Fogarasi József

Uroborosz szindróma: „Én élek, és ti is élni fogtok.” … mindez bíztatás vagy csupán fenyegetés?

 

 


Senki ne higgye és gondolja, hogy életében ez a néhány nap nyomtalanul elmúlhat! A feltámadás ténye - és annak valamennyi ember számára szóló következménye - húsvét után is tény marad! Mindez vigasz a gyászolónak, biztatás a félőnek, bizonyosság a kételkedőnek, új remény és lehetőség: mindenkinek.

 

 

És tessék mondani, mindebből a vírusos betegségből van kigyógyulás, esetleg felépülés? És ha már felgyógyultunk, és már „MI” is élünk, ismét – kik valaha voltunk – mindannyian, együtt: ez esetben mi lesz a következő igehirdetés iránya és célja? Feltámadunk és élünk! És aztán: egy kicsit megint élünk, majd újra megint feltámadunk? Élünk és feltámadunk, folyton folyvást. E körforgásba bele fogunk fáradni!? Nem lehetne – a feltámadás kihagyásával – csupán folyamatosan élni, mindannyinknak, együtt? Ez kinek lenne jó? Mi a garancia, hogy ki feltámadott az megjavult, vagy akár csak megváltozott volna? Hogy a hatalom birtoklója hatalmát önként - akár egyetlen másodpercre is - átadná a mindenkori ellenzéknek, hogy e hatalom birtokában, a továbbiakban már ő uralkodhasson? A „jó” és a „rossz” örök küzdelme a feltámadással nem szűnik meg, legfeljebb egyensúlyt képezhet. És ez, mikor fog bekövetkezni? Tényként soha, mindez - csupán - a hit tétele!

 

 

„Ha csak a hit vezet, vakon megyünk.”

 

 

Budapest, 2021. április 3.

 

 

 

 

 

 


 

 


 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 71
a héten: a héten: 363
a hónapban: a hónapban: 2475
összesenösszesen433275
az oldalt jelenleg nézik: 3