Fogarasi József

Párbeszéd: végre – talán – a másikra, és mondandójára is odafigyelve!?

2020. február 04. kedd

 

… az eredményért külön-külön is

tenni, harcolni kell …

még, ha azonos oldalon is állunk!

 

I.

 

Kezdésként, ezúton is szeretném megköszönni a 2019. október 14. napján kelt (2019. október 16-án postára adott, a Polgármesteri Hivatal által október 21-én átvett) levelemre, polgármesterként adott - 2019. október 28. és november 19. keltezést viselő - válaszait, valamint azok tartalmát. Őszintén megvallva nem számoltam a válaszadással. Arra pedig, hogy a válasz – az október 13-i önkormányzati választásokat követően – október 28-án megíródik és már október 29-én postai feladást nyer, legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni.

 

E kerületben az elmúlt kettő önkormányzati ciklus során nem volt gyakorlat a polgármesternek írott levelek gyors megválaszolása. És még a válasz elmaradása sem ment ritkaságszámba. Az utóbb említett esetben a válasz sürgetése, avagy reklamálása pedig felesleges időpocsékolásnak számított. Ilyen előzményeken „öregedve”, továbbá ismerve a hírt, miszerint a Polgármesteri Hivatalból a korábbi „közszolgák” pánikszerűen távoztak, nem csoda, hogy a válasz megérkezésének ténylegességéhez nem sok reményt fűztem.

 

Ellenben, az október 28. keltezésű válaszlevél 2019. november 2-ai felbontásakor egy igazi és nem várt meglepetéssel szembesültem: nem csupán a levél fejrésze utalt a polgármester személyességére, hanem az aláírás is, méghozzá saját-kezűen. Bevallom, jól esett e „kivételezettség”. Persze azonnal hozzáteszem: egyáltalán nem biztos, hogy a polgármesterrel szemben elvárható, reális igényként lenne támasztható az esetemben alkalmazott megoldás. Annyi azonban – minden esetben – feltétlenül elvárható egy közfunkciót betöltő személytől, hogy a levélírónak küldött válaszból egyértelműen kiderüljön: a válasz mely keltezésű levélére íródott; a válasz tartalma a levélíró által címzett, közfunkciót betöltő személy nevében, tudomásával született, avagy a hatáskör(gyakorlás)-átruházás intézménye normatív szabályai szerinti eljárásban, de nélküle. Ez utóbbi esetben viszont követelmény (lenne) – olvasható módon – az átruházott jogkör gyakorlásával feljogosított és eljáró személy nevének, funkciójának (beosztásának) nyomtatott formátumú feltüntetése. Mindezzel szemben, a válaszlevelet aláíró polgármester neve feletti olvashatatlan kézjegy, avagy csupán a ténylegesen aláíró személy szignója, az odabiggyesztett „h” betű alkalmazásával, szakmailag és emberileg is elfogadhatatlan megoldás, tisztességesnek pedig aligha nevezhető!

 

A fentieket illetően, ugyan nem szorulunk mintákra, avagy ilyenek követésére, mégis megemlítem egyik olyan esetemet, amelynek megoldási módja esetleg – a virtusban szenvedő magyar gyakorlat számára is – megfontolható lehetne. A 2010-es Washingtoni „látogatásomat” megelőzően egy „üggyel” összefüggésben levelet írtam az USA akkori elnökének. Levelemre – nem meglepő módon – rövid időn belül válasz érkezett. E válaszlevél magán viselte a hivatalos elnöki fejrészt, aláírás gyanánt pedig az elnök saját-kezű aláírásaként annak kalibrált bélyegzőlenyomatát. Tartalma pedig – visszacsatolásként – világosan utalt az általam írt levél keltezési dátumára (hangsúlyoznám: nem a levelem odaérkezési idejére, hiszen ezzel az információval nem tudok mit kezdeni, e tény ugyanis általam ellenőrizhetetlen, egyébként meg teljesen lényegtelen!). Említett kivitelezési módnak a levélíró felé, így mégiscsak volt egy sajátos üzenete: a válasz ugyan nem a címzettől származik, de annak tartalmáért viselt személyes felelőssége tagadhatatlan.

 

