Balog - Novák... MAGYAR- románc… MAGYAR- földön… MAGYAR- módon…(folytatás)

Főmenü

Balog - Novák... MAGYAR- románc… MAGYAR- földön… MAGYAR- módon…(folytatás)

: 2025. január 06. hétfő

II.

… azok az intrikáló irigy és fránya „porszemek”… és következményei…

/… jog-, tisztességes, patriótaszerű volt az elnök lemond(at)ása…/

… de, hol és mi a probléma…? … ott, hogy ebből az egész (közös) történetből… egyre láthatóbbá vált… a kereszténység egyik elágazó „hitbéli” útját követő kapcsolat állam-politikai irányú mutációjának önálló – összenőhető – fejlődésű életképessége…

… a több nyelvet értő- beszélő, a közéletben magukat egyébként is „otthonosan érző, mozgó, könnyen feltaláló” lelki-szellemi közös-románcegyetértésből… a kibontakozni látszó polgár-szimpatikus hatalmi ellenpólussá formálód/hat/ó „DUÓ” felállás azonban… egyszer csak – másokból – „érdeklődést” kezdett kiváltani…

… no, nem a szűk családi körből (férj feleség)… és nem is a langyos vízben egymást taposva sározó ellenzék önmagára igen büszke legfelsőbb vezető személyiségeiből… hanem a mindig „jól” értesültek „szakmai kamarájából”… a csupa-fül csupa-szem TÁRSASÁG talpnyaló - „álhírt- és álinformációt-gyártó, terjesztő” - magyar-polgári CÖF-körök lomnicystabajerista szorgosaiból: ebből (semmi) jó nem fog kisülni… gondolták, egyelőre csak magukban…!? ... majd, lépni kell… lépni kéne!? … sugdosták halkan és névtelenül egymásnak… nehogy mindezt… a kiszivárgó hangfoszlányokat… más besúgó szerv/szervezet is meghallhassa/megismerhesse… ellopva tőlük a nóvumot…

… aztán…? Mi aztán? Mindebből, a sugdolózók által összegyűjtött, könnyen gyúlékonnyá válható-tehető patrióta-moslék információ-kupachalmazból… az emberi gyöngédség-szeretetének támaszáról elhíresült - ellenben mérhetetlen fényűző-kiváltságait irigykedve féltő - rivális főegyház fúj/hatot/t izzó parazsat… de vajon melyik lehetett ez…? … fogjuk a MET-re… hát ki másra is lenne érdemes…? (hiszen a világhírű és messze földön híres Met most aligha jöhetne szóba)… és különben is, az említett hitközösségnek már aligha van léte, jövője pláne, hisz nem a véletlen műve, hogy e testvérközösséget sújtja a magyarországi isten-nyila és haragja! Avagy, esetleg, netán lehetne más is…? … például a pápai trónra áhítozó - azonban minden szempontból valamennyi „szerepkörre” emberileg alkalmatlan - bíboros vezette pedofil-prédikátorokkal megtűzdelt búcsúcédulákkal kereskedő hittani kongregáció…? … talán, igen, talán nem… neki viszont valóban volt/van/lenne mit féltenie az említett hit- és lelkigyakorlat „DUÓ”-együttes - búcsúcédulák általi gyarapodást ellenző - állami-egyházi befolyásának izmosodásától… szárba szökkenhetőségétől…

