Fogarasi József

NÉP- HARAGÜZENET: eszelősen és foszlósan is a konfliktusok közé békemenetelő ország lejárt szavatosságú hatalomakarnokaihoz

2022. január 16. vasárnap

 

 

Ha mindannyiunk pénzéből (is) csak ezen a gyermekdeden mekegő-makogó propagandaszinten és azon belül (is) csupán e - bugyután és ostobán hangzó - gügyögéssel vagytok képesek gondolataitokat (van ilyen?) kifejezni, illetve MINKET lenézve MIHOZZÁNK szólni - ha tetszik, a leg-főnök magyar irodalmi-műveltsége nyelvén a MAGYAREMBERREL kommunikálni - úgy SZÉGYENKEZÉS helyett, inkább csak gyorsan, és mielőbb, TESSETEK elhúzni a …!

 

Akik látták,

 

 

          

 

és akik olvasták, illetve akik segítettek értelmezni, megfejteni, a fentebbi művész-termék fennkölt-tartalmú mondanivalójának lényegüzenetét, azok szerint, az utókor számára feltétlenül megőrzendő plakátműalkotás felülete:

 

egyrészt,

egy üzenet olvasható szövegét (Az új Gyurcsány Shaw – A FŐNÖKNEK VAN EGY KLÓNJA: Mini Feri),

 

másrészt,

kettő személy (Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter), nagyjából felismerhető (sokak szerint be is azonosítható) – a plakát/ki/készítő „kifinomult” ízlése szerint montírozott – képszerű ábrázatát hordozza magán, jeleníti meg.

 

Ahhoz viszont már, az „értelmes”, a nívófilmek világában is jártas, „értelmiségi” MAGYAREMBER segítségére is szükség lesz, hogy asszociatív módon, és mindenki által egyértelműen sikeredjen értelmezni a plakátra montírozott személyek „stílusosra” szabott, szürke-ruhás öltözékét. Máskülönben, aki a „nívófilmeket” nem szeretve nem nézte a sorozatot, az e „segítségkód” nélkül, saját hibájának és ostobaságának köszönhetően nem lesz képes a plakát rejtett és átvitt értelműen kommunikált legfőbb üzenetének dekódolására, nevezetesen: a plakáton megjelenített 2 „szeretetreméltó” főalak (Gy. F. & M-Z. P.) nem más, mint az Austin Powers-filmekből ismert fő gonosz: Dr. Genya klónjai!

 

Mindenesetre, a plakát által egy „szenzációsan” kivitelezett szellemi és tárgyi ötletterméket üdvözölhet önfeledten tapsolva a MAGYAR TÁRSADALOM e – református-katolikus – keresztényi üzenetsugallat kitalálóinak köszönhetően (akik, s gyermekeik is, feltehetően és minden bizonnyal, a keresztényi tanítás hit és erkölcsi szellemiségének értékrendje szerint nevelkedtek, élnek és tevékenykednek, napjainkban is). Így aztán érdemes lenne – megfontolást követően – valamennyi (a Zászlóvivő) oktatási intézmény tanrendjében is kötelezővé tenni az ilyen és hozzá hasonló propagandafogások kigondolásához vezető tudományos eljárás-technikákat - önmagukban és összefoglaltan is - bemutató, elméleti és gyakorlati tantárgy/ak/ oktatását!

 

A témában jártas, egyik nyugdíjas barátom azonban tiltakozó petícióval fordult az ország három legnagyobb hatalmú legfőbb-tisztségű főméltóságú közszolgálójához megemlítve, miszerint a plakát által „erőszakosan rámenősen, ellentmondást nem tűrően” sugalmazott gondolati tartalom és annak kivitelezett formátumának stílusa sérti az emberi (a magyar-emberi) méltóságot (ha és amennyiben ez a fogalom minálunk még létezik és akármit is jelent). Hiszen, a plakát által sugallt (alkalmazott és kivitelezett) módszertanból – kétséget kizáróan és jól kivehetően – a Goebbelsi hatalmi-propaganda – semmivel és semmilyen módon nem tompított – retorikája szűrődik át:

 

Az elvont gondolatokat kerüljük, helyettük az érzelmeket vegyük célba!

Az olvasónak kevés üzenetet küldjünk, ezeket viszont sulykoljuk, folyamatosan!

Használjunk felszínes, általánosító kijelentéseket, alkossunk sztereotípiákat!