A magyar Államelnök levelezési gyakorlata nem igazodik e megoldási „eleganciához”. Az általa betöltött tisztség magasságáig ugyanis az egyszerű, uniós polgárságú levélíró el sem juthat. Nagy valószínűséggel – a hatalmas levéláradat okozta időhiánya miatt – a neki címzett levelek többségéről információval sem rendelkezik, azok jelentős hányada pedig el sem jut hozzá, aminek következtében tartalmukról tudomással sem bírhat. Imigyen a válasz, illetve annak tartalmáért viselt személyes, funkcionális felelőssége még kérdésként sem vetődhet fel!? Mindennek firtatása, talán jogszerű sem lenne, hiszen a válasz is „csupán” az elnöki hivatal főigazgatójától származik, aki vagy utal, vagy nem a tényre, miszerint a levél címzettje az elnök úr volt, de a válasz tartalmának meghatározója már a főigazgató. Adódik mindjárt a kérdés: rendjén van ez? Aligha. Hiszen az Alaptörvény a köztársasági elnök személyes, átruházhatatlan jogkörébe utalja az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés jogát és kötelességét. Vajon az e kérdéskörbe sorolható levelekről, azok tartalmáról – az előbbiekben említett és követett gyakorlat mellett – az elnök úr hogyan szerez/het tudomást? Mellesleg, a főigazgató válaszlevele egyébként sem (igen) szokott utalást tartalmazni arra nézve, miszerint a válasz – esetleg, véletlenül – a köztársasági elnök úr nevében, netalántán tudomásával íródott? E „felelőtlenség” kérdését feszegetve mindezt a problémát vajon miért is nem vetik fel a hatalomért, annak megszerzésért „izzadó” pártok? Talán, mert hatalomra kerülésük esetén e kényes kérdés megválaszolása már nekik sem lenne fontos (avagy nekik is rém kínos lenne)? Nem feladatom e témakör tanulmánnyá dagasztása, mindezt e jelen levél tartalmi keretei amúgy sem tennék lehetővé.

 

Ennyi kitérő után viszont térjünk vissza jelen levelünk első és kiemelten fontos témájához. A fentiektől függetlenül a tény azonban továbbra is tény marad: a korábbi ciklusok polgármestere nem tekintette szívügyének, de kötelességének sem a hozzá íródott levelek személyes körbe vonását, elolvasását, hát még megválaszolásukat. Még csak azt sem követelte meg, hogy a neki címzett levelekre a válaszadás a nevében, illetve reá hivatkozással íródjanak, e levelek személyes, saját-kezű aláírásától pedig egyenesen óvakodott, de inkább távol tartotta tőlük magát. A „jótéteményekről” és az ünnepi jókívánságokról szóló értesítések kivételével! Esetükben ugyanis a polgármesteri aláírás kézjegye nyomdai úton került felvitelre. Azon megoldás (követelmény) sem emelkedett gyakorlati szintre, miszerint a polgármesternek írt levelekre adott válaszok legalább a polgármester személyes aláírását helyettesítő aláírás-bélyegző lenyomattal legyenek ellátva. A válaszok – a polgármesternek írt levél tényének meghivatkozása mellőzésével – legtöbbször a Polgármesteri Hivatal valamelyik szervezeti egysége nevében, felületes tartalommal kiviteleződtek.

 

Summa summarum szögezzük le: alkotmányos és állampolgári közérdek fűződik ahhoz, hogy a polgármesterhez írott levelek a polgármesterhez eljutva tudomására jussanak. Elolvasásuk ellenben már a polgármester jogi és erkölcsi felelőssége kérdéskörébe tartozik. Megválaszolásuk és aláírásuk kivitelezési gyakorlatának kialakítása a polgármester kiadmányozási jogkörébe tartozó kérdés, amelynek - normatív kialakítását követően - megismerésének lehetősége végett nyilvános (honlapi) közzététellel tehet(ne) eleget. De azt se feledjük: a levélírónak a válaszhoz - az érkeztetést követően legkésőbb a 30. napon történő postára adással - alanyi joga van!

 

II.

 

A válaszlevél olvasása során - a levél számozás nélküli második oldalára érve - kezdeti lelkesedésem, elégedettségi mosolyom, az elégedettség érzésének lelket melengető belső kisugárzásának hőfoka azonban - egyszer csak - hirtelen előjelet váltott. A lelkesedés eltűnt, a mosoly az arcomra fagyott, a jóleső bizsergető érzést pedig - nem várt módon - a hideglelés váltotta fel. Mindez vajon miért, minek a következményeként állhatott elő, sorakoztak bennem a megválaszolásra váró kérdések? Én viszont csak álltam döbbentem, magam előtt, kezemben tartva a válaszlevelet. E mélységből lassan emelkedve, majd ismét magamhoz térve először a válaszlevéli aláírást vettem - de most már tüzetesebben - ismét szemügyre. Semmi kétség, a polgármesteri aláírás saját-kezű és eredetinek tűnik, erősítettem meg korábbi megállapításomat, kellő bizonyossággal. Ez esetben viszont mi okozhatja a problémát, mitől e pálfordulás? Hát persze, csaptam a homlokomra képletesen, a válaszlevél tartalma, annak hiányossága, valamint stílusa, ami nem fér össze a levelet aláíró személy – általam ismert – egyéniségével! E felismerést követően, kissé megnyugodva, de még mindig indulatosan fogtam hozzá kifogásaim számbavételéhez.