… nem is maradt tétlen a főbíboros, nyomban felkereste, mégpedig nagy titokban… az emberi kapcsolatokba „féltékenységi” vírust eredménnyel csepegtető bűvész-machinátort… a Jágó hírében álló hétpecsétes titok- és álhírterjesztésre szakosodott - időközben persona non grata listára tűzött - szakminisztert…! a „Quasimodót”?! Aki már első hallásra átlátott a „szitán”… egyből megérezte a vélt problémában… az általa kulcsfontosságú veszélyhelyzet karrierforrássá duzzaszthatóságának személyes lehetőségét. Lelki szemeivel pedig (szinte) már látta is az elé tálalt kétes-értékű információ kiaknázhatósága által elnyerhető babérkoszorús… (mármint az ájtatoskodó egyházvezér szájíze szerint megszínesített „kapcsolatnak” az „egy a tábor, egy a zászló” égisze alatt tevékenykedő hűbérhadra leselkedő kárhozatpropaganda meglovagolhatóságában rejlő)… dicsőséget. A politikai vihart, lavinát (is) okozható parázs lángra lobbanásának muszáj megakadályozását. Vagyis azt, hogy a beazonosítható módon nevesített „szelíd” emberi- lelki-szellemi „DUÓ”-szövetség a hazai egyház és világ oltára előtt nehogy normatív, dokumentumszerű megerősítést nyerhessen… amelynek ország-világ nyilvánossága előtti megtörténte - a katolikusi igéken regnáló hűbéres siserahad számára akár - katasztrofális hatalmi átrendeződéssel (is) járhat(na), végződhet(ne)…

… de hát, … akkor most, mit (is) csináljunk? … hiszen bizonyítékkal alá nem támasztott álhírekre vezéráldozatot hozni végzetes baklövés lenne… semmit! … súgta alig hallhatóan a prímás főpásztor… csak imádkozzunk és bízzunk, az Úrban! Aki a csalárdságoknak is fő mozgató-irányítója. Meghallván az Úr e suttogásban a hozzá háramló kétségbeesetten álságos fohászt, felébresztette az országban szunnyadó jogállami jogi, erkölcsi tisztességet, az egyik Deák Ferenc-díj kitüntetés-nélkül maradt, tisztes megélhetéséért küszködő hivatásrendi munkaszorgalom-rabszolgában… nyomban emlékeztette az önmaga által, önmagára kirótt napi penitencia megkezdésének szükségességére.

… nosza, tessék asztalhoz ülni, biztatgatta önnönmagát a „prókátor”… és olvasni, tanulmányozni kezdte a hivatásrend szak-szennylapjainak egyikét, majd az áradó bűzillattól tüsszenthetnékje támadt, melynek légerejétől a lapot fedő finom porrétegből energiához jutó egyik - eleddig lustálkodva unatkozó - porszemlánc önálló életútra vetemedett… nem takarva többé a szakszerű olvasó szeme elől a dokumentumsor egyik – az igazságszolgáltatási szubjektív bürokrácia – felületes akkurátussal kiretusált mondatrészét. Nocsak, ni, csak… pedofil-bűncselekmény és… jutalma…! … a pápalátogatási felhajtás kirakata mögé bújtatott elnöki kegyelem cunami. De hát, a névsor, már jó előre le volt zsírozva, rongyosra egyeztetve az összes illetékes állami és egyházi kiváltságossal… ezért aztán aligha életszerű, hogy e névsorkérdésben az említett hatalmasságok ne fogták és irányították volna a „helyes” irányba a dokumentumot aláíró elnök asszony kezét. Aki, ennek következtében nem alkalmazhatta, az amúgy már közröhejessé vált, de az Alkotmánybíróság által ennek ellenére előszeretettel használt aláírási formulát: „az aláírásban akadályozott alkotmánybíró helyett”. Persze az is tény, miszerint nem igen találhatott volna bárkit is, aki helyette alaptörvényszerűen szignálhatta volna a név-sordokumentumot. Így aztán az aláírást követően a lelkiismerete megnyugodhatott, illetve nyugodt maradt… azonban aligha gondolta, sejthette, hogy aljas módú ármánykodó „kinyírásának” legfőbb bizonyítékává lép majd elő – a valós tény helyett – ez az általa aláírt, de minden létező „hatalmasság” ujjlenyomatát magánviselő „ártatlan papírdarab”?

