Fogarasi József

Merjünk… és LEGYÜNK MI az ötvenegyedikek!

2025. május 04. vasárnap

 

 

Tényleg! Miután Kanada odszkodik, hogy az 51.-ik legyen, Grönland csak támaszpontként kell, Panama pedig még mindig panamázik, itt a magyar történelem soha vissza nem térő lehetősége, hogy bejelentkezzünk az USA 51.-ik tagállamként!

 

 

Gondoljunk csak bele, nem ez a szíve vágya a hatalom fejének és sleppjének, hiszen már triumph-trumpizálták az új elnököt, aki látni vél bennünket, mint európai szövetségesét, az EU-val szemben.

 

 

Hát nem aranyos!? Mi lennék az amerihungary Faló! Rajtunk keresztül tarthatná féken - netán még befolyásolhatná is - az EU-t. Ámokfutását végső soron így egy másik földrészre is kiterjeszthetné. Aztán már csak egy ugrás és Kolumbusz felfedezései mellett övé az egész Föld.

 

 

Micsoda perspektíva… nekünk, magyaroknak! Gondoljunk csak bele, megszűnnének a vámhatárok, hiszen az USA tagállami között ilyen nyilván nincs, vízum sem kellene soha többé, még a rettegett tiltólista is a szemétkosárba kerülhetne, mindenki szabadon kereskedhetne, és valóban már csak karnyújtásnyira lenne az amerikai álom, amelyhez - gyakorlatilag - még oda sem kellene utazni.

 

 

A magyar sok(k)-pártrendszer kérdése is megoldódna, csak kettő maradna: az EGYIK és a MÁSIK, mint az USA-ban! Így a döntések is egyszerűsödhetnének, hezitálni sem kellene többé, hiszen nem lenne közbenső út.

 

 

Milyen jót tenne nekünk, ha magunkénak tudhatnánk az amerikai történelmet, amiben az első könnyebbség, hogy csak a XV. századtól létezik továbbá, részt vehetnénk az összes háborújukban, és megnyernénk az első- és második világháborút, s ha lesz, a harmadikat is? Hisz ekkor is a nyertes oldalán állnánk?

 

 

Nem lenne többé vita, hogy a magyar történelemben ki volt a pozitív és ki a negatív figura, mi volt a sorsfordító esemény, történelmi szempontból pedig a történelem számítógépe segítségével totál resetelnénk, illetve deletelnénk a magyar múltat, s vele a magyar tudatot.

 

 

 

A világtörténelem alkotó-alakítóivá válhatnánk! Európában nyilván ránk bíznák még a NATO irányítását is. Micsoda befolyásra tennénk szert, belegondolni is szédítő és borzalmas!

 

 

Az oroszokkal egyenrangú partnerként tárgyalhatnánk, az USA által megtámogatva. Végre a szőnyeg alól kivont karddal is kijöhetnénk!

 

 

Persze a dolognak van hátulütője is: mi van akkor, ha az amerikai kongresszus csatlakozásunkat nem hagyná jóvá, hezitálna, avagy feltételeket szabna…? Persze megoldás erre is lenne: egy önálló Elnöki rendelet, amelyet még indokolni sem kellene. Aztán az amerihungary Faló segítségével az európai piac bekebelezése is valóra válhatna, innen pedig a kínai piac már valóban csupán egy ugrás, hiszen a selyem út kétirányúvá is tehető, nemde?

 

 

Mellékhatásként viszont megszűnne önálló hadseregünk, mivel a belső problémák megoldására ott lenne a Nemzeti Gárda, külső problémákra pedig az amerikai összfegyvernemi hadsereg! A külügyre sem lenne szükség, náluk önálló tagállami nincs is, csak szövetségi. Ellenben magunkénak tekinthetnénk Hollywood-t, a NASA-t, és mindent, ami Amerikában egy európai számára vonzó.

 

 

Persze a szuverenitás kérdése kis fejtörést biztosan okozna, de ez az USA tagállamaként többé fel sem vetődne, hiszen az már szövetségi ügy! Viszont, minden magyar legálisan juthatna fegyverhez, ami nyilvánvalóan nemcsak a biztonságunkat, hanem önérzetünket is növelné, arról nem is beszélve, hogy segítsége révén ellenfeleinkkel is hamarabb leszámolhatnánk.

 

 

Egy szó, mint száz, meg kellene gondolni! Esetleg - mankóként - a témára ki lehetne írni egy újabb nemzeti konzultációt, amely mindig biztos és kellő eredményt hozott! Vagyis, kétség egy szál se: az ÖTVENEGYEDIK csak nyerő lehet!

 

 

Budapest, 2025. május 4.

 

 

Maklári Iván

szerző