témaponthoz
JAVASLAT:
más problémakörhöz
VÉLEMÉNY:
az Alaptörvény 17. módosítás-tervezete - 9 pontban összegzett - három témaköréhez;
JAVASLAT:
a tervezet által nem érintett problémakörhöz;
VÉLEMÉNY:
a 2. ponthoz: a köztársasági elnök megbízatásának rendezése
a) a tervezett megoldás nem tekinthető sem megnyugtatónak, sem „rendezésnek” (továbbá: jelen tartalom mellett végrehajthatatlan; például, mi van akkor, ha az elnök nem hajlandó „költözni”, kilakoltatást indítanak ellene, de milyen norma alapján?)!
Egyébként, a javaslatban szereplő egymondatos elnöki „likvidálás” se nem elegáns, se nem etikus, de azt is mondhatnánk: méltatlan országunk keresztény-történelmi „magasztos-mázos” - Regnum Marianum - besorolási státusához?! De hát mit finnyáskodunk: talán a Kúria elnöki tisztének „erőszakos” módú betöltetése, valamint az alkotmánybírói 70 éves korhatár eltörlésével székbe ültetett Polt Péter és Lomnici Zoltán esete kevésbé szégyenteljes jogállami megoldás volt? És minderre szintén országunk védőszentje és királynője regnálásának időkeretén belül került sor. Nemde bár?
Mellesleg, Sulyok Tamás is EMBER, méghozzá MAGYAR ember, sőt magyar ÁLLAMPOLGÁR, akit - mindenki mással azonos módon - meg kell, hogy illesse egyrészt, az ártatlanság vélelme, másrészt a tisztességes eljáráshoz való jog (nem feledve, hogy ez utóbbit – ugyan – „kirakatszerűen” de még az anno regnáló HATALOM is biztosította akár a Szálasi, később pedig a Nagy Imre perben). Azaz, az elnök (jogállami) elmozdítása csak jogszerű keretek közötti (megfosztási) eljárás lefolytatása mellett képzelhető el, amelynek során (mivel nem ismeri el a magyaremberek, a társadalom bizalmának elvesztése tényét) szembesíteni kell őt azokkal a „vádakkal”, amelyek szerint a bizalomvesztés bekövetkezett, következményeként pedig Sulyok Tamás nem méltó a köztársasági elnöki funkció további betöltésére. A védelem tekintetében – amennyiben maga nem választana védőt – kötelező elemként védő kirendeléséről is gondoskodni kell. A megfosztási eljárás lefolytatására a legszélesebb nyilvánosság mellett szükséges sort keríteni, hogy (ebből is) mindenki tanulhasson, „okulhasson”, az is, aki az elmúlt időszakban semmit nem tett és semmivel szemben nem emelte fel a szavát. Az eljárás befejezését követően azonban az elnök számára biztosítani kell a „hatékony” jogorvoslati jog – és mindvégig a lelkipásztori segédlet – igénybevételének lehetőségét.
b) [A fentiekben említett eljárás keretében az elnök úr szembesíthető lenne néhány apróbbnak tűnő, de jelentős erkölcsiséggel bíró témákkal is, mint például:
- mi indokolta az elnöki sietséget, amelynek köszönhetően Dr. Trócsányi László Henrik egyetemi tanár már 2026. március 27-én (2026. április 17. közzététellel) - 2027. február 1. napjától 2032. január 31. napjáig terjedő időtartamra - ismételt megbízást kaphatott a Károli Gáspár Református Egyetem rektori teendőinek ellátására;
- mi indokolta az elnöki sietséget, amelynek köszönhetően Dr. Trócsányi László Henrik egyetemi tanár (2026. április 21. közzététel mellett) 2026. március 26-án MAGYAR CORVIN-LÁNC állami kitüntetésben részesülhetett;
- mi indokolta az elnöki sietséget, amelynek köszönhetően Dr. Kéki Zoltán főjegyző 2026. április 10-én (2026. június 6. közzététel mellett) MAGYARORSZÁG KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉNEK ARANY ÉRDEMÉRME elismerés adományozásában részesülhetett. Hiszen a méltatásban foglaltak köszönő viszonyban sincsenek az elismerés alapításáról szóló 2/2025. (II.7.) KE sz. utasításban foglalt követelménnyel. Ráadásul a „méltatásban” írtakkal ellentétben Dr. Kéki Zoltán sosem volt főjegyző! Továbbá, e KE sz. határozat nem felel meg az általa meghivatkozott felhatalmazást adó jogszabály követelményének (vagyis létezése jogsértő). A felhatalmazó kitüntetési törvény 23. § (1) bek. d) pontja ugyanis előírja: az elismerés alapítására és adományozására jogosult elismerést akkor adományozhat, ha a jogosult többek között… d) az elismerés adományozásának feltételeit és rendjét, a Hivatalos Értesítőben közzétette. Nos, a közzétett normaszöveg minderről, egyetlen szó erejéig sem rendelkezik. Minek következtében az sem teljesen kizárható, hogy a Dr. Kéki Zoltán „főjegyző” személyére szóló javaslat magától a köztársasági elnöktől származhat!?]
