Fogarasi József

Jogszakmai MEDITÁCIÓ-vízió a PILLANATNYI-JOG jelen államában…(folytatás: II. rész)

 

II.

 

2.                     A bíróságok szerepe az Alkotmánybíróság előtti eljárásokban

 

 

2.1.                     Az Alkotmánybíróság előtti alkotmányjogi eljárásban a bíróságok részvételének kereteit az Abtv. 52-53.§-ai, 61.§ (1) bekezdése, valamint a Pp. XXX. fejezete jelöli ki.

 

 

2.1.1.                    A bíróságok az alkotmányjogi panasz eljárásban - alapvetően és elsősorban - közreműködői („aktatologatói”, információ-szolgáltatói) feladatokat látnak el:

 

-             a) az első-fokon eljárt bíróság a hozzá benyújtott alkotmányjogi panaszt haladéktalanul továbbítja az Alkotmánybírósághoz;[1]

 

-          b) amennyiben az alkotmányjogi panaszban támadott határozat ellen felülvizsgálati eljárás is indult, az elsőfokú bíróság – a panasz másolatának megküldése mellett – haladéktalanul értesíti a Kúriát;[2]

 

-               c) az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről szóló - a Pp. 426.§ (1)-(2) bekezdése[3] szerinti - végzését megküldi az Alkotmánybíróságnak;[4]

 

-    d) az elsőfokú határozatot hozó bíróság az Alkotmánybíróság döntését az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához [a Pp. 427.§ (2) bekezdés c) és d) pontjaiban foglalt esetekben].

 

 

2.1.1.1. A fentiekkel kapcsolatban az alábbi megjegyzések vethetők fel:

 

 

a)                 az „első fokon eljáró bíróság” fogalmát a Pp. nem határozza meg (a Pp. IV. fejezete csak a bíróságok hatáskörét szabályozza).

 

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) a bíróságok szervezetéről az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

 

6.§ (1) Magyarországon az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják:

a) a Kúria,

b) az ítélőtábla,

c) a törvényszék,

d) a járásbíróság és a kerületi bíróság (a továbbiakban együtt: járásbíróság).

(2) A bíróságok – a járásbíróság kivételével – gazdasági szervezettel rendelkeznek.

[…]

18.§ (1) A járásbíróság első fokon jár el.

[…]

21.§ (1) A törvényszék – törvényben meghatározott ügyekben – első fokon jár el, és másodfokon elbírálja a járásbíróságok határozatai elleni fellebbezéseket.

[…]

22.§ (1) Az ítélőtábla elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a járásbíróság és a törvényszék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, továbbá eljár a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.

[…]

23.§ (1) A legfőbb bírói szerv a Kúria.

[…]

24.§ (1) A Kúria

a) elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,

b) elbírálja a felülvizsgálati kérelmet,

c) a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz,

d) elbírálja a jogegységi panaszokat,

e) joggyakorlat-elemzést folytat a jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, ennek keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát,

f) dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről,

g) dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról, és

h) eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben.

 

Véleményünk szerint a Pp. 20.§-ában a hatáskört gyakorló - „az első-fokon eljáró - bíróság” határozata – függetlenül attól, hogy e bíróság eljárását követően az adott ügyben még milyen további bíróságok előtt folytatódik az eljárás, és melyik bíróság előtt születik meg a jogerős (végleges) bírósági határozat – alkotmányjogi panasszal támadható.

Az alkotmányjogi panaszt tehát nem minden esetben az elsőfokú határozatot meghozó bíróság előtt kell előterjeszteni, mivel lehet, hogy az „elsőfokú” határozatot meghozó bíróság – amely ellen fellebbezésre kerülhet sor – a bírósági szervezet szintjéhez képest másodfokú bíróság, vagy harmadfokú bíróság lesz.[5]

A fentieket támasztja alá, hogy a Pp. 428.§ (2) bekezdése „elsőfokú határozatot hozó bíróság” szövegezést tartalmaz.

 

Mindennek azért van kiemelt jelentősége, mert az Abtv. 53.§ (2) bekezdése alapján „az alkotmányjogi panasz indítványt – a 26.§ (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. A bíróság az alkotmányjogi panaszt továbbítja az Alkotmánybíróság részére.”

 

A nem megfelelő bíróságnál történő benyújtás adott esetben az alkotmányjogi panasz elkésettségét idézheti elő.

 

Az Abtv. 51.§ (1) bekezdése alapján - mivel „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint az e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el.” véleményünk szerint - az Alkotmánybíróság előtti eljárás abban az esetben indul meg, ha a fél beadványa az Alkotmánybírósághoz akár a bíróság által történő, akár az indítványozó közvetlen megküldése [Pl. Abtv. 26.§ (2) bek.] alapján megérkezik.

 

 

b)                E tekintetben felemlítjük azt a jogesetet, amely a Fővárosi Törvényszék előtt 31. P. 23.661/2020. számon folyó ügyben[6] keletkezett:

 

Felperes munkavállaló a felszámolt gazdasági társaság megszűnése következtében munkaviszonyának jogutód nélküli megszűnése miatt érvényesített igényt a felszámolóval szemben az őt - munkaviszonya megszűnése kapcsán - megillető járandóságok kifizetése iránt. Felperes munkavállaló igényét az eljárt bíróságok jogerősen elutasították.

 

A munkavállaló a jogerős ítélet ellen az elsőfokú bírósághoz elektronikusan benyújtott iratában felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt, továbbá a 2022. március 7-én kelt beadványában az elsőfokú bírósághoz elektronikusan benyújtott iratában az Alkotmánybíróságnak címezve alkotmányjogi panaszt is előterjesztett a jogerős ítélet megsemmisítése iránt.

 

Az Alkotmánybíróság a 2022. május 27. napján kelt IV/883-2/2022. számon hozott végzésével a felperes indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 32.§ (3) bekezdése alapján - visszautasította a Kúra előtt folyamatban levő felülvizsgálati eljárásra tekintettel.

 

A Kúria a 2022. június 14. napján kelt Gfv. VI. 30.116/2022/2. sorszámú végzésével a felülvizsgálat befogadását megtagadta.

 

Felperes jogi képviselője - az Alkotmánybírósághoz címezve - a Fővárosi Törvényszékhez elektronikusan előterjesztett 2022. augusztus 2. napján kelt beadványában kérelmet terjesztett elő a visszautasító IV/883.-2/2022. végzésben foglalt bírósági határozat megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz folytatása iránt, továbbá alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Gfv. VI. 30.116/2022/2. sorszámú felülvizsgálat befogadását megtagadó végzése ellen. Beadványában kérte a IV/883-2/2022. sz. alkotmánybírósági végzésben megjelölt alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását, melyet a Kúria Gfv. VI.30.116/2022/2. sorszámú végzésre is kiterjesztett, tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása folytán az Alaptörvény-ellenesség megszüntetésére nem került sor.

 

A Fővárosi Törvényszéken eljáró dr. Horváth Dávid bírósági titkár a 2022. augusztus 30. napján kelt 31.P.23.661/2020/30. sorszámú végzésével a felperes eljárás folytatása iránti kérelmét elutasította. A végzés ellen a fellebbezést kizárta.”

 

A végzés indokolásában a Fővárosi Törvényszék az alábbiakat rögzítette: „A felperes által 2022. március 7-én előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság 2022. május 27. napján kelt végzésében visszautasította, így az azzal megindított eljárás befejezést nyert.