… a prókátor, felfedező véleményét – ismerve jelenlegi nyilvánosságdemokráciánk állapotát semmiben nem reménykedve – egynéhány, általa jelentékenynek tekintett hírforráshoz eljuttatta, nem várva, s számítva lényeges eredményre. … a suttogó és besúgó-irányultsággal is rendelkező hírportálok egyike azonban, minderre rácáfolva - előre, bejelentkezés nélkül levegőt is alig véve - kopogtatott a Jágói szalon ajtaján. … ajtónyitáskor pedig nyomban átadta az általa megismert prókátori levélmásolatot… A propagandaminiszter előtt azonnal felsejlett a vezéráldozathoz szükséges „objektív” bizonyíték nyilvánosságra is hozható tárgyiasítható ténylegessége, amelyből kárhozatot eredményező méregbájital keverhető az önállósodni készülő református lelki „DUÓ”, közéletből történő élve eltávolításához. … nem is vesztegette tovább a drága időt, a titkos bejáratot választva a „jó hírrel” gerinctelenül hűséges „szolgaként” azonnal a Mindenható, a FŐNI elé járult. Megvan, amire vártunk, és amiért nem feleslegesen imádkoztunk az égiekhez, kiáltott fel gúnyörömmel, s az Úr kézébe adta a prókátori levél hírforrás-másolatát… igen! … igen, dörmögte dünnyögve, ezáltal ténylegesen is megvan a betöltött pozícióhoz szükséges alkalmasság hiányának tárgyiasult bizonyítéka… most már valóban lehetséges a vezéráldozat… lépni kell… mégpedig azonnal, körültekintően és tévedés-mentesen! Készítsünk a közvélemény számára egy általa „érthető” nyelvmondatú és emészthető propagandaszólamú helyzetismertetőt: mi a családot megvédjük minden körülmények között, különösen a gyermekeket a rájuk leselkedő veszélyektől, a pedofiloktól is, de még a volt családügyi miniszter és súgó(búgó) hitbéli püspökének ármánykodásától is! Mindezt tárjuk a nyilvánosság elé… és indítsuk be leghatékonyabb propagandagyártó gépezetünket és intézményeinket… adta ki a parancsot a - széle-hossza egy - legfőbb hűbérúrhadvezér…

… a legyártott „mese” többi eleme – élete megvalósult részeként – már mindenki előtt és által unásig ismert… még ha valamennyi részlete nem is tűnik mindannyink számára teljesen világosnak (az illető magára vessen). … de, vajon ki lehet az a VALAKI, aki az Úristenhez mérve magát rendelkezik akkora földi erőhatalommal, amelynek birtokában mersze adódik az ország legfőbb közjogi méltóságú személyét hivatalos – Magyarországot képviselő – útjáról, annak befejeződése előtt SAS- behívót („Sürgős Azonnal Siess”) kibocsátva, hazarendelni? Ugyan mán’ ezt nem személy, hanem a Parlament cselekedte, amely megválasztotta őt erre a közméltóságú tisztségre. … ugyan mán’, miért tetszik viccelődni, hiszen a Parlament tagjai ezen időben még téli mély-álmukat aludták. … (A parlament 2024. évi tavaszi ülésszaka ugyanis csak február 26-án kezdődött. Míg az elnök asszony gépe - amennyiben az adott hírportálnak hinni lehet - február 10-én landolt, Budapesten. - szerk.). … akkor a parlamenti házmester… tudja az a tömör-bajuszú magyarember… a volt MSZMP-s kutatósegéd… ez még nagyobb képtelenség, neki ugyanis a Parlamenttől erre nincs törvény adta felhatalmazása; állami, önálló hatalommal pedig nem rendelkezik egy ilyen „parancs” kiadásához… hát akkor ki a fene lehetett? … nem a FENE volt, csupán egy hús-vér ember „túlméretezett” államhatalommal… de hát akkor ki? ... Nos, ez a 13+1. kérdés, ezt kell a telitalálatos jutalom átvételéhez megfejteni… és beküldeni…! Aki viszont az ezzel összefüggő (létező) dokumentumok másolatát is megküldi, az emelt-összegű külön pénzjutalomra is számíthat, hiszen eleddig, a hazatérési paranccsal kapcsolatos írásos dokumentum nem került nyilvánosságra, még sejtetés szerűen sem regél erről a fáma, vagyis ezeket, ha léteznek még most is por takarja és várja az illetékes „prókátor” jótékony tüsszentését…

