Fogarasi József

Jog a tisztességes tárgyaláshoz

2008. november 30. vasárnap

Jog a tisztességes tárgyaláshoz*

            Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló – Rómában, 1950-ben kelt – nemzetközi egyezmény 6. cikk 1. pontja értelmében „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.”

             A magyar Alkotmány mindezzel szemben az alapvető jogok és kötelességek címet viselő XII. fejezetében, a bíróságok törvény általi létrehozásáról – függetlenségük és pártatlanságuk követelményének hangoztatása mellett – csupán a bíróság elé utalt ügyeknek igazságos és nyilvános tárgyaláson történő elbírálásáról rendelkezik. Az idézett egyezmény gondolatiságának tartalmilag - az Alkotmány helyett - a bíróságok szervezetét és igazgatását szabályozó 1997. évi LXVI. törvény 9.§-a igyekszik eleget tenni: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerű határidőn belül bírálja el.”

            Az idézett mondatban - implicite - a hazai bíróságok tevékenységével szembeni követelményként azonban nemcsak a bírósági tárgyalás, hanem a bírósági eljárás egészének a „tisztessége” (fair trial) fogalmazódik meg, beleértve az ítélkezés mellett a bíróság igazgatási cselekményeit is.  Az eljárás időtartamának szubjektív „ésszerűségét” a törvényben előírt objektív határidők határozzák meg, tól-ig szerűen. Ebből következik, hogy a jogszabályban rögzített határidők (határnapok) a bíróságot (az eljáró bírót) alkotmányosan kötik, hiszen a bírói függetlenség csak törvényi keretek között értelmezhető. Ellenkező esetben jelentős sérelmet szenvedne a jogállamiság intézménye, és értelmetlenné válna az Alkotmány azon rendelkezése is, miszerint „Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.”, illetve „A bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alárendelve.” [Ez utóbbi mondatrészben a „törvények” helyett a „jogszabályok” kifejezés használata megnyugtatóbb lenne.]

                Tovább folytatva az okfejtést: amennyiben a bírák csak és kizárólag a törvénynek vannak alárendelve, úgy a törvényben foglalt határidők bíróság részéről történő figyelmen kívül hagyása szándékosságot, vagy gondatlanságot vet fel. A szándékosság a törvényi rendelkezésekkel való akarati, tudatos szembeszegülést, míg a gondatlanság a bírói felkészületlenséget, a szakmai felületességet tükrözi. Végső soron mindkét megnyilvánulási mód durván jogsértő és egyben tisztességtelen. A tisztességes bírósági eljárás elveit és szabályait a hatályos törvények és más alkotmányos jogszabályok nevesítik, a tisztességtelenét nem. Ez utóbbi körbe tartozó esetek csokorba gyűjtésére még a bírósági határozatokban oly sokszor meghivatkozott „töretlen bírói gyakorlat” sem vállalkozott, pedig van belőlük bőven. A tisztességtelen bírósági eljárás esetei alig válnak ismertté, nem igen kapnak nyilvánosságot. A hibázó bíró szakmai felelősségre vonása rendre elmarad, avagy kiderül, hogy az általa elkövetett hibák az ítélkező bíró „függetlenségének” körébe tartoznak. A bírák tekintetében jelenleg nincs egységes szakmai teljesítményértékelés, szakmai-emberi alkalmasságot is mérő minősítés, illetve időszakonként visszatérő kötelező képzés és azt záró számonkérés. Az alkalmatlanság miatti „elbocsátás” számszerűségi mutatói a statisztikai hibaszázalék keretein belül mozognak.

            Persze a tisztességes tárgyaláshoz (eljáráshoz) való alapvető emberi jog nemcsak a bíróság (bíró) által elkövetett (szándékos-gondatlan) jogsértések miatt szenvedhet csorbát. A tisztességtelen eljárás bekövetkezhet az általános és elvárható etikai, emberi viselkedés normáinak a be nem tartásával is. Egységes, valamennyi bíró által elismert és követett bírói etikai (viselkedési, magatartási) kódex jelenleg nincs. Csupán az önkéntes tagságú Magyar Bírói Egyesület rendelkezik – Országos Választmánya által elfogadott – etikai kódex-el. A megválasztott ülnökök még ebből is ki vannak rekesztve, pedig az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és kötelezettségei vannak. Költői a kérdés: az ülnök előidézheti-e, vagy tevékenysége révén önállóan megsértheti-e a tisztességes tárgyaláshoz (bírósági eljáráshoz) való alapvető emberi jogot?     

