Fogarasi József

JOGEGYSÉGI- filharmónia- és partitúratörténet: ÖSSZHANGZAT – hiánya – és/vagy DISSZHARMÓNIA…

2023. február 16. csütörtök

 

 

I.

 

HANGOLÁS

 

A Magyar Közlöny 2023. február 15-ei (szerdai) 2023/23 számában a 698-710. terjedő oldalain került közzétételre a 6/2022. JEH - jogegységi - határozat (Jpe.III.60.027/2022/15. szám), amely a „Követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről” szól.

 

A 6/2022. JEH rendkívüli jelentőségét nemcsak 13 oldalnyi terjedelme, illetve a döntést meghozó Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa – valamint a Kúria Polgári Kollégiumának kúriai bíró – tagjainak, továbbá a jogegységi – [1]-[55] bekezdésből álló – határozat meghozatalában eljáró - alábbi - 50 fő döntéshozó

 

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,

 

Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró,

 

Dr. Patyi András s.k. bíró,

Dr. Balogh Zsolt Péter s.k. bíró,

Dr. Bartal Géza s.k. bíró,

Dr. Bartkó Levente s.k. bíró,

Dr. Csák Zsolt s.k. bíró,

Dr. Darák Péter s.k. bíró,

Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró,

Dr. Döme Attila s.k. bíró,

Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró,

Dr. Farkas Attila s.k. bíró,

Dr. Hajdu Edit s.k. bíró,

Dr. Hajnal Péter s.k. bíró,

Dr. Harangozó Attila s.k. bíró,

Dr. Harter Mária s.k. bíró,

Dr. Kovács András s.k. bíró,

Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró,

Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró,

Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,

Dr. Tánczos Rita s.k. bíró,

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,

Dr. Bajnok István s.k. bíró,

Dr. Cseh Attila s.k. bíró,

Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró,

Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró,

Dr. Farkas Antónia s.k. bíró,

Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró,

Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,

Dr. Kiss Gábor s.k. bíró,

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,

Dr. Madarász Anna s.k. bíró,

Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró,

Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró,

Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró,

Dr. Orosz Árpád s.k. bíró,

Dr. Osztovits András s.k. bíró,

Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró,

Dr. Pataki Árpád s.k. bíró,

Dr. Puskás Péter s.k. bíró,

Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,

Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,

Dr. Stark Marianna s.k. bíró,

Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,

Dr. Szabó Klára s.k. bíró,

Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró,

Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró,

Dr. Varga Edit s.k. bíró,

Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró,

Dr. Zumbók Péter s.k. bíró

 

személye, hanem az elfogadott határozat tartalma is példázza:

 

1. Ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre.

2. A még nem érvényesített követelésrészre újonnan megindított perben vizsgálhatók a keresettel érvényesített jog érdemben el nem bírált anyagi jogi feltételei.

 

II.

 

SZÓLAMVEZETŐI RÁSEGÍTÉSEK

 

A Kúria honlapján a Jogegységi tanácsra vonatkozóan - többek között - az alábbi információk olvashatók:

 

„Jogegységi tanács

 

A Kúrián büntető, összevont polgári-gazdasági, továbbá közigazgatási-munkaügyi szakágú jogegységi tanács működik.

 

- Öt tagból álló jogegységi tanács

 

A jogegységi tanács általában 5 tagból áll, elnöke a Kúria elnöke, elnökhelyettese vagy az érintett kollégium vezetője vagy helyettese. A jogegységi indítvány előterjesztője nem lehet a jogegységi tanács elnöke.

 

Ha a jogegységi indítványt a Kúria tanácsa terjeszti elő, a jogegységi tanács tagjait úgy kell kiválasztani, hogy abban nem lehetnek többségben annak a tanácsnak a tagjai, amely jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől, illetve annak az elvi közzétételi tanácsnak a tagjai, amely az elvi bírósági határozat vagy az elvi bírósági döntés közzétételéről döntöttek.

 

A jogegységi tanács valamennyi tag jelenléte mellett határozatképes és a határozatát egyszerű szótöbbséggel hozza.

 

- Hét tagból álló jogegységi tanács

 

Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakágú jogegységi tanács ügykörét érinti, a jogegységi tanács 7 tagból áll, elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese. A jogegységi indítvány előterjesztője nem lehet a jogegységi tanács elnöke.

 

A jogegységi tanács tagjait az érintett szakágban eljáró bírák közül arányosan kell kijelölni. Ha a jogegységi indítványt a Kúria tanácsa terjeszti elő, a jogegységi tanács tagjait úgy kell kiválasztani, hogy abban nem lehetnek többségben annak a tanácsnak a tagjai, amely jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől, illetve annak az elvi közzétételi tanácsnak a tagjai, amely az elvi bírósági határozat vagy az elvi bírósági döntés közzétételéről döntöttek.

 

A jogegységi tanács valamennyi tag jelenléte mellett határozatképes és a határozatát egyszerű szótöbbséggel hozza.

 

- A Kúria Kollégiuma, mint jogegységi tanács

 

A jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése. Ezekben az esetekben a jogegységi tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.

 

A jogegységi tanács akkor határozatképes, ha ülésén tagjainak több mint a kétharmada jelen van; a jogegységi tanács döntéséhez a jelen lévő tagok kétharmadának szavazata szükséges.”…

 

„- A jogegységi határozat közzététele

 

A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzé kell tenni; indokolt esetben egyéb módon is közzétehető.

 

A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező; ha a jogegységi tanács a jogegységi határozatot hatályon kívül helyezi, a korábbi jogegységi határozat a hatályon kívül helyező határozat Magyar Közlönyben való közzététele időpontjától nem alkalmazható.

 

A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre és a terheltre kiterjedő hatálya nincs.”

 

A Kúria honlapja tehát, a - 6/2022. JEH-ben említett - „Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa” tekintetében információt nem tartalmaz.

 

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) a jogegységi határozatok meghozatalával kapcsolatban - a 25.§-ában, a 27.§ (1)-(2) bekezdésében, a 34-35. §-aiban, a 41/A-41/C §-aiban - tartalmaz rendelkezéseket:

 

„25 § A Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, valamint közzéteszi az 51. alcímben foglaltak szerint az ott meghatározott, a Kúria által hozott határozatokat.”

 

„27.§ (1) A Kúria kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A joggyakorlat-elemző csoport vezetőjének felkérésére a kollégiumok közreműködnek a joggyakorlat-elemző munkában.

(2) Ha a jogalkalmazás egysége érdekében szükséges, az ítélőtábla és a törvényszék elnöke a Kúria érintett kollégiumvezetőjének javaslatot tesz arra, hogy a jogegység érdekében előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvánnyal (a továbbiakban: előzetes döntéshozatali indítvány) jogegységi eljárást indítványozzon.”

 

11. Az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása során eljáró testület

 

„34.§ Az előzetes döntéshozatali indítványt a jogegységi panasz tanács bírálja el.

35. § A jogegységi panasz tanács dönthet úgy, hogy az ügyet az érintett kollégium kúriai bíró tagjaival kiegészülve tárgyalja vagy a Kúria teljes ülése elé utalja. A kiegészített jogegységi panasz tanács, illetve a teljes ülés akkor határozatképes, ha ülésén tagjainak több mint a kétharmada jelen van; a jogegységi határozat meghozatalához a jelen lévő tagok kétharmadának szavazata szükséges.”

 

12/A. A jogegységi panasz elbírálása

 

„41/A. § (1) A jogegységi panaszt a jogegységi panasz tanács bírálja el. A jogegységi panasz tanácsot a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese vezeti. A jogegységi panasz tanács az elnökből és további legalább 8 tagból áll, a tagokat az elnök a Kúria kollégiumaiból jelöli ki úgy, hogy minden kollégiumból legalább 1-1 tagot ki kell jelölni.

(2) A jogegységi panasz tanács

a) a jogegységi panasz érdemében határozattal,

b) a jogegységi panasz eljárás során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz.

(3) A jogegységi panasz tanács a határozatát zárt tanácskozás után szavazással, tartózkodó szavazat nélkül, egyszerű szótöbbséggel hozza meg. A jogegységi panasz tanács tagja a többségi határozattól eltérő álláspontját a határozat indokolásához csatolhatja.

(4) A jogegységi panasz tanács elnöke vezeti a tanácsot és szervezi annak munkáját. Ennek keretében minden olyan intézkedést megtehet és minden olyan végzést meghozhat, amit a jogegységi panasz alapjául szolgáló eljárás szabályai nem utalnak kifejezetten a tanács hatáskörébe.

 

41/B. § (1) Jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban ebben az alcímben együtt: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban ezen alcímben: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.

(2) Jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.

(3) A jogegységi panasz elbírálásából ki van zárva az alapjául szolgáló eljárás szabályai szerint kizárt bíró, valamint az a bíró, aki a jogegységi panasszal támadott határozat meghozatalát megelőző eljárásban részt vett.

 

41/C. § (1) A jogegységi panaszt a 41/B. § (1) és (2) bekezdése szerinti határozat közlésétől számított 30 napon belül a Kúriánál terjesztheti elő az, aki az eljárási törvények alapján felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult. A jogegységi panasz iránti eljárásban végrehajtás felfüggesztése vagy azonnali jogvédelem iránti kérelemnek van helye, az annak alapjául szolgáló eljárás szabályai szerint. A végrehajtás felfüggesztése vagy azonnali jogvédelem iránti kérelmet a jogegységi panaszban kell előterjeszteni. A Kúriának a jogegységi panasz alapjául szolgáló eljárás során eljáró tanácsa a panaszt az iratokkal együtt haladéktalanul a jogegységi panasz tanács elé terjeszti.”

 

Azonban sajnálatos a tény: az aláírásokból nem állapítható meg, hogy ki tartozik a „Jogegységi Panasz Tanács” tagjai közé, és kik azok a kúriai bírók, akik az elnök általi kijelölési jogállás alapján vehettek részt a 6/2022. jogegységi határozat meghozatalában. [Bszi.41/A.§ (1) bekezdés]

 

Feltehetően, akik a jogegységi határozatot aláírták, azok ismerik egymást, és azzal is tisztában vannak, hogy a nevesített csoportok közül melyikük, melyikbe is sorolódik. Ezzel szemben a Magyar Közlönyben közzétett jogegységi határozat az említett bírói kör tagjain kívül egy sokkal szélesebb és számosabb tagot számláló társadalmi nyilvánosság számára készülve szolgáltat jogi információt. Esetükben azonban az említett „bennfentes-jól-értesültség” az adott bíró hovatartozása tekintetében – minden bizonnyal – nem áll rendelkezésre. Minek következtében a szóban forgó kúriai jogi dokumentum – enyhén fogalmazva is – nélkülözi a „magyar ember” által elvárt objektív egyértelműséget.

 

III.

 

DISSZONANCIA – DISZHARMÓNIA

 

A fentiekben említett kérdéseket azért is szükséges lett volna „tisztázva” rögzíteni, mivel a jogegységi határozat Magyar Közlönyben közzétett szövege a fentebb közölt aláírásokat követően – nem ér végett – hanem kellő sorkihagyás után, kurzív formátumban továbbfolytatódik, azzal a szerkesztési megoldással, hogy a jogegységi határozat

 

Dr. Bajnok István,

Böszörményiné dr. Kovács Katalin,

dr. Csesznok Judit Anna,

dr. Döme Attila,

dr. Farkas Antónia,

dr. Madarász Anna,

dr. Mocsár Attila Zsolt,

dr. Osztovits András,

dr. Parlagi Mátyás,

Salamonné dr. Piltz Judit,

dr. Simonné dr. Gombos Katalin,

dr. Szabó Klára,

dr. Tibold Ágnes és

dr. Zumbók Péter

bírók

 

többségi határozattól eltérő álláspontját”

 

- folytatva a határozat bekezdéseinek folyamatos sorszámozását [56]-[70] bekezdésként - is „közzéteszi”.

 

Itt azonban – az egyértelműség kedvéért megállva egy pillanatra – muszáj ismételten jelezni: a jogegységi határozat – rendelkező része és I-IV. fejezetre tagolt indokolása – meghozatalában – mint ahogyan azt a jogegységi határozat [1]-[55] bekezdését lezáró keltezés után feltüntetett nevek is jelzik – 50 bíró vett részt.

 

A mindezt követő további név-szerinti felsorolás azonban már azon bírákat nevesíti, akik a „többségi határozattól eltérő álláspontot” képviseltek. Azaz, a határozat [56] bekezdése szó szerinti fogalmazása szerint: „Nem értünk egyet a jogegységi határozat rendelkező részével és indokolásával.” Számuk, a felsorolt neveket számba véve 15 fő.

 

Ez a 15 bíró - aki nem értett egyet „a jogegységi határozat rendelkező részével és indokolásával” ezen „kinyilvánítási móddal” viszont - egyben azt is kifejezésre juttatta, miszerint az [56]-[70] bekezdésében kifejtett indokolásban foglaltakkal ért egyet.

 

A kérdés most már csak az, hogy a Magyar Közlönyben közzétett 6/2022. JEH „jogegységi határozat” – amelynek révén az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint: „A Kúria … biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.” – teljes terjedelme – az [1]-[70] bekezdésében foglaltak szerint – kötelező-e a bíróságokra? Hiszen a közzétett jogegységi határozat – amúgy valóságosan – [70] bekezdésből áll! Viszont, a – „többségi határozattól eltérő álláspontot” képviselő – 15 fő bíró a jogegységi határozat indokolásának csupán az [1]-[55] bekezdésében foglalt tartalmával nem ért egyet. Mindennek ellenére e 15 bíró neve is szerepel a jogegységi határozat meghozatalában részt vevő bírák 50 fős listájában, mégpedig a közzétett határozat [55.] bekezdését követő - Budapest, 2022. december 12. - keltezési dátum alatt, a határozatot elfogadó bírák aláírása között? Pedig az ezt követő felsorolásban nevesített 15 fő bíró - feltehetően - a Bszi 41/A. § (3) bekezdése alapján a jogegységi határozat ellen szavazott?

 

Mindezen tények miatt erősen vitatható, ezért a jövőben feltétlenül felülvizsgálandó a jelenlegi „megoldási” mód, amely szerint – lásd a Bszi 41/A. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést – „A jogegységi panasz tanács tagja a többségi határozattól eltérő álláspontját a határozat indokolásához csatolhatja.” Ezen rendelkezésnek a Magyar Közlöny által – a jogegységi határozat közzététele során – alkalmazott szerkesztési módja - az eltérő álláspontnak a határozat indokolásához való automatikus csatolása - azt is eredményezheti (sugall/hat/ja, jelent/het/i), mintha ezen eltérő álláspontok is a jogegységi határozat normatív tartalmának a részét képez(het)né.

 

A 15 bíró különvéleményben megnyilvánuló nyilatkozata - amely szerint sem a jogegységi határozat rendelkező részével, sem indokolásával nem értett egyet - azt jelenti (aláírásuknak az 50 bíró neve között történő feltüntetése ellenére), hogy e bírák a jogegységi határozatot nem fogadták el, azaz ellene szavaztak.

 

Esetükben tehát nem arról van szó, mintha e 15 bíró a rendelkező részt és az indokolás [1]-[55] bekezdését elfogadta volna, és csak az indokoláshoz volt eltérő álláspontja, amelyet a többségi határozat nem jelenített meg (mint ahogy ez az Alkotmánybíróság határozatainak a közzétételénél az ún. „párhuzamos indokolásban” történik). Hanem kategorikusan arról, hogy e 15 bíró a jogegységi határozatnak sem a rendelkező részét, sem annak indokolását nem fogadta el.

 

Tehát semmilyen indok nem támasztja alá azt a jelenleg követett és alkalmazott szerkesztési megoldást, amely a „többségi határozattól eltérő álláspontnak a határozat indokolásához való csatolásával” azt a látszatot kelti, mintha ezt az eltérő álláspontot - a jogegységi határozat részét képezve - a Magyar Közlönyben közzé lehetne tenni. Hiszen olyan törvényi rendelkezés nincs (nem ismert), amelynek értelmében a jogegységi határozat esetében a többségi határozattól eltérő álláspont - a határozat indokolásához való csatolásával - a jogegységi határozat részévé válna és így azt a Magyar Közlönyben közzé kellene/lehetne tenni.

 

További lényeges és fontos kérdés: a jogegységi határozat – amelynek alapvető funkciója a jogalkalmazás „egysége” biztosítása – közzététele során a kisebbségi szavazók ellentétes, egyet nem értő véleményének publikálásával szükséges-e a közzétett határozattal szemben nyomban „kétséget” ébreszteni oly módon, hogy a határozattal egyet nem értő döntéshozók számszerűségi vonatkozásait (30%) is a nyilvánosság elé tárjuk? Mindezen kivitelezési mód ugyanis jelentős mértékben degradál/hat/ja a Kúria által többségi szavazat alapján meghozott – a Magyar Közlönyben közzétett – jogegységi határozatába vetett állampolgári bizalom mértékét.

 

A fentiekben elmondottakból logikusan következik, miszerint a 15 bíró által kinyilvánított különvéleménynek a jogegységi határozat "folytatásaként" - Magyarország Hivatalos Lapjában, a Magyar Közlönyben - történő közzétételének nincs (nem lenne) jogállami helye. Ennek alátámasztásaként a következő tény is érdemel egy megjegyzést: az Országgyűlés által a törvényjavaslatok tekintetében lefolytatott szavazás esetében az elfogadott törvény Magyar Közlönyben történő kihirdetésekor sem kerül publikálásra, hogy az elfogadott törvényjavaslatra, illetve egyes rendelkezéseire nézve, mely képviselő szavazott az egész törvényjavaslat, esetleg annak egyes részei ellen. Mindez annak értelmezésének segítése végett kerül szóvá tételre, miszerint más jelent a „többségi határozattól eltérő álláspontnak a határoz indokolásához való csatolása” és mást ezen eltérő álláspontnak a jogegységi határozat „részeként” történő közzététele - nyilvánosságra hozatala - a hivatalos lapban. Ez utóbbi lehetőségről ugyanis – legjobb tudomásunk szerint – /a/ törvény nem rendelkezik.

 

IV.

 

KARMESTER KERESTETIK…

 

Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria „a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosító” feladatkörében „a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.”

 

A fentiekben tárgyalt 6/2022. sz. jogegységi határozatot a Kúria 2022. december 12-én hozta meg. Ennek Magyar Közlönyben történő közzétételére azonban csak 2023. február 15-én – 2 hónap elteltét követően – került sor?

 

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 28/A. §-a szerint „A Magyar Közlöny a 26. § (1) bekezdésében foglaltak mellett tartalmazza […] b) a jogegységi határozatokat, valamint a Kúria azon határozatait, amelyeknek a Magyar Közlönyben való közzétételét törvény felhatalmazása alapján a Kúria elrendelte.”

 

A már tárgyalt - bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló - 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) a jogegységi határozatok közzétételével kapcsolatban – a 42.§ (1)-(2) bekezdéseiben, a 163.§ (1) bekezdésében, valamint a 164.§ (1) bekezdésében foglaltan – az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

 

„13. A jogegységi határozat közzététele

 

42. § (1) A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján (a továbbiakban: központi honlap) és a Kúria honlapján közzé kell tenni. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.

(2) Ha a Kúria indokoltnak tartja, a jogegységi határozat egyéb módon történő közzétételéről is intézkedhet.”

 

„51. A közzéteendő határozatok köre és a közzététel eljárási szabályai

 

163. § (1) A Kúria a jogegységi határozatot, a jogegységi panasz eljárásban, valamint a jogorvoslat a törvényesség érdekében folytatott eljárásban hozott határozatát, az általa az ügy érdemében hozott és a hatályon kívül helyező határozatot, az ítélőtábla az általa az ügy érdemében hozott határozatot, a törvényszék – ha a felülvizsgált közigazgatási határozatot egyfokú eljárásban hozták, és a bíróság határozata ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak – az általa a közigazgatási perben az ügy érdemében hozott határozatot a Bírósági Határozatok Gyűjteményében digitális formában közzéteszi.”

 

„164. § (1) A határozatot az azt meghozó bíróság elnöke a határozat írásba foglalásától számított harminc napon belül teszi közzé a Bírósági Határozatok Gyűjteményében.”

 

A fentiekből tehát megállapítható: nincs olyan törvényi rendelkezés, amely - expressis verbis – ki/meg/mondaná, hogy a jogegységi határozatokat annak meghozatalától számítva mennyi időn belül kell a Magyar Közlönyben közzétenni.

 

Ennek következtében nem kívánt disszonáns helyzetet teremt(het) a tény, amennyiben a meghozott jogegységi határozatnak Magyar Közlönyben történő közzétételre – jogszerű meghozatala ellenére – mintegy 2 hónapot – nem tudni mi okból – várakoznia kell. Mindezen indokolatlan időmúlás – figyelemmel a különvéleményben foglaltakra, avagy a különvéleményt ismerő, ügyben eljáró bíró (bírói tanács) álláspontjának „változhatóságára” – akár nem kívánt hatást is eredményezhet az adott ügy eljárására/elbírálására nézve. Azaz elősegítheti annak gyorsítását, avagy lassítását. Nem beszélve arról az előfordulható tényhelyzetről, amikor a határozat végleges szövege – a Bírósági Határozatok Gyűjteményében időben hamarabb történt közzététele miatt – előbb válik megismerhetővé, mint ahogy az – a Magyar Közlönyben közzétett időpont függvényében – a bíróságokra nézve kötelező módon joghatályossá vált volna.

 

Kétségtelen – bár mentségül nem szolgálhat – hogy az 50 bíró részéről a jogegységi határozat véglegesen tisztázott szövegezésének aláírása amúgy Karácsony tájékán – figyelemmel az ítélkezési szünetre is – komolyabb időráfordítást igényelhetett, mint más esetekben és időszakban, amikor egy döntés aláírására kisebb létszámú bíró részvétele mellett rövidebb időre van szükség. De a mai modern informatikai technika időszakában - az Alkotmánybíróság által alkalmazott hihetetlen és elfogadhatatlan módon leegyszerűsített aláírási mód mellett is - lehet találni megoldási módokat, amelyek sikerrel biztosítják egy-egy „fontosabb” jogállami dokumentum kellő időben történő közzétételét, illetve kihirdetését.

 

Éppen ezért javasolható, egyben kívánatos, hogy a jogegységi határozatban rögzítve, maga a Kúria foglaljon állást a tekintetben, miszerint a jogegységi határozatot mely adott időben szükséges közzétenni, illetve azt, mikor kívánja hatályba léptetni. Majd szükségeltetik egy olyan felelős szervezet, személy léte, amely, aki felelőssé válva képes biztosítani a bírósági hatalmi ág fontos és nyilvánosságot igénylő normatív tartalmú dokumentumai esetében - Magyarország Hivatalos Lapjában - a jogszerű és időben történő közzétételt! Ezzel az is kiküszöbölhetővé válhat, hogy a hivatalos közzétételre „várakozva” – a meghozott, de jogszerűen még közzé nem tett határozat – ne okozzon alkalmazás-eljárási dilemmát és lelkiismereti problémát egyes ügyek elbírálási idejének „indokolt módú” de váratlanul történő meghosszabbodása, avagy lerövidülése.

 

Budapest, 2023. február 16.

 

A szakmai értekezés szakértő-szerzője:

 

Dr. Galambos Károly

budapesti ügyvéd

 

 

 

…és amikor egy írástartalom megszólalásra készteti a szerkesztőt:

 

I.

 

Amennyiben egy szakma munkafoglalkozási-közössége a hatalom hathatós támogatásával „NEMZETI FILHARMÓNIA” szintre emeltetik, úgy vele szemben az adott – „zenét” értő, szerető – társadalom, akár/már jogos igényű elvárást (is) támaszthat. Azaz: „színpadra” lépése esetén az említett „TÁRSASÁG” – az előadást közvetlenül megelőző, a hangszerek (skálák, futamok) kötelező jellegű összehangolása okozta „hangkáoszt” követően – a pódiumra érkező karmester (szakmavezető, elöljáró, elnök stb.) kéz és arcjátékára figyelemmel, a műsorra tűzött művet szakszerűn, hibátlan - élvezhető-értelmezhető - minőségű előadásként szólaltassa meg. Mindennek elmaradása esetén - a tanulságok levonása mellett, annak eredményeként - sor kerülhet, úgy a karmester, mint bármelyik „zenekari tag” menesztésére (lecserélésére). Ez esetben - megoldásként - a „szokásos” pályázati kiírás szükségessége is felmerülhet. Karmester esetében - egyfajta követelményt támasztva - azonban nem árt hangsúlyossá tenni: olyan „dirigens” kerestetik, aki a zeneelmélet ismerete mellett, valamelyik hangszer gyakorlati megszólaltatása terén is rendelkezik elvárt kvalitású felkészültséggel. Továbbá, a karmesteri pálcát nem csupán „dirigálási” eszközként használva, segítségével - a partitúra látható és „láthatatlan” írásjeleit értelmezve - a zenekar zenészeivel az empatikus kommunikációra is képes.

 

A bemutatott „jogeset” azonban azt példázza, miszerint minálunk az effajta igényes-minőségű pályáztatási eljárás - a mindennapok részeként - nem vált követett gyakorlattá. Esetü/n/kben – az „alkalmasság” megítélését illetően még mostanság is – kellően elegendő garanciát nyújt az Európa keleti felén dívó minták – valamelyikének – követése: így például elegendő, ha a „kiszemelt jelölt” bírja az uralkodó politikai elit diktátorgenerál szimpátiáját és akaratának - a pozíció elnyerését követően - alárendelődve, annak végrehajtójaként - minden kritika nélkül - keresztényemberi alázatossággal képes cselekedni. Most is ez történt, olyan személy került a jogállami „NEMZETI FILHARMÓNIA” élére, aki a „tankönyvi kottaelmélet” útvesztő irányzatai közötti lavírozásban ugyan járatos, de a zene diktálta hangszeres követelmények alsó (kezdő) szintű gyakorlati grádicsainak megjárására – a felturbózott karriertempó mellett – már nem volt elegendő ideje. Így történhetett meg, hogy az előadott „mű” hézagosra, szakmailag pedig kritizálhatóra sikeredett.

 

Mindennek következményeként a közzétett partitúra értelmetlen-érthetetlen jel(jog)halmazzá silányodott. Nem beszélve a mélyen tisztelt „PUBLIKUMRÓL”, amely az egészből egyetlen „kukkot” sem értett (meg). Igaz, rájuk nézve mindez közvetlen kötelezettséget nem ró. Ellenben, a FILHARMÓNIA-TÁRSASÁG előadásaiban e partitúra minden egyes eleme kötelezően követendő érvényességű előírás. Minek következtében a „TÁRSASÁG” - említett partitúra szerint celebrált - „ügy-eljárásaiban” részesülő PUBLIKUM - akarva-akaratlanul e „kreált mű” által - közvetett módon, de szenvedő féllé vál/hat/ik. Mindezt szóvá tenni, hát még felróni - ma még ugyan szabad és lehetséges, de - nem dicsérendő, illetve nem illendő cselekedet. Az „elnök-karmester” felkészültsége/alkalmassága fogyatékosságait – úgy kívülről, mint belülről – tilos kritizálni, személyisége ugyanis (állítása szerint) mindenekfelett áll! Ráadásul, e maga kreálta állítást, úton-útfélen szégyenkező szégyenérzet nélkül még a „SZÓSZÉKRŐL” is képes - igeként - hirdetni. Sőt, elve védelmezéseként a rendelkezésre álló jog összes eszközét sem restelli fenyegető módon felvonultatni.

 

Pedig az élhetőbb európai keresztényvilág nyugati felén a hatalom faragta botcsinálta „KARMESTEREK” ideje már lejárt. Ott, a szakmaminőség érvényesülését hirdető/megkövetelő FILHARMÓNIA-TÁRSASÁG- ok - a hatalom- befolyásolta pályáztatási eljárás helyett - sikerrel alkalmazzák a zenekar tagjai által karmesternek javasolt/ajánlott - akár sorsolással kiválasztott - személyek közül a felkéréses, meghívásos eljárást. Szóljon az csupán egy-egy előadásra, avagy egyetlen évadra is (lásd például a Bécsi Filharmonikusok alkalmazta gyakorlatot). Persze sietve tegyük hozzá: e gyakorlat nemzetközi sikerességéhez minőségi „hangszertudású” zenészek (is) kellenek!? A fenti tanulmányban említett FILHARMÓNIA-TÁRSASÁG „zenésztagjai” közül viszont egy sem jeleskedett a megszavazott „mű-alkotás” minőségi szintű szakszerű lekottázásában, vagy legalább lektorálásában, de még a közzétett – néhol dilettánsúan selejtesre sikeredett – kotta legalább utólagos helyesbítésében sem.

 

II.

 

Persze az sem ad alkalmat a dicsekvésre, miszerint egy elemeiben már megfogalmazott és összerakott „hangzásmű” - keltezéssel ellátott, saját-kezű aláírásokkal hitelesített - partitúrakézirat-dokumentumának nyomdai előállítása, majd azt követő „hivatalos” közzététele, miért és milyen valós ok/ok/ miatt igényel – feleslegesen és indokolhatatlan módon – több mint kettő-hónapnyi „parkolási” időt? Hiszen a NEMZETI FILHARMÓNIA TÁRSASÁG mindaddig, amíg e dokumentum „hivatalos” közzétételére nem kerül sor, az említett partitúrát - létezése ellenére - a „kiosztott ügyek” tárgyalásos előadásain jogszerűen nem vetheti be. Mindebből - in konkrétó - következik a kérdés: amennyiben az említett TÁRSASÁG valóban NEMZETI és jogállami intézményi résztvevője a hatalommegosztás fék- és ellensúlyt képező rendszerének, úgy (vajon) miért nem rendelkezik/het – mástól nem függő – saját-jogú, joghatályos „hivatalosságot” biztosító, önálló közzétételi fórummal és eszközzel? Továbbmenve: mi teszi indokolttá a jelenlegi kiszolgáltatott jogállású, „hivatalosságot” biztosító intézmény ilyen formában történő továbbműködtetését? Amelynek eredményeként az ország csupán egyetlen - a végrehajtó hatalomnak mindenben alárendelt, általa teljhatalommal működtetett - HIVATALOS kihirdetési/közzétételi fórummal rendelkezik. Mindennek következményeként egyedül az egy-pártpolitika és intézményrendszere által behálózott, illetve keresztül-kasul átszőve gúzsba kötött végrehajtó hatalom „egyke” intézményének kénye-kedvétől függ, hogy egy jogállami ellensúlyt képező „partitúra-dokumentum” az egyetlen hivatalos lap hasábjain időben mikor is kerülhet a nyilvánosság előtt és számára kihirdetésre/közzétételre? Mindez a pártpolitikai alapú gyakorlat - a továbbiakban - már csak azért sem elfogadható és fenntartható, mivel mára e kihirdetési/közzétételi valóság elérte ingerküszöbi fenntarthatósága határát: azaz, a végrehajtó hatalmat egyként meghatározó és befolyásoló „diktátoregyéniség” felébredéskori gondolatait megszövegezve és eljuttatva a kihirdető/közzétevő állami intézményhez azt is képes biztosíttatni, miszerint „gondolatai” soronkívüliséget élvezve időben minden mást megelőzve akár – éjjel – azonnali kihirdetést/közzétételt nyerhessen. Az ennél „alávalóbb” valóságot csupán az képezné, amennyiben az említett egyszemélyi-MINDENHATÓ által megálmodott gondolatok még ébredése előtt papírra kerülve soronkívüliséget élvezve az ország egyetlen hivatalos lapjában azonnal nyilvánosságot lát/hat/nának.

 

III.

 

Végül essen szó e hozzászólási performance zárógondolataként a mostanság megtörtént MAGYAR „földi” CSODÁRÓL is, amely nélkül a fenti téma a 97%-al „szavazó” egyszerű hétköznapok jogkövető magyar-embere számára kevésbé lenne érthető, emésztése pedig jólesően visszaböfögtető. Ezúttal, olyan hihetetlen esemény vált szemmel látható és kézzel fogható valósággá Vajk Szent-István - Fidesz uralta-vezette „ALIZ” - echte keresztény-katolikus vármegye-országában, amelyre egyes személyek majdan elismerésük valós követelését – szentté avatásukra is igényt tartva – joggal alapíthat/n/ják. Történt ugyanis, hogy a politikai-államhatalom kényszernyomására a magyar egyházi-intézményrendszer történelmi és élő - igaz-hamis - személyiséglegendái, szövetkező-összeölelkezésben a Vatikánban - a penitenciaként kiszabott Kanosát követően - a Szentatyát arra kérték, könyörögve, miszerint - lemondása fontolgatása helyett inkább - hivatalos „állami” látogatásra jöjjön el mi-HOZZÁNK. Vagyis a világ - de legalábbis Európa - egyetlen „CSODÁK-ORSZÁGÁBA”. Érvük szerint, mindennek elmaradása hatalmas egzisztenciális és erkölcsi károkat okozna MINEKÜNK (vagyis ŐNEKIK)! Magyarán szólva: a hegemón egyház és a tőle függő kisebb egyházi klérus hit- és más „szolgáltatásainak” állami erőforrásokból történő finanszírozása ellehetetlenülne. Következményeként a papság egy része – beleértve a „bűnöcskébe” esetteket is – földönfutóvá válna, míg az összehordott és felhalmozott egyházi vagyon jogtalan kezekbe kerülve széthullana, az egyháztörténeti építmények és kulturális értékek pedig romhalmazzá amortizálódnának. Nem beszélve a hiszékeny, állami-egyházi „demagógiával” etetve hosszasan terelhető NYÁJRÓL, amely - gondoskodó pásztorok hiányában - hitét veszítve - szanaszét széledve - alkotóelemeire hullana.

 

Az egyházi küldöttség – Isten hazai földi uralkodójától – ugyanis arra kapott felhatalmazó-megbízatást, hogy a Vatikán élő helytartóját „rávegye” egy időben mihamarabb bekövetkező hivatalos, „államfői” minőségű magyarországi látogatásra és az ország vezetőivel történő – minél szélesebb nyilvánosság mellett „publikált” – személyes találkozóra. Hiszen az adót fizető nyáj egyben tartása nem csupán egyház-, de államhatalmi érdek is! Mindezen óhajkövetelmény azonban egyre nehezebb feladat elé állítja az ország-vezetést, hiszen az ujjal és demagógiával „meg/be/mutatható”, mozgósító erőt képező, sátánképmású személyekből kifogytunk, Brüsszel további ostorozásával pedig – az onnan várt és remélt jelentős összegű anyagi források érkezés/hetőség/e miatt – egy időre muszáj felhagynunk.

 

Miként tudni illik, hatalmi regnálásunk végtelenségének biztosítékát a nép – mármint a MAGYAREMBER- ek – folyamatos „cirkuszi” etetése adja. Mindehhez azonban fényűző és lenyűgöző „csinnadrattákra” van szükség. Produkálásukhoz viszont az szükségeltetik, hogy hazánkba minél több olyan „magas” és „még magasabb” rangú-rendű államfő, kormányfő, diktátor, „hős”, csaló, szemfényvesztő stb. személy érkezzen látogatóba, akiknek a fogadásához köríthető hivatalos ceremónia embertömegekre képes tudatot elkápráztató érzelmi hatást gyakorolni. Az ilyen reprezentánssal bíró személyek „kiválasztása”, meghívásuk, megérkezésük „garantálása” azonban kizárólag az ország-diktátor jog- és bűvkörébe tartozik. E műveleti akció véghezvitele - a fejlettebb, gondolkodva cselekvő - Európa „nyugati” felét értve alatta - viszont, ma már - számára megoldhatatlan feladatnak tűnik, hiszen az általa kiszemelt „etalonok” szóba sem állnak vele! Keletre, vagy még annál is távolabbra, származásunk volt helyeire pedig jelenleg nem ildomos, de nem is tanácsos kacérkodva-kacsingatva „kurválkodni” egyrészt, ezt nyugati „baráti” szövetségeseink nem néznék jó szemmel, másrészt veszélyes vállalkozásnak is minősülne „eredményes” hintapolitikánk egyensúlyának kibillenthetősége miatt. Továbbá, „keleti barátaink” egy része - diktátori státuszába belemerevedve - jelenleg, itthonijainkra is megmagyarázhatatlan és védhetetlen hideg-dermedtséget hozna.

 

Az egyetlen kitörési lehetőség, amennyiben - a folyamatosan és mindenkit legyőzendő harcban álló - blöff művész és svindli-királyunknak szerencséje pozitív előjelűvé változásával sikerülne elhitetnie a „hiszékeny” világgal, miszerint izzadságtól nedvesedő jobb kezében valóban az elhíresült „NÉGY SZÉLÁSZT” szorongatja! Amelynek segítségével mindent tarolva, ismét képes talpra állni a politika VILÁGSZÍNPADÁN!?

 

A tét rendkívüli: ahhoz, hogy a világ színe előtt egyáltalán „labdába rúghasson”, magát ŐSZENTSÉGÉT kellene hivatalos magyarországi látogatásra bírnia. Elképzelése megvalósulásával, fáklyával kezében, kürtölve hirdethetné saját rögeszmetartalmú igéjét: Magyarország, miniszterelnöke vezényletével Európa önálló keleti és önálló nyugati törekvései felett állva ezúttal nem az évszázadokon át vívott harcai folytatásával, erre való buzdítással, hanem a BÉKE hirdetésével, a keresztény hit és embereszmény melletti töretlen kiállásával kíván Európa védelmében fellépni és másokat is e célok szolgálatára inspirálni. Így, e kaméleoni pálfordulás sikere folytán, országunk ismét a világfigyelem középpontjába kerülhetne, temetett „gladiátora” pedig megelégedve vehetné tudomásul, miszerint ősi génjei segítsége révén világpolitikai tényezővé válva végre sikerülni fog önmagát piedesztálra emelnie.

 

Az „ötletgazda” megítélése szerint azonban elképzelt grandiózus tervének - kivitelező - megvalósíthatósága előkészítése végett célszerű és egyben szükségesnek mutatkozó sürgős tennivaló egy a célnak megfelelő „küldöttség” összeállítása, kellő felhatalmazással történő ellátása, majd időben minél előbb Vatikánvárosba delegálása. A küldöttség tagjainak személykiválasztása és „csapattá” szervezése teljes folyamatát – beleszólást nem tűrően – „zsonglőrünk” egy személyben vállalta magára. Úgy gondolta erre a célra olyan emberekre van szüksége, akik személyiségüket tekintve kikezdhetetlenek, illetve minden tekintetben kompromittálhatatlanok. Választása a hazai egyházak prominens vezetőire és főméltóságú tisztségviselőire esett. Bennük látta, vélte ugyanis felfedezni a társakat, „cinkossága” támogató megvalósításához. Az ötletet nyomban tett követte, majd a delegáció Vatikánvárosba repült. Arra azonban senki nem számított, miszerint a diktátor által szövögetett gyerekes „csínytervből” valamit megsejtő Szentatya a delegáció tagjainak - mintegy fricskaként - Szent Péter palotájába történő bebocsáttatása feltételét Kanosa teljesítéséhez köti majd. Tette mindezt egyrészt annak indokaként, mivel a magyar egyházi intézmények és vezetőik nem tettek eleget a papság és közvetlen környezetük tagjai által elkövetett pedofil-bűncselekmények feltárási és kivizsgálási folyamata kellő ütemű felgyorsítása követelményének. Másrészt a Szentszék megítélése szerint a magyarországi egyházi intézményrendszer és „személyzete” túlzottan anyagias igényű, melynek eredményeként nem veti meg a hitéleti hivatással és az ige hirdetésével össze nem egyeztethető luxus élvezetét: elfogadását és igenlését. Harmadrészt az utóbbi években nem kívánt mértéket meghaladóvá vált az állam és az egyház intézményi összefonódása, a politikai-állami hatalom egyház által történő közvetlen hatású támogatottsága, egyes egyházi intézmények állami hatalom (irányítás) alá rendelődése, az egyház általi szolgálat „alázattal” való gyakorlása egyes elemeiben a „hatalmi” jelleg dominanciája. A Szentatya azonban a küldöttséget fogadó audiencián megértve a delegáció által mindennek magyarázatindokaként előadott - kimondott és azok sorai között felsorakoztatott - érveket, továbbá a jelen küldetés párt- és államhatalmi politika által feszélyezetté tett helyzet „kényszerűségét” továbbá, empatikus szimpátiával viseltetve a delegációvezető szemében hunyorgóan felé villanó lelki fohász „cinkosságának” kérő-felhívó tartalma lényegéhez, MEGHÍVÁSA elfogadásaként közölt „IGEN” válasza beteljesedéséhez „földi garanciákat” kért.

 

Amennyiben - Magyarországon - a súlyok-ellensúlyok elvét követő hatalommegosztás a jogállami valóság minőségszintjére emelkedik és - példának okáért - az önálló igazságszolgáltatási hatalmi ág legfelsőbb intézményi szervezete a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosító, a bíróságokra kötelező jogegységi határozat nyilvánosságra hozatala megszabadulva a végrehajtó-hatalmat birtokló kénye-kedvétől függő – több-hónapos – bizonytalan időpontú közzététel kényszerétől, úgy az egyházfői látogatás elfogadóan bejelentett időpontjának objektív alapú terve személye által, akár valóságos tényként is realizálódhat.

 

IV.

 

És láss FÖLDI csodát, az elképzelhetetlen-lehetetlen testet öltve bekövetkezett, megvalósulást nyert! A Szent István király által Szűz Máriának felajánlott országban a Kúria Jogegységi Tanácsa 2023. február 20. napján megtartott ülésén meghozott 2/2023. JEH (Jpe.IV.60.036/2022/11. szám) jogegységi határozat Magyarország Hivatalos Lapjában - a Magyar Közlöny 2023/32. számában - 2023. március 2. csütörtök napján a 953-959. oldalig terjedően közzétételt nyert! (Ezúttal minderre – csupán – 10 nap is elegendőnek bizonyult!?)

 

Budapest, 2023. március 3.