Érvelésünk legyen – finomítás és árnyalás nélkül – mindig egyoldalú!

Ellenfeleinket szünet nélkül, keményen és kíméletlenül kritizáljuk!

Alkossunk ellenségképet, e személyt pedig folyamatosan rágalmazzuk!

 

 

MÁRIA! MÁRIA!! MÁRIA!!! ?

(ha egyáltalán létezel? a történet pedig igaz?)

sóhajtozott, s fohászkodott egyszerre, égre emelt szemekkel,

történész barátom:

 

miért hagytad, engedted, hogy ORSZÁGOD, s

 

 - Mátyás és Dózsa György;

Kossuth, Széchenyi, Deák;

Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Petőfi;

Ady, József Attila, Radnóti;

Faludy és Konrád György, Kertész Imre

emberi tartása, szellemi nagysága fémjelezte -

 

MAGYAR NÉPE

a történelem - morális, erkölcsi-fertő - mocsarának

jelen mélyére süllyedjen?

 

„Megbűnhödte már e nép

A multat s jövendőt!”*

(??)

 

 

Budapest, 2022. január 16.

 

*Kölcsey Ferenc: Himnusz. In: Hét évszázad magyar versei. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1951. p. 337-338.

 

 

 

P.S. E jelen HATALMAT, mit hatalmat, ne szépítsünk: egyszemélyessé degradálódott HŰBÉR-URADALMAT, már csupán az egyre szűkülő, ÖNNÖN-MAGA közvetlen „rokoni” és kitartottjainak köre, továbbá hűbéres stricijei és mindannyik védelmét ellátó – nagyobbrészt jogászokból álló – jól kitartott és urizáló módon megélő, háttér- mocsadékok: a „fehérgalléros és fehér-kesztyűs”, „tisztességes, keresztényhitben” élő „emberek” támogatják. Hittel, és persze foggal-körömmel. Nem csoda: változás esetén az ő napjuk és lehetőségük az, amely szinte azonnal leáldozna, s válna legtöbbjükből csupán bukott, földönfutó, közmunka-átlagjövedelemből megélni kényszerülő, napjaink valóságát tükröző, emberszerű élőlény. Ha csak, a „győzedelmes” fél – információikra rászorulva és ezért velük „vádalkut” kötve – hónuk alá nyúlva – utóbb – fel nem karolja őket!? Ne szégyelljük, kimondani: ez itt MAGYARORSZÁG, ahol – az egyetlen és objektíve azonos esélylehetőséget biztosító sorsolást nélkülözve, félretéve – csak az ismét „tülekedőkből” lesz lehetséges az új-hatalom személyi körének - az ő hülyéiket (fel)váltó, tisztességes mi hülyéink - „demokratikus” kiválasztása. Itt, minálunk, mindenki által ismerten, történelmi hagyománya van a látványos és „demokratikus” személyiségfejlődési-folyamat kiteljesedésének, nevezetesen: amint a „jó-magyar” Horthy-lakájszolga, fasiszta-gestapós, majd nyilas identitású katonává, később hazáját védő partizánná, a tisztes megélhetés ígéretének hatására ávósbesúgó kommunistává, hosszabb élet esetén pedig ellenforradalmárrá, népfelkelővé, pestisrác-arcú hithű forradalmárrá fejlődik. S végül, elérve a fejlődés csúcsát, a Hősök terén, feltámadást üvöltő rendszerváltó tisztes demokrata-keresztény „hordó-szónoklóból” ellenfeleinek keresztre feszítését és megkövezését követelő, Döbrögi nevezetű, a piedesztálra fel(tülekedve)kapaszkodó MAGYAR URASÁGGÁ nem változik! Aki magáról még ma is elhiszi, hogy játékos, pedig csupán pancser-dilettáns, egy ripacskodó utánzó a történelem színpadán!

 

 

Mindezt a hibátlan-ívű eszmefuttatást - akárcsak egy pillanat erejéig is - hátborzongató volt végighallgatni a 60. érettségi évük „ünneplésére” - egy budai kerület nem dolgos hétköznapjainak jövedelméből élő emberek által megfizethető étterem különtermében - összegyűlt, a koronavírus által még, de az élet múlása által kevésbé megkímélt, a demagóg, ostoba propagandára azonban felfigyelni képes - NYUNYÓKA néni megfogalmazásával élve „többnyire idős, krónikus betegségben szenvedő” - önmagukat értelmiséginek titulált emberek, egyetértő bólogatását is látva.

