Ki Mit Tud: KÖZRÖHEJ-KATEGÓRIA - a Hivatásrendi Testület díjosztogatói: Vajh, ki Ő? (folytatás)

Főmenü

Ki Mit Tud: KÖZRÖHEJ-KATEGÓRIA - a Hivatásrendi Testület díjosztogatói: Vajh, ki Ő? (folytatás)

: 2020. április 10. péntek

III.

[21] Sajnos e kitüntetést érintően nem ez a legsúlyosabb vétség, amelynek az elkövetéséhez „pofa” szükségeltetik, de ez a jogsértő tiszteletlenség már nem egyetlen személyhez kötődik, hanem magához a nagytiszteletű Testülethez és ez már túlnő e civilszervezet határain, állami, társadalmi üggyé válva. Miről is van szó? A fentebb bemutatott alapítók a Deák Ferenc személyéhez és munkásságához köthető elismerési formának a „Deák Ferenc Díj” elnevezést adták,

amelynek átadására – elhatározásuk szerint – minden év október 17-e, Deák Ferenc születésének napja alkalmából kerül sor.

[22] Nevezett – Deák Ferenc Díj – Testület azonban nem az alapítók által meghatározott és elnevezett – Deák Ferenc Díj – kitüntetés adományozásáról döntöttek ülésükön az elmúlt években, hanem egy más szervezet által alapított, általa elnevezett és normatív módon szabályozott elismerési forma – a Deák Ferenc-díj - odaítéléséről, majd annak ünnepélyes keretek közötti átadását hajtották végre. Legalább is a 2018. évi adományozási okiratról és az ünnepélyes átadásról készült képfelvételek tanúsága szerint.

A baloldali – a kitüntetést dokumentáló – okiraton

a „… MEMORIAN FRANCISCI DEAK” szöveg alatt

jól olvasható az adományozott elismerési forma megnevezése:

„… Ferenc-díj kitüntető jelvényt és plakettet adományozza.”

valamint az okirat keltezési dátuma: Budapest, 2018. október 17.

A fentebb írtak e közelibb képen talán jobban kivehetők.

Akit a fenti méretű képeken látott és olvasott tények mégsem elégítenének ki,

azok számára - bizonyságul - álljon itt a - kitüntetett személy nevét nem láttató -

teljes tartalmú adományozói Okirat

Ezen okirati tények alapján egyértelműen kijelenthető:

a Deák Ferenc-díj adományozásáról szóló tanúsítványt (Oklevelet) a DEÁK FERENC-DÍJ TESTÜLET

állította ki, az általa kitüntetésben részesített személy részére.

Mindezen okirati tényt nyolc magas közéleti funkciót betöltő személy

saját-kezű aláírásával hitelesítette.

[23] Akinek ez is kevés a bizonyossághoz az tanulmányozhatja az alábbi képmásolatot, valamint az ünnepi eseményről tudósító kommüniké szövegtartalmát:

A Deák Ferenc-díj Testület szervezésében 2018. október 17-én 12 órakor a Magyar Ügyvédi Kamara klubtermében (Budapest, V. kerület Szalay u. 7.) került sor a díj 2018. évi ünnepélyes átadására.

A díjátadó ünnepséget dr. Bánáti János a Magyar Jogász Egylet alelnökeként nyitotta meg, majd dr. Kintzly Péter, a kúria elnökének személyi titkára ismertette a Deák Ferenc-díj alapító okiratát.

A díjakat a Deák Ferenc-díj Testület tagjaként adományozták többek között: Dr. Szép Tibor, a Magyar Közigazgatási Társaság elnöke.