 

A válaszlevél, esetleg csupán - a 2019. október 14. napján kelt levelemben foglaltakra történő felületes, előzetes - tájékoztatás lenne?! Legalábbis ennyi kiderül a válaszlevél egyszavas tárgymegjelöléséből. Csakhogy észrevételeimet a fentebb említett levelemben kettő, kellően tagolt – közérdeklődésre számot tartó, illetve az érintett Társasház „helyi” tulajdonosi/lakó/közössége számára érdeklődéssel bíró – témakörbe foglalva, részleteztem és küldtem meg az újonnan megválasztott Polgármester Úrnak! A kezemben tartott és végigolvasott 2019. október 28. keltezésű válaszlevél azonban csupán az utóbbi körbe tartozó problémafelvetéseimre igyekezett egyfajta választ adni. Méghozzá a korábbi önkormányzat és hivatali vezetés részéről kialakított, a gyakorlatban pedig – sajnos, eléggé el nem ítélhetően – ezek szerint még követett, a bejelentő polgárt leiskolázó stílusban megfogalmazott, egyszerű bővített, tőmondatokba rendezett, a konkrét tényeket azonban nélkülöző módon. Mellőzve e sajátságos válaszadás - esetlegesen létező - valós indokát, magyarázatát. A levél a régi mintákat követve ugyancsak sablonosan zárul: „Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét!” No, komment, fújtam fel magam, a csillagos égig! A csípőből történő azonnali választüzelésről az - általam megfogalmazott kérdéseket hozzám eljuttató - ismeretségi, baráti kör tagjai azonban lebeszéltek: száz nap mindenkinek dukál, hát még annak, akit az állami költségvetésből finanszírozott, a közösség szolgálatára rendelt hivatalnokok cserben hagytak!?

 

Jól tettem, amikor hallgattam rájuk! Ugyanis - 2019. november 19-i keltezéssel (november 21. postára adással) - november 27-én újabb válaszlevelet vehettem kézbe. E lakonikus rövidséggel megírt válaszlevél valamelyest oldotta mérgemet. Első, bevezető mondata pedig enyhítette - a fentiekben említett talányomat és - jogos hiányérzetemet: „A 2019. október 14-én kelt és 2019. október 22-én érkezett adatigénylésének első három pontjával kapcsolatosan az alábbiakról tájékoztatom:”. Persze az elegáns és szakszerűen korszerű megoldás az lett volna, amennyiben az első válaszlevél utalást tartalmaz egy későbbi időpontban várható - a felvetett problémakör első részére választ adó - második levél érkezésére. Talán, majd legközelebb!?

 

III.

 

A közérdeklődés alapján megfogalmazott – azonos témakörökbe rendezett – kérdéseimre a polgármestertől kapott válaszokkal összefüggő reflexiók

 

1.                   Közérdekű kérdéseim sorát az október 13. önkormányzati választás folyamatát kísérő, a regnáló kormánypárti polgármesterek egy-egy hirdetőoszlopot elfoglaló, hatalmas, ember nagyságúnál nagyobb, éppen ezért a járókelőkben visszatetszést, sokukban félelmet és riadalmat keltő mellképeivel, illetve a minden szabad helyet elárasztó mozgó és rögzített felületű plakáterdővel összefüggő témakörrel nyitottam.

 

- A feltett kérdés lényege: mindez mekkora összeget képviselt és kinek a költségvetését terhelte?

 

A válasz sem volt hosszabb terjedelmű. Lakonikus – a problémától szabadulni akaró – tömörsége azonban elgondolkodtatott:

 

             - A kapott válasz lényege: „A választási plakátok elkészítését és kihelyezését nem ….. Önkormányzata finanszírozta, ezért annak költségeiről Hivatalunk nem rendelkezik információval.”

 

Vajon mi, ….. városi polgárok, akik a változásra szavazva a változtatást ki is eszközölték, megelégedhetünk-e a kapott válasz ilyenkénti tartalmával: költségeiről Hivatalunk nem rendelkezik információval? Avagy e kérdéskörben, választott önkormányzatunkat - élén az új polgármesterünkkel - további aktív és érdemi cselekvésre kell(ene) ösztökélnünk? Gondolván arra, hogy ez a borzalmas és gyűlöletet keltő, embertelen és rendkívüli összegeket felemészt(ő)ett kampányhadjárat, bármely okból, akármikor, de legkésőbb a következő általános önkormányzati választáskor ismét előjöhet és megismétlődhet. Hogy minderre – amennyiben a történteket elítéljük – többé ne kerülhessen sor, cselekvésre és tettekre van (lenne) szükség, az elért eredményt pedig - a tanulságok megfogalmazása mellett - ….. város nyilvánossága elé kell(ene) tárni! Az új önkormányzati vezetésnek feladatként (tán) fel kellene mérnie – hiszen e körben a tények ma még közismertek és rekonstruálhatók – ….. város közigazgatási területén hol, milyen méretű, anyagú, és darabszámú plakátok, információhordozók kerültek kihelyezésre, felállításra, illetve a polgárok levélládáiban elfogadhatatlan mennyiségben terítésre. Ezen információk birtokában az említett kampányeszközök összegszerűsége nagyságrendileg, már (kisebb, + - tévedés mellett) megsaccolható lenne, a mindezekből levonható következtetések pedig kézzelfoghatóvá, ésszel is értelmezhetővé vál(hat)nának. Hatásuk pedig biztos, hogy cselekvésre késztető megdöbbenést és értelmes elgondolkodást eredményezne, hiszen milliárdokról van szó! E tények ismeretében aztán már útjára lenne indítható egy (a korábbi Fővárosi Önkormányzatot, főpolgármestert, de akár a Kormányt is „tetemre hívó”) közérdekű feltáró (számonkérési) folyamat: ki, milyen felhatalmazás birtokában és mely költségvetési tétel terhére döntött e temérdek összegű pénzeszköz folyósításáról? Természetesen a folyamat végén (szokták volt mondani: benne van a pakliban) még az is kiderülhet, hogy mindezt az összeget szigorúan vett magánemberek, szigorúan vett magánvagyonukból finanszírozták!? Mindaddig azonban, míg e „magánmineműségre” fény nem derül, a megsaccolt nagyságrendű összeggel lehet(ne) a főváros, a kerület- javára város- politizálni. Például: ezen összeget a kerületen belül, mi mindenre, értelmes(ebb) célokra is lehetett volna (visszafizetésük esetén lehetne) felhasználni, elkölteni; mi mindent lehetett volna ebből finanszírozni stb.?

