Fogarasi József

Ki Mit Tud: KÖZRÖHEJ-KATEGÓRIA - a Hivatásrendi Testület díjosztogatói: Vajh, ki Ő?

„Hurrá! Levizsgázott Deutsch Tamás!“

/Hofi Géza/

„Nem az a szabadság, hogy azt teheted,

amit akarsz,

hanem hogy nem kell megtenned,

amit nem akarsz.”

/Jean-Jacques Rousseau/

 

Epilógus - A deáki örökség méltósága:

 

kik fennhangon vigyázzák, tettükkel tapossák?!

 

Szembenézés és felelősségvállalás

című részhez

 

párhuzamos vélemény és indokolás

 

I.

 

[1] A jó hír: a jogásztársadalom hivatásrendekbe tömörülve – éjt-nappallá téve – lankadatlan energiával és szorgalommal „dolgozik”, s „helytáll” a munka, nevezetesen a jogalkotás, a jogalkalmazás, a jogkövetés és a jogtudomány frontján. A kevésbé jó hír: mit csinálnak – mivel is foglalkoznak napközben – azok a jogászok, akik nem hajlandók egyetlen ismerten nevesített hivatásrendbe sem tömörülni, illetve azok, akik bár „tömörülnének” de a jelenlegiek közül egyik sem hajlandó őket maga mellé befogadni, szakmai képviseletüket felvállalni? Említett hivatásrendi „lovagvezérek” ugyanis még a képzeletbeli kerekasztalnál elfoglalt helyüket sem hajlandók szűkebbre vonni, avagy másokkal megosztani, nemhogy a valóságos - hagyományosan ortodox-konzervatív - téglalap alakú tárgyalónál a - hatalmi hierarchia által - kijelölt ülőhelyeiket kisebbíteni, ne adj isten ülősorrendjeiket felcserélni.

 

[2] Pedig az új szabályok értelmében lenne üresedés a Testületben az újonnan érkezők számára, mivel az AB önálló hivatásrendi kiváltsága megszűnőben van, bírái beolvadhatnak a Kúria bírói állományába, majd – feltehetően időben később – az egész intézmény is megszűnhet, átadva „kiváltságos” helyét a Kúria - tanácsvezetőiből álló - alkotmányossági ügyekben eljáró, új és korszerűen dolgozó tanácsának? De lenne hely a jogtanácsosok számára is, amennyiben a jelenlegi ügyvédi hivatásrendi képviselet - az élet adta változásokhoz igazodva - feladván eddigi merev és kirekesztő „kitüntetés-politikáját” egyik évben az ügyvédeket, míg a másikban a jogtanácsosokat jutalmazná a kitüntetéssel.

 

[3] Persze az is igaz, elviekben e hivatásrendek - a Testületen belül - egyenrangú, s egyenjogú asztaltagként határozzák meg önmagukat. A valóság azonban ennek az ellenkezőjéről árulkodik: elég csak az elmúlt sokéves díjátadásokon az asztalnál ülő hivatásrendi „vezérekről” készült fotókra egyetlen pillantást vetni. Az ülősorrend évtizedek óta megmosolyogtatóan változatlan: középen foglalnak helyet az állami hivatásrendi szervek csúcsvezetői, míg az asztal szélein a még „futottak” képviselői láthatók. Végignézve e képeket tévedés nélkül állíthatjuk: az egyenrangú és jogú alapító hivatásrendi tagok közül - példának okáért - a Magyar Közigazgatási Kar/Társaság (MKK/MKT) képviselője középen ülve még véletlenül sem fedezhető fel!?

