Fogarasi József

ORSZÁG-születésnapi DÍNOMDÁNOM: miközben a világ jelentős része - a víz hiánya miatt - szomjúságát vizeletével oltja, minálunk a „VÍZ”…

2022. augusztus 20. szombat

 

 

… ünnepi tobzódásunk pántlikájaként funkcionál…

 

 

 

…ha nem tudod ki vagy és mennyit érsz

ÜNNEPELTESD MAGAD!

mennél hangosabban:

általa elnyomhatod

a határidon dúló

testvéri halálhörgés

zenéjét…

 

 

 

 

Szokásos sétautunk kilométereit róttuk a minap (is) a leánykori nevére visszakeresztelt Népköztársaság útján a Hősök terétől indulva egészen a nyílegyenes sugárút végéig, a Bazilikáig. Meleg volt, mondhatnánk azt is, csupán a trópusokon szenzációnak aligha számító szokásos nyár jött el hozzánk vendégeskedni és kedveskedésként magával hozta az ottani forró égövi éghajlat 40 fok körüli átlag hőmérsékletét. Így aztán a szokásosnál lassabban, viszont testünk minden részében megizzadva haladtunk az általunk már „kitaposott túraúton”. A füllesztő délutáni hőségben - kényszerből - gyakran meg-megálltunk, ilyenkor rácsodálkoztunk a sugárút mindkét oldalának macskakővel kikövezett biciklis-, gyalogos-sétaút(?) szélein épülő mindenféle reflektorokat, hangszórókat és más kütyüket tartó könnyűszerkezetes állványmonstrumokra, valamint a stabilitásuk biztosítására melléjük „rendelt” hatalmas méretű műanyagtartály-kockákra.

 

 

 

         

 

 

 

Vajon mik ezek, s mi végett - értelmes célból - építik a munkások - önmagukat látható módon nem kímélve - a hőség ellenére ily gyors ütemben e városképileg ide nem illő „műtárgyakat”? Kérdeztük tanácstalanul magunktól, egymásra nézve. Így hát, információ hiányában a - valamilyenfajta érdemi - válasz megszerzéséhez máshoz kellett fordulnunk. Szerencsénkre a véletlen éppen a kezünkre játszott. Az egyik állványzat építőszerelő munkásai ugyanis – miként a focisták, a „munkát” a bíró engedélyét követően abbahagyva, szomjuk oltása végett a „munkahely” vonalszélére vonulva – mindkét kezükkel egy-egy vizes palackot megmarkolva, ivószünet tartása mellett döntöttek. Döntésük meghozatalához azonban nem vártak a sípszóig, de még csak egymásra sem néztek engedélyt kérve a másiktól, cselekedetükhöz. E váratlan lehetőségszünetet kihasználva léptünk oda hozzájuk és tettük fel kíváncsiskodó kérdéseinket.

 

 

Az izzasztó munka és a nagy meleg ellenére a „munkásembereknek” láthatóan jó kedvük volt. A válaszok megadásával ugyanis nem kérették magukat sőt, szomjúságuk oltását abba sem hagyva - egymással kicsit „cinkosan” összekacsintva - a másik szavába vágva kezdtek bele a kérdéseinkre adott válaszaik tartalmának meseszövésébe. Itt ez a két kíváncsiskodó öregember nosza, heccelve vicceljük meg őket, határozhatták el magukat, mindezen tett elkövetésére.

 

 

Tetszenek tudni – kezdett bele egyikük a válaszadásba – ezek a könnyűszerkezetes oszlopok, amelyeknek az Andrássy út mindkét oldalán egymást követően, meghatározott – nem nagy – távolságban, legkésőbb holnap reggelig a Hősök terétől egészen a Bajcsy Zsilinszky útig működőképes állapotban kell állniuk, egy nagyszabású és egymással összefüggő csalirendszert alkotnak. Feladatuk, az ország születésnapjára (augusztus 20.) ideszállítva összesereglett turisták „százezreit” a Hősök terétől a fő-cirkuszattrakció helyszínéig, a Bazilikáig csalogatni, fénnyel, síppal, zenével és nádi-hegedűvel, akként, hogy mindezt önként és jókedvvel cselekedjék. Azaz, ez az egész oszlopsor – ameddig a szem ellát, a Bazilikáig – valamennyi egysége különböző színeket felvillantó reflektorokkal, hangszórókkal, kivetítőkkel és kamerákkal van felszerelve. Ezek úgy fejtik ki hatásukat, miként a kutyafutó-versenyen a kutyák előtt zsinóron húzott jó nagydarab velős csont, amelyet loholva követve, a kutyák eljutnak a célig, méghozzá a versenybe benevezett valamennyi, egytől egyig, egy sem lemaradva avagy elkóborolva. Nézzék meg, már próbaüzemben van valamennyi: mindegyik (piros, kék, zöld és fehér színt kibocsátva) villog, sőt zenét, hangot és még talán képet is szolgáltat… az említett tértől, a Bazilikáig, azaz a végállomásig.

 

 

 

 

   

 

 

 

        

 

 

 

 

    

 

 

 

A feltételezett kíváncsi turistatömegnek ugyanis Pesten, a Bazilikáig kell eljutnia, ahol reprezentatív ökumenikus hálaadó-istentisztelet keretében „áldozat” bemutatására kerül majd sor e szentország fennmaradásáért, jólétéért, biztonságáért, vezetőinek megtartásáért és jó egészségükért. E ceremóniában, valamennyi magyarországi egyház és vallási felekezet, illetve hitgyülekezet vezetője - tán a határon túliak is - személyes közreműködéssel osztoznak. Közösen tisztelegnek, az Úristen és Mária szentképei előtt, majd az országtortát és az új kenyeret megáldva és megszelve, a nyelvük hegyével megérintve – fogyasztás végett – magukhoz vesznek egy-egy ízmintát. Ezt követően, a templomból - kántálva és füstölve - kivonulva, egy halotti csont mögött, összekulcsolt kézzel és szenteskedő arckifejezéssel bandukolva, körmenetet tesznek a Bazilika körül. Aztán közösen végignézik az országszületésnapra rendelt ország-tűzijátékot. Végül, az arra érdemes személyeknek – kézfogások közepette – átnyújtják az ünnepi kitüntetéséket.

 

 

A tikkasztó hőség ellenére is elismerő csodálattal hallgattam e népmesei fantáziával dúsított, több személy által - egymás szavába vágva - előadott kollektív „műsort”. Végül, csak nem bírtam ki, hogy ne szakítsam félbe a viszonylag hosszúra nyúlt előadást, utalva a tényre. Miszerint: ebben a szünet-tempóban, a turistákat csalogató díszlet nem fog határidőre elkészülni, illetve hibátlanul működni. Már amennyiben, az állványoszlopokat és támasztékukat kivitelező építőmunkások még sokáig fogják „élvezni” az - engedély nélkül - „ivószünet” címen, de személyünk tiszteletére rögtönzött, sziporkázó előadásukat. Majd e megjegyzésemet követően gyorsan hozzátettem: kétlem, hogy az említett, templomon belüli áldozati ceremóniában, majd az azon kívül tartandó körbe-menetelen, valamennyi magyar egyház és vallási felekezet részt venne, illetve képviseltetné magát. Kizártnak tartom például, hogy a zsidó-vallás hitelvi gyülekezeteinek vezetői akár csupán formálisan is, nemhogy személyesen, beállnának egy bizonytalan eredetű halotti csont mögött – a katolikus főrendek pásztorai és iránymutatásai szerint vezetett – vonuló-éneklő tömegmenet-demonstrációba. Mindezt a hibát, illetve a hívőik által megbocsáthatatlannak minősítendő „szívességet” ugyanis az 50-es években kialakult első állampárt idején - még Május 1-jén - sem „követték” el, senki kedvéért. Ezt, most – a második állampárt idején – sem fogják megtenni! Elég felvilágosultak és „dörzsöltek” ahhoz, hogy mindettől a „ballépéstől” megkíméljék önmagukat. Különös tekintettel a jelen információk ismeretében: amikor bármelyik pillanatban nyilvánosságra kerülhetnek a bizonyító DNS-adatok, miszerint a nevezett csonttöredék - esetleg - még csak nem is árpád-házi személytől származik? Mindezen említett események azonban/talán mégis megtörténhetnének, ha és amennyiben a kérdéses tárgyi bizonyíték - minden kétséget kizáróan - magához Mózeshez lenne köthető? A másik előadásbeli probléma, hogy erre az összevont állami-egyházi vásári búcsú-születésnapi felfordulásos-csinnadrattára, sem az idehaza, sem a határainkon túl működő, igét hirdető vallási közösségek mindegyike kapott „hivatalos” meghívót. Együtt nem is férnének el a templom falai között, de még a Bazilika körüli tér sem tudna számukra elegendő állóhelyet biztosítani, nemhogy az oltár körbevételéhez. Meghívás nélkül az illető személy viszont el sem juthatna a célállomásig, hiába az itt kiépített útirányt jelző csilingelő, zenélő és villogó oszlopsor. Ha ugyanis a „megfigyelők” a tóduló tömegben észrevennék és fizimiskájáról felismernék, biztos, hogy gyorsan és alig észrevehetően „kiemelnék”, még mielőtt eljuthatna a Bazilikáig. Igen, intettem a türelmetlenkedő munkásember felé, már mondom is az illető nevét: Iványi Gáborról a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító-vezető metodista lelkészéről van szó. Aki jelenleg – persona non grata – nem kívánatos személynek minősül, mind az állampárt, mind pedig az egyházak „pártközössége” és intézményvezető személyiségei részéről. Azonban gyorsan hozzáteszem: az illető személy az előbbiekben említett eseménysorozatra meghívót, egyetlen érintett „rendezőtől” sem fogadna el, még szívességből sem!

 

 

Nem vártam meg, amíg az általam tett megjegyzésekre válasz érkezik, de szájukat legalább ketten már szólásra nyitották. Kíváncsiskodó kérdésemet ezért gyorsan a hozzám legközelebb álló építőmunkáshoz intéztem: mik, illetve mi célt szolgálnak ezek a - valamennyi oszlop mellé odaállított - hatalmas méretű, kocka/téglalap alakú, műanyag-kivitelű, „marmon” tározók?

 

 

 

    

 

 

 

Az elhangzott válasz egyszerű és közérthető volt: ezek képezik, adják, ha tetszik, garantálják a mindenfélével (többek között kamerákkal, reflektorokkal, hangszórókkal) felszerelt (megterhelt) könnyű-fémszerkezetű oszlopok állóképességét, dőlésmentességét. Még egy hirtelen jött, orkánszerű szélvihar esetén is. De hát ezek a műanyag „dobozok” pehelykönnyűek, elég csupán egy jó nagyot beléjük rúgni, hogy odébb mozduljanak? Kötözködtem a magam módján. Tessék megpróbálni, de előbb jó lenne a mentőket is idehívni, hogy legyen, aki az összetört lábát kellő szakszerűséggel majd összerakja és begipszeli. Ezek a műanyag tározók ugyanis folyadékkal vannak megtöltve, stabilitásuk pedig akár a betontömbével is vetekszik, előnyük, hogy könnyen szállíthatók és az adott helyszínen gyorsan és viszonylag problémamentesen felállíthatók. Mindegyik majdnem színültig van töltve. Mennyi folyadék fér el benne, érdeklődtem hozzáértően? Ezek képesek akár több tíz, illetve száz litert is magukba fogadni. És milyen fajsúlyú folyadékkal vannak megtöltve? Egyszerű vízzel. Sós, tengervízzel? Nem, sima csapvízzel. Akkor ebből inni is lehet? Ezt, e tározótartályokból már nem célszerű megejteni. És mit csinálnak a tartályokban lévő vízzel, a cirkuszi ünnepséget követően? Kérdeztem lakonikusan. Egyszerűen „lecsapoljuk, a tartályok alján lévő csap elfordításával.

 

 

 

 

         

 

 

 

De hát ez így, ilyenformán - ebben a vízhiánnyal küzdő szárazságban - amikor települések folyóvíz nélkül vannak, a földek és az emberek pedig a vízhiány miatt szomjaznak, nem csupán gazemberségű pocsékolásnak minősül, de jól belegondolva ez azonos jellegű lehet akár egy bűncselekmény elkövetésével is, hüledeztem? Hiszen a világon nagyon sok helyen a szomjan halás elkerülése végett az emberek kínjukban és végső kétségbeesésükben még a saját vizeletüket is képesek/kénytelenek meginni. Mi meg itt egy cirkuszi, vásári ünnepség kedvéért a búcsú végén több ezer/tízezer liter vizet csak úgy, mindenféle értelmes cél nélkül a tartályok megnyitásával egyszerűen a földre folyatunk. Ország-születésnap évente csak egyszer van, tárta szét mindkét kezét a választ megfogalmazó munkás. A magyar emberek mindent megérdemelnek ebben a háborús helyzetű hétpróbás időszakban, az ország vezetői pedig, mint a jó és gondos szülők a gyermekeinek, ezeket az „apróságokat” Szent István király országában biztosítják is számukra. E cselekedetükkel még az egyházak és igehirdetőik is egyetértenek, sőt támogatják őket. Ez akkor is FELHÁBORÍTÓ, morogtam hangosan! Ha még a bajszos lenne az államelnök, biztosan tenne valamit ezen égbekiáltó bűn elkövetésének megakadályozása végett. Ugyan már, kire tetszik gondolni, csak nem a bús-képű és mosolytalan Don Quijote de la Mancha, vagy másképpen szólva Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha lovagra? De, éppen, hogy őreá gondoltam, adtam a megerősítő választ az elképedőnek. Biztosan csak ugratni tetszik engem, hangzott a válasz a tett kijelentésemre. Akkor nem jól tetszik őt ismerni, illetve félre tetszett őt ismerni, hiszen őt, mint Szent István és Szűz Mária országának legfőbb környezetvédőjét csupán egyetlen dolog érdekelte mindig is: legyen víz és hal ott, abban a tóban, folyóban, ahol ő éppen pecázik. Még talán most is azon sopánkodik egymagában, valahol: miért is nincs kellő mennyiségű víz a Velencei tóban? Ezzel, az elmérgesedni látszó értelmetlen vita további folytatásával felhagyva, sétapartnerem távozáshoz segítő „rángatásának” engedve, illendő elköszönést követően odébbálltunk.

 

 

Budapest, 2022. augusztus 19.

 

 

 

Másnap, hajnali fél hét órakor csöngött a telefonom. Mérgelődtem magamban, ki lehet az a „pofátlan” alak, aki az ország-ünnepnapján nem hagyja a másikat addig aludni, ameddig csak akar? Tegnapi sétapartnerem volt a „zaklató”. Tőle szokatlan hangerővel és mondanivalóval üvöltött bele a telefonba: KÉPZELD, VAN ISTEN! És ezt én mondom, aki a létezésében soha nem hitt! Mellesleg most sem igen hiszem el! De hát mi történt? Próbáltam szóhoz jutni és megszólalni a meglepetéstől felocsúdva. Az Isten végre megelégelte a mi-országunk vezetésének pökhendi pofátlanságú pénzszórását és az Istenképmású magyar-emberek félrevezetését, orruknál fogva történő becsapását, mondta mindezt egy szuszra és izgatottan. De hát térj már végre a lényegre, próbáltam lecsillapítani. Mi történt - folytattam különösebb érdeklődés nélkül - hogy ennyire nem bírsz magaddal?

 

 

KÉPZELD, ELMARAD a LÉGI-PARÁDÉ és még a VILÁG LEGGRANDIÓZUSABB TŰZIJÁTÉKA IS!

 

 

Az Isten odacsapott végre az ország-vezetés asztalára és nem tetszésének kifejezéseként vihart küldött Szent István király és Mária országának egére! Ezzel elrontotta a NER-hatalom embereinek magánszórakozását. De hiszen ez az általad említett Isten éppen, hogy nem egy jó Isten, vágtam gyorsan a szavába. Miért nem, hangzott türelmetlenül a válasz kérdésként? Mert ez az Isten nem csupán Janus-arcú, de mértéktelen módon pökhendi és még pofátlan is! Hogy-hogy? Úgy, hogy e saját-élvezetű vihar-játékának költségeit a saját-képmására teremtett ostoba és hiszékeny emberekkel – mint amilyen Te is vagy – fizetteti meg! Hiszen a légi parádéra az eddig elköltött, de inkább kidobott milliárdok „zenéjét” az összes magyar-ember állja és fizeti. A tűzijáték pedig nem marad el, csupán halasztódik, a költségeket tehát így is úgy is, de nekünk kell meg/kikoplalni! Ez olyan, mint a szilveszteri házibuli másnapi kármentése, amikor az el nem fogyasztott étel, ital „eltüntető hasznosítása” végett a vendégek másnap ismét összejönnek pedig már/még senki nem éhes, így aztán nem marad más hátra, mint a maradékot becsomagolni és hazavinni, otthon meg a jóllakottság miatt kidobni. Hiszen az ünnepi eseményre idesereglett turisták ezreit, tízezreit, százezreit ismételten már nem leszünk képesek visszacsalogatni és pénzszórásra bírni. A hajó tehát már elment, a kár és a tervezett bevétel hiánya viszont itt maradt, NEKÜNK! Ez az általad dicsérően említett ISTEN tehát inkább gonosz és velejéig rosszindulatú, mint szeretni valóan jó, illetve jóságosan emberbaráti!

 

 

Mindezen elmefuttatást követően döntöttem akként, hogy a 19-ére datált írásomat 20-án hozom nyilvánosságra. Hátha lesz, aki mindebből tanulva inkább elgondolkodik, mint csupán elhiszi az isteni „csodát”? 

 

 

Budapest, 2022. augusztus 20.

 

 

Ui. Mára kiderült, kit terhel a „szakmai” felelősség a sétapartnerem által említett ISTEN - „regnáló hatalmat büntető" - játékos cselekedetéért: az ország-születésnapi tűzijáték elmaradásáért az OMSZ vezetőit, nevezetesen az elnököt és a szakmai elnökhelyettest! Nem voltak eléggé „körültekintőek és jövőbelátóak” sem szakmailag, sem emberileg!? Természetesen a LÉGI PARÁDÉ lefújásáért a hazát védő minisztériumot és a haderőt, sem szakmai, sem hitbéli felelősség nem terheli, ők az OMSZ - időjárási viszonyok - előrejelzése szerint jártak el! Úgy tűnik ebben az országban az Isten tetteiért is az ember a felelős. Megállapítása és a büntetés kiszabása azonban az ember-főisten kizárólagos jogosítványát képezi! 

 

 

Budapest, 2022. augusztus 22.

 

 

 

Epilógus

 

A magyar emberek közvélekedése szerint az OMSZ (méltatlan módon menesztett) vezetői - minden híresztelés ellenére - nem ISTENEK! Ők a bérükért cserébe csupán terveznek; előre nézve-látva jelzéseket adnak; javaslatot, prognózist fogalmaznak meg, készítenek! Azaz, sem viharkitörést okozni, gerjeszteni, produkálni, sem ilyen jellegű természeti esemény bekövetkezését, avagy megtörténését megakadályozni nem képesek, de nem is feladatuk. Természetesen az Operatív Törzs tagjai sem Istenek, ők az eléjük terjesztett alternatívák közül választva, csupán döntést hoznak, jót, vagy kevésbé jót! A világ, az emberiség, az európai keresztényi kultúrkörből csupán egyetlen ISTEN-nel azonos minőségű /jogosítvánnyal rendelkező/ személyt ismer: Ő viszont – a hírinformátorok szerint – az ominózus időszakban, viharzónán kívüli területen, Horvátországban tartózkodva háborít/hat/atlan módon vacsorázott!

 

 

Budapest, 2023. augusztus 23.