 

Az előbbiekben említett közérdekű „oknyomozás” lefolytatása mellett azonban legalább ilyen fontos feladat (lenne) a már megtörténtek megismétlődhetőségét megakadályozó cselekvési feladatterv kidolgozása, „közkinccsé” tétele, majd megvalósítása. Jó néhány - önkormányzati jogterületre szakosodott - kreatív szakember tettre készen vár e témakörön belül a cselekvés lehetőségére. Jelen önkormányzati vezetés összefogva a határos, új felállású és szellemiségű további négy kerületi önkormányzattal, bevonva a közös gondolkodás és cselekvés folyamatába a fővárosi önkormányzatot is óriási és látványos, a lakosságot is magával ragadó eredményeket érhetne el, már rövid időtávon belül is! Helyi népszavazással, de akár egy helyben indítandó lokális jellegű „nemzeti-konzultáció” útján pedig már kellő súlyú felhatalmazást is lehetne szerezni a nem kívánt „plakáterdő” normatív úton történő jövőbeni kiiktatásához. A turisták ezreit idecsalogató, vonzó váráskép megvédése, megóvása végett még az elhelyezhető plakátok mérete, felületének nagysága, az e célt is szolgáló hirdetőoszlopok egymást követő távolságának meghatározása; az egy utcahosszon létesíthető darabszámuk maximálása; a házak falain (a tűzfalat is beleértve) történő elhelyezésük megtiltása; a plakátok mérettől és más tulajdonságoktól függő helybeli megadóztatása; a helyi építési szabályzat felülvizsgálata stb., mint lehetséges eszközök, mind-mind a rendelkezésre állnak. Csupán elhatározás kérdése, élünk-e velük, avagy másként fogalmazva, akarunk-e élni velük, a nehezen kiharcolt változások megtartására, stabilizálására is gondolva?

 

Tisztelt kerületi önkormányzati vezetés: a fentebb említett kérdésekben – a részemre eljuttatott válasz mellett – tessenek mihamarabb, világos és érthető módon, a helyi nyilvánosság előtt is, SZÍNT VALLANI! Persze azért csak óvatosan bánjunk a virtusi lendülettel, hiszen valamennyi meghirdetett elhatározásunk gyakorlati megvalósításának eredményével, sikertelenségével nem csupán önmagunk szembesülhetünk, de akár mások is szembesíthetnek vele minket! De hát ilyen a politika, no és a hatalom, amennyiben demokrácia is van bennük!

 

2.                   A levelemben nevesített második kérdéskör a helyi, a kerületi újság, az ….. város című, havonként megjelenő folyóirat mibe-kerülésének költségösszegét firtatta. E kérdés problémaként történt nevesítése azonban nem a gonosz-véletlen műve volt. Hiszen e folyóirat - amely egyébként akár a kerületi-, önkormányzati- várospolitika; a kerületi művelődés, kultúra, művészet, sport, szabadidő, kikapcsolódás, közélet stb. értelmes szócsöve is lehetett volna - az elmúlt évek során strukturális átgondolatlansága, célkitűzés-nélkülisége, tartalmi színvonaltalansága miatt, a szemünk láttára zuhant egy addig soha nem látott mélységbe. És bár a zuhanás megállítható lett volna, hozzá, segítő kezet mégsem nyújtott senki. E jelenség okán – biznisz, közömbösség, félelem, káröröm, féltékenység? – még most sem késő elgondolkodni!? A korábbi Polgármester úr kielégíthetetlen exhibicionizmusának romboló hatására történt figyelemfelhívásaim sajnos – rendre válasz nélküli – süket fülekre találtak. Minek következtében a folyóirat egyetlen, jól látható és ellenőrizhető „stabilitási pontját” - az önkormányzati választásokig bezáróan - a korábbi polgármestert (ha kell, ha nem módon) megörökítő - számonként „kötelezően előírt” és megjelenített - 5-8 db stílustalan fotóképmása képezte.

 

Sajnos - utólag, visszatekintve - azt kell, hogy mondjam, az általam feltett kérdés megfogalmazásában sem pontos, sem precíz nem volt, így a kapott válasz sem lehetett kifogástalan.

 

                - A feltett kérdés lényege: A havonta megjelenő …..város című folyóirat, havonta mennyibe került a kerület adófizető polgárainak?”

 

             - A kapott válasz lényege: A 42.000 példányszámban megjelent havi folyóirat nyomdai kivitelezésének költsége 2018. márciusi lapszámtól kezdődően, lapszámonként bruttó 4.000.500-Ft, míg terjesztése a 2019. évben alkalmanként, bruttó 755.650 Ft összeget tett ki.

 

Annak idején, a kérdés „összehozásában” közreműködött személyek ma már arra is kíváncsiak, vajon a fenti kiadási összegsor - az elmúlt kettő (2010-2019. terjedő) önkormányzati ciklusra fókuszálva - évenként külön-külön bontásba rendezett kimutatása árulkodna-e bármiről, illetve alkalmasnak mutatkozna-e bárminemű, a jövőnek szóló következtetés megfogalmazására? Továbbá, e kiadási összegek vajon az önkormányzati költségvetés mely címen megnevezett rovatában kerültek előirányzásra, illetve a „folyóirat” megjelentetésével, folyamatos kiadásával volt-e a kerületi önkormányzatnak valamilyen stabil és határozott célja, igenlő válasz esetén mindez megvalósult-e, a megvalósulásról készültek-e egy-egy időszakot összegző, értékelő „tanulmányok”, s azok milyen összetételű személyi kör számára váltak hozzáférhetővé, megismerhetővé?

 

Mivel a fentiekben nevesített kérdésekre adandó válaszra – tartalmának közérdekűség-irányultsága miatt – ma már – nem kizárólag csak e levél írója, hanem – minden valószínűség szerint a kerület lakossága is kíváncsi vevő lenne, ezért javaslom, hogy e válaszok a kérdést feltevő személyes adatainak mellőzésével - megfelelő gondolati, kerületpolitikai magyarázattal ellátva - az ….. Újság hasábjain is kerüljenek közzétételre. Ugyanakkor, a kerület (választó)polgárai részéről igény, elvárás mutatkozik a folyóirat sorsával, belső struktúrájának átalakításával, a hogyan tovább kerület kérdésével foglalkozó - egyértelmű jövőképet is magában foglaló - tulajdonosi, szerkesztő bizottsági álláspont megismerhetősége (publikálása) iránt is. Többek között: a továbbiakban (is) szükség van e kerületi havilap megjelentetésére és finanszírozására, avagy az önkormányzati vezetés - elképzeléseinek bemutatása, annak cselekvésre serkentő részletezése, a választópolgárokkal folytatandó értelmes és érdemi párbeszéd céljából - egy új kerületi sajtóorgánum megteremtését tekinti kívánatosnak? Az idő sürget, hiszen szinte azonnal hozzá kellene kezdeni a korábbi időszak önkormányzata, városvezetése, közszereplői által hátrahagyott, a kerület lakosságába oltott „demagóg” gondolat- és tevékenységörökség lebontásához, majd felszámolásához. Illetve az öröklöttet felváltó, új, a lakosságot jobban szolgáló kerületi önkormányzati politika és szakmai törekvések (önkormányzati program) felvázolásához, részleteinek érthető kibontásához, a megvalósításukra ösztönző, mozgósításhoz (a következő kormányzati és önkormányzati ciklus helybeli megnyerése feltételeinek megalapozásához). Az álom, szép, de a munka sem kevés!

 

Aztán – ha már amúgy is túl vagyunk azon a bizonyos 100 napos türelmi időn – saját „demagógiáink” tartalmáról is szólni, mondani kellene valamit, azokról a szlogentőmondat tömörséggel megfogalmazott jelszavakról van szó, amelyeket az új vezetés saját választási kampánya során hívott életre, tett közzé, majd „csaliként” vetette azt a választói köznép közé. Álláspontom szerint, mindkét említett cél megvalósítására alkalmas lenne az átstrukturált ….. Újság, amennyiben a folyóirat-tulajdonosnak sikerülne olyan szerkesztőgárdát verbuválnia, amely képes garantálni a lap szakmai stabilitását, az újságírással szemben támasztott szellemi és etikai minőség folyamatos szinten tartását.

 

De visszatérve az előbbiekre, nézzük meg, melyek és milyenek is ezek a fentebb említett „saját demagógiáink”? Talán nem haszontalan cselekedet egy-kettőjükre legalább szempillantásnyi időt pocsékolni. E téren kifejtett „erőlködésünk” minden másodpercében a további lépés megtételéhez szükséges serkentő erőt a nemrégen lezajlott győri időközi polgármester választás eredményének és következményének – minden valószínűséggel: a személyre szabottan működő (ezért szégyenkezésre okot adó) jogalkotásunk következő lehetséges-legújabb, a polgármesteri orvoslás akadályát elhárító bűvészkedés eredményeként előálló, de inkább megszülető gyöngyszemcsoda – lehetséges tanulsága adja és biztosítsa (számunkra). Mindeközben ne dőljünk be a magunk készítette délibábos hiedelmeknek se: a választópolgár egy-egy politikus, képviselő, polgármester, nyilvánosságra került/hozott erkölcsi, keresztényi „romlottsága”, egyéni züllöttsége képével nem feltétlenül azonosítja a kormány, avagy a jobboldal egészét. És szemellenzős vakok se legyünk: a Kormányzó oldalnak – néha? – azért vannak (lehetnek) pozitív előjelű eredményei is!?