[24] A kitüntetősdi-játék terén 2019-ben sem történt változás. Ezúttal azonban – bizonyítékként – elégedjünk meg a Magyarország Ügyészsége honlapján közzétett írásos tájékoztató tartalmával:

[25] A fentiekben látott és olvasott információkat összefoglalva a következő tényeket szükséges hangsúlyozni: mindkettő említett (2018. és 2019.) évben dr. Kintzly Péter, a Kúria elnökének személyi titkára által ismertetett Deák Ferenc-díj alapító okirata szerint a Deák Ferenc-díj megnevezést viselő „kitüntetési forma” adományozásáról a Deák Ferenc-díj nevű Testület döntött. Majd a testületi döntést követően a díjazottaknak a díjakat az adományozó testület nevében a Testület tagjai - így többek között az MKK/MKT elnöke dr. Szép Tibor - adták át. Mindez azonban nem csupán a jogászi hivatásrendek legfőbb vezetői által elkövetett etikai vétség és jogsértés tényét húzza alá, hanem a szakmai és a szélesebb közvélemény félretájékoztatását is jelenti. Hiszen egyrészt, dr. Szép Tibor a MKK/MKT 2016-ben nem „kóser” módon megválasztott elnökének tulajdonítják többen azon kijelentést, miszerint a Deák Ferenc Díj átadási ünnepségén 2016 októberében vett részt először és utoljára, … azt követően pedig sem az adományozási javaslat megtételében, sem az odaítélésben, sem pedig a díj átadásában nem vett részt. Minek következtében ezen információ vagy nem valós, vagy a közzétett kommünikék megfogalmazói állítanak valótlanságot, avagy a Díj adományozásának döntéshozatalában és a Díj átadásában - a Vajh, ki Ő - valaki jogbitorló módon vett rész és járt el! Ez utóbb említett lehetőségek esetleges megvalósulhatóságáért, a Testület képviseletében eljáró titkár vonható kérdőre és felelősségre.

[26] A másik esetkörre nézve – miszerint jogsértő volt a Deák Ferenc-díj elnevezésű elismerési forma adományozása és átadása – a jogszerű tényállás viszonylag egyszerűen és megnyugtató módon tisztázható: mégpedig az Alapító okiratot (annak tartalmát) - fentebb II./[14] bekezdésben bemutatott - aláírók segítségével.

[27] A [26] bekezdésben említett aláírók 2004-ben egyrészt - az általuk képviselt jogászszakmai társadalom számára - Deák Ferenc Díj elnevezéssel (lásd fentebb a megfelelő színnel megjelölt szövegrészt) alapítottak kitüntetési formát, másrészt a díjazottak személyéről szóló döntés meghozatalára az alapítók testületét – (lásd fentebb a megfelelő színnel megjelölt szövegrészt) – értelemszerűen: a Deák Ferenc Díj Testületet hatalmazták fel. Hogy mindezen alapítói akarat gyakorlati érvényesülése megtörtént, annak egyértelmű bizonyítéka Magyarország Ügyészsége honlapja, amelyen a 2014. október 21-én közzétett Tájékoztató - félre nem érthető módon - a Deák Ferenc Díj Testület szervezésében megvalósult Deák Ferenc Díj ünnepélyes átadásáról tudósít!

[28] E tényállítást erősíti a Díjazott Dr. Kaszapné Dr. Szolnoki Erzsébetet bemutató méltatás utolsó mondatrésze is: méltó a Deák Ferenc Díjra.

IV.