 

A 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 425. § (1) bekezdése szerint, ha a fél az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglaltak szerint alkotmányjogi panaszt terjeszt elő, azt az első-fokon eljárt bíróság haladéktalanul továbbítja az Alkotmánybírósághoz.

 

A felperes által előterjesztett eljárás folytatása iránti kérelem nem tekinthető alkotmányjogi panasz előterjesztésének, emiatt a bíróság a felperes eljárás folytatása iránti kérelmét elutasította.”

 

Az elsőfokú – a felperes alkotmányjogi panaszának az Alkotmánybírósághoz való továbbítását megtagadó – végzés ellen felperes jogi képviselője – a fellebbezés kizárására tekintettel – eljárás szabálytalansága elleni kifogást nyújtott be 2022. szeptember 1-jén kelt beadványában. Előadta, hogy a végzés annyira abszurd, hogy azt nem kívánja indokolni, csak arra utal, miszerint az az Abtv. 53.§-ának nem felel meg, tekintettel arra, hogy az indítványozó felperes címzettként az Alkotmánybíróságot jelölte meg. Felperes jogi képviselője egyben kérte a kifogás kapcsán felmerült 7.620,- Ft költségének az állam terhére és a felperes javára történő megállapítását.

 

A Fővárosi Törvényszék a 2022. szeptember 9-én kelt 31. P. 23.661/2020/32. sorszámú végzésével a felperes eljárás szabálytalansága elleni kifogását és költségigényét elutasította. Az eljárás szabálytalansága (tehát az alkotmányjogi panasz továbbítása iránti kérelem elutasítása miatt előterjesztett) kifogás tekintetében az elutasító rendelkezés vonatkozásában a fellebbezést kizárta, az állam terhére kért költség elutasítása tekintetében fellebbezési jogot biztosított.

 

Felperes jogi képviselője a 31. P. 23.661/2020/32. sorszámú végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő, kérve a költségigény elutasítására vonatkozó rendelkezés megváltoztatását és költsége megtérítését. Egyben a II. fokú bíróságtól a felülvizsgálati jogköre [a Pp. 369.§ (1)-(2) bekezdése alapján] alkalmazásával kérte az eljárás szabálytalansága elleni kifogás elutasításának felülvizsgálatát, és a kifogás helyt adással történő elbírálását, valamint a fellebbezés kapcsán az állam terhére 3.810,- Ft fellebbezési költsége megtérítését.

 

A Fővárosi Törvényszék a 2022. október 3-án kelt 31. P. 23.661/2020/35. sorszámú végzésével a felperes - az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító végzés ellen 34. sorszám alatt előterjesztett - fellebbezését visszautasította. A végzés ellen fellebbezést biztosított. A végzés indokolása az volt, hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogás elutasítása a Pp. 156.§ (2) bekezdése és Pp. 365.§ (3) bekezdése alapján csak ítélet elleni fellebbezésben lehetséges, azonban a felperes a kifogást az ítélet meghozatala után terjesztette elő, ezért nincs helye fellebbezésnek. Így a bíróság a fellebbezést visszautasította.

 

A fellebbezést visszautasító 35. sorszámú végzés ellen felperes jogi képviselője 2022. október 9-én fellebbezést terjesztett elő. Fellebbezésében kérte a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását; másodlagosan a végzés megváltoztatását és a visszautasítás mellőzését, valamint 11.430,- Ft fellebbezési költségének az állam terhére történő megállapítását. Fellebbező álláspontja szerint mivel a kifogás nem ítélettel, illetve azzal kapcsolatos eljárással függött össze, a támadott végzéssel, illetve azzal kapcsolatos eljárással összefüggésben az eljárás szabálytalansága elleni kifogás tekintetében fellebbezésnek volt helye, másrészt a végzés felülvizsgálatát felperes a felülbírálat terjedelme körében kérte, tehát erre tekintettel is jogszabálysértő az elutasítás. A költség tekintetében hivatkozott a Kúriai Határozatok 2022/9. számában közzétett 237. sz. jogesetre.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a 4. Pkf. 25.943/2022/2. sorszámú, 2023. január 12-én kelt végzésével a Fővárosi Törvényszék 31. P. 23.661/2020/32. sorszámú végzését a nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében [az állam terhére és felperes javára megtérítendő eljárási költség] pedig helybenhagyta.

 

A II. fokú végzés indokolásában az Ítélőtábla – többek között – az alábbiakat rögzítette:

 

„Az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a felperes perköltség iránti igényét elutasító döntésével és annak indokaival maradéktalanul egyetért, azt megismételni nem kívánja. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel csupán kiemeli, hogy a Pp. 93.§ rendelkezései alapján a felperes csak azon költségei megtérítésére tarthatott volna igényt az államtól, amely költségei a bíróság, mint szervezet érdekkörében, a bíróság, mint intézmény zavarával, adminisztrációs hibáival kapcsolatosan merültek fel. Nem tartoznak ezen költségek körébe a bíróság esetleges téves, eljárási szabálysértéssel hozott döntésével összefüggésbe hozható többletköltségek. Ezért az, hogy a felperes megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem az eljárási szabályoknak megfelelően hozta meg a kérdéses beadványával kapcsolatos döntését, még alaposnak bizonyulása esetén sem adna alapot a Pp. 93.§ fentiekben megjelölt rendelkezései alkalmazására.”

 

A Fővárosi Ítélőtábla a 4. Pkf. 25.944/2022./2. sorszámú, 2023. január 12. napján kelt végzésével a Fővárosi Törvényszék 31. P. 23.661/2020/35. sorszámú végzését helybenhagyta.

 

Az Ítélőtábla az indokolásában - többek között - az alábbiakat rögzítette:

 

A rendelkezésre álló iratok alapján tény, hogy a felperes az eljárás szabálytalansága miatti kifogását az ítélet meghozatalát követően terjesztette elő, amelyet az elsőfokú bíróság a 32. sorszámú végzésével elutasított. A Pp. 156.§ (2) bekezdés és a Pp. 356.§ (2) bekezdés rendelkezéseiből az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. Ezen nem változtat az a tény, hogy az elsőfokú bíróság a 32. sorszámú végzésében a felperes perköltségigényét elutasító döntést is hozott. Miután az eljárási törvény, a Pp. 156.§ rendelkezéseire, a (2) bekezdésben írtakra tekintettel, az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító döntés ellen külön fellebbezési jogot nem biztosít. E döntés elleni fellebbezési jogot az ugyanazon végzésbe foglalt egyéb döntés elleni fellebbezési jog nem alapítja meg. Annak nem volt eljárási akadálya, hogy az elsőfokú bíróság több kérelemről egy végzésben hozza meg a döntéseit, azonban a fellebbezési jog az adott egyes döntésekhez kapcsolódhat és az egyik döntéshez fűződő fellebbezési jog nem hat ki a másik döntésre, amely ellen fellebbezési jogot nem ad az eljárási törvény.

 

[7] A Pp. 366.§ (1) bekezdés értelmében az elsőfokú bíróság jogosult a fellebbezés visszautasítására abban az esetben, ha a határozata ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel.

 

[8] A fentiek értelmében az elsőfokú bíróságnak az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító határozata ellen a fellebbezőt fellebbezési jog nem illette meg, ezért az elsőfokú bíróság a felperes fellebbezését alappal utasította vissza. A felperes által a hivatkozott hatáskör elvonás nem állt fenn.

 

[9] Mindezek kiemelésével az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül hozta meg az indokai alapján megalapozott 35. sorszámú végzését. Ezért a kifejtettek értelmében a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 31.P.23.661/2020/35. számú végzését a Pp. 389.§ szerint a Pp.383.§ (2) bekezdés alapján helybenhagyta.”

