Mi szükség (van) Alkotmánybíróságra…? (folytatás)
- 2024. október 05. szombat
6. A fentiekben kifejtetteken felül - mint általános magatartási szabályokról - említést kell még tenni a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti „munkaviszonyra vonatkozó szabályokról”[1], valamint a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. törvényben (Kjt.) rögzített „közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályokról”.[2]
Megjegyzendő: e törvények preambuluma eléggé szűkszavú az Alaptörvény 28. cikke szerinti bírósági eljárásban való alkalmazhatóság tekintetében, továbbá egyik említett törvény sem tesz utalást az Alaptörvényre. Mindebből azonban - álláspontunk szerint - nem vonható le olyan következtetés, miszerint ezekben a jogviszonyokban az Alaptörvény - mint magatartási szabály - ne lenne irányadó: ezt a pillanatnyi bizonytalanságot az Alaptörvény 28. cikkének Alaptörvényre történő hivatkozása azonban minden kétséget kizáróan eloszlatja.
6.1. Az Mt. 13. §-a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak tekinti a kollektív szerződést és az üzemi megállapodást, valamint az egyeztető bizottságnak az Mt. 293. §-ában foglaltak szerint kötelező határozatát.[3] Kollektív munkaügyi vita esetén, ha a tárgyaló felek (munkáltató és az üzemi tanács, illetve a munkáltató és a szakszervezet) egyeztető bizottságot hoznak létre, előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben az egyeztető bizottság határozata kötelező.
Az Mt. III. „A munkaügyi kapcsolatok” része nem tartalmaz a kollektív szerződés, üzemi megállapodás, egyeztető bizottság kötelező határozatának Alaptörvénybe vagy jogszabályba ütközése esetén irányadó eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Véleményünk szerint a kollektív szerződés, az üzemi megállapodás és az egyeztető bizottság kötelező határozata Alaptörvény-ellenessége csak a kollektív munkaügyi vitában[4] vagy a munkaügyi jogvitában [5] a keresettel érvényesített jog tárgyában döntést hozó jogerős bírósági határozat ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz által indított eljárásban vizsgálható.
A kollektív szerződés, az üzemi megállapodás, és az egyeztető bizottság kötelező határozatának törvénybe vagy más munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközését álláspontunk szerint - figyelemmel az Mt. 27.§-ában foglalt rendelkezésre - az érintett fél az egyedi munkaügyi jogvita esetében az Mt. 285.§ [6] (1) és (3) bekezdése esetében indított munkaviszonyból származó igényeként érvényesítheti a munkáltatóval szemben.
Az Mt. 27.§-a[7] azt a kérdést rendezi, amikor a munkáltató és a munkavállaló között létrejött egyedi megállapodás munkaviszonyra vonatkozó szabályba (azaz: jogszabályba, kollektív szerződésbe vagy üzemi megállapodásba, illetve egyeztető bizottság kötelező határozatába) ütközik, illetve munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. Ez esetekben a megállapodás semmis.
A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
6.2. A Kjt. 2.§ (1) és (2) bekezdése[8] közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályként nevesíti a kollektív szerződést és a közalkalmazotti szabályzatot, továbbá kimondja, hogy az említettek jogszabállyal nem lehetnek ellentétesek, valamint rögzíti: az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis.
6.3. Tehát a foglalkoztatási jogviszonyok körében (a munkáltató és a munkavállaló közötti egyedi ügyben) maga a keresetet elbíráló bíróság - a per keretei között - állapíthatja meg (hivatalból, ha ezt a bíróság észleli, vagy pedig a fél kereseti kérelmére), hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak tekintendő - de az Alaptörvény T. cikk (2) bekezdése alapján jogszabálynak nem minősülő - magatartási szabály (kollektív szerződés, üzemi megállapodás, az egyeztető bizottságnak az Mt. 293.§-a szerinti kötelező határozata, illetve közalkalmazotti szabályzat) jogszabályba ütközik-e.