[29] Mindebből következik: aligha történhetett más, minthogy a Nagytiszteletű Jogász- Hivatásrendi Testület, kellő körültekintés hiányában, illetéktelenül egy más/mások által alapított Díj adományozásról hozott döntést, amelyet az odaítélt elismerések átadásával nyomban végre is hajtott. E – jogos – feltételezés bizonyosságához azonban a kitüntetések országos, helyi nyilvántartásait – amennyiben ilyen létezik – kellene átnézni és megkeresni az átadott kitüntetés - Deák Ferenc-díj - nevével azonos, vagy hozzá igen hasonlók alapításáról szóló normatívákat. Mivel ez egyenlő a lehetetlennel, ezért a kereséshez hozzá sem fogtam, másrészt nem vagyok illetékes, de nem is vagyok hajlandó mások hanyag és felületes, egyben jogsértő tevékenysége nyomainak eltakarításához a feltáró „bányamunkát” elvégezni, ezért az említett feltételezést csupán a korábbi cikkeink tényanyaga ismételt elővételével próbáltam valószínűsíteni. Ennek alapján, a már bemutatott paksi rendelet által alapított - „Deák Ferenc” - kitüntetés elnevezésével az egyezőség teljes mértékben kizárható! Minek következtében az összevetési vizsgálatot már csak az igazságügyi miniszter (IM) által – a kitüntetési törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – alkotott (alapított) elismerési norma tekintetében szükséges lefolytatni.

[30] A témát először – a miniszter által adományozható elismerési formákról címmel – a közigazgatási és igazságügyi miniszter (KIM) szabályozta a 6/2011. (II. 24.) KIM rendeletében az akkor hatályban volt - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló - 1991. évi XXXI. törvényben kapott felhatalmazás alapján. E miniszteri rendelet 2011. február 25. napján lépett hatályba. Rendelkezése értelmében a miniszter „Deák Ferenc-díj” adományozásáról döntött. Meghatározva egyben az adományozás kezdeményezésére jogosultak körét, a kezdeményezés tartalmát, mellékleteit (előterjesztés, a javasolt személy nyilatkozata), határidejét, továbbá az évente adományozható kitüntetések számát (3 fő), az átadás időpontját (március 15., augusztus 20.), a díj mibenlétét (kisplasztika, igazoló oklevél) és a vele együtt járó pénzjutalom összegét (1.000.000-Ft). E rendeletet utóbb az igazságügyi miniszter (IM) - a 4/2015. (III. 3.) IM rendeletével módosította, illetve újból szabályozta. A lényeg - a kitüntetés elnevezése - azonban változatlan maradt: „Deák Ferenc-díj”. A téma újraszabályozását a NER alapján elfogadott Alaptörvény és az ennek figyelembevételével megalkotott új kitüntetési törvény tette elengedhetetlenül szükségessé! (A jelen írásban történő könnyebb eligazodás végett viszont célszerű - egy tényt előrebocsátva - megjegyezni: a már említett Nagytiszteletű Jogász- Hivatásrendi Testület az említett jogszabályi környezet megváltozására fittyet hányva, az általa alapított elismerési forma módosításra sem figyelmet, sem szakmai energiát nem pazarolt.) A bemutatottak alapján azonban egyértelműen kijelenthető: a két kitüntetési forma - „Deák Ferenc-díj” illetve „Deák Ferenc Díj” - véletlenszerű összecserélése (tehát) szinte teljességgel kizárt!

[31] Az oknyomozás folytatásaként, egyrészt marad a korábban is megállapított tény: a Deák Ferenc Díj létezése, valamint adományozási és átadási rendje ellentétes a NER, illetve az Alaptörvény normáival és szellemével, valamint a már említett új kitüntetési törvénnyel, ezért durván jogsértő! Másrészt, mivel az említett két kitüntetési forma összecserélhetősége, a precíz munkát végző jogászi hivatásrendek főméltóságú képviselői esetében – a gondos és szakszerű Titkári előkészítésnek betudhatóan – kizárt, további lehetőségként felvetődik/het a szándékos, vagy véletlen tévedés esete. Ezt a lehetséges feltételezést azonban már önmagam is csípőből visszautasítom: a gyakorló jogászok ugyanis soha nem tévednek - legalább is ilyen meg-eshetőséggel az elmúlt hetven év alatt még nem találkoztam - de ha mégis, valamilyen oknál fogva ez a lehetőség minden tizedik szökőévben netán tán elő is fordulhatna, a főszabály védelme érdekében soha nem nyerhet tényleges el/beismerést!