 

 

Deák-díj 2015 (balról a második ülő személy)

 

[4] De térjünk vissza a hivatásrendeken kívül állókra, illetve a be nem fogadottakra: kik is ők, kérdezzük? Ők a magányos farkasok. Alkossanak – jót, rosszat – bármit, a kutya nem figyel rájuk, minek következtében sohasem kerülhetnek a „legmagasabb rangú” szakmai kitüntetésre javasoltak listájára, hiszen kívül esnek a hivatásrendeket megjelenítő és képviselő méltóságok, főméltóságok látókörén. Ugyanakkor e „magasságok” - makacs véd- és dacszövetséget alkotva - a kívülről érkező javaslatokat minden dokumentálás nélkül elnyelik. Így aztán – külső és belső kontroll hiányában – csak a szűken vett haveri kör, az uram-bátyám kapcsolatokkal rendelkező vazallusok, illetve a politikai hatalom tüze körül melegedő szakmai funkcionáriusok aspirálhatnak eredménnyel az általuk legitimnek tekintett, illegitim Díjra.

 

[5] E nagy- és főméltóságú – kitüntető címről kirekesztően „ítélkező” – Testületnek érdemes lenne e témakörben a hatályos joganyagon kívül az élet valóságának törvényes keretek között történő érvényesülését tanulmányozva és megismerve, azokból – legalább nagy néha – saját magára nézve tanulságokat leszűrve feladatokat meghatároznia, majd néhányat meg is valósítania? A követhető/tendő példáért nem kell messzire menni, hiszen a végeken, még a fővárostól belátható távolságon belüli településeken is, ahol a demokrácia és a nyilvánosság morzsái a társadalmi közösség élettevékenységében még érvénysül(het)nek, ott ismerik és alkalmazzák a kitüntetés alapítására, adományozására előírt jogállami, valamint a nyilvánosság keresztényi tisztesség követelte előírásait. Ezúttal is elegendő – a már korábbi cikkeink alapján megismert – Paks város önkormányzati rendeletét ismételten felidézni, amely nem csupán meghivatkozza a felhatalmazást adó törvényt, de annak rendelkezéseit - a szabályozás során mindvégig - meg is tartja:

 

„Paks Város Önkormányzata Képviselő-testülete 49/2016. (XII. 15.) önkormányzati rendelete

 

az önkormányzat által adományozható elismerő címekről és kitüntetésekről

 

Paks Város Önkormányzata Képviselő-testülete a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 24. § (9) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) és i) pontjában, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 42. § 3. pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

 

8. „Deák Ferenc” kitüntetés 

21. § (1) Paks Város Önkormányzata Képviselő-testülete - a Paksi Polgármesteri Hivatalban legalább 5 éve alkalmazásban álló - kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők munkájának elismeréseként Deák Ferenc kitüntetést alapít.

(2) A „Deák Ferenc” kitüntetés azon köztisztviselők részére adományozható, akik

a) kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak a város közigazgatási tevékenysége szakmai színvonalának növeléséhez, a lakosság ügyeinek kulturált intézéséhez,

b) magas színvonalú előkészítő és végrehajtó tevékenységükkel segítették a képviselő-testület munkáját.

22. § (1) A kitüntetésben kétévente 1 fő részesülhet.

(2) A kitüntetés odaítélésére első ízben 2018-ban kerül sor.

23. § A kitüntetés átadására az átadás évében a Közszolgálati Tisztviselők Napja (július 1.) alkalmából megrendezett ünnepségen kerül sor.”

 

[6] Nevezett jogalkotó szervezet szakmai-szellemi felkészültségéből - a keresztényi tisztesség jegyében - még arra is tellett, hogy a lényegre odafigyeljen: az általa alapítandó kitüntetési forma elnevezése az alapításkor részéről ismert, de más által már szabályozott kitüntetéssel ne legyen azonos, de azokkal (Deák Ferenc Díj, illetve Deák Ferenc-díj) összetéveszthető se! Példaértékű és követésre méltó e testület azon gyakorlata is, amelyet a kitüntetendő személy objektív jellegű kiválasztása végett követ, annak demokratizmusa és nyilvánossága miatt. A kaméleon elnevezés-változású Deák Ferenc Díj Testület, illetve Deák Ferenc-díj Testület titkos társaságként történő ülésezése, a jelöltekről szóló döntése átláthatatlan, nyilvánosság elöl elzárt, urambátyám módon történő döntéshozatala helyett, Paks városa - bevonva a javaslattételbe a város lakosságát - a széles nyilvánosság mellett készíti elő a kitüntetés adományozásáról hozandó döntését:

 

Felhívás kitüntetésre szóló javaslattételre

 

„A Paksi Polgármesteri Hivatalban legalább öt éve alkalmazásban álló, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők munkájának elismerésére alapította a Deák Ferenc-kitüntetést az önkormányzat, a díjat először 2004-ben adtak át. Azon személyekre várnak javaslatot, akik kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak a város közigazgatási tevékenysége szakmai színvonalának növeléséhez, a lakosság ügyeinek kulturált intézéséhez, továbbá magas színvonalú előkészítő és végrehajtó tevékenységükkel segítették a képviselő-testület munkáját. A díjat kétévente egy személy veheti át. A kitüntetés adományozására javaslatot tehet minden paksi lakos, paksi székhelyű jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. Az indoklással alátámasztott javaslatokat 2020. május 4-ig írásban lehet eljuttatni a jegyzőhöz. Az elismerést a közszolgálati tisztviselők napja alkalmából szervezett városi ünnepségen adják majd át. A korábbi években Neppné Bérdi Mária, Hum Ferenc, Haáz Ádámné, Nyiratiné Nász Rózsa, Mayer Antalné, Bachmann Józsefné, Badics Istvánné és legutóbb, 2018-ban Vassné Skerlanitz Katalin voltak a díjazottak.”

 

[7] (E felhívás csupán egyetlen „szépséghibája”, hogy a hírszerkesztő újságírónak, avagy a helyette eljáró „tollnoknak” - díjazott - feladatát és munkáját nem sikerült hibátlan módon teljesítenie: a jogszerűen alapított kitüntetés neve ugyanis „Deák Ferenc” kitüntetés és nem - az újságírói közreműködéssel közzétett - Deák Ferenc-kitüntetés. Lassan azonban kezdek hozzászokni az egyik vidéki kiruccanásom során hallott megkeseredett hangvételű szólásmondáshoz: „a nagy pénzeket és a szépen hangzó elismeréseket sohasem a jól, vagy csak hibátlanul dolgozó emberek kapják”! )

 

[8] Akkor meg minek e tülekedés? Ha a Díj illegitim, s nem ér semmit? Játék önmagáért, önnön magunk örömére és szórakoztatására, gyermekded módon? Meg hát a kézfogásért, amely után – a ténye miatt – sokan még kezet sem mosnak, nehogy elmosódjon az illusztris tenyérnyomat. És ki ne hagyjuk az említésre méltó miértek sorából, az eseményt követő eszem-iszom, dínomdánom és a közös fotózás mulatságát. Amellyel aztán el lehet dicsekedni: kik lapogatták a vállunkat/hátunkat, kikkel is voltunk együtt azonos teremben, légtérben, had pukkadjanak a többiek. Ennyi? Se több, se kevesebb. S közülük egy se nincs, ki felkiáltson: a király meztelen, hisz a törvényesség látszata mögött ott éktelenkedik a törvénytelenség! Pedig mindannyian esküt tettek: Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; … tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Az ezt tartalmazó esküokmányt még alá is írták? Vagy mindez csak mágia: ceremónia és látványosság? És hol marad a számon kérhető felelősség? Még jogállam vagyunk, nemde bár?

 

[9] Így aztán hiába is várakoznak/vágyakoznak a bírósági-, és az önálló végrehajtók, hogy alanyi jogon hivatásrenddé szerveződve bekerülhessenek a nagybecsű Díj Testület tagjai közé, mivel e tény megvalósulásához szükségük lenne a jelenlegi „hivatásrendek” nagyságos, méltóságos és főméltóságos vezető-képviselőinek a jóváhagyó egyetértésére, rábólintására. Ehhez persze előbb illene definiálni a jogászszakmai „hivatásrend” fogalmát, továbbá azt, hogy ki jogosult „hivatásrenddé ütni” egy adott jogásztevékenységet gyakorló szervezetet, majd pedig meg kellene vizsgálni, hogy a meghatározott kritériumoknak a Testület jelenlegi hivatásrendi tagjai megfelelnek-e. Lenne min csámcsogni? Hiszen a jogászi szakmán belül az alkotmánybírói csoportosulás aligha ütné meg az önálló hivatásrendiség kritériumát, nem beszélve az MTA Jogtudományi Bizottságáról, amely még a jogi személyiség státuszával sem rendelkezik. Említett hivatásrendi körben azonban az igazi kakukktojást a Magyar Jogászegylet (MJE) képezi: önálló jogászszakmai szakági megkülönböztető ismérvei nincsenek, szakmai tevékenységet nem végez, tagjai közé bárki beléphet, amennyiben jogászi diplomával rendelkezik, így aztán inkább tekinthető egyfajta jogászszakmai „gyűjtőtégelynek”, mint szakmai hivatásrendnek. Ennek ellenére, az alá nem írt – ezért hitelesnek sem tekinthető – Alapító okirat e „tömegszervezetet” - mint alapító tagot - felhatalmazza, hogy hivatásrendjéből minden évben kiválasszon egy-egy Deák Ferenc Díjra jelölt személyt. Kész szerencse, hogy az MJE ez eddig nem élt e felhatalmazás adta jogosítványával. Vagy ki tudja? A Díj Testület ugyanis honlappal nem rendelkezik, ülései nem nyilvánosak, dokumentumai pedig nem adat igényelhetők.

 

[10] E véd és dacszövetségű Testület azonban nem csupán a maguk közé történő bejutást akadályozza és teszi lehetetlenné, de a közülük való „kipottyanás” ellen is védelmet nyújt. Említett Testület – mindenható hatalmasságainak köszönhetően – érinthetetlen és kikezdhetetlen, miként egy szentté avatott dogma: azt hiszik, de valójában úgy is gondolják, sőt eszerint cselekszenek is, hogy ők - (díjadók és odaítélők) hatan-heten, (alapítói létszámuk szerint) nyolcan - mindenekfelett állnak, az általuk képviselt jogásztevékenységet gyakorlók alkotta törvényes jogot is ideértve? Elképesztő ez az önhittség és pökhendi beképzeltség! Csak az létezik, amire ők igent mondanak, nem zavartatva magukat az őket körbevevő objektív valóság ellenkező tényétől. Létezésük és működésük törvénytelenségéről - az utóbb említett kategóriát gazdagítva - az erre felhívó jelzések - miként erős páncélról a nyílvesszők - sérülést nem okozva, elgondolkodásra senkit nem késztetve le-, illetve visszapattannak. Fogadókészség hiányában a Testület tevékenységéről szóló értekező elemzések, a törvénysértések orvoslása lehetőségeire megfogalmazott javaslatok süket fülekre találnak [… továbbított levelükben foglaltakat a 2019. évi rendes testületi ülésen a Testület elé tártam, az abban felvetetettek megvitatásra kerültek, de érdemi intézkedés megtételét a Testület nem tartotta szükségesnek. (áll a Testület titkára által íródott levélben)]

 

[11] Ugyanakkor a Testületet létrehozó Alapító okirat, a Testület működésével, az elismerési formára tett javaslat, a kitüntetés odaítélése kérdésében hozott döntéssel kapcsolatos dokumentumok (mely testületi tag, esetleg kinek a megbízásából, mikor és kinek címezve terjesztette elő javaslatát) nem megismerhető adatoknak minősülnek. Dettó, a Magyar Közigazgatási Kar/Társaság által – a 2017-2018-2019-ben odaítélt Díj tekintetében – készített kitüntetési javaslatok, továbbá az is, hogy az említett esetekben e hivatásrendet a Díjátadó ünnepségen ki és kinek a megbízásából képviselve adta át a Díjat az MKK/MKT által kiválasztott személynek? Mindezen információ - a nem tudni, mely szervezettől, melyik normatív tartalmú döntése alapján, milyen jogkörökre kiterjedően kapott felhatalmazás birtokában - a Deák Ferenc-díj Testület (Sic! FJ) titkára által íródott – iktatószám nélküli – magánlevél tartalmából ismerhető meg: A Deák Ferenc-díj Testület – (Sic! FJ) – és annak titkára állami vagy helyi önkormányzati feladatot, illetőleg jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot nem lát el, így nem tartozik az Info tv. hatálya alá, melyre tekintettel a Testület nevében nem áll módom Önöket a kért adatokról tájékoztatni.

 

[12] Kétségbeejtő ez az önmagért való titkolózás a NER demokratikus jogállamában, különösen azon hivatásrendi „szektorösszességben” ahol az egész jogásztársadalmat képviselve az egyes szakmai hivatásrendek legmagasabb rendű/rangú kinevezett/választott vezetői ülnek az asztal körül, jogászdiplomával és szakvizsgával a zsebükben. De mindez a magatartás a derék magyar-keresztény ember nyílt, őszinte és becsületes jellemével sem egyeztethető össze. Ráadásul ezzel a hozzáállással könnyen elfedhetők a nyilvánosság elől azok a jogsértések, amelyek megakadályozása éppen a jogászi hivatásrendek egyik legfőbb feladata lenne. Vajon nem durva-e a jogsértés, ha azt a legmagasabb rangú szakmai díjat adományozó nagytiszteletű Díj Testület egyik alapító tagja követi el, melyhez a Testület tagjai tudomásulvételükkel egyként asszisztálnak? Hiszen e szűk szakmai – „testvéri” – testületi közösségnek hivatalos tudomással kell/kellett bírnia, miszerint a MKK/MKT 2016 szeptembere óta működésképtelensége miatt gyakorlatilag nem létezik. Bár a szervezet élén az elnökváltás megtörtént, azonban e ténynek a bírósági nyilvántartásban történő keresztülvezetésére - mind a mai napig - nem került sor. A bírósági nyilvántartás elnökként továbbra is dr. Vörös Tamás korábbi elnököt nevesíti. Így aztán nem véletlen, hogy a nyilvántartás szerinti (1052 Bp. Városház u. 7. szám alatt) címen sem a szervezet, sem a képviseleti jogkörrel rendelkező – említett – elnök nem érhető utol. E címen, nevezett szervezetről és elnökéről sem a portás, sem a telefonközpontos ismerettel nem rendelkezik, a postai küldemények pedig „címzett ismeretlen” kézbesítői utalással érkeznek vissza a feladóhoz. Levelezni az – állítólag megválasztást nyert – új elnökkel (dr. Szép Tibor) legfeljebb a munkahelyi címére és hivatali beosztása (jegyző) feltüntetésével feladott postai küldemény útján lehetséges. Persze az sem biztos, hogy helyeselhető, ha egy civilszervezet székhelyének egy állami/önkormányzati fenntartású szervezet biztosít „komfortos” lakhatást és infrastrukturális működési feltételeket, ráadásul „álcázott” módon, hiszen a „székelés” tényére (emelet/ajtó) sem az adott épület bejáratánál elhelyezett ügyfelet útba-igazító táblán, sem az egyes folyósokon eligazodást segítő helyszínrajzon – feltüntetés hiányában – azonosító adat nem utal?

 

[13] A különböző iratok és más dokumentumok tartalmából állítólag sok minden más is kirajzolódhat, amely képes rávilágítani az említett szervezet 2016 óta tartó „halódása” miatti működésképtelenségre. A volt elnök (dr. Vörös Tamás) évekkel később panaszkodott, miszerint megdöbbenten értesült arról, hogy továbbra is személye van a nyilvántartásban a társaság elnökeként bejegyezve. Engem (FJ) pedig az döbbent meg, hogy egy volt főjegyző/jegyző – aki nem mellesleg a MKT aktív elnökeként még a szóban forgó legmagasabb rangú szakmai díjat is kiérdemelte magának – nincs tisztában a vonatkozó jogszabály adta követelménnyel, nevezetesen: mit is kellene cselekednie ahhoz, hogy az újként megválasztott elnök (dr. Szép Tibor) nyilvántartási bejegyzést nyerjen!? A tisztánlátást elfedő homály a szervezetet illetően csak növekszik az új elnök megjegyzéseire visszaemlékezők elmondása alapján: sokan megkeresték … többek között dr. Vörös Tamás elnök is, segítséget kértek tőle, mivel problémák adódtak a szervezet működése törvényessége körül … az egyesület (mármint az MKT) közgyűlését muszáj lesz összehívni és tisztújítást tartani … kérték őt, mint szakmabélit … vállalja el az elnöki pozíciót … a többiben majd a háttérben aztán segíteni fogják … ehhez be kellett lépnie a szervezetbe … a tisztújító közgyűlés sebtében egy konferencia két napja közötti szünetben lett összehívva … ekkor került sor a megválasztására is. Utólag többen is mondták, hogy nem volt szabályos a választás … meghívó és pontos névsor és regisztráció sem volt. Nem véletlen, hogy az egyesület iratait, de még a megválasztásával összefüggő dokumentumokat sem kapta meg … csak évekkel később és abszolút hiányosan. El is határozta, hogy a helyzet tisztázásáig nem fogja kérni a nyilvántartásba történő bejegyzését. Ebből kifolyólag elnökként sosem lépett fel. … A Deák Ferenc Díj átadási ünnepségen egyedül csak 2016 októberében vett részt. … Azóta pedig tudomással sem bír a Testület tevékenységéről.

 

II.

 

[14] És innentől kezdve válik – jogilag és etikailag is – izgalmassá a kérdés: amennyiben ugyanis a MKT részéről 2017, 2018 és 2019-ben a Díjra a Testület elé senki nem terjesztett elő személyi javaslatot, úgy milyen szabályok és elvek mentén választotta ki és hozott a Testület személyi döntést arra nézve, hogy az említett években a MKT nevében és odaítélésben ki kaphassa meg a Díjat? Csak emlékeztetve önmagunkat: kik is tagjai e nagybecsű Testületnek? Skandáljuk és memorizáljuk közösen: az AB elnöke, a(z LB) Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, a MTA Jogtudományi Bizottságának elnöke, a MOKK elnöke, a MÜK elnöke, a MKK/MKT elnöke és a MJE elnöke, azaz csupa magasan indexált – nem a szakmához nem értő – szakemberek.

 

 

Lásd az Alapító okirat 2. oldalán nevesített szervezeteket.

 

[15] Akiknek a jogállamiság követelményének megtartása és megtartatása nem csupán jogi, hanem becsületbeli kötelesség, továbbá tisztesség kérdése is: tisztelgés Deák Ferenc a haza bölcse személye, munkássága és hagyatéka előtt. Minderre figyelemmel került sor egyes adatok megkérésére, többek között:

 

-      tájékoztatás arról, hogy a Díj 2017., 2018., 2019. évi odaítélésére a javaslatot, mely testületi tag (illetve képviseletében ki) mikor és kinek (a Testületnek, avagy a Testület titkárának címezve) terjesztette elő, illetve

-     a Magyar Közigazgatási Kar/Társaság - mint alapító tag - által ezekben az években előterjesztett javaslat-iratai másolatának megküldése, továbbá

-     tájékoztatás arról, hogy az említett években a Magyar Közigazgatási Kar/Társaság részéről/képviseletében ki vett részt a Testület díjodaítélő munkájában, illetve a Díjat a Testület döntését követően a díjazott személynek ki adta át?

 

Mindezen kérdésekben az adatszolgáltatás - álláspontom szerint - nem tagadható meg! A kért adatok kiadásának megtagadása annál is inkább jogsértő, mivel az adatkérés a Deák Ferenc Díj Testület titkára személyének íródott, míg a megtagadó válasz a Deák Ferenc-díj Testület titkára személyétől érkezett. Említett kettő Testület és a titkári funkciót betöltő személy nem valószínű, hogy egy és ugyanaz lenne, így a két Testület, illetve titkárai közé egyenlőségjel nem tehető. Talán egy szakmai értekezlet keretében el kellene gyorsan dönteni, hogy a kettő közül, melyik a nyerő és csak azt követően megírni a válaszlevelet. (Népiesen szólva: nem mindegy, hogy vidd ki a bilit, vagy idd ki a bilit!)