Ha a bíróság ezt a határozatában megállapítja, akkor ennek levonja a jogi konzekvenciáját (jogkövetkezményét) is: mégpedig a jogszabályba ütköző magatartási szabály figyelmen kívül hagyásával állapítja meg a tényállást és a jogszabályba ütköző magatartási szabály helyett - a jogszabályi rendelkezés kötelező alkalmazásával - hozza meg döntését.
III.
Alkotmánybíróság – és/vagy – Bíróság, avagy
Bíróság alkotmánybírósági hatáskörrel felruházva…
7. A fenti 1-6. pontban foglaltak alapján - a címben feltett kérdés megválaszolása végett - az alábbi következtetések vonhatók le:
7.1. Az Alaptörvény 25. cikke szerint „A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.” Azaz, igazságszolgáltatási szervek! Amely szervek, a 28. cikk értelmében „… a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
Mindennek figyelembevételével a bírósági jogalkalmazói tevékenység lényege: a bíróság által alkalmazandó jogszabály szövegének a vonatkozó jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése. A bíróságnak a jogszabályi cél megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe vennie.
Ezzel, az első lényeges értelmezési probléma máris tetten érhető, hiszen a jogszabályok jelentős része preambulummal nem rendelkezik, a preambulum „magasztos” létét csupán a Jat. – 2024. évi XVI. törvény 1.§-ával megállapított – új 18.§ (1) bekezdésének első mondata[9] emeli „a jogszabály felett lebegő” alkotmányossági magaslatba és teszi a jogszabálytervezet kötelező tartalmi elemévé, 2024. július 1-ével kezdődően. Arra nézve azonban, hogy mi a teendő amennyiben az új (módosító) jogszabály preambulumában foglalt szabályozási célkitűzés és a korábbi, a módosított jogszabályi tartalom között ellentmondás keletkezik, a Jat. - jogalkotói - eligazítást nem tartalmaz.[10] Azaz, ez esetben az eljáró bíróság vajon jogosult lesz-e saját hatáskörében eljárva az ellentmondást saját jogértelmezése alapján feloldani, avagy az Alkotmánybírósághoz lesz köteles fordulni? Ez utóbbi hiányában az eljáró bíróság - tevékenysége révén - önmagát kvázi jogalkotói hatáskörrel ruházza fel.
A további bírósági jogalkalmazói „bizonytalanságot” a Jat. új 18.§ (7)-(8) bekezdései okozzák az által, miszerint rendelkezésük értelmében „(7) A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik. (8) A jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.” Pedig – ezzel ellentétben – a fentiekben idézett alaptörvényi rendelkezés (28. cikk) egyértelműen fogalmaz: a bíróságok „A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.” Vagyis, a bíróságok az Alaptörvényben nem kaptak felhatalmazást az említettek „negligálásra”. Azaz, a kérdés megalapozottan vetődik fel: ha valamilyen rendelkezés kötelező erővel nem bír (a Jat. szerint, ilyen a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás), akkor a jogszabályi javaslat indokolását a bíróságoknak jogalkalmazásuk során miért kell figyelembe venniük? Hiszen, így könnyen előfordul(hat), hogy ezen esetekben jogértelmezése folytán az egyik bíróság emígy, míg a másik, amúgy foglal állást, hozza meg határozatát.
Az így keletkező ellentmondást - az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján - a Kúria – mint a legfőbb bírósági szerv – jogosult feloldani. Mindezen feladatának - a bíróságok jogalkalmazásának egysége megteremtése érdekében - a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A jogegységi határozatoktól való eltérés, a jogegységi határozat nem alkalmazásának kifogásolása a fél részéről jogegységi panasz, illetve meghatározott bírósági vezető, szerv által „a jogegység érdekében előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány” előterjesztése alapján történhet. A bíróságok döntésükben tehát ténybeli és jogi azonosság alapján foglalnak állást abban a kérdésben, miszerint az ítéletükben foglalt döntésük megfelel az Alaptörvénynek. Tevékenységük ez esetben (vajon) miben különbözik az Alkotmánybíróságétól?
