Fogarasi József

Legyen csak Amerika az amerikaiaké!

2025. március 12. szerda

 

 

A mai kontinensek között kialakulóban lévő konfrontációtól kifejezetten deja vu érzésem van, mint amikor a szülők gondosan felnevelik a gyermekeiket, pályára állítják őket, majd egyszer csak azt veszik észre, hogy - jobbik esetben - totálisan elfelejtik, és magukra hagyják őket, nem kapnak tőlük semmilyen segítséget, - rosszabb esetben - ellenük fordulnak, ellenséggé válnak és el akarják őket takarítani az útból!

 

 

De, tényleg? Mióta is beszélünk az amerikai földrészről, a XV. századtól!? Amikor, már a világtérképen ismert volt jó néhány földrész, pl. Európa, Ázsia, Afrika és már i. e.- i. u. számítottuk a krisztusi időt!

 

 

Európa, először kalandvágyból, majd később az új élet és az új világ létrehozása szándékával látogatta és maradt az amerikai kontinensen. Amit ráadásul elősegített a tény: Európában ugyanis nem sok jóval kecsegtetett a középkor, ahol már tombolt a birodalmak, a territóriumok megszerzéséért folyó harc és a különböző járványok okozta pusztítás.

 

 

Így kezdődött Amerika „felvirágoztatása”: dőltek a föld minden tájáról, de elsődlegesen Európából az ide érkezett – ma emigránsoknak nevezett – önkéntes látogatók, amely aztán kiegészült az afrikai földrészről „beutaztatott” rabszolgák tömegével, hiszen addigra a „kíváncsiak” az őslakosságot gyakorlatilag már kiirtották. Vagyis kellett az ingyenes dolgos kéz az ültetvényekre, hiszen így a ráfordítási költségek a minimálisra csökkentek és több tőke maradt a befektetésre.

 

 

Ne csodálkozzunk tehát, hogy Amerika utcahosszal kezdte előzni Európát és a többi kontinens országait, arról már nem is beszélve, hogy kezdetét vette a körülöttük lévők leigázása. Majd a belső – észak-dél elleni – háborút követően, francia és angol segítséggel létrehozták az USA-t! Amely, ekkor már az ígéret földje, a szabad világ szimbóluma volt. Ráadásul győztesen vívta meg az I. és a II. világháborút. Mindezen tény tovább növelte gazdasági előnyüket: nem kellett foglalkozniuk semmiféle újjáépítéssel. Így ő segíthette Európát - nyilván nem önzetlenül - talpra állítani.

 

 

Ezzel beindulhatott az amerikai úthenger, többek között az agyelszívás, hogy aztán az egész világot megpróbálja leigázni: gondoljunk nevezetesen a dollár elfogadtatására a világkereskedelemben. Csak hát közben kialakult az oroszok által vezetett másik pólus, amellyel szintén foglalkozniuk kellett.

 

 

Ha jól belegondolsz, mi magyarok is hozzájárultunk ennek az erőfölénynek a kialakításához, példának okáért, hogy csak a jelentősebbeket említsük meg: az atom- és a hidrogénbombát, valamint számos, ma is használt technikai fölényt biztosító tudósunk találmányait továbbá, nem utolsó sorban a hollywoodi filmipar megteremtését.

 

 

Tehát a kutya-, és annak farka – mindkettőt Európa alkotta meg – elkezdte csóválni a kutyát, mondván: neki immár jogában áll a hátsó lábát felemelve az egész világot levizelni.

 

 

De, úgy is fogalmazhatnánk, új cirkusz érkezett a városba, ahol a főbohóc uralja az egész manézst, az előadást is beleértve. Míg a műsor szereplői az igazgatótól az állatidomáron keresztül a légtornászokig arra kényszerülnek, hogy védőháló nélkül is fellépjenek. Ők még nem mérték fel, hogy ebbe a játékba bele is lehet halni.

 

 

Persze cirkuszimádók itt Európában is vannak, nem is kevesen. Bár mindenkinek szíve joga, hogy „őszintén” rajongjon az effajta mulatságért… nekik azonban kifejezetten azt tanácsolom, mielőbb szegődjenek a főbohóc mellé… hiszen a lócitrom összeseprésére mindig lesz kereslet!

 

 

Gondolataimat végül a következő felütéssel zárom: Amerika – felőlem – legyen/maradjon csak az amerikaiaké! De mi, magyar-szülők maradjunk változatlanul itt, Európában. Az eltévelyedett gyermek előbb-utóbb rá fog jönni: a szülői ház és a gyökerek mégiscsak fontosak számára, és a történelem – ha egyáltalán lesz még jövő – biztosan nem az értelmetlenséget fogja díjazni…

 

 

Mindebből az is következik, Európa akkor is az európaiaké, ha egyesek vénnek is hiszik, pedig amint azt a közmondás is bölcsen hangoztatja: „Öreg ember nem vénember!”

 

 

Vagyis! Európa tényleg legyen/maradjon csak az európaiaké! Hiszen több száz/ezer évig nélkülük, pontosabban szólva, az USA nélkül is megvoltunk, és boldogultunk! Nem is rosszul…

 

 

Budapest, 2025. március 12.

 

 

 

Maklári Iván

szerző