 

Felperes jogi képviselője a 2023. március 31. napján az Abtv. 27.§-ára hivatkozással alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a fenti jogerős végzések megsemmisítése iránt.

 

Indokolásként előadta, hogy a fenti bírói határozatokkal őt - a bíróság által megvalósított - Alaptörvény-ellenesség érte, mert a bíróság nem továbbította haladéktalanul az Alkotmánybírósághoz címzett alkotmányjogi panaszt, amely jogellenes állapot jelenleg is fennáll, és amelyet végleges hatályú (II. fokú) bírósági végzés is tanúsít, mivel a felperes által előterjesztett jogorvoslatok sem vezetettek eredményre azzal, hogy az alkotmányjogi panasz indítványt a Kúria felülvizsgálati határozatával szemben a bíróság az Alkotmánybírósághoz továbbította.

 

Felperes jogi képviselője az Abtv. 26.§ (1) bekezdése alapján egyes törvényi rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panasz indítványt is előterjesztett azon indoknál fogva, hogy a bíróság nem tudott, illetve nem akart eleget tenni az alkotmányjogi panaszok továbbítására vonatkozó Abtv. 53.§ (2)-(4) bekezdésében foglalt kötelezettségének, míg a Pp. 156.§ (2) bekezdése az ítélet meghozatala után a bírósági eljárásban bekövetkezett jogszabálysértések orvoslására nem adott lehetőséget.

 

Az ügy kapcsán szerzők nem tartják a tárgyhoz szorosan kapcsolódó kérdésnek, hogy az Ítélőtábla – a II. fokú bíróság felülbírálat terjedelmét is meghatározó Pp. 369.§ (1)-(2)-(3) bekezdése és 370.§-a alapján – helyes döntést hozott-e az elsőfokú bíróság végzéseinek helybenhagyásával.

 

Ennél fontosabb tény azonban az - mint ahogy a jogesetből is megállapítható - hogy a mai napig a Fővárosi Törvényszék nem továbbította az Alkotmánybírósághoz a felperes munkavállaló alkotmányjogi panaszát, amelyet a polgár a munkaviszonya jogutód nélküli megszűnésével összefüggő járandóságok iránti keresetét elutasító ítéletekkel, és a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben terjesztett elő.

 

Szerzők mindebből azt a következtetést tudják levonni, miszerint a mai jogállamban a bírósági titkárnak is van „mersze” olyan bírósági végzést hozni az alkotmányjogi panasz továbbításának mellőzésére (feltehetően a végzésben foglalt elutasító szövegezés sem pongyolaság következménye, hanem szándékos jogsértés: az „eljárás folytatására irányuló kérelmet elutasítom”). Pedig e döntésnek a meghozatala nem tartozik a bírósági titkár hatáskörébe, mivel e kérdés tekintetében nem lehet döntést hozni: a törvény ugyanis nem hatalmazza fel a bíróságot ebben a kérdésben semmilyen határozat hozatalára. A bíróság feladata csupán kötelessége: a „haladéktalanul” történő teljesítés. Azaz, az alkotmányjogi panasz beadvány - a Pp. 425.§ (1) bekezdése alapján való - továbbítása. E jogsértő döntést - a fellebbezésben foglaltak ellenére - a Fővárosi Ítélőtábla mégis helyben hagyta.

 

Az alkotmányjogi panasz haladéktalan továbbítását az Alkotmánybírósághoz Magyarország bíróságai tehát negálták, erről az eljárt bíróságok végérvényes határozatot hoztak: „a felperes beadványa nem alkotmányjogi panasz, a beadvány továbbítása nem jogszabálysértő!” Ezzel szemben viszont a polgárnak már semmilyen hatékony jogorvoslat nem áll a rendelkezésére, hogy ezt az egyszerű („postási”) kötelezettség teljesítését a bíróságoktól megkövetelhesse, illetve kikényszeríthesse.

 

Szerzők ennek kapcsán felvetik: vajon – mindehhez képest – milyen állapotok uralkodhatnak az „érdemi” ügyek terén? Hiszen a bírósági titkárból lesz talán a független, pártatlan, időszerű bírósági eljárást lefolytató, kizárólag a törvények alapján ítélkező „bíró”, (aki az államhatalmat is „bírja!”).

 

És vajon mi a szerepe annak a felsőbb bírósági - három hivatásos (feltehetően hosszabb bírósági gyakorlattal rendelkező) bíróból álló - tanácsnak, amely a bírósági titkár kontrollját jogszerűen nem volt képes – a fellebbezőnek a hatékony jogorvoslathoz való joga biztosítása végett – ellátni? Hiszen a jogszabály-értelmezést akként alakítgatták, amelynek következtében döntésükkel nem szabtak határt a jogalkalmazói önkénynek.

 

Lassan úgy tűnik, a jogállami ítélkezésben a jogorvoslathoz való jognak, már nem a felekre vonatkozó bírósági ítéletek törvényességi kontrollját és ennek folytán a törvényesség sérelmével járó helyrehozatalát jelenti a felettes bíróságok részéről, mint inkább az alsóbb bíróság határozatát meghozók (intézkedést tevők) tisztára „mosdatása” annak érdekében, hogy a törvénytelenség „mellőzötté válhasson.”

 

c)                 A „haladéktalan” eljárás mibenlétét, eljárásjogi kereteit sem a Pp. sem a Bszi. sem pedig az IM vagy az OBH ügyviteli szabályzata nem határozza meg.

 

Mindez önmagában nem is volna helyes, hiszen ez esetben a teljesítés ellenőrzése – feltehetően más ügyekkel való összevetéssel – sem lenne megvalósítható és számon-kérhető. Jelenleg ugyanis az igazságügyi statisztika önállóan nem kezeli, hogy az alkotmányjogi panasz a bírósághoz mely határozatok ellen érkezik meg, és azok mikor kerülnek továbbításra az Alkotmánybírósághoz? Továbbá, hogy a bíróság előtt felfüggesztési eljárás kezdeményezésére kerül-e sor az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt, avagy a bíróság az alkotmányjogi panaszra tekintettel hivatalból hoz-e ilyen döntést?

 

ca) Említettekkel összefüggésben a Fővárosi Törvényszékhez 2021. december 1-jén érkeztetett iratban adatigénylés történt,[7] amelyben az adatigénylő postai úton az alábbi adatok megküldését kérte:

 

2018. január 1-jét követően a közigazgatási ügyszakban és a munkaügyi ügyszakban (illetve a jogelőd Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi bíróság ügyei tekintetében):

a) hány ügyben indult alkotmányjogi panasz;

b) hány ügyben került sor az alkotmányjogi panaszra tekintettel a jogerős határozat felfüggesztésére az Abtv. 53.§ (4) bekezdése alapján az indítvány elbírálásáig;

c) az említett indítványok esetében az alkotmányjogi panasz Alkotmánybírósághoz való továbbítására hány ügyben került sor az érkezéstől számított alábbi időközben:

ca) 30 napon belül,

cb) 30 napot meghaladóan, de 4 hónapon belül,

cc) 4 hónapot meghaladóan, de 1 éven belül,

cd) 1 évet meghaladóan, de 2 éven belül,

ce) 2 évet meghaladóan

a konkrét elküldési idő megjelölésével.

d) Továbbá, az adatigénylő kérte megjelölni:

da) mi volt a 4 hónapot meghaladó időtartam elteltével történt továbbítás indoka,

db) a határidő túllépése esetében a bíróság részéről hány esetben történt valamilyen intézkedés,

dc) mi volt a tett intézkedés lényege (sérelemdíj fizetésének felvetése, illetve alkalmazása; írásban való elnézéskérés, fegyelmi eljárás indítása a mulasztóval szemben stb.)?