7.2. Az Alkotmánybíróság nem igazságszolgáltatási szerv! „Csupán” az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.[11]
Mindennek ellenére (mindezzel szemben) az Alkotmánybíróság - relatív önállósággal - mégis a bíróságok (Kúria) fölött áll, hiszen a bírósági határozatokat, jogegységi határozatokat - alaptörvény-ellenesség esetében - megsemmisítheti. Az viszont vitathatatlan tény, miszerint az Alkotmánybíróság által megsemmisített bírósági határozat tekintetében a Kúria dönt az újabb eljárásra utasításról és az eljárás mikénti lefolytatásáról.
Azonban azon speciális területen, ahol a Kúria első-fokon jár el pl. az országos népszavazási kérdések bírósági felülvizsgálata esetében, ott - több konkrét tényeset is bizonyítja, miszerint - a Kúria ítélkező-tanácsának határozatai és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai között ellentét feszül.[12]
Az előbbiekben említett ellentét azonban - Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése értelmében - az Alkotmánybíróság, mint „az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve”, és a Kúria, mint az „igazságszolgáltatási tevékenység” legfőbb bírói szerve - Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése - közötti érdemi jogi-szakmai rivalizálás lehetőségét teremti meg. Viszont, mindezen szakmai rivalizálás - amennyiben az alkotmányosság védelme és biztosítása egy szerven belül történne/történhetne - nem csupán megszűnne/megszűnhetne, de az említett eljárás egyetlen szervhez történő rendelése még az „ésszerű időn belüli eljárás” követelményét is hatékonyabban szolgálná.[13]
Megjegyzendő: az Alkotmánybíróságnak a fentiekben említett bíróságokkal szemben kifejtett tevékenység-aktivitásához képest már jóval „szerényebb” mértéket és hatékonyságot tükröz a jogszabályok megsemmisítése, a jogalkotói mulasztás, valamint az alkotmányos követelmény megállapítása terén kifejtett hatás-körgyakorlási teljesítménye. Pedig az Alkotmánybíróság alaptörvényi jogállását tekintve - az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve - tevékenységének fókuszát ez kellene, hogy képezze. Ugyanakkor, az Alkotmánybíróság által, a bíróságok határozatai tekintetében a törvényesség megsértése terén kifejtett hatáskör-gyakorlási tevékenysége nem éri el az Alkotmánybíróság jogállásából adódóan elvárható (kívánatos) szakmai szintet (minőséget). Mindez tetten érhető az Alkotmánybírósági Határozatok hivatalos lapban közzétett több alkotmánybírósági döntés tanulmányozása révén (különös figyelemmel az indítványt visszautasító végzésben foglalt indokolás tartalma tekintetében).[14]
7.3. Egyetértő véleményünk szerint (is) az utóbbi idők jogalkotása hatékonyan kereste az említett két (AB, Bíróság) jogállami intézmény (közötti átjárhatóság) egymáshoz közelítése lehetőségét. Ennek egyik közvetett (indirekt) megoldási módja nyilvánult meg azon szabályozásban, amely nem a bírósági gyakorlat meglétét tette az alkotmánybíróvá válás egyik előfeltételévé, hanem – „humánus” hozzáállással – az alkotmánybírák kap(hat)tak bírói kinevezést. Ez a jogalkotási mód mintegy előre vetítette e két szervtípus egy szervezetbe történő integrálódásának lehetőségét. Még az irány is egyértelmű: az alkotmányvédelem megerősítése, „bírósági” eljárásrendszerének szakmailag képzett, kellő idejű gyakorlattal rendelkező hivatásos bírák „kezeibe” adásával. Egyébként is e megoldás felel/ne meg a jogállami elvárás haladó követelményeinek. Hiszen, az Alaptörvény jelenleg – a fentiekben kifejtettek szerint – nem minősül/tekinthető jogszabálynak, másrészt a védelme ellátására felhatalmazott szervezet – elnevezése ellenére – inkább tekinthető egyfajta sajátos működésű (ülésező), önmagát részegységekre tagoló testületnek, mint bíróságnak. Harmadrészt, eljárásából teljes mértékben hiányzik a bírósági eljárás lényege: a kontradiktórius eljárás követelménye. Minderre tekintettel elérendő cél: az Alaptörvény jogszabályi rangjának – alkotmány alkotása útján történő – megteremtése. Ennek hiányában a fennálló helyzet kaotikussága aligha fog változni. Jelenleg, az eljáró bíróságokkal szembeni követelmény nem más, mint fából vaskarika. Elvárni a bíróságoktól, hogy jogalkalmazói tevékenységük során a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék, miközben a Kúria jogerős ítéletében elfoglalt álláspontja szerint: „… a felülvizsgálati kérelemben az Alaptörvény megsértésére nem lehet hivatkozni, mert a Polgári perrendtartásról (Pp.) szóló - jelenleg is alkalmazandó két [régi Pp., új Pp.] - törvény csak a jogszabálysértésre való hivatkozást teszi lehetővé, az Alaptörvény pedig a T. cikk (1) bekezdése szerint nem jogszabály”, csupán „magatartási szabály”[15]
7.4. Mindezek mellett (ellenére), ahogyan a jogegységi határozatok tekintetében a Kúrián a jogegységi panasz eljárás önálló eljárásként - jogalkotással - beiktatásra kerül(hetet)t, mivel az újabb jogfejlődés és az új jogszabályok megjelenése lehetővé tette a jogegységi határozat új tartalommal való megjelenését, úgy – álláspontunk szerint – a Kúria szervezetén és hatáskörén belül, a bírósági határozatok tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panasz is elbírálhatóvá válhatna.
A jogszabályok megalkotásával, alaptörvény-ellenességével összefüggő alaptörvényi jogorvoslati rendszer - mint ahogy jelenleg is az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló és a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás közigazgatási bírósági hatáskörben[16] a Kúria elé tartozik[17] - a jelenlegi bírósági rendszerbe szintén beilleszthető lenne.
Jelen írás kereteit azonban meghaladja azon elképzelés felvázolása, miszerint mindez, a Kúria szervezeti rendszerén belül hogyan és milyen módon lenne megoldható/megvalósítható.
7.5. Véleményünk szerint nem tartható fenn – már csak a jogbiztonságra és az állam demokratikus jogállamisága érvényesülése végett sem – az a jelenlegi helyzet, amely az Alkotmánybíróság és a Bíróság hatásköre között feszül az alkotmányossági kérdések figyelembevétele, megítélése kérdéskörében.
Hiszen a jogállam keretei között - Alaptörvény 28. cikke szerint - a bíróságok (is) jogosultak/kötelesek a jogszabályok alkalmazása során az abban szabályozott rendelkezéseket az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelően értelmezni.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 39.§ (1) bekezdése értelmében – „Ha az Abtv. eltérően nem rendelkezik - az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező.” Így a bíróságokra is! Míg a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 6.§-a szerint „A bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság a hatáskörét vagy annak hiányát állapítja meg.” Vagyis, a bíróság határozatai az Alkotmánybíróságra is kötelezőek. Nevezetesen, e két magas szintű szabályozás alapján is tetten érhető az Alkotmánybíróság és a Kúria egymás közötti - az alkotmányossági kérdés megítélése - viszonylatában a nemkívánatos szakmai rivalizálás.
7.6. Álláspontunk szerint az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében említett Magyarország történeti alkotmányának vívmányai sem tartalmaznak olyan jogi előzményeket, amelyek az Alkotmánybíróság hatáskörébe adott feladatellátásnak más módon történő kielégítését/megoldását tiltaná, illetve ne tenné lehetővé.
Továbbá, azt is meg kell említeni, miszerint az Európai Unió - szerző szerint önálló szuverén államalakulat - nem mindegyik tagállamában működik Alkotmánybíróság. Másrészt a tagállam felelőssége az Európai Unió szerződéseivel, kötelező jogi aktusaival, az Európai Unió Bírósága határozataival szemben a tagállam részéről nem korlátozható vagy zárható ki,[18] még a tagállam Alkotmánybírósága által hozott határozatára történő hivatkozással sem. Tehát, az Európai Unió és a tagállam tekintetében keletkező jogi vitában a tagállam Alkotmánybíróságának az Európai Unióra vonatkozóan nincs hatásköre.