… persze, ennél érdekesebb és furcsább történések is tarkítják a lemondásra kényszerített - az elvállalt pályán egyébként „zöldfülűnek” tűnő - elnök búcsútörténetét… nézzük talán a legelképesztőbbet: az elnöki lemondólevél körüli anomáliákat! A „szemfülesek” szerint a gép ugye, Ferihegy 1 terminálon landolt(?) kellően körültekintő figyelemelterelési manőver mellett, 2024. február 10. szombat 12:00 -13:00 óra között. … majd az elnöki konvoj (avagy csupán az elnököt szállító gépkocsi egyedül) elhagyva a repülőteret… VALAHOVA raportra hajtott… hogy VALAKITŐL meghallgathassa a hazarendelése valós okáról szóló „tájékoztatót” és átvehesse a szükséges cselekvéseket rögzítő „forgatókönyv-dokumentumot”.… Például, a VALAKI/K/ által előre megírt magyar-ember-szívéhez, lelkéhez szóló könnyfakasztó, LEMONDÓ-NYILATKOZATOT… amely a Sándor palota sajtóközleményei között 2024. február 10. 17:02 órakor már nedvesítettségben részesült…

… aki, azt komolyan gondolja, hogy valaki (konkrétan N.K.), aki a helyszínen Katarban, a vizes világbajnokságon, végigszurkolja a magyar férfi vízilabda-válogatott Kazahsztán elleni mérkőzését és a győzelmet a csapattal együtt ünnepli a lelátón, majd a FINA elnökével Dohában hivatalos tárgyalást folytat, az a „SAS-behívó” láttán, annak valós, „igazi” okát nem ismerve - ledermedés és lemerevedés nélkül - megtudja őrizni hidegvérét, az naiv dilettáns. Aki pedig azt hiszi - légyen az akár maga a köztársasági elnök - hogy az azonnali hazarendelése ténye hallatán (olvastán?) a repülőgépen, vagy a leszállást követően (12:45 órától számítva), a Sándor palotáig vezető úton, illetve a palota lépcsőin felfelé futva - eltelt idő alatt - e lelkiállapotában képes a lemondó-nyilatkozatát minden piszkozati kísérlet és korrektúra nélkül akként megírni, hogy az (alig több mint 5 óra elteltével) hibátlanul, nem kifogásolható stílusban, 17:02 órakor már teljes nyilvánosságot élvezhessen a Sándor palota sajtóközleményei között… az, agyilag teljesen IDIÓTA, vagy megrögzött HAZUDOZÓ, avagy totálisan ROSSZINDULATÚ, illetve a regnáló hatalom által felbérelt, jól megfizetett, aljasan ármánykodó PROVOKÁTOR!

… hiszen, ha és amennyiben, valaki ismeri, hallotta-olvasta a lemondó elnök asszony korábbi funkcióinak ellátása alatt/során írt, mondott, nyilvánosságra került megnyilatkozásait és ezeket összeveti a képernyőn általa személyesen - könnyekkel, sírással küszködve - elmondott, felolvasott (a súgógépen kellő nagyságú betűkkel feliratozott) lemondó-nyilatkozat tartalma úgy bárki, írási és olvasási képesség birtokában, minden iskolai végzettség nélkül azonnal érzékelheti a kettő közötti különbséget. … miszerint azok stílusuk, megfogalmazási eleganciájuk stb. tekintetében köszönőviszonyban sincsenek egymással… vagyis „Jágóék” semmit nem bíztak a véletlenre! Mindent előre elkészítettek. Az „áldozatnak” még arra sem adtak lehetőséget, hogy az irományba belejavítson, legalább egy vessző, vagy egy pont, esetleg egy kötőszó erejéig, hiszen kézbe sem vehette a saját lemondó-nyilatkozatának írott formátumát. Csupán annyi volt az utasításban kapott FELADATA, hogy a súgógépen megjelenő szöveget kellő „át/beleéléssel” fel/beolvassa - https://444.hu/2024/02/10/itt-van-novak-katalin-lemondo-beszede - … Megtette, (nem) volt más választása…!? … ugyanis az állandó és folyamatos „felügyeletét” ellátó színház-rendező direktor mindig készen állt a lemondó iratdosszié egyes nem nyilvános irat- képdokumentumai megszellőztethetőségének emlékeztetésére…