 

A közérdekű adatigénylés teljesítését a Fővárosi Törvényszék két részben teljesítette.

 

Egyrészt a 2021. december 15-én kelt, de csak december 17-én postára adott iratában - amelyet az adatigénylő 2021. december 22. napján, postai úton vett kézhez - tájékoztatta az adatkérőt, miszerint egyes kérdésekben a válaszadás csak abban az esetben lehetséges, ha a 87 munkaóra ellenértékeként az adatigénylő 135.984,- Ft-ot munkaerő ráfordítási költség címen 30 napon belül megfizet a Fővárosi Törvényszék részére. Tekintettel arra, hogy az adatigénylő által kért formában a válasz előállítása a Fővárosi Törvényszék tevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, mivel a közérdekű adatigénylésben rögzített kérdések megválaszolásához egyedi akta-vizsgálat szükségeltetik.

 

Levelében a Fővárosi Törvényszék elnöke felhívta az adatigénylőt - az Infotv. 29.§ (3a) bekezdése szerinti hivatkozással - hogy amennyiben a közérdekű adat igénylésének a munkaerő-ráfordítási költséggel érintett részét fenntartja, arra vonatkozóan nyilatkozzon és a munkaerő-ráfordítási költséget 30 napon belül fizesse meg.

 

A Fővárosi Törvényszék elnöke e levelében azonban az alábbi közérdekű adatokat is közölte:

 

 

Fővárosi Törvényszékhez közigazgatási ügyszakban és munkaügyi ügyszakban - 2018-2021. (december 14-ig) években - a jogerős bírósági határozatok ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszok száma

 

 

Év

közigazgatási ügyszakban

alkotmányjogi panaszok száma/ db

munkaügyi ügyszakban alkotmányjogi panaszok száma/db

Összesen

db

2018

34

5

39

2019

70

11

81

2020

79

8

87

2021

156

4

160

Mindösszesen:

339

28

367

[1. sz. Táblázat – Szerzők által 2023]

 

 

Tisztelt Olvasónak nem kell meglepődnie azon, miszerint az 1. sz. Táblázatban foglalt adatok nem egyeznek a lenti 2. és 3. sz. Táblázatban szintén a Fővárosi Törvényszék által - de időben később - közölt 4. sz. Táblázatban foglalt adatokkal.

 

Sajnos a közérdekű adatkiadás kérelmezése és a válasz magadása egy mindezt lehetővé tevő, szégyenkezést nem kiváltó „műfaj”.

 

Ahány személy nyúl hozzá az adatokat kinyerhető aktákhoz - nincs kizárva és így elő is fordulhat, hogy - végeredményként más-más adattartalom kerül megállapításra. Különösen, ha idő közben az említett munkát végzők személye is változik.

 

De sebaj, az adatigénylő polgár legközelebb majd közérdekű adatként és közérdekből nyilvános adatként kikéri azoknak a személyeknek az adatait is, akik kigyűjtötték az egyedi aktákból a kívánt információkat. Továbbá, azokat az adatokat is, amelyek szerint mindezen munkavégzés dokumentálásra került: ki és mettől meddig végezte el a rábízott munkát, valamint a 87 munkaóra eltöltéséből ki mennyit teljesített, illetve az adatigénylő által megfizetett 135.984- Ft munkaerő ráfordítási költségből kinek (kiknek) a részére, mekkora összeg, és az mikor is került kifizetésre? Így az első adatközlés helyessége talán összemérhető lesz a második adatközlésben foglalt adatok valódiságával, az adatkezelő pedig végre nyilatkozhat az – esetleges – adateltérés tényleges okáról és felelőséről.

 

Ezzel kapcsolatban - egyelőre - csak annyit tudunk, miszerint „a 2021. december 15. napján és az azt követően közölt adatértékek közötti eltérés hibás lajstrombeli rögzítésre vezethető vissza.”

 

Bár az is előfordulhat, hogy a kiadáskor már nincs meg az éppen kért közérdekű adat (irat), vagy csak éppen akkor nincs meg, és talán mindez éppen azért nincs meg vagy „nem lelhető” már fel, hogy a bíróság ne rendelhesse el annak kiadását.

 

Van azonban olyan bírósági jogerős ítéleten alapuló álláspont is, miszerint az adatkezelőnek elég szóban bemondania a bírósági eljárásban, hogy az adat nincs meg, vagy azt nem találja, és már nem is kell az adatot (a kért iratot) az adatkezelőnek az adatkérő részére kiadnia.[8]

 

Mindez persze akkor válhat „fájdalmassá”, ha a közérdekű adatokat kezelő szervezetek a folyamatos átalakítgatásuk folyamán „racionalizálódnak”, megújulnak, átszerveződnek, szétválnak; egyes szervezeti egységeiket kiszervezik, összeolvasztják, létszámukat lecsökkentik. Ezzel szemben az említett fájdalom „jajgatóssá” akkor válik, ha az adatigénylés megérkezése kapcsán az is „kiderül” miszerint már azt sem lehet tudni, mely szervezet, mikor szűnt meg, lett jogelőd-jogutód? Illetve a kért (igényelt) adatokat (ezzel kapcsolatos iratokat), ki és mikor vette át, mindez a folyamat ellenőrzésre és dokumentálásra került-e, továbbá a kérdéses adat, irat ugyan megvan és fellelhető lenne, de valakinek (valakiknek) akármilyen jogcímen érdeke/kük fűződik az adatkiadás megtagadásához, magakadályozásához?

 

Tehát – MI-kishazánkban – nem az adatkezelőnek kell igazolnia, miszerint az igényelt adat, bár nála volt, de az valamilyen okból „kikerült” a birtokából [azaz mikor, hol és milyen módon tűnt el: selejtezés, tűzvész, árvíz, csőtörés, iratmegsemmisítés, avagy ellopták, hulladékba került stb.]? Hanem az adatigénylőnek kell bizonyítani: az általa igényelt adat, irat kérésekor, illetve keresetének a bíróság általi elbírálása időpontjában az még az adatkezelő birtokában van! [E követelmény ugyanis az Alaptörvény 28. cikkében foglalt észszerűség követelményével szemben elképesztő és értelmetlen jogértelmezési szempont (magyarul „pofátlanság”!), amely minden esetben az adatkiadás megtagadását eredményezi.]

 

A 135.984- Ft költségtérítést az adatigénylő 2022. január 21.-én hiánytalanul, az előírt határidőben, a Fővárosi Törvényszéknek átutalással megfizette. Ellenben, értelmetlen és felesleges költségeket okozó módon, külön – a bürokráciát növelve – írásban (postai úton) nem nyilatkozott arról, miszerint adatigénylését fenntartja-e vagy sem? Csupán célirányosan és költségkímélő módon az adatbirtokos által meghatározott összeget, az általa megadott időben és bankszámlaszámra megfizette! Vajon kell, szükség van-e ennél erősebb megerősítésre, megnyilatkozásra, épeszű jogalkotás és jogalkalmazás mellett? ALIGHA! Hiszen, amennyiben az igénylő már nem kérné az igényelt adatot, lenne olyan hülye, hogy a kiszabott összeget megfizesse? Vajon az Elnök úr lenne ilyen „gáláns” és megfizetné?