a 3. ponthoz: függetlenebb Alkotmánybíróság
a) e jogászkodó kifejezés, szóhasználat – „függetlenebb” kitől, mitől; kihez vagy mihez képest – az átlagpolgár számára értelmezhetetlen. Erre tekintettel törlését javaslom.
b) a lényeg itt nem a függetlenebb minősítésre helyeződik, hanem a létére/szükségességére: azaz, szükség van egy olyan, kvázi bíróságként tetszelgő jogintézményre, amely önmagát a bírósági (igazságszolgáltatási) hatalmi ág mellett önálló jogászi hivatásrendként interpretálva, önálló hatalmi ágként értelmezi. Röviden szólva: NINCS! E kérdésről viszont csak egy tényleges alkotmányozási folyamatban lehetséges egyértelmű és objektív döntést hozni. Jelenleg ez még nem kivitelezhető.
c) minderre figyelemmel most csupán jogállási „nyesegetésről” lehet szó, amely folyamatnak ezen intézmény esetében – elképzelésem és javaslatom szerint előbb-utóbb – el kell vezetnie - az „igazságszolgáltatás" bíróság útján - a harmadik hatalmi ágba történő teljes beolvadásához (az USA követhető mintájára).
d) egyetértek a javaslattal, miszerint „Az Alkotmánybíróság tagjai ezen túl saját tagjaik közül választhassanak elnököt.” A következő feltételek mellett:
- a megválasztandó elnök jogállása/hatásköre csupán a testület külső képviseletének megjelenítésére, a testületi ülés összehívására, az ülés vezetésére, a jegyzőkönyv és a határozatok/döntések aláírására, illetve bizonyos munkáltatói jogkörök gyakorlására terjedne ki;
- az elnököt a testület 2 évente választja, minden esetben az adott év január 1. napjától a második év december 31-ig terjedő időszakra (a megbízatás nem ismétlődhet);
- az elnök személyére a testület korban legfiatalabb és legidősebb tagja tesz 1-1 javaslatot azon alkotmánybírák közül, akik már legalább 4 éve gyakorolják e megbízatást, a két jelöltről a testület titkos szavazással dönt, megválasztott elnök az lesz, aki a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet kapta (az eljárás mindaddig ismétlendő, amíg e kívánt eredmény létre nem jön);
e) a 70. életévét betöltő alkotmánybíró (miként más „közszolga” bíró, orvos, tanár stb.) a törvény erejénél fogva nyugdíjba vonul;
f) szükséges kimondani a „teljes” összeférhetetlenséget, nevezetesen: az alkotmánybírói megbízatással minden pénzügyileg ellentételezett/fizetett, anyagi kedvezményű, juttatású tevékenység – a szerzői jogdíj kivételével – továbbá bármely más állami, társadalmi, egyházi szervezetben betöltött, elfoglaltságot eredményező tisztség, funkció, megbízatás összeférhetetlen;
g) figyelemmel a tényre, miszerint a jelenlegi testület valamennyi tagja a parlament egyetlen pártpolitikai tömörülésének 2/3-os többségű szavazatával nyerte el megbízatását (politikai döntésként), ezért megbízatása megtarthatósága végett pályázatot szükséges benyújtania, amelyben részleteznie kell
- megbízatása keletkezése óta a testületben végzett tevékenysége mutatóit: hány (teljes, illetve ötös, hármas tanács) ülésen vett részt, mennyi témában szerepelt előadóként, önállóan mennyi különvéleményt, párhuzamos indokolást jegyzett, hány határozat/végzés aláírásában volt akadályozva/akadályoztatva;
- megbízatása keletkezése óta a testületen kívül, hol (mely intézményben, szervezetben), milyen minőségben és mekkora összegű ellentételezés, kedvezmény mellett, mennyi időt töltött el;
- milyen egyéb, más jellegű „köz/társadalmi”feladatokat látott el;
- az Alkotmánybíróság képviseletében mikor, hol és milyen jellegű konferencián vett részt, készített/végzett tudományos értékű tevékenységet;
- egy adott évben mennyi időt töltött külföldön: egyéni/testületi érdekből;
- nyilatkozat arra nézve, hogy a jövőt illetően feladatát képes pártpolitikától mentesen, részrehajlás nélkül, objektíve ellátni.