… a zsaroló módon előkészített színpadi játék… a valós tényeket összemosta és kihegyezte a „kirakatban” elhelyezett, tömegeket megmozgat(hat)ó pedofíliára… pedig az illetőt nem is pedofília miatt ítélték el… azt meg senki nem vizsgálta (nem akarta vizsgálni) visszamenőleg, hogy korábban kapott-e bárki is hasonló cselekedet miatt elnöki kegyelmet… miért?... Csak! … mert a cél nem a „megmentés”, hanem a mindenáron és azonnali „megbuktatás” volt… csírájában elfojtani a fennálló hatalommal szemben megnyilvánul(hat)ó minden lehetséges – lelki, testi, felekezeti – „önállósodási” (függetlenedési) kísérletpróbát… ráadásul az elnöki egyházhatalmi-mentor továbbra sem kételkedett az illető személy "ártatlanságában". (Kegyelmet kértem egy embernek, akinek hittem az ártatlanságát, s ebben ma sem kételkedem” hangoztatta, többször is.) … Miközben a regnáló hatalom nem tétlenkedve – Hesst meghazudtoló hatékonyságú-eredményességgel – gyártotta és harsogta, válogatás nélkül a lejárató propagandaszólamait… úgy az írott, mint a hangos médiumokat az „ügy” szolgálatába állítva… megadva nekik a felütés alapzaját… melyben hibátlanul jeleskedett a keresztényi hitre papíron átkeresztelkedett ceruza-fafaragó úr, aki emberi gyűlöletet és megbocsáthatatlanságot harsogott, nyájas ájtatossággal… (Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne ügy! Hiszen a döntés megszületett és napvilágot látott, /persze, ha ez nem történik meg, akkor biztos lenne ügy…? Nem tudni… szerk./ amúgy mindez jogilag teljesen rendben valónak tűnt. Ám a köztársasági elnök feladata, hogy kiálljon az ügytől jogosan felháborodó magyaremberek elé és tisztázza, miért is írta alá a kegyelmi kérvényt? E nélkül az egész nem úszható meg, nem spórolható meg, ez morális kötelesség. Ezt várjuk. És személyesen tőle, a köztársasági elnöktől, várjuk.)

… mindeközben, a hatalom irányította-szította önkéntes máglyaépítő-mozgalom hihetetlen gyorsasággal dolgozott. … Egyre világosabbá téve, miszerint e tettéért az illető nem reménykedhet keresztényi (sem katolikus, sem református) megbocsátásban… a máglyaégetést mindenképpen - önként vállalva - muszáj elszenvednie. … Amúgy, a történelmi múltú inkvizítor-mesterségű keresztényi hitgyülekezet vezérkara erre nem is lett volna hajlandó, hiszen az események kezdetétől a végéig a sarokban megbújva, sunnyogva és lapítva hallgatott, és örvendezett: ezúttal, kivételesen nem róla szól a pedofiltörténet. … Hanem a rivális keresztényi igét hirdető egyház, állami hatalombefolyásolási és érdekérvényesítési lehetőséggel is rendelkező, a legfelsőbb püspökséget uraló (rabságban tartó) – önmagát egyébként szentnek és érinthetetlennek tekintő – főpüspök, volt emberminiszter és miniszterelnöki lelki-vezetőről. Érte meg nem „kár”… Amennyiben ugyanis őt sikerülne privilegizált helyzetéből kibillenteni (eltakarítani), s általa egyháza „bátorságát” is jelentős mértékben gyengíteni, úgy akár vissza is állhatna a korábbi, a hazai egyházak közötti szent-péteri „hierarchia-hegemónia”, hiszen mindezen tény érzékeny (rövidtávon egykönnyen nem pótolható) presztízs- és érdekérvényesítési veszteséget is okozna a rivális egyház berkeiben. Egyben diplomatikusan a Főnit is emlékeztetni lehetne az „áttérésekor” vállalt kötelezettségei maradandóbb teljesítésére… akár egy új lelki-vezető választás ajánlására is kitérve. Különben is, miért segítene az egyik egyház a másik egyház bajának orvoslásában, hát, még ha az egyben a riválisa is… a MET, hatalom általi kivéreztetése ellen (de még csak csillapítása érdekében) sem emeltünk szót… akkor, minek is vállalnánk felesleges kockázatot… mások (egy református…) miatt…?

