Fogarasi József

az alkotmányos követelmény kritikája… tarthatatlansága… (folytatás1.)


 

2) [48] Az Alkotmánybíróság 14/2023. (VII. 24.) AB határozata, a

 

 - bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló -

2017. évi CXVIII. törvény (továbbiakban: Bnpt.) 22/C. § (2) bekezdés b) pontjára vonatkozó alkotmányos követelmény megállapításáról.

 

 

 

2.1.           [49] Az   Alkotmánybíróság a - 2022. december 22. IV/2930/2022. szám alatt - nyilvántartásba vett, hiánypótlási felhívásra - 2023. január 18. IV/2930/2022-2/2022. szám alatt - kiegészített alkotmányjogi panasz ügyében, a 2023. július 11-i teljes ülésén meghozott határozatában alkotmányossági követelményt állapított meg.

 

[50] Az előbbi [49] bekezdésben említett 2023. július 11-i AB ülésen - a IV/2930/2022. szám alatt nyilvántartott ügyben - meghozott, a Magyar Közlöny 2023. évi 109. számában közzétett, 14/2023. (VII. 24.) sorszámú - (6081-6087) - AB határozat[1] rendelkező része az alábbiakat tartalmazza:

 

„1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből és XVI. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 22/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság minden olyan esetben rendelkezhet az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról, amikor az elmaradt kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzés meghozatalának feltételei teljesülnek; az elmaradt kapcsolattartás pótlására a bíróság végzésének meghozatalától számított legkésőbb hat hónapon belül, a legközelebbi megfelelő időpontban kerülhet sor.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pkf.51.643/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

3. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét.”

 

2.2.           [51] Szerzők által vitatott kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy az Alkotmánybíróság – a rendelkező részben foglaltakkal szemben – nemcsak a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló Bnpt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontját értelmezte alkotmányossági szempontból, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:182.§ (2) bekezdését is. Azonban ez a jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részében nem kerül megemlítésre. Pedig e törvényi rendelkezés is feltüntetésre került a határozat indokolásának [16] bekezdés 3. pontjában, miszerint:

„A Ptk. indítvánnyal érintett rendelkezése: 4:182. § (2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.”

 

2.3.      [52] Az anyagi jogszabály – a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése – tehát az elmaradt kapcsolattartás végrehajtása pótlását a megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül teszi lehetővé, később nem. Ez az anyagi jogszabály pedig nem függ attól, hogy a Bnpt. szerinti eljárást a bíróság mikor folytatja le, és mikor hoz az ügyben határozatot.

 

[53] Szerzők szerint a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésének rendelkezése alkotmányossági szempontból nem értelmezhető másként, mint ahogy maga a rendelkezés szövegének megfogalmazása szól: azaz, a meghiúsult, esedékes kapcsolattartás pótlására a meghiúsulástól számított legközelebbi időpontban, de legkésőbb 6 hónapon belül (van mód) lehetséges. Az ezt követő időben a kapcsolattartás pótlása kizárt!

 

[54] A Bnpt. 22/C. § (2) bekezdése és b) pontja az alábbi rendelkezést tartalmazza:

„22/C. § (2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a kérelmezett megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat, elrendeli a végrehajtást. A bíróság a végrehajtást elrendelő végzésben a kérelmezettet felhívja, hogy …

             […]

        b) a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartás pótlását a            legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül biztosítsa, és megjelöli a pótlás végső határidejét vagy […].”

 

[55] Mindebből a szerzői „kedveskedés” a következő! Fölösleges a jogalkotóknak, a jogértelmezőknek, a jogalkalmazóknak és az alapjogi jogkérdéseket elbírálóknak szemüket becsukva a Bnpt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontját akként láttatni (olvasni, alkalmazni), mintha a jogalkotó Országgyűlés a Bnpt.-be nem a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt törvényi - anyagi jogi - rendelkezést ültette volna át a nemperes eljárásba, mégpedig szó szerinti megfogalmazásban, hanem egy valamifajta más eljárási jogszabályi rendelkezést állapított volna meg. Hiszen a jogalkotó feladatát az képezte, hogy a kapcsolattartás pótlására vonatkozó szabályokat – a korábbi Ptk. rendelkezésre tekintettel – megalkossa. Ennek következtében a Ptk. 4:182. § (2) bekezdését - a Ptk. 1:1. § és 1:2. § (1)-(2) bekezdése rendelkezésére tekintettel[2] - nem hagyhatta figyelmen kívül!

 

[56] Az igazságügyi miniszter - az Alkotmánybíróság megkeresésére adott - válaszában nem hivatkozott a Bnpt. 7/A. fejezetének megalkotása során a törvényjavaslat olyan indokolásra, amely a fenti illogikus jogértelmezési verziót alátámasztotta volna.

 

[57] A Bnpt. – vitára okot adó – 22/C.§ (2) bekezdés b) pontját a - költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény, valamint az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény módosításáról rendelkező - 2020. évi I. törvény iktatta be. E törvény – 2020. február 26. –i kihirdetéssel – 2020. március 1-jén lépett hatályba.

 

[58] E törvény indokolása[3] az Indokolások Tárában érhető el.

 

[59] Mindebből kitűnik: a törvényjavaslat közzétett indokolása nem említi, hogy a Bnpt. célja - a bírósági eljárásban foglalt „új eljárási határidő” beiktatásával - a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt kapcsolattartási határidő végső időpontjának meghosszabbítása lett volna. Amely által a 6 hónapi pótlási határidő a bíróság elsőfokú határozata meghozatalától lenne számítandó.

 

[60] A kapcsolattartás pótlására tehát, amely a jogosultnál (a jogosult kérelmezőnek fel nem róható okból) elmaradt a legközelebbi meghatározott időpontban, de az elmaradt kapcsolattartástól számított legkésőbb hat hónapon belül kerülhet sor.

 

[61] Következésképpen a Bnpt. 22/C.§ (2) bekezdés b) pontjában foglalt normaszövegből nem lehet a nemperes eljárásban arra a következtetésre jutni, hogy ha bírósági nemperes eljárás indul, akkor a pótlást a bíróság a pótlás időpontjának a Ptk. 4:182.§ (2) bekezdésében meghatározott idején túl is elrendel(het)i!