 

 

A vita-beszélgetésben a prímet, persze, hogy a CÖF-CŐKA által felböfögtetett plakát-nívó képezte. Mert mi mindig minden múltat képesek vagyunk felülmúlni! A szartengernek pedig - segítség nélkül is - a legaljára süllyedni. Nem véletlen, hogy a hatalom éceszgéberei mindennek az „üzenetmosléknak” a terítését/borítását a vidék társadalmával kezdték, s csak több napi késedelemmel merészkedtek e szennyet a főváros emberi közösségére is rákényszerítve a nyakába zúdítani. De megtörtént és jól számítottak: a kellő ellenhatás-tiltakozás elmaradt, mint ahogyan az ellenzéki összefogás államfő jelöltje személyének kiválasztása, megnevezése, bemutatása sem történt meg, pedig Magyar György ígérete szerint e témában is az előválasztáshoz hasonló kivitelezésű-megvalósításra készültek!? Mindeközben, az ellenzéki összefogás - a magyar vidéki társadalom elmaradottságát kellően nem ismerő - értelmiségi-szellemű háttér agytrösztjei a tárgyalótermek félhomályában még mindig a lehetséges köztársaság ildomos sorszámmegnevezése kiválasztásával van elfoglalva! Mintha mindez nem lenne leszarható, hiszen az ország lakossága oktatási-műveltségi felkészültsége, észbeli befogadó- és emésztősége nívószintje, még mindig nem képes felhagyni a hatalom által láttatott plakátok tartalmának hanggal kísért visszaböfögésével! Éppen ezért, talán, a még ezúttal is hiányzó ellenzéki összefogás-program elemei közül nem feltétlenül a hányadik köztársaság számszerűségének a megtalálása, mint inkább a létező magyar társadalom, tudás- és műveltségszintje azonnali emelésének elérése HOGYAN-jának a bemutatása lenne a (leg)fontosabb feladat?

 

 

Így aztán joggal kérte ki az egyik volt iskolapadtárs nem csupán a maga nevében, miszerint neki az „ellenzék mondvacsinált értelmiségi mindentudó és köztársaság-szakértő emberei (Bauerek, Majtényik, Hack Péterek stb.) ne akarják megmondani, hogy életének első több mint 30 évnyi felét milyen – általuk római sorszámmal el nem látható – „köztársaságban” is élte le”? Hiszen e lángoló, tudósan- tudóskodó valós szellemi kör a korábbi Népköztársaság ellenében csak, olyan jelző nélküli (Magyarország: köztársaság) független, demokratikus jogállami alakulatot volt képes megálmodni, majd működésbe hozni, amely minden különösebb probléma nélkül fejlődhetett a mai, általuk is kritizált, minősíthetetlen szintre, elhagyva az ország-névből – no, nem, a nem létezett római sorszámot, hanem magát - a köztársaságra történt korábbi utalást is. Minek következményeként a mai alkotmányi szöveg csupán egy anyakönyv-bejegyzési tételként rögzíti: HAZÁNK neve: Magyarország. Pedig ennél, még a ’49-es alkotmányi szöveg nemcsak „hangulatosabb, de beszédesebb” is volt! Nevezetesen: Magyarország: népköztársaság. Mindebből mára – nem csupán a papírról, de ténylegesen is – a „nép” és a „köztársaság” is eltűnt! Mindezért természetesen, a „dicsőséges” felelősségre vonás a - mostani esedékes választásnak köszönhető esetleges - változást követően, név-szerinti megemlítéssel - legalább erkölcsi formában - (talán) nem lesz el- és megkerülhető!

 

 

 

Az ünneplő jubilálók azonban a legteljesebb mértékben egyetértettek azon egyetlen kérdésben, miszerint ezzel az „összefogó tököléssel” aligha lehet majd áprilisban - érdemi választásra serkentve a MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁRT - választást nyerni! Persze, utólag, a hazájában (is) csődöt mondott D. Trump mintájára lehet majd választási csalásra hivatkozva tücsköt-békát kiabálni a nyertes félre, vagy csupán szépen és csendesen, de a legteljesebb mértékben elégedettnek lenni a megszerzett - a megélhetés-politikusok számára előmelegített - képviselői mandátumok számszerűségével!?

 

 

Budapest, 2022. január 21.