 

Mind-e tény mellett a Fővárosi Törvényszék – növelve a költségeket és az általa gerjesztett bürokráciát – a 2022. március 10. napján kelt levelében ismételten felhívta az adatigénylőt: nyilatkozzon arról, hogy fenntartja-e az adatigénylését. Minderre fel az adatigénylő – költséget és felgyülemlett bürokráciát nem kímélve – a 2023. március 23-án kelt levelében úgy nyilatkozott, miszerint adatigénylését sem megerősíteni, sem megismételni (!) nem kívánja.[9]

 

Mindez a „költséges közbeszólás” meghatotta a hatalmi trónon ülő személyt. A Fővárosi Törvényszék elnöke a 135.954- Ft munkaerő-ráfordítási költség megérkezését követően a 2022. április 11-én kelt iratában[10] az adatközlést - az alábbiak szerint - vita nélkül, készségesen teljesítette:

 

 

Fővárosi Törvényszék Közigazgatási ügyszak (2018. január 1-től 2021. december 14.)

 

 

Mérőadat számának megjelöléséhez kérdés

Darab-szám

30 napon túli megküldés konkrét időtartama

4 hónapon túli megküldés indoka

4 hónapon túli megküldés esetén történt-e valamilyen intézkedés

Hány ügyben indult alkotmányjogi panasz

307

Hány ügyben került sor jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztésére

1

Érkezéstől számított 30 napon belül került továbbításra

284

Érkezéstől 30 napon túl, de 4 hónapon belül került továbbításra

22


Érkezéstől 4 hónapon túl, de 1 éven belül került továbbításra

0

Érkezéstől 1 éven túl, de 2 éven belül került továbbításra

0

Érkezéstől 2 éven túl került továbbításra

1

3 év 3 hónap

adminisztrációs hiba

nem

[2. sz. Táblázat – Szerzők által 2023]

 

 

- a tájékoztatás szerint - a közigazgatási ügyszakot érintően - a 30 napon belül továbbított alkotmányjogi panaszok esetében a konkrét elküldési időtartamot (az ügyek nagy számára tekintettel) a csatolt Excel táblázat[11] tartalmazza:

 

 

Fővárosi Törvényszék Munkaügyi ügyszak (2018. január 1-től 2021. december 14.)

 

 

Mérőadat számának megjelöléséhez kérdés

Darabszám

30 napon belüli megküldés konkrét időtartamai

30 napon túli megküldés konkrét időtartamai

Hány ügyben indult alkotmányjogi panasz

24

Hány ügyben került sor jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztésére

0

Érkezéstől 30 napon belül került továbbításra.

18



Érkezéstől 30 napon túl de 4 hónapon belül került továbbításra.

6


Érkezéstől 4 hónapon túl, de 1 éven belül került továbbításra

0

Érkezéstől 1 éven túl, de 2 éven belül került továbbításra

0

Érkezéstől 2 éven túl került továbbításra

0

[3. sz. Táblázat – Szerzők által 2023]

 

 

- a tájékoztatás arra is kitért, miszerint az adatigényléssel érintett időszakban benyújtott alkotmányjogi panaszok összes darabszámára vonatkozóan a 2021. december 15. napján és a jelen közölt értékek közötti eltérés, hibás lajstrombeli rögzítésre vezethető vissza:

 

 

Összesített statisztika a Fővárosi Törvényszéktől az Alkotmánybírósághoz (2018. január 1- 2022. december 15.) továbbított közigazgatási- és munka-ügyekkel kapcsolatban

 

 

Mérőadat számának megnevezése

Közigazgatási ügyszak db/%

Munkaügyi ügyszak db/%

Összesen

db/%

Továbbított ügyek

307/100

24/100

331/100

30 napon belül továbbított ügyek

284/92,5

18/75,0

302/91,2

Ebből 15 napon belül továbbított ügyek

230

15

245

30 napon túl-4 hónap továbbított ügyek

22/7,2

6/25,0

28/8,5

Ebből 2 hónapon belül továbbított ügyek

21

5

26

4 hónapon túl – 1 évig továbbított ügyek

0

0

0

1 éven túl 2 évig továbbított ügyek

0

0

0

2 éven túl továbbított ügyek

1/0,3

0

1/0,3

[4. sz. Táblázat – Szerzők által 2023]

 

 

cb) A fentiekből - közel 4 év adataiból - az alábbi következtetések vonhatók le:

 

 

cba) A két ügyszak az alkotmánybírósági panaszok tekintetében azért „érzékeny” terület, mert a polgár felett egy fölérendeltségben álló közigazgatási szerv, vagy munkáltató áll, valamint a bírósági eljárást megelőzi a közigazgatási szerv, vagy a munkáltató által lefolytatott és döntéssel záródó eljárás. Amelyben nem a közigazgatási szervnek (munkáltatónak) kell bizonyítania, hogy helyes volt mind a tényállás, mind pedig a követett eljárás, továbbá az alkotmányjogi panasszal összefüggő Alaptörvény-ellenesség és az erre vonatkozó jogi érvelés. Mindez általában - az ügyek többségében - azon fél vállát terheli, aki a bírósági vagy alkotmányjogi panasz eljárást elindította.

 

Úgy véljük, az ilyen eljárásokban az effajta keresetindítási és bizonyítási kényszer, nem felel meg a jogállamiságból eredő elvi (és tisztességes) követelményeknek. Hiszen a jogalkotó ezzel az eljárási móddal úgy a bírósági, mint az alkotmánybírósági eljárásban a keresetindítás kockázatát a polgárra telepíti. Ez a kockázat azonban az igényérvényesítés során nemcsak az igény elvesztésével és az ezzel együtt jelentkező perköltségek megtérítését jelentő kötelezettséggel jár, hiszen az adott félnek mindezen felül az ellenérdekű fél perköltségét és az államnak fizetendő illetéket is - amelyet a bíróság terhel reá - meg kell fizetnie.

 

A fenti, jelenlegi gyakorlattal szemben - véleményünk szerint - a kockázat körében a határozatot, döntést hozóra, azaz a közigazgatási szervre és a munkáltatóra kellene telepíteni a polgár/munkavállaló perindítása esetén a kötelezettséget, amely a hozott döntések tekintetében a tényállás helyes megállapítása és a törvényes jogalkalmazáshoz szükségesen a bírósági eljárásban a „ténybeli és jogalapi megvédés” körében a döntés megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése mellőzése tekintetében jelenleg mást terhel. Ez vonatkozna az Alkotmánybíróság előtti eljárásra is! Ugyanis a közigazgatási szervek – amelyek a döntést hozzák – közpénzből működnek, professzionális köztisztviselőket, jogi apparátust (kamarai jogtanácsosokat) alkalmaznak, ezért furcsa, hogy mégis a döntést kifogásolónak kell az igénye érvényesítéséhez a megfelelő bizonyítást és jogi érvelést érvényesítenie, és kifogásával szemben a döntést hozó határozatát „megvédeni”. Mindez elmondható a munkavállaló fölé rendelt munkáltató igazgatási és jogi tevékenységére vonatkozóan is.

 

Kicsit olyan ez, mintha a közpénzből működő, az állami alapjogvédelmet biztosító [Alaptörvény I. cikk] jogalkalmazó szervek [Alaptörvény XXIV. cikk és XXVIII. cikkeljárásai] esetében a Nap mindig az Ő szemükbe sütne, s emiatt e szervek nem látnák kellően az igazságtalanságot, a törvénytelenséget, a helytelen tényállás megállapítását, a nem megfelelő jogalkalmazást. Minek következtében egyedül csak a polgár kötelezettsége (amely „jogaként” fogalmazódik meg!?) lenne a jogellenesség (Alaptörvény-ellenesség) feltárása, állítása és bizonyítása, amelyben aztán a „pártatlan” bíróság - így vagy úgy elbírálva - döntést hoz. Az ebbéli „felállás” azonban éppen a lényeget nem biztosítja: az állampolgár ügye megoldásra kerüljön, nyugvópontra jusson.

 

A közigazgatási-munkaügyi eljárásokban az eljárási jogszabályok túlzott részletezettsége következtében, amely feltehetően abból a célból került ilyen módú kialakításra, hogy az ügyben eljáró közigazgatási szerv vagy a bíróság (Alkotmánybíróság) ne „kényszerüljön” érdemi döntés meghozatalára. Azaz, olyan bírósági, hatósági döntés születhessen, amelynek következtében az „ügyfél kifárad” és elmegy a kedve a hatóság, bíróság stb. előtti eljárás kezdeményezésétől. Mindennek szisztematikus alkalmazása előbb, vagy utóbb odavezet, hogy az eljáró (közigazgatási/munkáltatói) szerv fölérendeltsége folytán bármit (akármit is) megtehessen majd a polgárral szemben.

 

 

cbb) A Fővárosi Törvényszék az alkotmányjogi panasz indítványokat - a 331 ügy figyelembevételével - túlnyomó részében (91,2 %) 30 napon belül továbbította az Alkotmánybírósághoz. A „haladéktalan” továbbítás követelményének betartása azonban e fogalom mibenlétének és ellenőrizhetőségének tisztázatlansága miatt még abban az esetben sem lesz megnyugtató módon megállapítható, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Törvényszék részéről az összes (331) ügyből, 245 ügy (74,0 %) esetében 15 napon belül került sor az alkotmányjogi panasz továbbítására.

 

Éppen ezért – álláspontunk szerint – a törvénynek a „haladéktalan” szóhasználat helyett napokban kifejezve kellene megállapítania az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybírósághoz történő továbbítására szolgáló határidő időtartamát. Az OBH részéről pedig nem lenne haszontalan cselekedet amennyiben egy űrlapot vezetne be annak érdekében, hogy megfelelő adatbázis álljon a rendelkezésére a bíróságokhoz érkezett alkotmányjogi panaszok számbavételéhez és a szükséges következtetések levonására, intézkedések megtételére (mindaddig, amíg a törvényi előírás alapján a bíróságok ezen közreműködői tevékenysége fennáll)

 

 

cbc) A közölt adatokból azonban az is kiolvasható, miszerint a bíróságok az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős bírósági határozatok elleni alkotmányjogi panasz előterjesztése esetén (az indítványozó kérelmére vagy hivatalból) nem alkalmazzák a határozat felfüggesztésére vonatkozó törvényi lehetőséget.[12]

 

A Fővárosi Törvényszék 331 ügyéből a közigazgatási és munkaügyi ügyszakban indítványozott alkotmányjogi panasz esetében – a vizsgált 4 éves időszak alatt – csupán 1 (azaz egy) esetben került sor a törvényi lehetőség alapján az alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának a felfüggesztésére.

 

Ennek a jogintézménynek a hivatalból való alkalmazása mellőzését feltehetően az is motiválja, hogy a Pp. XXX. fejezetében foglalt 426.§ (1) bekezdésének - a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék által kialakított - jogértelmezése szerint csak abban az esetben „van lehetőség” az indítványozó által az alkotmányjogi panaszában kért, a jogerős bírósági határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét elutasító végzés elleni fellebbezésre, ha a bíróság a felfüggesztést elrendeli. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elutasítása esetén a bíróságok az ilyen tartalmú végzés ellen a fellebbezési jogot nem tartják (lehetségesnek) fennállónak.[13]

 

A Fővárosi Törvényszék a 2022. június 8-án kelt 6.G.42.051/2019/53-I. sorszámú végzésével - a 6.G.42.051/2019/44. sorszámú ítéletre vonatkozóan született Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.360/2021/5-II. sorszámú jogerős ítélete végrehajtását - az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette. A végzés ellen a bíróság fellebbezést biztosított.[14]

 

Jelenleg tehát az a jogi helyzet, hogy az elsőfokú bíróságnak az alkotmányjogi panasz esetén előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzését nem kell megindokolnia, az ellen nincs helye fellebbezésnek. Mindebből levonható az következtetés, miszerint a Pp. 426.§ (1) bekezdése alkalmazása körében a határozat végrehajtásának hivatalból történő felfüggesztése a bíróságnak nem érdeke, mivel ehhez mindenképpen tanulmányoznia szükséges az alkotmányjogi panaszban felhozott érveket és állást is kell foglalni a felfüggesztés kérdésében, amely döntés ellen fellebbezésnek van helye.

 

Míg, ha a bíróság ezt a kérdést hivatalból nem vizsgálja, akkor e nélkül folyhat az ügy tovább (az Alkotmánybíróság előtt az alkotmányjogi panasz, a bírósági eljárásban pedig a végrehajtási eljárás). Ha viszont a bíróság az indítványozó határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasítja, akkor ugyanabba a helyzetbe kerül, mintha hivatalból „nem folytatta volna le a vizsgálatot” hiszen a kérelmet elutasító döntés ugyanazt a joghatást fejti ki a bíróság tekintetében, mintha a kérdéssel nem is foglalkozott volna: az elutasítást a Pp. 349.§ (3) bekezdés értelmében ugyanis nem kell indokolnia, mivel a kialakított bírósági gyakorlat alapján fellebbezésnek nincs helye!?

 

A kérdés csupán az, hogy e tekintetben mind a Pp. 426.§ (1) bekezdésében foglalt jogi szabályozás, mind pedig a bíróság részéről a kérelem elutasítása (a bíróság hivatalbóli nem döntése) megfelel-e a felek törvény előtti egyenlősége, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a jogorvoslathoz való jog követelményének.

 

Mégpedig azért, mert ha a bíróság úgy gondolja, szeretné, kívánja, illetve akarja, akkor egyes ügyekben kérelem nélkül is felfüggesztheti a végrehajtást (egyes indítványozókra, vagy egyes igényérvényesítési témákra nézve).

 

Az alkotmányjogi panaszra tekintettel a végrehajtás felfüggesztésének jogintézménye a jelenlegi szabályozás alapján „féloldalas”, mivel az a bíróság részére ellenőrizhetetlen, teljes egészében diszkrecionális jogot biztosít. Illetve ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel („ha nincs hozzá kedve”) ne foglalkozzon, ugyanis nincs olyan törvényi rendelkezés, hogy a felfüggesztést – az alkotmányjogi panaszban foglaltakra, illetve az indítványozó által előterjesztett kérelemére – a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellene.

 

Ezért szükségesnek véljük a Pp. kiegészítését azzal, hogy a bíróságnak - az alkotmányjogi panasz előterjesztése esetén - az Abtv. 53.§ (4) bekezdésében foglaltakat hivatalból, minden esetben meg kell vizsgálnia, és döntenie kell, hogy a határozat végrehajtásának felfüggesztését elrendeli, avagy megtagadja. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, illetve a jogorvoslathoz való jog pedig megkívánja/kívánná, hogy az indítványozó – határozat végrehajtása felfüggesztése iránti – kérelmét az elsőfokú bíróság indokolt határozattal bírálja el. Azaz ne kerülhessen sor - a törvényi szöveg esetlegessége, pongyola fogalmazása miatt - olyan bírósági jogi álláspont joggyakorlatként történő bevezetésére, „működtetésére” amely az elutasító végzés elleni fellebbezést kizár/hat/ja.