 

[62] Az Alkotmánybíróságnak ugyanis az anyagi jogszabályt is „védenie” kell. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak – lelkiismeretesen, az eljárás modellezésével – az anyagi jogszabály alkotmányos tartalmát is fel kellett volna tárnia. Mindennek hiányában a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésétől eltérően a pótlás idejét - alkotmányos követelmény előírásával - nem lehetett volna jogszerűen meghosszabbítania.

 

[63] Természetesen nem vitatható: egy alkotmányossági vizsgálat során kiderülhet, miszerint a megalkotott jogszabály(ok)ban meghatározott anyagi és eljárási határidő(k) adott hossza a joggyakorlásra és így az alapjog tisztességes érvényesítésére nem bizonyul elegendőnek. Ebben az esetben – álláspontunk szerint – e ténynek a jogállami megállapítására az Alkotmánybíróságnak a - az Abtv. 46.§ (1) és (2) bekezdés c) pontja szerint - lefolytatott eljárását követően jogszabályban biztosított hatásköre szerint lehetősége lett volna – az alkalmazott alkotmányos követelmény kimondása helyett – a jogalkotó általi mulasztással előidézett Alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására és kellő határidő biztosításával a mulasztást elkövető szervezet felhívására feladatának teljesítésére.

 

[64] A bíróság ugyanis a nemperes eljárásban Bnpt. 22/C. § (1) bekezdése értelmében […] soron kívül jár el. A kérelmezőnek a kapcsolattartás elmaradása esetén a kérelmét a Bnpt. 22/B. § (3) bekezdése szerint „a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltak megszegésétől vagy annak kérelmező tudomására jutásától számított 30 napon belül lehet előterjeszteni.” A soron kívüli ügyben, a bírósági nemperes eljárás a bíróság részéről pedig 4 hónapon belül [Pp. 226. § (1) bek.] - a felek iratváltásai alapján - lefolytatható, illetve lefolytatandó! Ugyanis - véleményünk szerint - nem helytálló az indítványozó érvelése, miszerint a Ptk. 4: 182. § (2) bekezdésében foglalt 6 hónapos határidő a felek önkéntes pótlására vonatkozó határidő, amelynek leteltét követi a bírósági eljárásban a 6 hónapos – most már bírósági kényszerrel való pótlásának – eljárási határideje.

 

[65] Véleményünk szerint a szabályozott kapcsolattartás esetében az elmaradt kapcsolattartást követően esedékessé váló kapcsolattartási idők a szülők részére is rendelkezésre állnak. A jogalkotó ezért alkotta meg – a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt pótlás idejeként – az elmulasztott kapcsolattartástól számított legkésőbb 6 hónapon belüli pótlás idejét. A feleket tehát egyrészt, jogsérelem nem éri, ha a 6 hónapon túl már az elmaradt kapcsolattartás pótlására nem kerülhet sor, hiszen a folyamatos kapcsolattartás a később bekövetkező kapcsolattartási időpontokkal biztosított. Másrészt, a bírósági eljárási határidők megsértése Alaptörvény-ellenességet idéz elő. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egyértelműen rögzíti: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.

 

[66] Mindezek ismeretében szerzők joggal állapítják meg: az Alkotmánybíróság nem mellőzhette volna az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítvány elbírálását. Továbbá a taláros testület az „alkotmányos követelmény” kimondását nem alapozhatta volna az igazságügyi miniszter véleményére. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény meghatározását megelőző vizsgálat során elmulasztotta a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt anyagi-, és a Bnpt. 22/C. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott eljárási jogszabályok egymáshoz való viszonya összefüggésében az anyagi jogszabály alkotmányossági értelmezése feladatát elvégezni.

 

[67] Összegezve: amennyiben az Alkotmánybíróság a tényállást kellően feltáró eljárása során - az Abtv. 46. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával - arra a következtetésre jut, miszerint a bírósági nemperes eljárásban a Pp.-ben foglalt eljárási határidők nem alkalmasak - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint - a bírósági eljárás időszerűségének biztosítására, illetve a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt anyagi jogszabály érvényesítésére, úgy alkotmányos követelmény helyett, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása mellett - határidő tűzésével - fel kellett volna hívnia a jogalkotót (az Országgyűlést) a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség orvoslására.

 

2.4.      [68] Az alkotmánybírósági határozat a [23] bekezdésében foglaltan rögzítette:

 

[23[ „Az Alkotmánybíróság megítélése szerint csak érdemi vizsgálat eredményeként állapítható meg, hogy az a jogértelmezés, amely szerint a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerint az elmaradt kapcsolattartás pótlásának elrendelésére kizárólag az elmaradó kapcsolattartás eredeti időpontjához képest számított 6 hónapon belüli időpontban van lehetőség, kiüresíti-e az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által védett, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartáshoz való jog, és egyben az elmaradó kapcsolattartás pótlására irányuló bírósági nemperes eljárás lényegét. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt is az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el.”

 

[69] Véleményünk szerint a legfeljebb 6 hónapos időtartam [figyelemmel arra, hogy a nemperes eljárásban az ítélkezési szünet - a Pp. 148. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel - nem érvényesül, így] kellő időt biztosít arra, hogy a nemperes eljárásban a bíróság a tisztességes eljárást lefolytathassa. Természetesen a jogosult részéről is elvárható, hogy a kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmét ne a 30. napon nyújtsa be a bírósághoz akkor, ha korábban már ismert volt előtte, miszerint a kapcsolattartás elmaradása a kérelmezett magatartásának a következménye. Azaz a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt legfeljebb 6 hónapos időtartam előtt a bírósági eljárás – az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjogok védelmének biztosítása érdekében – befejezhető, és a pótlási határidő 6 hónapon belüli időre előírható. Minderre figyelemmel a bírósági eljárás esetleges késedelme jogkövetkezményeinek (a 6 hónapos pótlási határidőből a kapcsolattartás pótlásának kifutása okából a pótlás mellőzésének) „feloldása” végett az alkotmányos követelmény mögé „bújva” nem lehetséges a törvényhozó által megállapított anyagi jogszabályi rendelkezéstől - azt mintegy annullálva - eltérni. Következésképpen a II. fokú bíróság jogszerű határozatot hozott az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben, mindezt a tárgyalt AB határozat a [26] bekezdésében foglalt indokolás is alátámasztja:

 

[26] „A Budapest Környéki Törvényszék 6.Pkf.51.643/2022/4. számú végzésében arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezett édesanya a 2022. február 11. napjától esedékes folyamatos hétvégi kapcsolattartás tekintetében neki felróhatóan meghiúsította a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartást (Budapest Környéki Törvényszék végzése, 7. oldal). A Budapest Környéki Törvényszék ugyanakkor úgy vélte, hogy a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése szerint a kapcsolattartás pótlására a kapcsolattartás elmaradásától számított hat hónapon belül van lehetőség, a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja pedig erre a határidőre utal vissza, melyen túlmenően az elmaradt kapcsolattartás még akkor sem pótolható, ha egyébként a kapcsolattartás pótlásának feltételei a kötelezett felróható magatartása miatt fennállna. Azáltal pedig, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a 2022. február 11. napjától esedékes kapcsolattartás időpontjához képest a Budapest Környéki Törvényszék a döntését hat hónapon túl hozta meg, ezért a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezmény, nevezetesen az elmaradt kapcsolattartás pótlásának elrendelése, immáron nem alkalmazható.”

 

[70[ Fentiekre figyelemmel álláspontunk lényege: az AB határozat [27] bekezdésében ismertetett igazságügyi miniszteri véleményt a jogszabály szövege nem támasztja alá, vagyis a miniszter által - a jogszabály tartalmára - levont következtetése nem helytálló:

 

[27] „Az igazságügyi miniszter az Alkotmánybíróság megkeresésére adott állásfoglalásában egyértelműen rögzítette, hogy a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése a kötelezett számára biztosít hat hónapos, anyagi jogi jellegű határidőt az elmaradt kapcsolattartás önkéntes pótlására. Ez a rendelkezés nem zárja ki a kapcsolattartás pótlását hat hónap eltelte után akkor, ha a kötelezett önként nem teljesít, és őt erre bírósági döntés kötelezi. Ezzel szemben a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti hat hónapos határidő eljárási jellegű határidő a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásban. A Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság, amennyiben megállapítja, hogy a kérelmezett megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat, végzésében felhívja a kérelmezettet, hogy a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartás pótlását a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül biztosítsa, és megjelöli a pótlás végső határidejét. Ez a határidő (ahogyan arra az igazságügyi miniszter is rámutatott) mindig a végzés közlését követő napon kezdődik, és nem a kapcsolattartás eredeti időpontjához igazodik. Mindez egyben azt jelenti, hogy a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése szerinti és a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti hat hónapos határidő szükségképpen elválik egymástól.

 

 

[28] 4. A Bnptv. 22/C. § (2) bekezdése ennek megfelelően minden olyan esetben lehetővé teszi az elmaradt kapcsolattartás végrehajtásának bíróság általi elrendelését, amikor a bíróság azt állapítja meg, hogy a kérelmezett megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglalt előírásokat. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy ez a jogértelmezés egyébiránt a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja nyelvtani értelmezésének is kétséget kizáróan megfelel.”

 

[71] Továbbá utalunk arra is, miszerint a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében a törvényhozó alanyt nem határozott meg. Tehát alappal nem lehet arra következtetni, hogy a 6 hónapos határidő a kötelezett számára biztosított. A pótlás ugyanis nem a kötelezett eljárási cselekménye, hanem a szülőké és a gyermeké. A Ptk. rendelkezésének nyelvtani értelmezéséből kizárólag arra lehet következtetni, hogy a pótlás legvégső határideje a szabályozás tárgya, amelyet az elmulasztott kapcsolattartástól kell számítani.

 

[72] Ráadásul a fenti érvelés a józan észnek is ellentmond: egyrészt nem két határidőről van szó (de miért is lenne szükség külön-külön, ugyanolyan mértékű 6 hónapos anyagi és eljárási határidő egyidejű jogi szabályozására?). A Bnpt. ugyanis nem alkotott/határozott meg egy másik 6 hónapos eljárási határidőt (az egyébként is soron kívüli ügyre nézve). Másrészt álláspontunk szerint ugyanazon határidő, amely az anyagi jogszabályból következik, amelyről a bíróságnak az érdemi végzésében rendelkeznie kell eltérő (eljárásjogi) kezdeti időponttal nem folyhat, és azt másként - mint a kapcsolattartás elmaradásának idejétől - sem lehetséges értelmezni.

 

[73] Hiszen – még egyszer hangsúlyozzuk – nem két külön-külön, egymást követő határidőről van szó! A Ptk.-ban foglalt határidő ugyanis záros határidejű, tehát jogvesztő. A 6 hónapos határidő lejárta után állami (bírósági, végrehajtási) kényszer alkalmazásának nincs helye. Továbbá, a Ptk. 4:182. § (2) bekezdését - 2014. március 15-ei hatálybalépését – követően, közel 8 év elteltével miért lett volna szükség egy külön-külön történő - ugyanolyan mértékű 6 hónapos anyagi és eljárási határidő - szabályozására? Mindezt még a kapcsolattartás végrehajtásának gyámhatósági hatáskörből bírósági hatáskörbe kerülése sem indokolhatta. A Bnpt. nem egy másik 6 hónapos eljárási határidőt alkotott (az egyébként soron kívüli ügyben), hanem az anyagi jogszabályban (a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében) foglalt 6 hónapos anyagi jogi határidőt vette át, utaló szabályként. Summa summarum: a bíróság alkotmányosan nem terjeszkedhet túl a kapcsolattartás elmaradása idejétől számított 6 hónapon, és a kapcsolattartás pótlására az elmaradt kapcsolattartástól számított 6 hónapon túl sem állapíthat meg határidőt a kötelezett számára! Ebből következően az Alkotmánybíróság a 14/2023.(VII. 14.) AB határozatában nem megalapozottan "juttatta érvényre" - az Abtv. 46.§ (3) bekezdése alapján - „az Alaptörvény szabályozásából eredő alaptörvényi rendelkezését”, mint alkotmányos követelményt. 