[32] Akkor – epilógusként – jöhet a mindent megoldó és megmagyarázó kiskapu – ne feledjük: jogászéknál még a kiskapuk mellett is található egy még kisebb kapu (bírók esetében további kiskapuk is lehetségesek, amelyek mind törvényesen vannak nyitva, persze nem mindenki számára) – az adományozási jogkör átruházása. De hát ez lehetetlen, csattannak fel nyomban az egyszerű, „mezei” jogászok, ezt a kitüntetési törvény nem teszi lehetővé! Dehogynem! A politikai nyomás alatt nem álló bírók által – a politikai nyomás alatt álló féllel szemben – hozott határozatokban gyakorta olvasható a kedvenc kitétel: „jogszabály kifejezetten nem tiltja, … a töretlen bírói gyakorlat értelmében szabad”. Tehát, a hivatásrendi főkorifeusok nem kért védelme érdekében tételezzük fel, hogy létezik a háttérben egy – nem nyilvános – paktum, amelynek értelmében 2018. és 2019-ben az említett Nagytiszteletű Hivatásrendi Testület Deák Ferenc-díj Testületként eljárva jogszerűen dönthetett a Deák Ferenc-díj sorsáról/adományozásáról, majd ünnepélyes keretek között történő átadásáról. Így, az adományozói jogkör átruházása folytán

- 2018-ban Dr. Tallián Blanka kúriai tanácselnök; Dr. Barta Márton legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész; Dr. Lévay Miklós kriminológus, egyetemi tanár; Dr. Probstner Ilona ügyvéd, kamarai fegyelmi főmegbízott; Dr. Szili Zoltán közjegyző; Dr. Bálint József Miklós címzetes főjegyző;

- 2019-ben Dr. Stumpf István volt alkotmánybíró; Dr. Sinku Pál legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész; Dr. Bócz Endre az MTA volt közgyűlési képviselője, az Állam- és Jogtudományi Bizottság volt tagja; Dr. Havasi Dezső ügyvéd, megyei kamarai elnök; Dr. Csillag Attila közjegyző; Dr. Éliás Tünde járási hivatalvezető

jog- és tényszerűen részesül/het/tek – Deák Ferenc Díj helyett – az IM által alapított

Deák Ferenc-díj kitüntetésben

és vehették kézbe a kitüntetéssel együtt járó 1.000.000-Ft összeget kitevő pénzjutalmat.

[33] Hogy mit tetszenek ott a háttérben suttogni de – még suttogni sem merve – inkább csak gondolni? Hogy ezt nem teszi lehetővé az IM rendelet (mint anyagi-jogi szabály), mivel annak írott rendelkezése értelmében ebből az elismerési formából évente csak 3-3 kitüntetés, és az is időben megosztva, március 15. és augusztus 20. ünnepnapjához igazodva adományozható? Meg hogy ebből a kitüntetésből az IM miniszter már néhányat átadott? Hát igen, ez lehetséges, ez a mesék mindennapos valóságában tényleg így van, de mi most nem a mesékben élünk, a hatalom birtokában és szorításában pedig a jog is a szemünk előtt válik önként hajlékonnyá és facsarhatóvá.

Az előbbiekben alig hallhatóan suttogott állításoknak utánanézve az IM miniszter

2018-ban, március 15. alkalmából

(Hivatalos Értesítő 48. sz. 2018. szeptember 5. 1431-1432 oldal)

- Dr. Király Tibor és

- Dr. Nagy Ferenc Zoltán professzor uraknak

augusztus 20. alkalmából pedig

- Dr. Lenkovics Barnabás professzor úrnak, majd

2019-ben, március 15. alkalmából

(Hivatalos Értesítő 17. sz. 2019. március 20. 1733-1734 oldal)

- Prof. Dr. Menyhárd Attila és

- Prof. Dr. Szabó Imre uraknak

valóban átadta a Deák Ferenc-díj kitüntetést és vele együtt – feltehetően – az 1.000.000-Ft összegű pénzjutalmat.