 

Az említettekről történő meggyőződés, továbbá az alább következő gondolatokhoz kapcsolódó lakossági vélekedés alaposabb megismerése kedvéért érdemes - néha - mátyási álruhát öltve, a „nép” között elvegyülve, a kerület utcáin, terein rövidebb-hosszabb időtartamú sétát tenni, a spontán szembejövőkkel pedig keresetlen módú eszmecserébe bocsátkozni.

 

Mindennek ellenére – hogy bár (talán) könnyebb a „nép” között álruhában settenkedve néhány párt- vagy/és színszimpátiától független, valós és életszagú véleményhez, információhoz jutni – az emberek ma már (e kerületben is) jelentős számban kertelés nélkül (is) megfogalmazzák véleményüket, ide és odaértendően is. Mindezt a kerületi önkormányzati választás eredményei is igazolják: „… elég volt az eddigi kerületi filozófiából, ideológiából, demagógiából és látszattevékenységből.” E városkerület választópolgárai - nem kis többséggel - ki merték mondania a népmeséből ismert állítmányt: A KIRÁLY MEZTELEN! És e felismerés jegyében cselekedtek. Az ismert eredménnyel a kerület választópolgárai megadták a felhatalmazást az új eredmények produkálásához! Most már a városkerület vezetésén, az új személyek új elgondolás szerinti tettein a sor.

 

De senki ne üljön a babérján és higgye túl sokáig, hogy az új, egyesült-konglomerátum egyes részegységei által megalkotott és hangossá tett jelszavak gerjesztette oldalvízen, evezés nélkül is lehet messzire jutni. E kerületben élve, lakva, sétálva és beszélgetve a másikkal - a győzelmi mámor okozta bódultságból kikecmeregve - előbb-utóbb (de inkább előbb) muszáj lesz szembesülnünk a valós tényekkel (is). Az emberek többsége nem tud mit kezdeni a mára zöld színbe bugyolált és zöldre süttetett (van ilyen?), üzenetét tekintve azonban alig különböző, másik oldalbeli - demagógértékű - „testvéreitől”. Ugyan hangozhat szépen, s fülünknek akár zenei gyógyírként is szolgálhatnak a kampányban sokat hallott frázisok: sokak Magyarországa; Budapest legyen mindenkié; Budapest legyen zöld, szabad és akármi …,de a kerület jelentős-számú lakossága nem feltétlenül osztja e vélekedési szlogent, illetve eredményétől függően, másként vélekedik róluk. Felőlük, az ország lehet sokaké, Budapest meg mindenkié, de a kerület elsősorban az övüké legyen; azoké, akik e „kicsike” területen élnek, laknak, dolgoznak, szórakoznak, pihennek, ügyet intéznek stb., akik ezért a kerületért anyagi, fizikai, erkölcsi „áldozatot” hozn(t)ak. Őértük tegyen, alkosson valami maradandót, szerethetőt és „élvezhetőt” az új önkormányzat politikai-, szakmai-, emberi vezetése. A kerület az új önkormányzati vezetés által ne barnáról pirosra, majd zöldre legyen átmázolva, hiszen, mint tudjuk és tapasztaltuk, a színek érzékenyek, és könnyen változhatnak (átfesthetők) bármi ideológia hatására, melynek eredményeként még a kaméleon is legitimmé tehető. E kerület bár legyen színes, de e színek szolgáljanak, mintsem uralkodjanak, ezért, amennyiben szükséges egy új jelszó kreálása az esetben harsogjuk együtt: e kerület legyen élhető, lakható, lakói, vendégei számára pedig szerethető. (Ettől még lehet Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké!? Tudom, ez egy másik hullámhossz, de ez is jól hangzik.)

 

Azaz, a kerületből ne kelljen elmenekülni, egy-egy „mindenki” által megrendezett, hasznát „mindenki” által lefölözött, eredményét „mindenki” által kisajátított, rendezvényi fényét „bárki” által lekapcsolható esemény miatt, amelynek járulékos mellékterméke, a „dicsőséges szeméthegy” eltakarítása, már csupán az „itteniek” hazafias feladatként vállalt kötelességét, költségei pedig az „itteniek” büszkén és elégedetten viselt terhét képezi. Nevezetesen, a beazonosíthatóság kedvéért – fontossági sorrend és minőségi érték nélkül – említve néhány ilyen eseményt: Nemzeti Vágta; Red Bull-napok a Duna felett; kilométereket, centiket futók-, kerékpározok-, gyalogosok-, sátorozók-, száguldó autók-, retró (Trabant, bogárhátú, széteső és roncs) autók-, meleg-felvonulás-, vásárok stb. napja; külföldi vagy hazai diktátorok érkezése napja; bátor magyar huszárok dicső felvonulásának menete (ahol a dicső ló-termék eltakarításáról nem maguk a dicső huszárok gondoskodnak, de nem is a vonulás rendezettségét és biztonságát felvigyázó megkülönböztető jelzést használó autók, ők ezt kerekei segítségével csupán továbbterítik, segítve ezzel a dicső zöld természet önmegtisztító/tisztuló körmozgását).

 

Szimbolikusan szólva, spóroljunk a zöld-színű festékanyaggal, pocsékolása helyett inkább cselekedjünk és gondoskodjunk, többek között a BKK- buszok gyors cseréjéről; a maguk után fekete felhőt kipufogó, lerobbant minőségű városnéző emeletes omnibuszok kitiltásáról; a természet által le nem bontható termékek árusításának beszüntetéséről, eldobálóinak megbüntetéséről; a kötelességüket nem teljesítő kutyatartók megrendszabályozásáról; a minden problémát megoldó dugódíj széruma helyett, a „keresztényi” közlekedési és parkolási kultúra és morál elveinek emberi tettekbe történő befecskendezéséről stb. Nem sorolom tovább a megoldásra váró feladatokat, hiszen tudjuk, ezek - a „győzelmet” követő, színtiszta zöld-csőlátás elterjedésével és általánossá válásával - mind-mind, szinte önmaguktól (majd) megoldódnak. Még kész szerencse, hogy legalább az uniós látásmód fontosságára; elsődleges, objektív, kampányszínektől független szükségességére az Ön figyelmét nem kell felhívni!

 

A turistaként - tíz-tizenöt éve - rendszeres időközönként idelátogató barátaim, ismerőseim, rokonaim - akiktől senkinek nem kell félnie-tartania, mivel egyikük sem akar sem megbélyegzett migránsként, sem (legfőbbképp) önszántából (tartósan) itt ragadni, magát egészségügyünk és szociális gondoskodásunk gyógyító, jótékony kegyeibe helyezni, a közmunkások kegyelemkenyér-adagját csökkenteni - itt tartózkodásuk ideje alatt csupán féltékenységből vagy irigységből, de tesznek „elismerő” megjegyzéseket országunk, fővárosunk, kerületünk Kohéziós Alapból történt mérhetetlen fejlődése, gyarapodása láttán. Gyakori említéseik között szerepel, a gondosan bebalzsamozott és minden széltől-hótól vigyázott, változástól óvott, matuzsálemi kort megélő (túlélő) Ferihegyi „gyorsforgalmi” út műemléki védettsége (csupán a bédekkerekben írtak ellenőrzése céljából érdeklődnek e csoda történeti valósága felől: építése és forgalomba helyezése valóban megelőzte a nemzetközi repülőtér létrejöttét?).

 

Valamennyi utazásuk alkalmával, gyermeki örömmel konstatálják a repülőtér tömegközlekedési megoldásainak leleményességét, időtállóságát: sehol egy gyors-, vagy legalább gőzmozdony vontatta vasúti megálló; gondot, problémát, fejfájást okozó, fejtörő megfejtést igénylő metróaluljáró-labirintus. A Budapest főváros egészére kiterjedő e-jegyrendszer hiánya miatti jegyvásárlás ötletességét, apró-cseprő bosszúságait, türelmet igénylő emberi játékosságát, az idegen nyelveket beszélő és útba igazítást adó jegyellenőrök okozta csoportosulást, amely megnehezíti a tömegközlekedési eszközök utazók általi megközelíthetőségét, igénybevételét. Hangos örömováció-kitöréssel viszik a hírt világgá, miszerint Magyarországon az eddig volt összes főpolgármester - nemsokára - extra forintösszegű jutalomban és díszpolgári cím elismerésben részesülhet a Keleti pályaudvar peronjainak megközelítését megnehezítő, lehetetlenné tevő, kitartó és következetes makacsságukért, amelynek köszönhetően sem a 4-es metró megépülésekor, sem a Keleti pályaudvar felújításakor a kívánatos, a lakosság által hőn áhított mozgólépcsők – költségtakarékosság okán – nem épül(het)tek meg.

 

Ezzel szemben – de ezt már a kerület lakói, lakásbérlői mondják, melynek meghallásához még álruhára sincs szükség – a „bulinegyed” és az Airbrb körüli kezdeti (választásbeli időszak, 2019. október 13.) harsány harsogás és ígérgetés utáni mélységes csendnek, vajon mi lehet az oka? Megtörtént a „kiegyezés”, de kik között? E piaci, üzleti (nem biztos, hogy tisztességes) meggazdagodást eredményező, virágzó folyamat ismételt és lehetséges fellendülése miatt a tavaszias-nyári időszak közeledtével egyre nagyobb a félelem és rettegés, a „jótékony-hatásból” kimaradtak, kihagyottak oldalán. Terjedőben a jó vagy rossz hír is: felújítják a „bulinegyed” körül a Király utca és környéke, járhatatlan és balesetveszélyessé vált járdáinak burkolatát?