 

2.5       [74] Nem lehet egyetérteni a határozat indokolása [29]-[35] bekezdéseiben foglaltakkal sem:

 

„[29] 5. Önmagában a Bnptv. valamely rendelkezésének (így jelen esetben a törvény „hat hónapon belül” fordulatának) értelmezése általában olyan szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melynek vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik. Mindez azonban csak addig igaz, amíg a kérdés a bíróság által választott azon jogértelmezés helyessége vagy helytelensége, azaz, ha a bíróság által választott jogértelmezés egyébként az Alaptörvény 28. cikke alapján az eljáró bíróságokat megillető értelmezési mozgástér alkotmányos keretein belül helyezkedik el. Abban az esetben azonban, ha az eljáró bíróság által választott jogértelmezés túllép az Alaptörvényből fakadó értelmezési tartomány keretein, az már szükségképpen a bírói döntés alaptörvény-ellenességét fogja eredményezni, mely szempont vizsgálata már az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

[30] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már utalt, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás biztosítása egyebek között az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által is védett. Az Alaptörvény 28. cikkének első mondata szerint „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” A bíróságok az alapjogokat a magánjog alanyai közötti viszonyokban is kötelesek érvényre juttatni, amivel a bíróságok ítélkezési tevékenysége ténylegesen is alkotmányjogilag kötötté válik. Ilyen esetekben a bíróságok ítélkezésével szembeni alapvető elvárás, hogy az érintett alapvető jogok lényeges tartalma nem üresíthető ki, és az alapvető jogoknak az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből fakadó védelmi kötelezettségét biztosítani kell {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, különösen Indokolás [66]-[70]}. Mindez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint a bíróságoknak az ítélkezési tevékenységük során figyelembe kell venniük, hogy egy jogszabály mely jelentése felel meg az Alaptörvénynek, és ezzel az értelemmel kell alkalmazniuk a jogszabályt az egyedi ügyekben, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság a bírói döntést az Alaptörvény megszabta értelmezési tartomány kereteinek túllépése miatt megsemmisíti {lásd például: 16/2021. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [36]}.

[31] 6. Ahogyan arra az igazságügyi miniszter is rámutatott az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszában, és ahogyan az a Bnptv. 22/C. §-a nyelvtani értelmezéséből is egyenesen következik, a Bnptv. nem zárja ki kifejezetten és ellentmondást nem tűrően az elmaradó kapcsolattartás pótlásának elmaradását akkor, ha a bíróság a döntését a kapcsolattartás eredeti időpontjához képest hat hónapon túl hozza meg. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontjának van olyan lehetséges értelmezése, amely lehetővé teszi az elmaradó kapcsolattartás pótlásának bíróság általi elrendelését, és ezáltal a különélő szülő Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése szerinti jogának érvényesítését akkor is, ha a kapcsolattartás eredeti időpontjához képest már több, mint hat hónap eltelt, mely élethelyzet már önmagában a bírósági eljárások időtartamából következően is a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti, Bnptv. szerinti nemperes eljárások jelentős részét szükségképpen érinti. Ehhez képest azonban az a Budapest Környéki Törvényszék által választott jogértelmezés, amely kizárja az indítványozóéhoz hasonló esetekben az elmaradt kapcsolattartás pótlását, végeredményben teljesen kiüresíti a különélő szülő és a gyermek közötti, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által is védett alapjogot, ekként ez a jogértelmezés az Alaptörvény 28. cikke által az eljáró bíróság számára biztosított értelmezési tartományon kívüli, és így alaptörvény-ellenes.

[32] Az Alkotmánybíróság ezért a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pkf.51.643/2022/4. számú végzését a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. A Budapest Környéki Törvényszék végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére tekintettel az Alkotmánybíróság, következetes gyakorlatának megfelelően, már nem vizsgálta az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító indítványi elemet {lásd például: 3104/2023. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [64]}.

[33] 7. Az Abtv. 46. § (3) bekezdése felhatalmazza az Alkotmánybíróságot arra, hogy hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapítsa azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Azáltal, hogy a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontjának van olyan, a Budapest Környéki Törvényszék által is alkalmazott, a Bnptv. rendelkezéseinek kizárólag nyelvtani értelmezése alapján nem nyilvánvalóan contra legem értelmezése, mely alkalmas arra, hogy a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás pótlását ellehetetlenítse, ez a (formálisan a Bnptv. rendelkezéseiből ugyan levezethető, ám az Alaptörvénnyel ellentétes) jogértelmezés alkalmas arra, hogy mind a különélő szülő Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése szerinti, a gyermekével való kapcsolattartását, mind pedig a gyermek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből fakadó mindenek felett álló legjobb érdekét sértse. E körben az Alkotmánybíróság sem azt nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy az egyébként a Bnptv. helyes értelmezése szerint biztosítható elmaradó kapcsolattartás mielőbbi biztosítása (és ezáltal a gyermek és a szülő közötti lehetőség szerint folyamatos kapcsolattartás) áll a gyermek és a szülő érdekében, sem pedig azt, hogy ezen, adott esetben alaptörvény-ellenes jogértelmezéssel elutasított kapcsolattartás-pótlási kérelem utólagos, az Alkotmánybíróság döntését követő pótlása már csak az eljárás elhúzódó időtartama miatt is mind a gyermeket, mind pedig a kapcsolattartás elmaradásában közre nem ható szülőt hátrányosan érinti. Az Alkotmánybíróság pedig végezetül azt is figyelembe vette, hogy a Bnptv. 2. § g) pontja értelmében a Bnptv.- ben szabályozott nemperes eljárások esetében (így az alkotmányjogi panaszra okot adó eljárásban) nincs helye felülvizsgálatnak. Azáltal pedig, hogy a Bnptv. szerinti nemperes eljárások esetében a Kúria nem járhat el, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szerinti jogegységi panasznak sem lehet helye (lásd a törvény 41/B. §-át).

[34] Mindezen szempontokra tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján megállapítja: az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből és XVI. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság minden olyan esetben rendelkezhet az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról, amikor az elmaradt kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzés meghozatalának feltételei teljesülnek; az elmaradt kapcsolattartás pótlására a bíróság végzésének meghozatalától számított legkésőbb hat hónapon belül, a legközelebbi megfelelő időpontban kerülhet sor.

[35] 8. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondata alapján, a gyermeki jogok, valamint a szülő és a gyermek közötti, Alaptörvény által is védett kapcsolattartás hatékony biztosítása érdekében rendelte el.”

 

[75] A hivatkozott alaptörvényi jogok kiüresítésének kérdését nem a hat hónapos pótlási határidő számításának a kérdésköre alapozza meg, hanem a bírósági eljárások hossza; a Bnpt. és annak 7/A. fejezetének nem konzisztens rendelkezései, valamint az a körülmény, hogy a bonyolult, emberi személyes érzelmekkel telített családjogi jogvitában a pályájuk kezdetén levő fiatal, széles családügyi gyakorlattal nem rendelkező bírósági titkárok ítélkeznek.

 

[76] A kimondott alkotmányos követelmény ugyanis nem adhat a bíróság számára felmentvényt az eljárás mikénti hosszúságát illetően, valamint nem okozhat a felek számára (jog)bizonytalanságot abban a kérdésben, hogy mi a végső határidő a pótlás tekintetében. Végső soron az Alkotmánybíróság által előírt alkotmányos követelmény az, amely a felekre nézve (hátrányosan) megalapozza/lehetővé teszi az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében foglalt szabadsághoz és biztonsághoz való jog („jogszerű”) figyelmen kívül hagyását.

 

[77] Hiszen az Alkotmánybíróság ezen alkotmányossági kérdés rendezése végett – esetében az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése védelme érdekében – akár a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt 6 hónapos időt is megemelhette volna, mint amely alkotmányossági szempontból nem elegendő az elsőfokú bírósági határozat meghozatalára. De olyan tartalmú határozatot is hozhatott volna, miszerint a 6 hónapos időtartam a felek önkéntes tevékenységére vonatkozik. Azonban azt állítani, hogy e kérdést illetően két határidőről van szó, amely külön-külön számítandó és az anyagi határidő eltelte ellenére - az eljárási határidő alapján - a pótlási határidő megállapítható, minden szakmai elképzelést önkényesen felül ír.

 

[78] Minderről feltehetően azok a polgárok is hasonlóan vélekednek, akik a kapcsolattartás konkrét részesei: a szülők és a gyermek. Hiszen a jelen alkotmányos követelmény további bizonytalanságot szült a kapcsolattartásra „hivatott” felek viszonyában.

 

2.6. [79] Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, miszerint az igazságügyi miniszternek az Alkotmánybíróság felhívására előterjesztett álláspontját tükröző vélemény, nem a jogszabály megalkotásának körülményeire, hanem az indítvány mikénti elbírálására vonatkozik.

 

2.6.1.          [80] Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybíróság megkeresésére - a 2023. április „..” kelt XX-AJF0/108/4/2023. sorszámú levelében - az alábbi választ adta:

 

          „II. Az Alkotmánybíróság Végzésében feltett kérdések tekintetében megfogalmazott válaszok

 

 

Arra vonatkozóan, hogy a jogalkotó szándéka szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:182. § (2) bekezdése, illetőleg a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnp.) 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti „legkésőbb hat hónapon belül" fordulata az elmaradt kapcsolattartás eredeti időpontjához, vagy a bíróság jogerős döntésének időpontjához képest számítandó, az alábbi tájékoztatást adom.

II. 1. A jogalkotó az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról a Ptk. 4: 182. § (2) bekezdésében a ,, Tájékoztatási kötelezettség, az elmaradt kapcsolattartás pótlása" cím alatt rendelkezik. Ebben a §-ban a felek, így a kapcsolattartásra jogosult, illetve kötelezett jogairól, illetve kötelezettségeiről van szó. A kapcsolattartást akadályozó körülmény (pl.: betegség) mindkét szülő oldalán felmerülhet, azonban a kapcsolattartást akadályozó körülményekről késedelem nélkül tájékoztatni kötelesek egymást. A Ptk. külön rendelkezik arról is, hogy a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

Kijelenthető, hogy a Ptk.-ban meghatározott, elmaradt kapcsolattartás pótlására kitűzött határidő az elmaradt kapcsolattartás eredeti időpontjához kapcsolódik és a felek önkéntes teljesítése kapcsán fogalmaz meg szabályt. A Ptk. a kapcsolattartásra kötelezett számára biztosít hat hónapos határidőt az elmaradt kapcsolattartás önkéntes pótlására. Ez egy anyagi jogi jellegű, nem jogvesztő határidő. Ez a rendelkezés nem zárja ki a pótlás lehetőségét hat hónap eltelte után akkor, ha a kötelezett önként nem teljesít, és bírósági döntés kötelezi a kapcsolattartás végrehajtására.

 

II. 2. A Bpnp. 22/A-22/E. §-ai a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásra vonatkoznak. A Bpnp. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja szerinti „hat hónapos" határidő egy eljárási jellegű határidő a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárás kapcsán.

Ha a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásban a bíróság megállapítja, hogy a kérelmezett megszegte a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat, végzéssel elrendeli a végrehajtást. A végzés előzetesen végrehajtható, mert van helye ellene fellebbezésnek, de annak nincs halasztó hatálya a végrehajtásra [Bpnp. 22/A. § ( 1) bekezdése].

A Bpnp. 22/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság a végrehajtást elrendelő végzésben a kérelmezettet felhívja, hogy a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartás pótlását a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül biztosítsa, és megjelöli a pótlás végső határidejét.

A fentiekben írottak alapján kiemelendő, hogy a végrehajtási eljárásban hozott, végrehajtást elrendelő végzésben a bíróság által megállapított teljesítési határidő a végrehajtást elrendelő, előzetesen végrehajtható végzés közlését követő napon kezdődik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 345. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel.

Fentiekre tekintettel, azaz, hogy a hat hónapos határidő a végrehajtást elrendelő végzés közlését követő napon kezdődik, a Végzésben foglalt további két kérdés megválaszolása okafogyott.

 

III.             Összegzés

 

A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy a Ptk.-ban megállapított anyagi jogi határidő és a Bpnp.-ben előírt eljárási határidő elválik egymástól. A Ptk. szerinti hat hónapos időintervallum az elmaradt kapcsolattartás eredeti időpontjához kapcsolódik, és a felek önkéntes teljesítése kapcsán fogalmaz meg szabályt. A Bpnp.-ben előírt, a végrehajtási kényszer alkalmazásával elrendelt kapcsolattartás pótlására bíróság által megállapított, legfeljebb hat hónapos határidő pedig, - amelynek végső határidejét is meghatározza a végzés - az előzetesen végrehajtható végrehajtást elrendelő végzés közlését követő napon kezdődik.”

 

[81] A fenti miniszteri érvelés azonban „sántít”, hiszen a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésbeli szabály – mint ahogy a Ptk. többi rendelkezése is – diszpozitív jellegű, amelytől a felek eltérhetnek, ha a törvény az eltérést nem tiltja. Tehát nincs olyan jellege ezeknek a törvényi rendelkezéseknek - így a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésének sem - mint amilyent a miniszter tulajdonít neki: „elmaradt kapcsolattartás pótlására kitűzött határidő az elmaradt kapcsolattartás eredeti időpontjához kapcsolódik és a felek önkéntes teljesítése kapcsán fogalmaz meg szabályt.”

 

[82] A miniszteri érvelés már csak azért sem helyt álló, mivel

-          egyrészt, a kapcsolattartás elmaradásától számított 30 napon túl, a Bnpt. alapján a bírósági nemperes eljárás a kapcsolattartás végrehajtására vonatkozóan nem indítható meg [az ugyanis elkésett lenne és így a bíróság a kérelmet a Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontjának rendelkezése alapján visszautasítaná];

-          másrészt, a felek az elmaradt kapcsolattartásban nemhogy a 6 hónapon belül, de közös megegyezéssel határidő nélkül is megállapodhatnak;

-          harmadrészt, a bíróságra a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése kógens, azaz kötelező anyagi jogi szabályt jelent, amelynek következtében – ha a kérelmező az eljárást megindítja – a bíróságnak a pótlásra megszabott 6 hónapi időt kell figyelembe vennie, azon túl nem terjeszkedhet.

 

[83] Tehát az igazságügyi miniszter - Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéssel szemben - contra legem terjesztette a véleményében megfogalmazott állítást: „Ez a rendelkezés nem zárja ki a pótlás lehetőségét hat hónap eltelte után akkor, ha a kötelezett önként nem teljesít, és bírósági döntés kötelezi a kapcsolattartás végrehajtására.” Az Alkotmánybíróság pedig azzal, hogy - az igazságügyi miniszter véleményében foglaltakat átvéve - alkotmányos követelményként állapította meg a pótlás meghatározhatatlan és előre kiszámítható idejét, olyan jogbizonytalanságot idézett elő, amely véleményünk szerint ellentétes egyrészt az Alaptörvény rendelkezéseivel, másrészt az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatával. Az Alkotmánybíróság a 14/2023. (VII. 24.) AB határozatában foglalt tartalom kimondásával önmagát jogalkotóvá előléptetve a pótlásra vonatkozó legkésőbbi időpontot „kigyomlálta” a Ptk.-ból, és azt a bírósági nemperes eljárás befejezéséhez kötötte. 

 

2.6.2.          [84] Az alkotmányjogi panasz indítványozója a 2023.január 17. napján kelt indítvány-kiegészítő iratában az alábbi alkotmányjogi érvelést adta elő:

 

„Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjog a kapcsolattartás elmaradása sérül abban az esetben, ha az elmaradás véglegesen, azaz az elmaradt kapcsolattartás nem lesz pótolva. (És persze nem egyszeri esetről van szó, hanem rendszeresen fordul elő ugyanaz, ami már a családi szálak érezhető meggyengüléséhez vezet, illetve vezethet.)

 

Az tehát, hogy a kapcsolattartás végrehajtását a bíróság formálisan elrendeli, nyilván jobb annál, mintha még ezt sem tenné meg, azonban alapjogi szempontból nem ennek, hanem az elmaradt kapcsolattartás pótlásának van jelentősége, hiszen a kapcsolattartás akadályozásának megállapítása nyilván nem pótolja a kapcsolat hiányát, és a kapcsolat hiányából fakadó alapjogi sérelmet nem akadályozza meg. Ami megakadályozza az a reparáció, azaz a pótlása annak, ami elmaradt: a családi szálak fenntartásához szükséges, együtt tölthető időtartam biztosítása az által, hogy amennyivel csorbult a kapcsolattartás az akadályozásakor, azt annyival vissza is pótoljuk.

 

A tisztességes eljárás sérelmét és egyben az adekvát indokolás hiányát pedig éppen az valósítja meg, amit a Tisztelt Alkotmánybíróság – hasonlóan a Budapest Környéki Törvényszékhez – érzékelhetően tévesen értelmez a törvényben előírt határidőként.

 

A Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt határidő nem a végrehajtási eljárásra elrendelt pótlásra, hanem az önkéntes teljesítésre vonatkozik. Vagyis a kötelezettnek ennyi ideje van arra, hogy önként pótolja az elmaradt kapcsolattartást, törvényi szankció és kényszer nélkül. Szó nincs arról, hogy a fél év letelte után már ne lenne lehetséges a pótlás – erre nem lehet elképzelni észszerű magyarázatot – hiszen éppen az önkéntes teljesítés elmaradása alapozza meg a végrehajtási kényszer alkalmazását.

 

A Bnptv. 22/C. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt „legkésőbb 6 hónapon belül” kitétel nyilvánvalóan nem jelentheti a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése szerinti 6 hónapot – nem az elmaradt kapcsolattartástól számított 6 hónapról van szó – hanem a kapcsolattartást elrendelő végzés kézhezvételétől számított 6 hónapról.

 

Ha ugyanis elfogadnánk azt a jogértelmezést, miszerint, fél év után már nem lehet pótoltatni az elmaradt kapcsolattartást, akkor a végrehajtási eljárások 95 %-a vízgereblyézéssé válna, mivel nem ismerünk egyetlen olyan végrehajtási eljárást sem, amiben fél éven belül jogerős döntés született volna. Ezen téves jogértelmezést elfogadva azt kellene megállapítani, hogy a pótlás lehetőségét maguk a jelenlegi eljárási határidők zárnák ki, illetve mindezt maga az eljáró bíróság hiúsítaná meg, ráadásul törvényes keretek között, mivel a törvényben foglalt intézkedési határidőkből egyenesen következik a féléven belüli döntés meghozatalának kizártsága.

 

De amúgy, ha a végrehajtási kérelmet éppen a pótlás elmaradása miatt nyújtja be a jogosult, akkor már maga a jogszabály zárná ki a pótoltatás lehetőségét: amennyiben a pótlás elrendelését 6 hónapon túl kizárná a Ptk. 4:182. § (2) bekezdése, akkor ezekben az esetekben eleve kizárt lenne a pótlás, hiszen magát a végrehajtás iránti kérelmet legkorábban a 181. napon lehet csak benyújtani.

 

Másrészt – mint arra rámutattam – ez a contra legem jogértelmezés – amikor a bíróság a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésébe olyasmit olvas bele, ami abban nincsen – ma Magyarországon kizárólag a Budapest Környéki Törvényszéken létezik, egyetlen más bíróságon sem találkozunk ilyen jogértelmezéssel.”

 

[85[ Az Alkotmánybíróság a 14/2023.(VII.24.) AB határozatának indokolása egyértelművé teszi: tulajdonképpen az igazságügyi miniszter az indítványozó érvelését tette magáévá és nem arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, amely a feladata lett volna: a tények és a jogalkotás céljának bemutatása.

 

[86] Az igazságügyi miniszter - transzformációs - átváltoztatási érvelésének („csúsztatásának”) az indokát nem ismerjük, azonban feltehetően ebben az is közrejátszik, hogy a bírósági nemperes eljárások a kívánatosnál hosszabb ideig tartanak. Jelenleg az Alkotmánybíróság előtt több olyan elbírálatlan ügy (is) van, amelyben az indítványozó az Alaptörvény ellenességet arra alapítja, hogy a Ptk. 4: 182. § (2) bekezdésében foglalt határidő megsértésére került sor, mindennek ellenére a kapcsolattartás nem teljesítése miatt a bíróság a kérelmezettel szemben a póthatáridő elmulasztása miatt „csupán” pénzbírságot szabott ki.[4]

 

2.6.3.          [87] Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt megállapító határozatával összefüggésben most már a „hogyan tovább jogállam?” kérdése vetődik fel: azaz a Budakörnyéki Járásbíróság 15.Pk.50.076/2022/18. számú és a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pkf.51.643/2022/4. számú végzése esetében – az érintett ügyben „kiszabott” alkotmánybírósági alkotmányos követelmény alapján – milyen módon kerülhet sor a jogorvosl(at)ásra? Csupán emlékeztetőül: az elsőfokú bíróság a kérelmező kérelmét elutasította, a II. fokú bíróság pedig a pótlást nem rendelte el, tekintettel, hogy a kapcsolattartás elmaradásától számított 6 hónap a II. fokú végzés meghozataláig már eltelt.

 

[88] Az Alkotmánybíróság a 14/2023. (VII.24.) AB határozat 2. pontjában megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 6.Pkf.51.643/2022/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A Kúriához kapcsolattartási nemperes érdemi ügy az Alkotmánybíróság jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés, vagy a bírói döntést megsemmisítő döntése alapján kerülhet [Pp. 427. § (1) bek. a) és b) pontja]. Ez esetben az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét a Pp. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Kúria állapítja meg. Álláspontunk szerint [a Pp. 427.§ (2) bekezdés c) pontja alapján] a Kúria az első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasít(hat)ja. A Kúria a döntés meghozatalára vonatkozó nemperes eljárását soron kívül, hivatalból folytatja le [Pp. 428. § (1)-(2) bek.].

 

2.6.4.          [89] Sajnos az igazságügyi miniszter a válaszában nem számolt be arról a lényeges ténykérdésről, miszerint a Bnpt. 7/A. fejezetének keletkezése/törvénybeiktatása előtti – a Ptk.-ban szabályozott – határidő szerinte milyen típusú (anyagi, vagy eljárásjogi) határidőnek minősíthető a kapcsolattartás végrehajtása tekintetében?

 

[90] Ezzel kapcsolatban azonban megállapítható, hogy a Bnpt 7/A. fejezet címe szerinti „A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárás” a 2020. évi I. törvény 2020. március 1-jei hatályba lépése előtt a kormányhivatal járási (kerületi) hivatala gyámhatósági – közigazgatási hatáskörébe tartozott[5] és nem a bíróság hatáskörébe. 

 

[91] A Bnpt. 7/A. fejezetében szabályozott 22/A. §- 22/E. § rendelkezéseit összevetve a Gyer. 33.§-33/A.§- 33/B. §-ai rendelkezéseivel látható, hogy a jogi tartalom a közigazgatási gyámhivatali eljárás és a bírósági nemperes eljárás tekintetében úgy tűnhet, mintha érdemben nem változott volna, azonban a polgároknak az igazságszolgáltatás útján való jogvédelme - szerzők megítélése szerint - alacsonyabb szintre került.[6] 

 

 

(folytatás2.)

 



[1] Nevezett számú AB határozat a Nemzeti Jogszabálytárban is olvasható, itt. E határozat az Alkotmánybíróság hivatalos lapjában az „Alkotmánybíróság Határozatai” között a kézirat lezárásáig (2023. július 31.) nem került közzétételre [a 2023. július 27. keltezéssel megjelent 16. lapszám a 14/2023. (VII.24.) AB határozatot nem tartalmazza.]

[2] Ptk.      1:1. § [A törvény hatálya]

„E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.”

1:2. § [Értelmezési alapelv]

(1) E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

(2) A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.”

[3] Mármint, a 2020. évi I. törvény indokolása.