… a hatalom, „bátor-emberei” indítványára felgyorsította a „DUÓ” félreállításának folyamatát, propagandaeszközei segítségével pedig tömegeket mozgósított terve végrehajtása érdekében amelyhez, a magához édesgetett ellenzéknek nevezett mamelukok többségét is sikerült megnyernie, cuclisüveget adva kezükbe-szájukba. … A demonstráció a Belügyminisztériumnál kezdődött, majd a tüntetők a Budai várba vették az irányt, ahol előbb a miniszterelnök hivatalánál (a Karmelitánál), aztán pedig a Sándor-palota előtti téren hangos skandálásba kezdtek, az igazságügyi miniszter, illetve a köztársasági elnök lemondását követelve: monjon le… monjon le… monjon le… kiabálták, szünetet nem tartva. Mindennek ébrentartásához áradt feléjük a politikából, a médiából, a nyomtatott sajtóból, az utcáról is a közvélemény elbódított része felől a hergelő uszítás, kihegyezve mindez a „pedofíliára és gyermekeink megvédésére” … senki által észre nem véve, miszerint a megszeppent és idegesen kapkodó NER-hatalom – a kegyelmi ügyre terelve a figyelmet – éppen saját megrendült helyzete stabilitásának helyreállításán dolgozik lihegve és megfeszített erővel. Még a miniszterelnök sem látta a „helyes”, a kilábalás – a számára is elfogadhatóan lehetséges és – biztonságos útját, amelyet a tőle szokatlanul hosszú bujkálás a nyilvánosság elől, illetve hallgatása is alátámasztott. Pedig megnyugodhatott volna, hiszen látta és hallotta: saját hírszerzésének beszámolói is arról tanúskodtak, miszerint a hatalom által életben tartott „ellenzék” szájába vette a tőle ajándékba kapott cuclisüveget, miáltal nem azzal volt elfoglalva, hogy a kialakult „helyzetért” kérdőre vonja, esetleg elszámoltatását követelje, hanem teljes erőbedobással és elégedetten harcolt a köztársasági elnök, a miniszter, illetve az elnök belső titkos tanácsadó püspökének távozása végett. Elősegítve és kellő lélegzetvételnyi időt biztosítva ezzel a megroggyant hatalom magához téréséhez. Sőt, a pedofil ügy ürügyén, a regnáló hatalom legfelsőbb körei által kirobbantott „távozási hullám” mögöttes, valódi okát észre nem vevő ellenzék dilettánsabb és túlfűtöttebb momentumos árnyékbokszolói – vezérüket követve – a nyilvánosság előtt arról értekeztek, miszerint minden este 18:00 órától addig fognak tüntetni a Sándor-palota előtt, amíg Novák Katalin nem mond le! A magát család és gyermekvédőként definiált, Európát védő magyar keresztényi bornyúnyáj pedig mindehhez lelkesen fújta a központilag kiadott demagógnótát: