Fogarasi József

„Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”… : e Goebbelsi - bárgyú és műveltséghiányos zagyvagyiságú - torokretorika hallatán…

2022. július 26. kedd

 

 

… a kellően „honorált” pozícióból történő felálláshoz és azonnali elhagyásához BÁTORSÁG helyett „GÓGYI” szükségeltetik…

 

… ilyennel azonban csak EGY - Orbán-közeli - NŐ (hölgy), Hegedüs Zsuzsa szociológus - Orbán Viktor által kinevezett főtanácsadó - büszkélkedhetett: aki a pöffeszkedő,

 

 

 

Adrián Zoltán / 24.hu 

 

 

mindenkit levegőnek néző vezérszónok - provokáló, propagandisztikusan uszító, embereket egymás ellen hergelő - kijelentése hallatán - csípőből vezérelten - nyomban, de tudatos megfontoltsággal fogalmazta meg és hozta nyilvánosságra azonnali lemondását a miniszterelnöki megbízotti posztról! „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”* mondhatnánk, a közismert költőt idézve. Csak-hát a bökkenő: e férfit megalázó cselekedetet – CSAK/CSUPÁN – EGY (magyar) NŐ, követte el!

 

Persze az is az igazsághoz tartozik, miszerint e tanulatlan és műveletlen, illetve primitív tartalmú szabad-katedrai szónoklatra 2 igazi férfiember – bár széküket nem elhagyva (Istennek hála, azt nem is a - „posványosi” - kormányfő jóvoltából és kegyének köszönhetően nyerték el) – nyomban, de nem „náci-műfajban” kellőképpen reagált. Illendő megjegyzésként viszont tegyük hozzá: mindkettő zsidó-ember volt, méghozzá főrabbi méltóságú. Amíg azonban az egyik keményebb válaszhangot ütött meg, addig a másik „védelmezőbbet” alkalmazott.

 

A keményebb és „férfiasabb” megfogalmazást adó Frölich Róbert országos főrabbi szerint

 

Apropó, faj(!). Sokféle faj népesíti be a bolygónkat. Két lábon, dolgozva, beszélve és néha gondolkodva azonban csak egyetlen faj él e földön: a Homo Sapiens. Ez a faj egy és oszthatatlan.

 

Míg a – kormányhoz erősebb „érzelmi” szálakkal kötődő – „lágyabb” és „dallamosabb” kifejezést használó Köves Slomó vezető főrabbi csupán

 

szerencsétlen szóhasználatként titulálta a „fajok keveredéséről” elhangzott beszédet.

 

A nyomaték kedvéért azonban nyomban hozzáfűzte:

 

Isten minden embert a maga képmására teremtett. Így már csak ezért is kifejezetten szerencsétlen szóhasználat „fajokról meg fajok keveredéséről” beszélni.

 

De Ők, legalább megszólaltak! Amúgy a maguk módján: zsidósan!

 

Viszont, az - előbb - említett személyekkel ellentétben, az előadói asztalnál helyet foglaló - az európai református hívő-hitvilág zsinatát vezető - tiszteletbeli „főpüspök-rabbi” - örök-hatalmat biztosító - székén kényelmesen elhelyezkedve és mély-hallgatásba süllyedve - magát semmitől és senkitől nem zavartatva - semmittevően mosolyogva, csupán ücsörgött. Élénk tapsolású cselekedetével viszont – mindenki által látható, hallható – letagadhatatlan zajos „aktivitással” támogatóan asszisztálta végig nagyvilági „főnöke” sületlenségeit:

 

 

 

Adrián Zoltán / 24.hu 

 

Van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívülről érkezőkkel – na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással, mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke.

 

Püspökünk, mindezen „tudományosan egzakt” kormányfői kijelentést követően viszont nem ugrott, de még csupán fel sem állt, ülőhelyéről, hogy az előadó szónok-igehirdetőre primitív és tudománytalan gondolatfejtegetései miatt reá-borítsa az előadói asztalpulpitust. „Csupán” tapsolt, mégpedig - a jelenvoltak szerint - lelkesen, pedig ha valakinek, hát neki illet volna emlékezetében felidéznie a Ceausescu kormány által úton-útfélen hirdetett faji-ideológia tartalmi lényegét, majd az ennek mentén kiépített és megvalósított egyszemélyes diktatúra elnyomó rendszerének valamennyi embertelen „fajelméleti” pillanatát: az elsőtől, a végzetesen „beteljesült” utolsóig. Hiszen az önmagát demokratikus vezetőnek valló, de személyét conducatorrá előléptető „ország-vezető” az európai népekkel, különösen a magyarokkal szemben a románok fajelméleti elsőbbségét hirdette, amelynek állami-politikai szintre emelése szerint a románok eredetét, erdélyi őshonosságát, a dák-római kontinuitás alapozza, s határozza meg. Ennek következtében a magyaroknak Erdélyben, semmi keresnivalójuk. Tőkés püspök úr a magyar conducator által elmondottakból viszont nem volt képes a hasonlóságot felismerve az elhangzott mondatokat fajelméleti szintként értelmezni, s azt ennek megfelelően elítélni. Sajátosan működő szeizmográfja ezúttal csődöt mondott. Pedig tiltakozása jeleként felállhatott és távozhatott volna az elnöki asztaltól, de akár Orbán Viktor mellől (sőt, személyétől) is, miként ezt megtette, egy magyar, mégpedig NŐ! Nem félve/féltve semmitől és semmit! Tettével megszégyenítve a magát még ma is Istennek képzelő, volt egyház-intézményvezető- főt! Mindez azonban aligha változtat bármit is az említett (volt „csodaember”) lelkipásztor - Istenhez (szerinte) nagyon közelálló emberképmás - hétköznapi emberek, a női nem iránt viseltetett lelkivilág-jellemén, amelyről a mindent takaró fátylat, meg az általa elfedett valóságrészleteket, Andrassew Iván – a Romániát is megjárt, magyar – újságíró tárta könyvlakban a széles nyilvánosság elé**.