 

[16] Addig is, amíg a kért információ kiadásra kerül, találgassunk: Vajh, ki ő? /"..., és merre van hazája?"/

 

 

Vajh, ki Ő?

 

 

Vajh, ki Ő?

 

[17] Vajh, ki Ő? Aki 2017-ben, 2018-ban és nagy valószínűséggel 2019-ben is a Magyar Közigazgatási Kar/Társaság képviseletét ellátva – nem tudni kinek a megbízásából, hiszen a szervezet a fentiekben ismertetett információk ténye szerint működésképtelen, érdemi tevékenységet nem folytat – részt vett a Testület díjadományozásról döntést hozó ülésé(ei)n, majd átadta a Díjat a kijelölt személynek? Kapaszkodóként a megfejtéshez: annyi egészen biztos, hogy a képen látható személy nem azonos a MKK/MKT 2016 szeptemberében távozott elnökével dr. Vörös Tamással, de az is gránitszilárdsággal állítható, hogy a helyére megválasztott dr. Szép Tibor személyével sem!!! Ennek ellenére a Díj átadásáról szóló kommünikék és hivatalos tájékoztatók a Díjat átadó személyként dr. Szép Tibort nevezik meg, például:

 

a Jogi Fórum honlapján 2017. november 16. napján közzétett hír szerint:

 

Átadták a jogászi hivatásrendek képviselői a Deák Ferenc-díjakat

 

A díjakat átadták:

 

Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke és

Darák Péter a Kúria elnöke

Polt Péter legfőbb ügyész

Harmathy Attila az MTA Jogtudományi Bizottságának elnöke

Szép Tibor a Magyar Közigazgatási Társaság elnökének képviseletében

Tóth János a Magyar Közigazgatási Társaság Pest Megyei Tagozatának elnöke

Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke

Tóth Ádám a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke

 

avagy

 

a Magyar Bírói Egyesület honlapján 2018. október 18-án olvasható információ szerint:

 

Kiosztották az idei Deák Ferenc-díjakat

 

A díjátadó ünnepséget dr. Bánáti János a Magyar Jogász Egylet alelnökeként nyitotta meg, majd dr. Kintzly Péter a kúria elnökének személyi titkára ismertette a Deák Ferenc-díj alapító okiratát.

Ezt követően került sor az ünnepélyes díjátadásra. A Deák Ferenc-díj Testület tagjaként a díjakat adományozták: Dr. Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke, Dr. Darák Péter a Kúria elnöke, Dr. Polt Péter legfőbb ügyész, Dr. Tóth Mihály az MTA Jogtudományi Bizottságának elnöke, Dr. Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Dr. Tóth Ádám a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, Dr. Szép Tibor a Magyar Közigazgatási Társaság elnöke és Dr. Sárközy Tamás a Magyar Jogász Egylet elnöke.

 