 

 

cbd) A Fővárosi Törvényszék elnöke által közölt adatokból azonban az is megállapítható, miszerint „csupán” egyetlen esetben került sor arra, hogy a közigazgatási ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz, az érkezésétől számított 2 éven túl - 3 év 3 hónap múlva - került továbbítására az Alkotmánybírósághoz.

 

Ezzel kapcsolatban viszont a Fővárosi Törvényszék elnöke, vagy más bírósági vezető, semmilyen intézkedést nem tett: sem az indítványozó felé, sem pedig a mulasztásért felelős személy beazonosítása és vele szemben fegyelmi vagy más jellegű eljárás kezdeményezése tekintetében.

 

Ha az adatigénylésre nem kerül sor, erre a mulasztásra fény sem derült volna, mert az eljárási szabályok sajnos nem kezelik nyomot-hagyóan az alkotmányjogi panaszok érkeztetését és annak továbbítását az Alkotmánybírósághoz, de ezzel kapcsolatban még az igazságügyi statisztika sem rendelkezik hitelt érdemlő adatbázissal.

 

Bár 2018. január 1-jétől elektronikus a jogi személyek és a jogi képviselők számára a bírósággal való kapcsolattartás, az eljárásban keletkezett - azokban szereplő - adatok (a bíróság és a felek eljárási mozzanatait is) nyomon követő szenzoros adatkezelésére, illetve a célnak megfelelő igazságügyi statisztika kialakítására – ismereteink szerint – ez eddig nem került sor.

 

Megjegyzendő: a szóban forgó közérdekű adatok igénylésére éppen ezért célirányosan, ilyen kezdőidőponttal kerítettünk sort.

 

Az említett elektronikus eljárás megvalósulása ellenére - a Fővárosi Törvényszék részére - még napjainkban is az adatigénylőnek kellett a felmerült költségeket előlegeznie, mivel az igényelt közérdekű adatok megismerésére csak egyedi aktavizsgálattal volt lehetőség.

 

Véleményünk szerint a jogállamban az ilyen és ehhez hasonló adatoknak - a XXI. századi informatika világában - naprakész állapotban kellene rendelkezésre állni és szolgálni a bírósági vezetők munkáját.

 

Meglehetősen fura dolognak tűnik már az is, amikor a bíróságok előtti igényérvényesítés körében a bíróra már kiszignált „egyes” ügyekben váratlanul egy bírósági titkár lép be és hoz akármilyen határozatot is. Mindennek vajon van-e objektív jogi alapja különös tekintettel a törvényes bíróhoz való jog megvalósulását illetően?

 

Az ügyben érintett peres félnek azonban nincs lehetősége, hogy megtudhassa: mi okozta, idézte elő az ügy tárgyalására egyszer már kijelölt bíró előzetes értesítés nélküli „lecserélését” (esetleg az adott bíró nem kívánta azt a határozatot meghozni, amelyet az ügyben eljárt bírósági titkár meghozott és aláírt; avagy a bíró nem akarta, vagy „külső” hatás következtében az adott ügyet nem vihette tovább stb.)?

 

A jelenlegi Bszi. ugyanis nem ad lehetőséget a „Team-Ügyintézés” működtetésére, amelyben akár több bíró, bírósági titkár, egyéb igazságügyi alkalmazott ügyintéző is részt vehet, illetve akik egy „konkrét ügyet” egymástól függetlenül, vagy talán egymással éppen koordináltan intéznek, egymást váltogatva, helyettesítve.

 

Vagy talán ez a fajta „Team-Ügyintézés” lenne a hatalom által kívánatos, s jelenleg e „működlési rend” törvény általi bevezetésének előkészítése van informálisan folyamatban?

 

 

d)                Az alkotmányjogi panasz eljárás nem kontradiktórius eljárás, így ezen indoknál fogva sem tekinthető e panasz eljárás „jogorvoslati eljárásnak”.

 

A Pp.110.§ (2) bekezdése bár előírja, miszerint: „(2) A bíróság köteles lehetővé tenni, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak.” a bíróságok – jelenlegi ismereteink szerint – az alkotmányjogi panasz beadványt az ellenérdekű félnek nem küldik meg.

 

Az Alkotmánybíróság az indítványok érdemében a rendelkezésre álló iratok alapján, illetve a jogszabály megalkotója, a törvény kezdeményezője vagy ezek képviselőjének meghallgatása, illetve véleményének megismerése után dönt.[15] Az Alkotmánybíróság az egyedi üggyel összefüggésben iratanyag megküldése céljából azonban megkeresheti az ügyben eljárt bíróságot.[16]

 

A jogszabály megalkotója, illetve a törvény kezdeményezője kérheti az Alkotmánybíróság előtti meghallgatását véleményének megküldésével együtt, amelyre az indítványozót meg kell hívni, és lehetőséget kell biztosítani számára a jogszabály megalkotója, illetve a törvény kezdeményezője meghallgatását követően, álláspontjának kifejtésére.[17]

 

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 57.§ (2) bekezdése szerint dönthet arról, hogy elrendeli-e az indítványozó vagy harmadik személy személyes meghallgatását, vagy nyilatkozattételre hívja fel. Az Alkotmánybíróság nyilvános meghallgatást tart - ha az előbbi (2) bekezdés szerint meghatározott meghallgatást - az indítványozó vagy az eljárás alapjául szolgáló bírósági eljárásban részt vevő ellenérdekű fél indítványára az eljáró (alkotmánybírósági) tanács tanácsvezető (alkotmány)bírájának, teljes ülés eljárása esetén pedig az elnök döntése alapján.[18]

 

Az Abtv. tehát nem tartalmaz arra vonatkozóan kötelező szabályt, hogy az indítványozót (vagy az ellenérdekű felet) az Alkotmánybíróságnak meg kellene hallgatnia, vagy, hogy az Alkotmánybíróságnál az indítványozó ilyen eljárást kezdeményezhetne.

 

 

e)                 A bíróságnak mikor kell alkotmányjogi panasznak minősítenie a fél által a bírósághoz továbbított beadványt?

 

 

ea) Ez a kérdés, nem egy „költői kérdés”, mert mint a fentebb bemutatott, a Fővárosi Törvényszéken eljáró dr. Horváth Dávid bírósági titkár - 2022. augusztus 30. napján kelt 31.P.23.661/2020/30. sorszámú - végzése ezt prezentálja: erre bármikor van lehetőség, de sohasem muszáj!

 

A bíróságnak tehát nem kell döntenie – mintha Alkotmánybíróság lenne – saját hatáskörében arról, hogy a beadvány alkotmányjogi panasz-e, vagy sem, mivel a bíróságnak a beadvány tartalmáról szóló döntés meghozatalára nincs hatásköre.

 

Azaz, a bíróság elbírálhatja, hogy a beadvány tartalmaz-e alkotmányjogi panaszt, és ha a bíróság úgy dönt, hogy a beadványban alkotmányjogi panaszról van szó, akkor a beadványt továbbítja az Alkotmánybírósághoz?

 

 

(az írás folytatása: III. rész)

(az írás eleje: I. rész)

 

 



[1] Lásd a Pp. 425.§ (1) bekezdését, miszerint: „Ha a fél az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglaltak szerint alkotmányjogi panaszt terjeszt elő, azt az első-fokon eljárt bíróság haladéktalanul továbbítja az Alkotmánybírósághoz.”