7.7. Megemlítendő: Magyarországnak az 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) megalkotásáig és hatályba lépéséig írott Alkotmánya nem volt. Az Országgyűlés ezen Alkotmány (törvény) 21.§ (3)-(4) bekezdésében foglaltak[19] végrehajtására alkotta meg az - Alkotmány védelmét szolgáló - Alkotmányjogi Tanácsról szóló 1984. évi I. törvényt,[20] amely 1984. április 26-tól 1989. október 29. volt hatályban.
Az Alaptörvény a Nemzeti Hitvallás című részében kinyilvánította: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1989. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.” Tehát, az Alkotmányjogi Tanácsról szóló 1984. évi I. törvényt - e rendelkezések alapján - nem lehet a „történeti alkotmány” vívmányai körébe sorolni.
7.8. A módosított 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 32/A. § (6) bekezdése alapján került megalkotásra az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény, amely szerint az Alkotmánybíróság 1990. január 1-jén kezdte meg működését és - e törvény alapján - 2011. december 31-ig működött. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 2012.január 1-jétől van hatályban.
Említett körülmények - talán nem mellékesen - azért érdemelnek kiemelést, mivel az Alaptörvény szerint is a magyar alkotmánybíráskodás időszaka 2025-ben lesz 35 éves, bár mindezen időtartam - a magyar államalapítás több mint 1000 éves „tényéhez” képest - elenyésző időnek tekinthető. Ennek ellenére itt lenne az ideje - a legfőbb királyi bíráskodás történelmi hagyományaira tekintettel, majd az igazságügyi szervezeti jogfejlődés keretén belül - az államhatalmi ágak elválasztásának elve alapján létrejött önálló Kúria, mint legfőbb bírói szerv és az Alkotmánybíróság közötti jogállás/jogviszony és hatáskörelosztás elvi-gyakorlati kérdései áttekintésének. Akár a magyar bírósági rendszer és bíráskodás történelmi hagyományaira tekintettel - figyelemmel az államszervezet hatékony működése, a polgárok jogbiztonságának erősítése végett - az alkotmánybíráskodás szerep- és hatáskörének a magyar bírósági szervezeti rendszer keretén belül történő elhelyezése céljából (is).
Közzététel ideje: 2024. október 5.
[A tanulmány kéziratának kelte: 2023. szeptember 24.
A szerkesztett és rövidített változat kelte: 2024. augusztus 25.]
Dr. Galambos Károly
szerző
Fogarasi József
szerkesztő
[„Herceg!
Gyújts világot és sugallj erőt az egyet-nemértő jogászelszántaknak, hogy a jogászi szakmát szubjektív öncélúsággal kisajátító, vitatható keretű rendi tömörülésekbe kényszerítő, tévedhetetlen, glóriás világi-hatalmasságokból álló - magukat testületként definiáló, illegitim, székhely-nélküli - gyülekezettel szembeszállhassanak. Eredménnyel!...
[1]Lásd az Mt. 13.§-át, amely szerint „E törvény alkalmazásában munkaviszonyra vonatkozó szabály a jogszabály, a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás, valamint az egyeztető bizottságnak a 293. §-ban foglaltak szerint kötelező határozata.”
[2]A Kjt. 2.§-a szerint:
„2. § (1) A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi.
(2) A kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis.
(2a) Törvény – ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel – e törvény rendelkezéseitől eltérhet.
(3) A közalkalmazotti jogviszonyra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) Amennyiben e törvény közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen az (1)—(3) bekezdésben foglaltakat kell érteni.”
[3]Az Mt. 293. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
„(1) A munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben a bizottság határozata kötelező. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
(2) A 236. § (4) bekezdésében és a 263. §-ban foglaltakkal kapcsolatban felmerült vitában döntőbíró dönt. Döntése a felekre kötelező. A felek megállapodásának hiányában a döntőbírót a felek jelöltjei közül sorsolással kell kiválasztani.
(3) A bizottság vagy a döntőbíró eljárásának tartama alatt a felek nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná.”