[34] Mindezen írott tény azonban még nem bizonyít semmit, mivel a jogász-jogalkotó egy nagyon furmányos galaxis, csupa jó szándéktól vezérelve, játékos kedvében, valamelyik salátatörvényben, visszamenőleges hatállyal képes néhány rendelkezést elrejteni, amely aztán utólag előkerülve a mindeddig hitteknek az ellenkezőjét fogja igazolni. Egy ilyen megoldás lehetséges létezését sugallja számomra azon tény is, miszerint az igazságügyi miniszter sem 2018-ban, sem 2019-ben – és a mai napig – sem tiltakozott a Nagytiszteletű Jogász- Hivatásrendi Testületnél, illetve annak Titkáránál az általa alapított Deák Ferenc-díj kitüntetés jogtalan odaítélése és átadása miatt. Továbbá, a hatáskör/gyakorlás/-átruházás létrejöttére utalhat azon ráutaló magatartással megvalósult tény is, miszerint az igazságügyi miniszter 2019. augusztus 20. alkalmából nem adta át ezt a kitüntetési formát!?

[35] Ellenkező esetben a Nagytiszteletű Jogász- Hivatásrendi Testület kénytelen lenne az általa Deák Ferenc-díj elismerési formában részesített személyeket tévedéséről értesíteni, az átadott kitüntetési tanúsítványokat pedig visszarendelve kicserélni, illetve a díjazott személyeket az átadott/átvett pénzjutalom visszafizetésére kérni. Mindez természetesen roppant botrányos és blamázs „művelet” lenne a részéről.

[36] Említett blamázs kizárhatósága esetében viszont, igen Tisztelt Nagyságos és Méltóságos uraim – Hölgyem, Hölgyeimet nem mondhatok, mivel az egészséges magyar keresztényi férfisovinizmus eddig nem tette, s még most sem teszi lehetővé, hogy e testületi magasságot nőnemű személy is meghódíthassa – e Nagytiszteletű Testület – hatáskör-átruházás folytán – állami jogkörben eljárva állami tevékenységet gyakorolt, aminek következtében az írásban kért adatokat köteles lesz prezentálni!

[37] A jelen írásban elemzett, leírt és közzétett kitüntetés-mizéria a mai magyar jogállami társadalom hatalmi berendezkedése és működése egyfajta sajátos keresztmetszetét láttatja, amelyen belül mindent meg lehet tenni – különösen a jogászi hivatásrendek korbácsolta oldalvizek mentén – … annak az ellenkezőjét is … feltéve, hogy az illető a hatalom birtokosának, illetve holdudvarához tartozó személynek minősül!

[38] Akkor ez „Egy következmények nélküli ország …” ? „… avagy csupán a magyar demokrácia erkölcsi válsága, kiüresedési folyamata mutatkozik be? Melynek töréspontjain a diktatúra, az egyeduralom alattomos visszaszivárgása kezdődött meg?„*

[39] Mindezen tények ismeretében feltehető a kérdés:

Van-e értéke, képvisel-e értéket, azaz mennyit is ér ma a

Deák Ferenc Díj?

[40] A feltárt és bemutatott tények alapján:

a törvény talaján semmit, erkölcsi mércével mérve még ennyit sem

ha mindenáron értéket akarunk benne keresni, akkor

legfeljebb az általa képviselt fém súlya szerint mért összeggel kell megelégednünk!

[41] Ui: Tisztelt Testület! Tagjai nagybecsű figyelmébe ajánlom a visszavonulás lehetőségének fontolóra vételét.

Budapest, 2020. április 10.

*Fricz Tamás: Egy következmények nélküli ország – avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága. Kairosz Könyvkiadó Kft. 2004. 258 p.

Fogarasi József s.k.,

közéleti szakíró