[2] Lásd a Pp. 425.§ (2) bekezdését, miszerint: „Ha az alkotmányjogi panaszban támadott határozat ellen felülvizsgálati eljárás is indul, az első-fokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panasz előterjesztéséről – a panasz másolatának megküldése mellett – haladéktalanul értesíti a Kúriát.”

[3] Lásd a Pp. 426.§ (1)-(2) bekezdését, miszerint

„[Az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése]

(1) az első-fokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti, e határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.

(2) Az első fokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggeszti, ha az Alkotmánybíróság erre hívja fel a bíróságot.”

[4] Lásd a Pp. 426.§ (3) bekezdését, miszerint „A bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtásának felfüggesztéséről szóló végzést az (1) bekezdés szerinti esetben annak jogerőre emelkedését,

a (2) bekezdés szerinti esetben annak meghozatalát követően megküldi az Alkotmánybíróságnak.”

[5] E tekintetben példaként hozható fel az az eset, amikor a II. fokú bíróság határozata ellen a Pp. 365.§ (2) bekezdés c) és d) pontja alapján fellebbezésnek van helye, vagy a Pp. 365.§ (5) bekezdése alapján a II. fokú bíróság határozata valamely érintettre vonatkozóan rendelkezést tartalmaz (Pl. a II. fokú bíróság pénzbírságot szab ki.); vagy amikor a Pp. 158.§-a szerinti eljárás elhúzódása miatt kifogás - mint speciális jogorvoslati rendelkezés - alkalmazásáról van szó.

[6] Lásd a Fővárosi Törvényszék elsőfokú fokú 31. P. 23.661/2020/12-II sorszámú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 20.761/2021/3. sorszámú másodfokú jogerős ítéletét.

[7] Lásd a Fővárosi Törvényszék Elnöke 2021. december 15. napján kelt 2021. El. IV. H. 36/3. sorszámú levelét.

[8] Lásd a Fővárosi Törvényszék 62. P. 25.651/2016/39. sorszámú keresetet elutasító-, a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 8.Pf. 21.099/2019/4. sorszámú helybenhagyó- és a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság IV.20.434/2020/5. sorszámú, a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítéletét.

[9] Mindezt szerzők azért rögzítik, mert a Fővárosi Törvényszék a 2022. január 21-ei munkaerő-ráfordítási költség átutalásához képest, 15 napon belül az adatközlést nem teljesítette. Az adatkérő ezért a Fővárosi Törvényszékhez a Fővárosi Törvényszék ellen keresetet terjesztett elő az adatközlés közlésére kötelezés iránt, egyben kérte a Fővárosi Törvényszéknek a perben való kizárását. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszéket a perből kizárta és a Budapest Környéki Törvényszéket jelölte ki a per tárgyalására.

A Budapest Környéki Törvényszék a keresetlevelet a 21. P. 20.173/2022/3. sorszámú végzésével a Budakörnyéki Járásbírósághoz áttette.

Tekintettel arra, hogy időközben a Fővárosi Törvényszék az adatközlést teljesítette, az adatkérő a keresetétől elállt, továbbá elállására tekintettel kérte a per megszüntetését és a Fővárosi Törvényszék alperesnek a felmerült elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését.

A Budakörnyéki Járásbíróság a 2022. augusztus 25. napján kelt 12. P. 20.313/2022/9. sorszámú végzésével a pert megszüntette, s megállapította, hogy az eljárás illetékmentes, a felperes adatkérő perköltség iránti igényét pedig elutasította.

Az adatigénylő a 2022. augusztus 30. napján kelt fellebbezésében kérte az első fokú végzés részbeni megváltoztatását, a Fővárosi Törvényszéknek 144.955,- Ft elsőfokú és 14.120,- Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését. A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú végzést a 2022. november 9. napján kelt 7. Pkf. 51.789/2022/7. sorszámú végzésével „azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az eljárás illetékmentességét megállapító és a felperes perköltségigényét elutasító rendelkezését mellőzi.”

[10] Lásd a Fővárosi Törvényszék Elnöke 2021. El. IV. 36/10. számon keletkezett 2022. április 11-én kelt válasziratát.

[11] Lásd a mellékelt táblázatban foglaltak szerint a közigazgatási ügyszakban a 30 napon belül megküldött 287 ügyre vonatkozó alkotmányjogi panasz továbbítására vonatkozó részletes adatokat.

[12] Lásd az Abtv. 53.§ (4) bekezdése és a Pp. 426.§ (1) bekezdése rendelkezéseit.

[13] Lásd pl. a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) első fokon hozott végzéseit az alábbi ügyekben:

- a PKKB a 40.Pk.500.040/2022/35. ssz. végzéssel a kérelmezett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét – a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Bpnt.) 1.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 426.§ (1) bekezdése alapján – elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 39.Pk.500.045/2022/29. ssz. végzéssel a kérelmezett által 2023. március 14. napján előterjesztett alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 39.Pk.500.046/2022/30. ssz. végzéssel a kérelmezett által 2023. március 14. napján előterjesztett alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 46.Pk.500.039/2022/25. ssz. végzéssel a kérelmezett és érdekelt által 2023. január 9. napján előterjesztett és 2023. január 24. napján a 24. sorszámú beadvánnyal kiegészített alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 41.Pk.500.042/2022/31. ssz. végzésével a kérelmezett és érdekelt által 2023. január 9. napján előterjesztett és 2023. január 24. napján kiegészített alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 41.Pk.500.066/2022/39. ssz. végzésével a kérelmezett és Vári-Balogh József Bátor érdekelt által 2023. január 9. napján előterjesztett és 2023. január 24. napján kiegészített alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 41.Pk.500.065/2022/44. ssz. végzésével a kérelmezett által 2023. február 27. napján előterjesztett alkotmányjogi panasszal támadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, a végzés ellen a fellebbezést kizárta.

- a PKKB a 40.Pk.500.043/2022/35. ssz. végzésével a kérelmezett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét – a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Bpnt.) 1.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 426.§ (1) bekezdése alapján – elutasította. A végzés ellen a fellebbezést kizárta.

[14] Lásd a Fővárosi Törvényszék 2022. június 8-án kelt 6. G.42.051/2019/53/I. sorszámú végzését. A végzés fellebbezés hiányában 2022. június 29-én jogerőre emelkedett, amelyet a bíróság az 55. sorszámú, 2022. június 30.-án kelt végzésével tanúsított. Az Alkotmánybíróság - a felülvizsgálati kérelemre tekintettel - az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 32.§ (3) bekezdése alapján a IV/1407-2/2022. sorszámú 2022. július 5-én kelt végzésével visszautasította. Erre tekintettel a Fővárosi Törvényszék a 2022. augusztus 2-án kelt 6.G.42.051/2019/57. sorszámú végzésével a 6.G.42.051/2019/44. sorszámú ítéletre vonatkozó Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.360/2021/5-II. sorszámú jogerős ítélete végrehajtása felfüggesztését megszüntette és a végrehajtás folytatását rendelte el. A végzés ellen a fellebbezést kizárta.

[15] Lásd az Abtv. 57.§ (1) bekezdését.

[16] Lásd az Abtv. 57.§ (3) és (5) bekezdését.

[17] Lásd az Abtv. 57.§ (1c) és (1d) bekezdését.

[18] Lásd az Abtv. 57.§ (2) bekezdését és (7) bekezdését.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 500
a héten: a héten: 4864
a hónapban: a hónapban: 16337
összesenösszesen467759
az oldalt jelenleg nézik: 7