[4]Lásd Mt. 291-293. § alábbi rendelkezéseit:
„291.§ (1) A munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet a közöttük felmerült viták feloldására egyeztető bizottságot (a továbbiakban: bizottság) alakíthat. Az üzemi megállapodás vagy a kollektív szerződés állandó bizottság megalakításáról is rendelkezhet.
(2) A bizottság a munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet által azonos számban delegált tagból és független elnökből áll.
292. § (1) Az elnök köteles a két fél által delegált tagokkal folyamatosan konzultálni, a tagok álláspontját, az egyeztetés eredményét az egyeztetés befejezésekor írásban összefoglalni.
(2) A bizottság eljárásával kapcsolatban felmerült indokolt költségek a munkáltatót terhelik.
293. § (1) A munkáltató és az üzemi tanács vagy a szakszervezet előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben a bizottság határozata kötelező. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.”
[5]Lásd Mt. 285. § (1) bekezdését: „A munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy az e törvényből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács az e törvényből vagy kollektív szerződésből, vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.”
[6]Az Mt. 285.§ (1) és (3) bekezdése az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
„(1) A munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy az e törvényből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács az e törvényből vagy kollektív szerződésből, vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti.”
„(3) A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben igény abban az esetben érvényesíthető, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette.”
[7]Az Mt. 27.§-a az alábbiakat tartalmazza:
„(1) Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.
(3) A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.”
[8]Lásd A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2.§ (1) és (2) bekezdéseit:
„2.§ (1) A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi.
(2) A kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat nem lehet jogszabállyal ellentétes. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik semmis.
(2a) Törvény – ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel – e törvény rendelkezéseitől eltérhet.”
[9]„A jogszabály tervezete preambulumot tartalmaz, amelyben a szabályozás célját minden esetben meg kell határozni.”
[10]Lásd a Jat. 18.§ (1) bekezdés második mondatát, továbbá a (2)-(4) bekezdéseinek szabályait: „(1) … A jogszabály tervezetének preambulumában a jogszabály előkészítője szükség szerint rögzítheti a szabályozással összefüggő azon elvi, elméleti tételeket, amelyeket a jogszabály tervezetének szerkezeti egységeiben a normatív tartalom hiánya miatt nem lehet rendezni.
(2) A rendelet tervezetének preambuluma az (1) bekezdés szerinti tartalmi elemek mellett tartalmazza a rendelet megalkotásához szükséges, az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott érvényességi kellékek felsorolását.
(3) A jogszabály tervezetének preambulumát az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott jogszabályszerkesztési követelmények szerint kell kialakítani.
(4) A preambulumot a jogszabály módosítása esetén a jogszabály megváltozott tartalmának megfelelően módosítani kell, ha az a preambulum és a jogszabály rendelkezéseinek tartalmi összhangja megteremtése érdekében szükséges.”
[11]„Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.” [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés.]
[12]Lásd, példának okáért a Kúria Knk. II.39.057/2023/3. sorszámú végzésének alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről rendelkező 20/2023. (VIII.7.) AB határozatot, valamint a Kúria által 2023. augusztus 29. napján hozott Kpk. IV. 38.084/2023/3. sorszámú végzést; továbbá a Kúria Knk. II. 39.058/2023/3. sorszámú végzésének alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről rendelkező 21/2023. (VIII. 7.) AB határozatot, valamint a Kúria által 2023. augusztus 29. napján hozott Kpk. IV. 38.085/2023/3. sorszámú végzést, [Említett határozatok a Kúria honlapján - https://kuria-birosag.hu/hu/valasztasi-ugyek - megtalálhatók]
E tekintetben meg kell még említeni a 2024. évi önkormányzati- és európai képviselői választások során a főpolgármesteri tisztséget érintően a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 391/2024. számú határozata elleni fellebbezés elbírálásával kapcsolatban született határozatokat: a Kúria a Kvk.VI.39.141/2024/11. számú végzésével az NVB 391/2024. sz. határozatát helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hozott eljárásában a Kúriának a Kvk. VI.39.141/2024/11. sorszámú végzését a IV/2641/2024. számú határozatával megsemmisítette. Majd a Kúria a Kpk.IV.39.202/2024/3. számú végzésében az AB határozat alapján a Kúriát – mint a választási ügyekben eljáró bíróságot – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria – a megismételt eljárás során – a Kvk.VI.39.204/2024/2. sorszámú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság 391/2024. számú határozatát részben megváltoztatta és elrendelte a főpolgármester-választáson leadott összes érvényesnek nyilvánított szavazat (NVB általi) átvizsgálását, valamint újraszámlálását és a főpolgármester-választás eredményének az érvényes szavazatok újraszámlálása alapján meghatározott megállapítását; ezt meghaladóan a határozatot helybenhagyta. (az említett határozatok az NVB, illetve a Kúria honlapján megtalálhatók – szerk.)