 

Persze az objektív valóság-világban még ez a („csoda”-) vallás-ember által produkált „viselkedés” is felülmúlható (volt)! Természetesen magyar ember által, mégpedig közülük is a legkiválóbbak, a már majdnem a szentek közé tartozók által. Igaz, ők az említett püspök úrral ellentétben a helyszínen nem voltak jelen, és az un. szabadegyetemi katedránál sem foglaltak (el) látványos módon sem ülő, sem állóhelyet. És - még csak - sem hangosan, sem mások által is látható módon nem is tapsikoltak a nép által összegürizett állami mannát számolatlanul szóró, külföldi országrészterületen állami és hitbéli igét hirdető, az európai – (amelynek földrajzi határa azért az Ural hegységig terjedő) – kereszténységet védő/védelmező legmagyarabb magyar kormányfőnek. Igaz, a szóban forgó két (állam)egyház fejlődésére, gyarapodására, gazdagodására, pásztorainak (igen) jóltartására stb. szórt „ingyen manna” valamire mindenkit kötelez: legfőbbként, a hűbérláncolat szorosabbra fűzésére. Ennek ismeretében, és ellenére, hallgatásuk és szótlanságuk a már nevesítve is említett zsidó-egyház két képviselőjének megszólalása mellett - sokak szerint - még inkább „vérlázítónak” (tűnt) számít.

 

Feltehetően(?) nekik van is mit „félteniük”, bár az általuk betöltött tisztséget nem az államvezetőtől kapták, bár kegyes és bársonyos jóindulata elvitathatatlan. Hiszen, az egyik – foggal-körömmel és áldozatosan izzadságos munkával – állami grádicsokon egyensúlyozva-ugrálva, állami propaganda-zuhatag- cunami segítségével megtámogatva „küszködte” fel magát az egész magyarság református hívővilágának fejévé. Személye és becsvágya ez által Isten-közeli magasságba emelkedett és az emelkedési folyamatnak még nincs vége. Az európai kereszténységet fajelméleti szinten védelmező és védelmezendő népegyetemi hit- és sámánszónok még nem ment nyugdíjba, s szemmel láthatóan (önként) még nem is akar?! Kivéve, ha szeretett népe a migránsozó elméleti és gyakorlati elképzeléseit 2/3-os népszavazási eredménnyel nem honorálja (amely a valóságban szinte elképzelhetetlen). Tehát, az állami emberminiszterből egyházvezetővé emelkedett elnökpüspök, akár még az összeurópai reformátusság zsinatelnök egyetemi professzorává is emelkedhet, hacsak a meglévő hűbérlánc szorosságát lazábbra nem veszi, avagy meg nem szakítja. Minderre azonban az illető személy önként, emberi ájtatosságából fakadóan amúgy önállóan, képtelen (is) lenne. A másik személy esetében a karrierkép viszont már sokkal bonyolultabb. Ő Bakócz Tamás nyomdokain haladva és vállán (fel)kapaszkodva Isten földi helytartói székébe, a pápai trónusra szeretne felülni. Ehhez viszont hatalmas állami propagandára és személye, alkalmassága, politikai bölcsességének folyamatos dicsőítésére van/lenne szüksége! Ezért nem nélkülözheti a „hűbérúr” iránti teljes és feltétlen lojalitása kimutatását, ébrentartását, legalábbis a színfalak mögött! Említett személyek segítségével a „hűbérúr” viszont látványosan építgetve európai-, sőt világméretűvé tágíthatja a sületlenségét elfogadó személyek segítségével törpe-országa határait. S e táguló folyamatnak - szerinte - még nincs vége! Mindezért „cserébe” a két egyházi (Ő)főméltóságú személy még a posványosi beszéd és üzenet „magyarra fordításának” megismerését követően is néma maradt, vállalva a költő által megfogalmazott bélyeg viselését, is: „… mert vétkesek közt cinkos aki néma.”***

 

Pedig az idő elérkezett, hogy valaki – végre – figyelmeztetve szóljon már NEKI, „Őneki”: ostobaságaival és sületlenségeivel az általa imádott „magyar-faj” magyarságának magyar-embereit pokolra fogja veszejteni. Így hát végre nézzen tükörbe és a tükörből visszatekintő Istenképmás sugallatára énje lényegére ismerve – szedve sátorfáját és várbeli kolostorát – távozzon a magyar és a földi-világ színpadáról, kellő tiszteletet és alázatot tanúsítva ezzel a képmást adó, az emberi bűnt magára vállaló, s ezzel állítólag az emberiséget megmentve megváltó Isten iránt!

 

Budapest, 2022. július 26.

 

 

*Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban. In: Hét évszázad magyar versei. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1951. p. 372-374.

**Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe. Noran Libro Kiadó. Budapest, 2012. 279. p.

***Babits Mihály: Jónás könyve. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1974. p. 32.