[4] Lásd az Alkotmánybíróság honlapján közzétett alábbi indítványokat:

IV/896/2023. szám alatti indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 40. Pk. 500.044/2022/7. sorszámú és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 635.316/2022/2. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/709/2023. szám alatti indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 40. Pk. 500.041/2022/7. sorszámú és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 635.318/2022/4. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/717/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 40. Pk. 500.070/2022/7. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 635.319/2022/3. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/569/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 41. Pk. 500.065/2022/7. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 633.121/2022/12. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/817/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 41. Pk. 500.038/2022/7. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 633.291/2022/20. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/675/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 39. Pk. 500.045/2022/6. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 632.684/2022/15. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/718/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 39. Pk. 500.046/2022/6. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 632.673/2022/15. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

IV/570/2023. szám alatti alkotmányjogi panasz indítvány a Pesti Központi Kerületi Bíróság 40. Pk. 500.040/2022/10. sorszámú végzése és a Fővárosi Törvényszék 49. Pkf. 633.404/2022/12. sorszámú végzése megsemmisítése iránt;

[5] Lásd a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet [Gyer.] 33-33/A.-33/B. §-át, amely 2020. február 29-éig volt hatályban, majd 2020. március 1-jével a - fővárosi és megyei kormányhivatalok működésével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló - 31/2020.(II.29.) Korm. rendelet 1.§ (1) bekezdés f) pontja - e rendelkezéseket - hatályon kívül helyezte.

[6] Legfeljebb a hatáskör változás során annyi történt, hogy a törvényhozó kiiktatta az eljárásnak a járásbíróság hatáskörébe nemperes eljárásként történő szabályozásával a közigazgatási peres eljárást (amely a törvényszék előtt bíró hatáskörébe tartozott), míg a jelenlegi szabályok szerint a járásbíróság előtti eljárásban bírósági titkár is eljárhat. Továbbá a korábbi kétfokú közigazgatási eljárás és egyfokú – közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti bírósági eljárás helyett (amely bírósági eljárásban hozott határozat ellen fellebbezésnek nem volt helye, de a Kúria előtti közigazgatási felülvizsgálatnak igen), jelenleg kétfokú bírósági nemperes eljárásra kerülhet sor (amely ellen bár fellebbezésnek van helye a törvényszékhez, de a felülvizsgálati kérelem Kúriához történő előterjesztése a Bnpt. 2. § g) pontja alapján kizárt. Ebből eredően a Kúriához az ügy elbírálásra már nem kerülhet!

Jelentős tényező az időbeliség tekintetében az is, hogy az I-II. fokú gyámhatósági közigazgatási eljárásokat 4 hónapon belül be kellett a hatóságoknak fejezniük (a közigazgatási eljárásban irányadó 60 napos ügyintézési határidőre tekintettel), ezzel szemben a közigazgatási perben azonnali jogvédelem iránti kérelem terjeszthető elő. A polgári nemperes eljárásban a soronkívüliséget – mivel a fél számára ez átláthatatlan és nem ellenőrizhető – az eljárási határidők szabályozásával szükséges lett volna kiegészíteni, a Pp. rendelkezéseitől eltérően. 

A Gyer 33.§ (4) bekezdésének b) pontja azonos a Bnpt. 22/C. (2) bekezdés b) pontjával, azzal kapcsolatban, hogy a gyámhatósági határozatnak, illetve a járásbírósági végzésnek mit kell tartalmaznia. Mint ahogy a Gyer. 33. § (4) bekezdés b) pontjában a 6 hónapos határidő a Ptk. 4:182. § (2) bekezdésében foglalt kapcsolattartás pótlásának legkésőbbi határidejével azonosan került meghatározásra, nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolattartás végrehajtási ügyeknek bírósági hatáskörbe kerülésével sem változott meg! A véleményünk tehát az, hogy az igazságügyi miniszter által az Alkotmánybíróság felhívására előterjesztett „állásfoglalás” nem helytálló ténybeli alapokat tartalmaz. Emellett leszögezhető az is, hogy mindezt az Alkotmánybíróság kritika nélkül átvette és „alkotmányos követelményt” állapított meg. Ahelyett, hogy a megsemmisítő végzését arra alapította volna, miszerint a Budapest Környéki Törvényszék határozata azért Alaptörvény ellenes, mert a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapvető jog az időszerűség megsértésére tekintettel Alaptörvény-ellenességet idézett elő, feltéve, ha ez utóbbi megállapítható, miszerint a mulasztás a bíróság jogszabálysértő eljárásának a következménye. Egy azonban bizonyos: a Ptk. 4: 182. § (2) bekezdésében szabályozott 6 hónapon túl a bírósági eljárásban sem hozható határozat a kapcsolattartás-pótlási határidő meghatározásával. Megjegyezzük: a gyámhatósági eljárásban alkalmazott normaszövegnek tulajdonképpen változtatás nélkül történő átemelése mellett indokolt lett volna sort keríteni a Bnpt. Általános rendelkezéseinek kiegészítésére, illetve módosítására is. A kapcsolattartás végrehajtása iránti bírósági eljárásban ugyanis nem fogadható el a Pp. rendelkezéseinek a Bnpt. 1.§ (1) bekezdésében rögzített rendelkezés: „a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” való alkalmazása. Hiszen bár soron kívüli ügyről van szó, azonban egyrészt a soron kívüliség nem a felekre vonatkozik, hanem a bíróságra; másrészt a Pp. több olyan – egyébként helyes rendelkezést tartalmaz – amely a kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárásban - a Pp.-től eltérő - külön törvényi szabályozást igényelt volna. [Pl. az ellenkérelem előterjesztésére irányadó Pp. 179. § (1) bekezdésében foglalt 45 napos határidő csökkentése, a gyermek meghallgatásával kapcsolatos kérdések eljárási szabályainak rendezése stb.].

Továbbá, nem fogadható el a korlátozottan cselekvőképességgel rendelkező 14. életévét betöltött gyermek, mint kapcsolattartásra jogosult esetében a beavatkozás lehetőségének kizárása. Ugyanakkor szükségtelen a felek között a Bnpt. 2. § d)-e) és g) pontjában foglaltak, Pp. szerinti szünetelésnek, egyezségkötésnek, felülvizsgálatnak a kizárása is! 

Egyébként az alkotmányos követelmény is rámutatott arra, hogy a nemperes eljárásban a gyermek mindenekelőtt érdekét kell figyelembe venni. 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 62
a héten: a héten: 1670
a hónapban: a hónapban: 3932
összesenösszesen440940
az oldalt jelenleg nézik: 3