[13]E tekintetben utalunk az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), Negyedik Szekció 2019. március 12. hozott 71327/13. sorszámú – Szalontay Gy. kérelmező - Mo. elleni eljárása során született – határozatára, amelyben az EJEB az alkotmánybírósági eljárást – Magyarország indítványa alapján – jogorvoslati eljárásnak minősítette a hozzátörténő fordulás tekintetében, azaz e jogorvoslatot a sérelmét állító félnek - a nemzeti jog alapján - az Alkotmánybírósághoz fordulással Magyarországon ki kell merítenie.
[14]Itt példaként megemlítendők az Alkotmánybíróság által 2024. január hónapban meghozott - szerző által vizsgált és az alábbiakban „beazonosíthatóan” is megemlített - határozatok. E határozatokból - tartalmuk alapján - megállapítható, miszerint az érintett indítványok egyfajta, szakmai igényességet nélkülöző, előre „legyártott” panel/sablon/klisé szöveg alkalmazása mentén kerültek a „magasztos” Alkotmánybíróság által hozott végzésben visszautasításra. A leggyakrabban használt panel/sablon/klisé szövegblokkok az alábbiak szerint körvonalazhatók:
- a bírósági eljárásokban előterjesztett jogorvoslatokban foglalt indokolással - valamennyi ott felhozott érveléssel - szemben a jogorvoslatot elbíráló bíróságnak nem feladata az indokolás valamennyi tartalmi elemére történő (érdemi) reagálás… [mindez a hozzáállás - véleményünk szerint - ellentétes az Alaptörvényben nevesített hatékony jogorvoslati jogon és a véleménynyilvánítási szabadságjogon alapuló tisztességes és igazságos bírósági eljárás követelményével];
- a tényállás és a beadványozó által megnevezett, megsértett alaptörvényi rendelkezések közötti összefüggés kellő tartalmú ki nem fejtése: azaz, csupán az Alaptörvényre történő hivatkozás nem elegendő az alkotmányjogi panasz befogásához [e formális álláspont - véleményünk szerint - ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében foglalt józan ész követelményével, hiszen a beadványozói tényállásból (különösebb indokolás nélkül, „hivatalból”) is lehet egyértelműen következtetni az indítványban megjelölt Alaptörvényben foglalt alapvető jog (tartalmi) megsértésére];
- a contra legem jogalkalmazásra történő hivatkozás (azaz, az érvényes, hatályos jogszabályi szöveg eljáró hatóság általi nem alkalmazása, semmibe vétele, megkerülése, elhallgatása stb.) önmagában nem alapozza meg az Alaptörvény-ellenességet [e sematikusan követett álláspont véleményünk szerint ellentétes az Alaptörvényben deklarált demokratikus jogállamiság követelményének alapvető szabályaival, hiszen a jogállamiság lényege a jogszabályoknak való alávetettség, az érvényes és hatályos jogszabályok alkalmazása, betartása, különös tekintettel a bírósági igazságszolgáltatási szervek tekintetében. Ebből kifolyólag már a jogszabályok szándékos figyelembe nem vétele, nem alkalmazása (önkényes negligálása) önmagában is sérti az Alaptörvényt.];
- a contralegem jogalkalmazás szintjének a contra constitutionem szintet el kell érnie az Alaptörvény-ellenességhez (véleményünk szerint ezen álláspont ellentétes az Alaptörvény tisztességes bírósági eljáráshoz való jog követelményeivel, mivel a contra constitucionem szintnek nincsenek objektív kritériumai; minek következtében alkalmazása sérti - az Alkotmánybírósághoz való fordulás tekintetében - a polgárok közötti ügyfélegyenlőséget].
