Fogarasi József

Fut, menekül a - Washingtonból jött - GYÁVA… siserahadának MAGYARJAINK nyomába…

2025. november 11. kedd

 

… pedig, hát…

 

„Annyi földet sem mondhat övének,

Melyben egykor koporsója fér meg,

S mégis mégis viszi lobogóját

Azok előtt, kik a hazát óják.”*

 

 

 

Madárszárnyakat kapó hírként, pillanatok alatt járta körbe Győr megyei jogú város utcáit, tereit a kiszivárgott tény: november 15-én Orbán Viktor miniszterelnök és Magyar Péter a Tisza Párt elnöke - a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán mindketten - Győr városában fognak tartózkodni. 

 

Nosza, itt a váratlan alkalom csapott a tenyerébe Pintér Bence a város polgármestere, hogy e két illusztris ország-személyiség a világ magyarjait szolgálva, egymással - face à face  - szemtől szemben ülve - a nyilvánosság előtt - fejthessék ki elképzeléseiket az ország jelen és jövőbeli sorsát illetően. Nem is tétlenkedett tovább, szinte azonnal cselekedett: mindkettő illusztris személyt november 15-ére egy vitára invitálta a városháza dísztermébe. Egyben mindkettőjüket megnyugtatta: nem kíván e vita moderátora lenni, és erre a posztra Rónai Egont és Kálmán Olgát sem invitálja. De van egy javaslata: az ezen időszakban a városban duplázva fellépő közismert és közkedvelt, nyugodt temperamentumú, mindkettőjük számára szimpatikus előadóművész urat,

 

 

 

 

 

 

Bródy Jánost kérné fel, amennyiben elvállalja, és személyével szemben az érintettek nem emelnek kifogást.

 

 

 

EP/Alain Rolland 

 

 

Magyar Péter elfogadta a polgármester ajánlatát, hozzátéve: „a kérdés már csak az, hogy a leköszönő miniszterelnök összeszedi-e a bátorságát két adatlopás és listázás között, hogy 20 év után vállaljon egy valódi vitát.”

 

Ezzel szemben Orbán Viktor - a polgármester bejegyzése szerint - válaszában akként fogalmazott, miszerint „MEGFONTOLOM”… érzékeltetve a polgármesterrel neki tulajdonképpen a TEREMTŐVEL lenne diskurzusa: a teremtés egyetlen rövidzárlatos pillanatában életre kapó, vele szemben és ellenében másként vélekedő néhány marxista libernyik-komcsit (apró utódot) a gének mágikus-keresztény jótékony hatása révén hogyan, milyen módon, mennyi idő alatt lehetne az általa elképzelt békefolyamat menetelői közé integrálni? De mivel e találkozás kivitelezése, még neki is komoly és valós gondot okozna, ezért egyelőre csupán azt kívánja átgondolni, hogy egy EU-s bürokratával egyáltalán érdemes-e véleménycserére leülnie?

 

 

 

 

 

Igen, jó döntést hoztam! – nyugtatta meg magát, és a lehető legjobb, legmegfontoltabb választ adtam, a felkérő meghívásra. Nem ülhetek le magammal szemben egy csupán Brüsszeltől függő, általa mozgatott marionett figurával vitatkozni, egy ország, a magyaremberek sorsáról, jövőjéről… Én a világ (egyik) legfontosabb politikusa vagyok, a pápai olajág hordozója, a pápai áldást az egész családom magán viseli – no, jó, egyet kivéve, de őreá nincs hatásom. Én a föld – Moszkva, Peking, Ankara, Washington városában székelő – legbefolyásosabb hatalmainak utazó nagykövet-képviselője vagyok. Világszerte kérik, elfogadják véleményemet, sőt, megbíznak bennem, látnoki képességeimben és abszolút-objektív, önzetlen békevágyamban. Nincs vesztegetni-való időm, holmi önkormányzat-jellegű kérdezz - felelek játékra… ezzel elégedetten dőlt hátra ülésében, engedélyt adva a MANCHESTER-i landolásra. 

 

Reménytelenül esett az eső, de inkább zuhogott sőt, ömlött. A helikopterre átszállva jócskán megázott, pedig mindenki esernyőt tartva fölé, elé, háta mögé, óvta, vigyázta szárazságát. Indulása előtt, hátrahagyott övéinek meghagyta: a mérkőzést a repülő kivetített képernyőjén élőben nézzék, szurkolják végig, a Liverpool győzelmét kívánva! Aztán a gép a levegőbe emelkedve felszállt utasával és a helyszínre indult. Időben érkeztek, a VIP páholyban kellemes idő uralkodott, a meleg teásbögrét két tenyerével átfogva kissé kezeit is sikerült átmelegítenie. Egymás üdvözlését követően miniszterelnökünk beavatta a többieket a Liverpool által követendő taktikába, illetve a lehető legjobb felállási pozíció felvételébe. A Liverpool azonban nem követte a „békeatya” tanácsait, így a City már a 29. percben vezetést szerezett, amelyet az első félidő ráadás (48.) percében meg is duplázott. A Liverpool 0:2-vel vonult az öltözőbe. Az eső pedig nem engedett jogaiból, csak ömlött és csak zuhogott, reménytelenül. A VIP-páholy „szakértője” telefonon próbált jó tanácsokat súgni Arne Slot mesteredzőnek. Nem sok sikerrel. Ugyanis a második félidőre sem sikerült a Liverpool játékosait ájultságukból felrázni, játékukat ötletessé varázsolni, így a végeredmény lesújtó (0:3) lett számukra. Úgy tűnik a világbéke kérdése mellé a foci ügyét is magamra kell vállalni, dünnyögte alig hallhatóan. Márpedig a ’26-os vb-re ki kell jutnunk, Trump elnök-úrral együtt szeretném a kupát magasba emelni és a győztes csapatnak átadni…

 

Itthoni érkezésüket nem mindenki fogadta kitörő örömmel és egyforma lelkesedéssel, igaz Zsolt-bácsit nélkülözte az utazó csapat… pedig fényt, napsütést és sikert sikerre halmozva végződött az utazás. Bár a világbékét és aláírásának csinnadrattáját a delegáció izgő-mozgó vezetőjének ugyan nem sikerült Budapestre hoznia, de az ország és a magyaremberek számára a teljes szankciómentességet elérte, még ha ezt írásba nem is rögzítették, minek következtében kárörvendői csupán egy év türelmi idő amerikai „adományozásáról” cikkezhetnek. De a Magyarország köré, fölé, alá vont „védőpajzs” eredményét senki nem vitathatja el tőle – áradozott magában, önfeledten!

 

… és hát, odafent, az Úr is tudja, tisztában van a ténnyel: még néhány ciklusnyi idő idelent a földön, az ország élén és elhozom a VILÁGBÉKÉT az emberiség számára… és akkor mindenki imádni, isteníteni fog… (Ukrajna Unió és NATO-tagsága hiányában is!)

 

 

EPILÓGUS

 

Jóságos Isten!… hova… meddig süllyedtél (süllyednél még)… a kókler - súlya - alatt… Mária országa? MAGYARORSZÁG?

 

Hiszen voltak!? Akadtak volna… segítők, e folyamat megakadályozására, vagy legalább lassítására… csak hát, a segítők kezei - a kapott ajándékok megragadása, átvétele, őrzése miatt - akadályoztatva voltak…?!

 

Budapest, 2025. november 11.

 

*Petőfi Sándor: A vén zászlótartó. In: Petőfi Sándor összes költeményei I-II. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1953. p. II. 570-572.