            A peres felek által - saját ügyeik alapján - a tisztességes tárgyaláshoz (eljáráshoz) való emberi jog megsértése körébe sorolt esetek száma nem elenyésző. Jó néhányat az e körben született kutatási tényfeltáró munkák (publikációk) is nevesítenek. Talán ezzel is összefügg a közvélemény - nem hízelgő - bíróságokról adott értékítélete. [A Szonda Ipsos felmérésében egy 100-as skálán a Bíróságok csupán 51 pontot kaptak. (Népszabadság, 2008.10.10.)] A probléma jelentőségére tekintettel érdemes néhány esetet bemutatni, érzékeltetve egyben azt a jogos igényt, amely a bírósági reform továbbvitelének halaszthatatlanságát sürgeti.

               A nem tisztességes kategóriába sorolandó, ha a bíróság a törvényi előírások alapján benyújtott példányszámú kereset és mellékletei közül a mellékleteket hiányosan küldi meg a peres feleknek, illetve a felperesnek a keresetet a szükséges érkeztetések, és iktatószámok feltüntetése nélkül küldi meg, vagy a visszakézbesítést elmulasztja. E mulasztás – valamint a tárgyalásra szóló idézésnek a per tárgyára vonatkozó adatok hiányosságai – miatt a felperes csak egy iratbetekintést követően fogja tudni - több azonos jogalapból származó ügye esetén -az eljárás tárgyát képező ügyét beazonosítani, és helyzetbe hozni magát.

            Nem tekinthető sem tisztességesnek, sem etikusnak, ha a bíróság a tárgyaláskor közli a megjelent peres felekkel, hogy a tárgyalás elmarad (nem tartható meg) tekintettel arra, hogy az idézési tértivevény a kézbesítés eredménytelenségére utaló postai megjegyzés nélkül jött vissza, vagy a per iratai felterjesztésre kerültek, avagy a felterjesztett iratok még nem érkeztek meg. Mindezen tényről azonban a bíróság a tárgyalás időpontját megelőzően már hivatalos tudomással rendelkezett, de a peres feleket rövid úton mégsem értesítette a tárgyalás elmaradásáról.  

            Nem emeli a bíróság tekintélyét, ha az előző tárgyalás elhúzódása, vagy egyéb más okok miatt a meghirdetett időpontban a következő tárgyalás nem kezdődhet meg, de erről a bíróság folyosóján várakozó feleket a bíró nem tájékoztatja és emiatt a felek jogai, emberi méltósága jelentős sérelmet szenved (nem tudja például a parkolás időpontját meghosszabbítani, nem képes egyéb emberi szükségletét elintézni stb.).

            Kifejezetten bosszantó, ha a peres fél azért nem tudja az ügyfélfogadási időpontban a peres ügy iratait megtekinteni, azokról másolatot kérni, mert az ügyet tárgyaló bíró az összes iratot több napra, otthon dolgozás címén hazavitte. Ilyenkor vajon kitől lehet igényelni az utazással és a kiesett munkaidőre vonatkozó költségek (munkabér) megtérítését. Nem említve az egyes bíróságokon az iratbetekintéssel összefüggő, áldatlan és emberhez méltatlan körülményeket.

            Emberi kapcsolatok, és érzelmek hiányára – talán alkalmatlanságra – vall, ha egy bíró képes kijelenteni magáról, hogy mindenki tekintetében „abszolúte” elfogulatlan, és ennél fogva objektíve képes azon bírótársával szemben is tárgyilagos maradni az ügy tárgyalása során, akivel a bíróság folyosóján nap, mint nap személyesen találkozik, esetleg együtt ebédel, vagy kávézik, illetve első fokon hozott döntéseit másodfokon e bírótárs vizsgálja felül.

            Ugyancsak kimeríti a tisztességtelen eljárás fogalmát, ha a bíróság a beadványokat nem az előírt határidőben iktatja; a tárgyalást, a törvényi határidőt túllépve tűzi ki; az ügy iratait többszöri sürgetésre sem terjeszti fel az illetékes fellebbviteli bírósághoz; továbbá, ha a határozat indokolásában a rendelkező résszel össze nem függő, bírói munkásságának más összetevőivel kapcsolatos szubjektív megállapításokat fogalmaz meg.

            A fentiekben felsorolt és részletezett problémák nemcsak a már említett bírósági reform folytatását sürgetik, hanem azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság élére mielőbb olyan főbíró kerüljön megválasztásra, aki szakmailag lesz képes a reformokat vezényelni és az alkalmatlan személyektől megválni.

Budapest, 2008. november 30.

* A publikált változatot lásd a Magyar Polgármester 10. évfolyam, 6. szám - 2008. november-december - 2. oldalán „Jog a tisztességes tárgyaláshoz” cím alatt.