Fogarasi József

Orbán „tanító-bácsi” beírt a NEBULÓ „árulkodó-füzetébe”…

2025. augusztus 24. vasárnap

 

 

… a gyerek „BÜDÖS”, óra alatt pedig „DURROGAT”… mosdatni, keresztényi illemen tartani…

 

 

„Orbán tanító bácsitól!

 

 

Öt nappal ezelőtt, közvetlenül Trump és Putyin elnök urak alaszkai történelmi találkozója előtt, Ukrajna dróntámadásokat hajtott végre az oroszországi Druzsba (Barátság) kőolajvezeték ellen. Ez a vezeték látja el Magyarországot és Szlovákiát, két olyan országot, amelyeknek nincs más módjuk a nyersolajat importálni. Magyarország üzemanyaggal és villamos árammal támogatja Ukrajnát, cserébe ők (le)bombázzák („durrogatják”) a minket ellátó vezetéket. Ez nagyon barátságtalan lépés! Nagyon sok sikert kívánunk Trump elnöknek a béketeremtéshez!”

 

 

 

A nebuló „szüléje” visszaüzent…

 

 

… nem szagolgatni… nem fülelgetni! TANÍTANI!

 

 

„Nem szeretem ezt hallani. Nagyon mérges vagyok. Mondd meg Szlovákiának. Nagyszerű barát vagy.”

 

 

 

Donald Trump levele Orbán Viktornak

 

 

 

Teszi, e „júdási” ármánykodást Orbán „tanító-bácsi”, annak ellenére, hogy „hűséges munkaadója” - az üzenő füzeti bejegyzés írása alatt - éppen a tanító bácsi által szívén viselt nagy területű országának egyik városa (Munkács) ellen intézett rakétatámadást.

 

 

Mindezt azonban nem hagyta szó nélkül az ország - Sándor-palotában lakó - legnagyobb főméltóságú („szatyor fing”) ura, akinek fő feladata a nemzet egységének kifejezése, az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés. E követelménynek megfelelve, feladata aktív teljesítése tanúsításaként - saját külön-bejáratú - közösségi oldalán az alábbi bejegyzés tette:

 

 

 

 

 

Igaz, a nemzet egységét kifejező, az államszervezet demokratikus működése felett őrködő Nagyméltóságú Úr – nem mellesleg a Magyar Szent István Rend kitüntetettje – bejegyzéséből később „Mély együttérzése kifejezése mellett” a rakétatámadás szó elé tett (orosz) „minősítő jelzőt” – alig egy óra elteltét követően, ahogyan az módi – illedelmesen és csendben, zajt nem keltve vissza is vonta.

 

 

 

 

 

 

… az „állomfő” illetékes hivatali egysége utóbb azonban indokolta e cselekedetét: minderre azért került sor, mivel a hivatal „részletes megerősítést a támadás körülményeiről még nem kapott, de Sulyok Tamás fontosnak tartotta, hogy az elsők között fejezze ki mély együttérzését.” Mindez azonban súlyos hiányosság árnyékaként vetődik az „állomfőre” hiszen, ha nem is tekinthető vérbeli politikusnak, akitől elvárt, hogy rendelkezzék azzal bizonyos „hatodik” érzékkel, amely veszély esetén előre jelez és így megóvja tulajdonosát a reá zúduló lavinától, vagy legalább attól, hogy a nyilvánosság előtt nevetség tárgyává válva „mémesedjen”. Ez utóbbit azonban ezúttal sem sikerült megúsznia! A blamázs, az információáramlás révén, az egész világon végigsöpört, még a Fehér urához is eljutott. Talán? Ha az „orosz” szó bennmarad a bejegyzésben, enyhébb lett volna a pofára esés. Persze az is igaz, valamennyi jogászdiplomával rendelkező kezdő jogász a zsigereiben hordozza a kellően óvatos ravaszságot: tarsolyban lapuló hiteles dokumentumok hiányában az „állítás” jó esetben csupán pervesztést, rosszabb esetben büntetést, bukást eredményez! De hát – védelmére kelve – az „állomfő” már rég volt gyakorló jogász, minek következtében szakmai ösztönei megkoptak, esetleg berozsdásodtak? Mindezek ellenére sokan keltek a porcelánboltba tévedt és ott botladozó elnök-elefánt védelmére, a pofára „esést” azonban már nem lehetett meg nem történtté tenni. Pedig az egyik magyarországi település Oroszlány, még a nevét is hajlandónak mutatkozott megváltoztatni. A településhatárt jelző táblán: az „orosz” elő-jelzőt lefestve tudatta a nagyvilággal, a jövőre nézve, nevét csupán „lány”-ként kívánja vállalni.

 

 

Később, tettéért még a miniszterelnök úr is „megsajnálta” az ügybuzgó „állomfőt” – horvátországi vakációjában szünetet rendelve – a „védelmére” kelt. Posztjában utcai harcost meghazudtoló vehemenciával szállt síkra „igazsága” mellett: „A mai kormányülésen áttekintettük a Munkácsot ért orosz rakétatámadás következményeit. Utasítottam a belügyminisztert, hogy készítse fel a debreceni és nyíregyházi kórházat a sebesültek fogadására. Hála Istennek nem volt rá szükség. Szijjártó Péter pedig egyeztetett a kárpátaljai magyarok képviselőivel, akiknek szintén felajánlottuk a magyar kormány segítségét. A béke irányába tett erőfeszítéseket, és a Trump elnök által kezdeményezett tárgyalási folyamatot folytatni kell. Csak a béke!” Ellensúlyozva e tettével a közvéleményben róla kialakult negatív imázs képet: a sarkára is képes állni, amennyiben muszáj. Azaz, nem feltétlen (mindig) úgy cselekszik, miként azt az orosz „cár” elvárja tőle, hiszen Isten képmásaként – néha – szabad akarattal is rendelkezik…

 

 

Persze szabad akarat ide, szabad akarat oda, csupán ennyit volt szabad tennie. Így hát az orosz nagykövet berendelése elmaradt, sőt még lehetőségként sem merült fel, senkiben, a kormányülésen sem (bár a jegyzőkönyv – ha készül ilyen – nem nyilvános). És Putyin elnök sem hívta fel a pápát, tettéért (legalább) utólag elnézést kérve. Igaz, a bombatalálat érte hitgyakorlási imahely újjáépítésére sem hívott fel senki, senkit. Erre egyetlen kormányzati szervnek sem volt nyílt végű felhatalmazása. Így aztán nem véletlen, hogy e célra az amúgy „adakozó” magyaremberek közül önként senki nem hirdetett gyűjtési akciót! E tekintetben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, az Egyházak Világtanácsa vagy a Keresztény Békekonferencia sem jeleskedett! És minderről, magyar részről - az „árulkodók” füzetébe történt bejegyzéssel egy időben - Trump elnök urat sem értesítette senki, pedig az orosz drónok több száz kilogramm robbanóanyagot szállítva érték el az amerikai érdekeltségű nagyjából 2500 embert foglalkoztató gyárat, ahol a támadás idején az éjszakai műszakban majdnem 600 ember dolgozott. Isteni szerencse, hogy csak húszan (talán 23-an) sebesültek meg.

 

 

Trump, mindennek ellenére, felhívta az ő Barátját, a magyaremberek kormányfőjét és bátorítgatta: a világbékét szolgálva ne blokkolja tovább Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdését. Az elnök, mindezen felül azonban – állítólag – a maga szokásos, úri-modorú stílusában azt is megjegyezte: ismeretei szerint a Barátság (Druzsba) kőolajvezetéken át exportált nyersolajból származó bevételek az orosz hadiipart hizlalják, így az ukránok teljes joggal tekinthetik legitim katonai célpontnak ezeket a tárgyi objektumokat. Továbbá, azt sem igazán érti, hogy a korábbi amerikai vezetés, a Biden-kormányzat az általa átadott fegyverek tekintetében Ukrajnát miért csak védekezni engedte, és miért nem hagyta, hogy oroszországi célpontok ellen támadást hajtson végre? Majd befejezésként aktívan cáfolta barátja, Orbán állítását, miszerint a „Barátság” lenne Magyarország és Szlovákia egyetlen kőolajforrása, hiszen ott van az Adria kőolajvezeték?! Nem beszélve a magyar fél által eleddig nem publikált, de az amerikai hírszerzés részéről ismert forráslehetőségekről… Végezetül, további gondtalan Horvátország-béli jachtozást és pecázást kívánt az ő nagyra becsült, nagyszerű Barátjának.

 

 

 

Eredmény…? Hogyan és merre tovább…? Abszolúte semmi! … akkor

 

 

… jöjjön hát a FOHÁSZ… talán segít…?

 

 

 

Mária! Mária! Mária!

 

Istennek szűz anyja”

 

Te, aki elveszed a világ bűneit…

 

 

 

… miért nézed, tűröd, szótlanul, hogy államalapító szent királyunk lelkét és véle országát oltalmazó pártfogásodba helyezését követően - [„Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”*] - egy a népre, a magyarságra rátelepedő, Isten képmását álcaként magára öltő - önös, rögeszméihez görcsös-csökönyösséggel ragaszkodó, kicsinyesen pitiáner, rosszindulatú, másokra árulkodó - személy, „Júdásként” - akihez, mint árulkodóhoz intéződik a gyermeki csúfolódás kérdése: kaptál piros csizmát? - kénye-kedve szerint, uralkodhasson!? Hiszen az istváni felajánlással nem csupán Magyarország oltalmazójává, de jogos tulajdonosává is váltál…

 

 

 

… mondom nektek: Ne csak imádkozzatok – higgyetek, is!

 

 

 

„Higgyétek,

 

mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek,

megkapjátok,

és meg is adatik nektek.” (Márk 11:24)

 

 

 

Budapest, 2025. augusztus 24.

 

*Hartvik püspök által írt legenda szerint. Sokan azonban vitatják e bárki által is írt legenda valóságát, mondván: legyen az akár – maga az utóbb szentté is avatott magyar – István király, valószerűtlen (nem életszerű), hogy halálakor a király az ország egybehívott főurai és püspökei jelenlétében ilyen, vagy ehhez hasonló tartalmú felajánlást tett, illetve képes lett volna tenni. Ez ország-eseményen - jó esetben és legfeljebb - a királyi udvar házi kápolnájából az ügyeletes káplán, ha jelen lehetett? A legenda-történet, mindenesetre – ismerjük el – gyermeki meseként, avagy világi-egyházi hatalmi-propagandaként, áhítattal szedi „áldozatait”.