A fentiekben nevesített „elvek” szerinti kategóriákba a szerző által tanulmányozott alábbi határozatok sorolhatók:
3007/2024. (I.12.) AB végzés - [12]-[13] bekezdése; 3008/2024. (I.12.) AB végzés - [15]-[17] bekezdése; 3009/2024. (I.12.) AB végzés - [32]-[34] bekezdése; 3010/2024. (I.12.) AB végzés - [20]-[23] bekezdése; 3012/2024. (I.12.) AB végzés - [26]-[34] bekezdése; 3013/2024. (I.12.) AB végzés - [24]-[28] bekezdése; 3015/2024. (I.12.) AB végzés - [18]-[23] bekezdése; 3016/2024. (I.12.) AB végzés - [52]-[59] bekezdése; 3017/2024. (I.12.) AB végzés - [18]-[26] bekezdése; 3018/2024. (I.12.) AB végzés - [30]-[36] bekezdése; 3019/2024. (I.12.) AB végzés - [07]-[11] bekezdése; 3020/2024. (I.12.) AB végzés - [30]-[33] bekezdése; 3022/2024. (I.12.) AB végzés - [39]-[55] bekezdése; 3023/2024. (I.12.) AB végzés - [19]-[28] bekezdése; 3024/2024. (I.12.) AB végzés - [40]-[49] bekezdése; 3025/2024. (I.12.) AB végzés - [24]-[26] bekezdése; 3026/2024. (I.12.) AB végzés - [29]-[33] bekezdése; 3027/2024. (I.12.) AB végzés - [17]-[25] bekezdése;
[15]Lásd a Székesfehérvári Törvényszék 17.P.20.896/2016/40.; a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.338/2018/4/I. sorszámú ítélete ellen előterjesztett felülvizsgálat alapján a Kúria általi - Pfv.III.21.023/2019/8. számú, 2020. november 17.napján kelt - döntését, amely a jogerős ítéletet hatályban fenntartotta.
[16]Lásd a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) XXV. fejezete - „Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárások” - 139-150. §-ainak rendelkezéseit.
[17]Lásd a Kp. 145-147. valamint 149-150. §-ait.
[18]Lásd az Európai Parlament A9-0341/2023 sz. dokumentumát, Jogi Bizottság, Alkotmányügyi Bizottság előterjesztése „Jelentés az uniós jog elsőbbsége elvének végrehajtásáról." [2022/2143(INI)]
[19]28. § „(3) Az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsot választ. Az Alkotmányjogi Tanács ellenőrzi a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságát. Az alkotmánnyal ellentétes rendelkezés végrehajtását - az Országgyűlés és az Elnöki Tanács által alkotott jogszabályok, valamint a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései kivételével - felfüggesztheti.
(4) Az országgyűlési bizottságok és az Alkotmányjogi Tanács által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.”
[20]Az Országgyűlés az Alkotmányjogi Tanácsot [továbbiakban: AT] az országgyűlési képviselőkből és más közéleti szereplőkből – a Hazafias Népfront Országos Tanácsa javaslatára – választotta meg az Országgyűlés ciklusának idejére, akként, hogy elnöke, titkára és tagjainak többsége országgyűlési képviselő lehetett. A Minisztertanács tagja és az államtitkárok nem voltak megválaszthatók. Indítvánnyal a törvényben meghatározott személyi kör élhetett.
Lásd még Sólyom Péter: habilitált egyetemi docens (DE ÁJK) „KELSEN KÖPÖNYEGÉBŐL. A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS KELETKEZÉSTÖRTÉNETÉHEZ” c. tanulmányát. [Közjogi Szemle 2021/2. Fókusz 1-14. oldal]
Látogatók száma
 | a mai napon: | 23 |
 | a héten: | 316 |
 | a hónapban: | 2079 |
 | összesen | 518335 |