[18] Jöttek ám az ötletek szinte számolatlanul, mit is kellene csinálni/tenni a képen látható személy beazonosíthatósága érdekében: kérjünk fel magánnyomozókat; tegyük fel a világhálóra; küldjük meg az FBI, illetve a CIA-nak; futtassuk át a magyar arcfelismerő programon stb. A leghasználhatóbb javaslat azonban - szigorúan magánemberként - egy ismeretlen informátortól érkezett: tekintettel, hogy az elmúlt négy évben a MKK/MKT által adományozott Díjat szinte kizárólag funkcionáló, avagy funkcionált jegyzők vehették át, az azonosítás végett talán meg kellene keresni a jegyzői egyletet, illetve a köztisztviselők és főköztisztviselők szakmai egyesületeinek szövetségét. E javaslatot tettek követték: először az interneten próbáltunk közelebb férkőzni az említett szervezetekhez, nem sikerült, ilyen elnevezéssel egyik sem volt fellelhető. Azonban találtunk hasonló elnevezésűeket: Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ), illetve Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége (KÖZSZÖV). Honlap hiányában az interneten olvasható – általuk hirdetett – címek és telefonszámok (2100 Gödöllő, Szabadság tér 7. 06/30- 280-74-27) segítségével próbáltuk a kapcsolatot velük felvenni. Ez a vállalkozás is sikertelennek bizonyult: a megadott telefonszámon nem ismerték és így kapcsolni sem tudták őket, a levelek viszont „címzett ismeretlen” kézbesítői utalással érkeztek vissza. Többszörös kudarcot követően tudtuk csak meg, miszerint az adott címen székelő szervezet egyik képviselője már többször jelezte levélben, telefonon és a személyes találkozás alkalmával is az elnök úrnak, (mármint az előbb említett szervezetek elnökének, FJ) hogy intézkedjen a székhelyváltozás bejelentéséről és a helyes székhely feltüntetéséről a honlapon, ez azonban sajnos nem történt meg. Egy ideig még továbbításra kerültek a címre érkezett levelek Tóth János elnök úr (Komárom város aljegyzője) munkahelyére, de mivel elnök úr mind a mai napig nem, tett eleget sem jogszabályi kötelezettségének, sem a felé intézett kérésnek, azóta az érkező leveleket nem vesszük át és nem is továbbítjuk. (Hm, csattantam fel magamban! E két szervezet is megérdemelne egy oknyomozó tanulmány! Remélem lesz hozzá időm és energiám.) Majd az említett személyt is megkerestük levélben, azonban nem tanúsított hajlandóságot a képen látható személy agnoszkálására. Helyette csavaros észjárással megfogalmazott sajátos választ küldött: tisztelettel kérem Önöket jogszabályhely megjelölésére, amely alapján az Önök kérdésére hivatalosan válaszolnom kellene.

 

[19] Aztán egy epés megjegyzést is kaptunk, nagyjából olyan értelmezhetőség mellett, miszerint minek kell e téren kötözködve kicsinyeskedni (finnyáskodni) inkább örülni kellene, hogy az e területen dolgozó szakemberek is hozzájuthatnak egy rangos szakmai kitüntetéshez. Azaz: az illető … nehezen tudná elképzelni, hogy az élelmiszeripari hivatásrendek (cukrász, pék, hentes, szakács, molnár, zöldség- és gyümölcs feldolgozó) által alapított díj esetén bárkinek is ellenérzése lenne. Biztosan igaza lehet a gondolat felvetőjének, de esetünkben itt és most nem ellenérzésről, hanem durva jogsértésről, etikátlan és nem tisztességes eljárásról van szó! És nem akárkik – hanem a szakma hivatásrendjeit képviselő legmagasabb szintű és rangú személyeinek az – eljárásában. És ez már nem semmi, ennek nyilvános szóvá tétele pedig nem ellenérzés, mint sokkal inkább jogkövető állampolgári kötelesség!

 

[20] Persze ahhoz is „pofa” kell, no meg nagy fokú tiszteletlenség, hogy valaki egy minden nyilvánosság elől elzárt Testület ülésére névtelenül „beosonjon” majd az üres ülőhely előtti asztalrészre kitett kitüntetést kézbe vegye, és azt átadja a MKK/MKT nevében egy őt nem ismerő általa pedig nem ismert személynek. Igaz, mindez a nagyméltóságú Testületet is minősíti: adatot nem szolgáltat, viszont bárki részt vehet a díjazottak kiválasztásáról szóló döntés meghozatalában, majd pedig a Díj ünnepélyes átadásában! Ez azonban már a nonszensz kategória körébe sorolható farizeuság.

 

(az írás folytatása)

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 188
a héten: a héten: 859
a hónapban: a hónapban: 2971
összesenösszesen433771
az oldalt jelenleg nézik: 3