h) a leadott pályázatokat a parlamenti frakciók által alakított bizottság értékeli és tesz javaslatot a parlament teljes ülése általi elfogadására/elvetésére. Az elvetés által megüresedett helyekre a parlament választ új alkotmánybírót.
a 4. ponthoz: erősebb bírói önigazgatás
a) egyet lehet érteni azzal a törekvéssel, miszerint a bírák kapjanak nagyobb szerepet az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a Kúria elnökének kiválasztásában és elszámoltathatóságában. Hogy ez erősíti-e az igazságszolgáltatás függetlenségét abban viszont szkeptikus vagyok. Ez csupán annyit fog érni, mint halottnak a szenteltvíz! E téren ennél biztosan többet kell tenni, hogy a helyzet (az egyes ember által is) érezhetően javuljon. E kérdéskörbe részletesen jelen „párbeszéd” terjedelmi lehetősége adta keretek között nincs különösebb értelme belemenni.
b) e témakörön belül a nagyobb gondot az un. „bírói függetlenség” kérdése, különösen annak álságossága okozza. Hiszen a bírói társadalom egy része a belső szakmai, emberi alkalmatlanságot, annak felvetését, illetve az ügyekhez, egyes peres felekhez történő szubjektív viselkedése firtatását a bírói függetlenségbe történő beavatkozásként (sértődöttséggel) megélve utasítja vissza, véd ernyőt tartva ezzel az alkalmatlan bírósági emberek megtartásához. Éppen ezért a teljes bírói állomány szakmai, emberi átvilágítása megtörténtének eljött az ideje, késlekedése a bírói igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalom megtartását veszélyezteti. Szükséges az eljárások időbeli elhúzódásának emberi, szakmai, illetve tárgyi okait teljes mértékben feltárni. A polgári jellegű eljárásokban az 5 év feletti, a büntető jellegű ügyekben a 8 év feletti ügyek tekintetében vizsgálni kell az eljáró (bírósági) személyek alkalmasságát is. Vonatkozik ez az ilyen elhúzódások miatti bejelentések felett szemet hunyó bírósági vezetőkre is. Hiszen a bírói függetlenség érvényesülésének biztosítása nem lehet öncél, de az alkalmatlan bírósági személyzet megtartását sem szolgálhatja. Mára a bírósági tevékenységből kiveszni látszik az igazságra való objektív bírói törekvés és e törekvésnek a peres feleket szolgáló jellege. A bírói hivatás egy, muszáj-elvégzendő, munkává degradálódott. Mindez a megállapítás a bíróság vezetőire is vonatkoztatható. Amíg e téren nem sikerül rendszerszintű változást elérni, addig a „bírói függetlenség” tárgyalása önmagában értelmetlen cselekedet.
[Mindennek alátámasztásaként: elfogadhatatlan, hogy a bírósági „passzivitás” és „tehetetlenség” miatti eljárás elhúzódására hivatkozva a büntető eljárás hatálya alatt álló Völner Pál – megélhetése biztosítása okán – visszakaphassa az ügyvédi praxis gyakorlási jogát. És, hogy mindebben a kérdésben az Ügyvédi Kamara hivatalbóli tétlenséget tanúsítson, várva a sült galamb módján elé repülő külső, állampolgári bejelentésre.
De az is felháborító, hogy egy „egyszerű” meghatározott cselekmény végrehajtásaként 2008-ban (30.Vh.400.159 sz. alatt) indult – majd, hogy szebb legyen a leányzó fekvése 2013-ban újlajstrom-számot kapó – ügy (3.Vh./4826/2013.) a PKKB előtti eljárásban – a Fővárosi Törvényszék 45. tanácsa „segédletével” – cirka 18 éve még mindig folyamban legyen. Persze ennek „biztosításában” a két érintett bíróság (PKKB, Fővárosi Törvényszék) vezetői is tevőlegesen működtek közre: a hozzájuk érkező panaszbeadványok ellenére mindent rendben találva adták meg válaszaikat (2025.EI.IV.E.34/8,illetve 2026.EI.IV.D.136/5.), miszerint intézkedésre okot adó körülményeket nem találtak. Míg az eljárt bíróságok a nyomaték kedvéért a végrehajtást kérőt – hogy igyekezetét/kedvét szegjék – rendre „megfenyegették”: „ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon bírósági titkár ellen ismételten alaptalan bejelezést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal lehet sújtani.” „Természetesen”, hogy mi tekintendő alaptalan bejelentésnek azt maga a „bepanaszolt” bíróság határozza meg az érintett bírósági alkalmazott kijelentésére alapozva: „nem vagyok elfogult az adott ügyben az adott személlyel szemben.”]
JAVASLAT:
Álláspontom szerint a Kormány által meghirdetett „Tisztítótűz művelet” – minél előbb – el kell, hogy érje azokat a területeket is, amelyek szakemberei tevőlegesen közreműködve segítették elő e 16 év szennyesének létrejöttét, legitimálását. Gondolok itt elsősorban a jogásztársadalom különböző „hivatásrendjei” által tömörített köztestületekben, egyletekben - Végrehajtói Kar, Közjegyzői Kamara, Ügyvédi Kamara, Jogász Egylet - helyet foglalókra. Említett szervezetek további működése a teljes megújulás nélkül elképzelhetetlen. Hiszen e szervezetek alig, vagy egyáltalán nem léptek fel, hallatták hangjukat az elmúlt időszak – jogalkotói, jogalkalmazói által elkövetett – cselekményeivel szemben. Mindez különösen értendő az ügyvédi kamarára nézve, amelyen belül a budapesti kamara egy egészségtelen vízfejet képezve – a maga közel 10 ezres létszámával – érdemileg ma már szinte mozgásképtelen. Ezt a létszámot nagyjából ezres létszámokba szervezve legalább 10 területi kamara által kellene működtetni. Egyben megszüntetve azt a feudális szemléletmódot, amely lehetővé teszi, hogy egy személy akár 3-4 funkciót/tisztséget egyként betöltve hierarchiába szerveződve megakadályozhassa a szervezeten belüli egészséges kontroll érvényesülését. E hivatásrenden belül egyébként is a legfőbb érdem az idő múlása például: örökös tiszteletbeli elnök csak az lehet, aki legalább 2 cikluson keresztül elnök volt, a jelenlegi személyt dr. Bánáti Jánost azonban szinte lehetetlen lesz lekörözni, mivel több, mint 4 ciklus időszakát regnált végig. Persze nem árt, ha tudjuk: az illető korábban - legalább 3 cikluson keresztül - előzményi követelményként a BÜK elnöke tisztét töltötte be.
… ne kövessük/utánozzuk azokat, akik
– nemzeti-patrióta oldalként –
önmagukat mindenki másnál
hatalmasabbként és különbként
harsog/j/ták…
Budapest, 2026. június 24.
Ui: ma már júliust írunk, fenti címtől/ről azonban a feladóhoz sem a küldemény átvételéről, sem elolvasásáról, sem tartalmának megismeréséről - elvetéséről/hasznosításáról - együttműködést megköszönő visszajelzés nem érkezett!?
Szerény véleményemnek hangot adva, talán nem járt volna jelentős költségtöbblettel, s különösebb fizikális megterhelést sem okozott volna egy kellő körültekintéssel megfogalmazott egymondatos egyen e-mail köszönőlevél megírása, s kiküldése azon címzettek részére, akik a meghirdetett „Társadalmi párbeszédet” komolyan véve - a tervezett 17. alaptörvény-módosítási javaslat szövegével összefüggő - véleményüket, javaslatukat továbbították a feladóhoz. Mindezen rövidke, a Kormányzat számára egyébként „megtérülő” visszajelzés azt a jóérzést kelthette volna bennük, miszerint munkájuk nem volt felesleges, az megérkezett és valamilyen szinten/formában hasznosításra került. Azaz: érdemes volt április 12-én a „változtatásra” szavazni!? A makacs tények jelenleg azonban mást mutatnak: csalódottságuk feloldására a továbbiakban is várakozniuk kell!?
/Pedig a beérkezett vélemények kiértékelése, a társadalmi párbeszéd összegzése lezárult. Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítását az Országgyűlés a 2026. július 13-i ülésnapján már el is fogadta, elnöke aláírta és aláírás végett továbbküldte a köztársasági elnöknek./
No, komment…
… sebaj, lemondó legyintés helyett javaslom: jó hangosan, énekeljük közösen-ismét(?), a közismert slágert…
„Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.
Ez az a ház, ahol semmi se változik,
ez az a ház, ahol áll az idő.”
Budapest, 2026. július 16.
Látogatók száma
 | a mai napon: | 252 |
 | a héten: | 719 |
 | a hónapban: | 5833 |
 | összesen | 626859 |