 

Ugyanakkor, a 100 napos „kegyelmi” idő elteltével - felkarolásuk céljából - ismét tárgysorozatba kellene/lehetne venni a kerület biztonságának javítása, „kényelmesebbé” tétele végett korábban felvetett, előterjesztett javaslatok megvalósíthatóságának kérdéseit is. Példaként említve néhányat, közülük! Csak azok a lakásingatlanok kaphassanak Airbrb működtetésére engedélyt, amelyek rendelkeznek működő és hitelesített önálló mellékvízmérővel (hiányában, „üzemzavara” esetén az említett szolgáltatásra kiadott engedély legyen visszavonható, vagy legalább felfüggeszthető). A kerület határain kihelyezett tájékoztató táblák hirdessék, miszerint a kerületben - teljes területét lefedve - térfigyelő kamerarendszer működik, 24 órás szolgálatban. E rendszerhez minél előbb csatlakoztatni kellene – a korábbi önkormányzati vezetés által megígérteknek megfelelően – a társasházak által felszereltetett, társasházi kapufigyelő alrendszereket is. Egységes, önkormányzati rendezést (szabályozást) igényel az un. szórólapok társasházakon belül történő kéretlen terjesztése miatt kialakult és folyamatosan fennálló, áldatlan állapot is. Jó lenne kitalálni valamit, majd működtetni, a kerületi társasházak közös képviselői feladatait ellátó személyek (kötelező) (tovább)képzését, továbbá az általuk kötelezően köttetendő felelősségbiztosítás kérdését illetően is. A korrupció – de legalább kerületen belüli méreteinek – visszaszorítása végett meg kellene fontolni egy, un. „átláthatósági nyilatkozatadás” bevezetéséről szóló szabály megalkotása, majd működtetése kérdéslehetőségét. (Az üzleti, piaci, vállalkozási tevékenységgel összefüggő pénzmozgásokat érintően a pénzeszköz átvételekor, illetve a kiutalás megtörténtét követő x napon belül az átvevőnek írásban kellene nyilatkoznia, miszerint az általa átvett anyagiakból valamilyen összeget kellet-e, avagy nem, visszafizetnie? Hogy mennyit, azt ezúttal – még – nem kellene firtatni.)

 

Persze a (közszolgálati, közigazgatási) Hivatali tevékenység és dokumentáció szakszerűsége terén is van/lenne még tennivaló/javítanivaló. Törvénysértő, minek következtében elfogadhatatlan az a fajta, kerületi lakosok, polgárok számára 2019. novemberi dátumozás mellett, ügyszám nélkül közzétett „Tájékoztató levél”, amelynek értelmében a 2020. évre szóló (gépjármű) várakozási hozzájárulás intézése során a befizetést igazoló eredeti csekkszelvényt csatolni kell. Idézem az eredeti szöveget: „A gyorsabb ügyintézés érdekében, amennyiben rendelkezésére áll, kérem, csatolja a befizetést igazoló eredeti csekkszelvényt (a másolat megőrzése mellett), vagy az átutalásról rendelkező igazolás másolatát.” Az ügyintézőnek feltett kérdéseim a következőképpen hangzottak, vajon mely jogszabály, melyik §-a írja elő ezt a kötelező csatolási műveletet, és az miért nincs a Tájékoztatólevél szövegében meghivatkozva? Közvetett módon miért hívja fel a Tájékoztató az ügyfelet az eredeti (becsatolt) befizetési csekkszelvényre nézve másolat készítésére és annak megőrzésére, holott e „fapados” másolat teljes értékű bizonyítóerővel amúgy nem rendelkezik? Továbbá, az átutalás esetében a Hivatal miért elégszik meg az átutalásról rendelkező igazolás csupán másolatának csatolásával? Sajnos, az ügyintézőtől választ a feltett kérdéseimre nem kaptam, mondván neki az a feladata, hogy az írásos útmutató szerint eljárjon, azaz át kell neki adnom a befizetést igazoló csekkszelvény eredetijét. Átadtam, de kértem, készítsen róla - számomra - egy másolatot, „kegyesen”, de megtette, majd kértem, hogy e másolatot hitelesítse, lássa el aláírásával, dátum bélyegzővel és a Hivatal pecsétlenyomatával, nem tette, mondván, hogy erre nincs jogosítványa. Megkérdeztem: mihez kezd a Hivatal a befizetési csekkszelvények eredetijeivel, hiszen számára e dokumentumok a befizetés tényének megismerését követően érdektelenné válnak, míg az ügyfél a befizetés tényét, vita esetén, hiteles okmány hiányában, érdemben aligha (legfeljebb csak hatalmas tortúra keretében) lesz képes hitelt érdemlően bizonyítani? Reménytelennek ítélve helyzetemet – a várakozókat feleslegesen nem feltartva – a „küzdőteret” letaglózva, elhagytam! A sorjázást nem folytatom tovább, legfeljebb az ….. Újság hasábjain, amennyiben lesz rá lehetőség …

 

                Az említett ….. Újság - értelmes - létezése esetén, a lap hasábjain a fentieken kívül más témák is körbejárhatók lennének. Például, miért nem népszerű és vonzó pálya a fiatalok körében a helyi önkormányzati közszolgálati/közigazgatási tevékenység, élén a jegyzői pozícióval? Mivel magyarázható, hogy egy politikai, hatalmi váltásra készülő, magát mozgalomból a fiatalok vállán nagy-nehezen pártminőséggé felküzdő szervezet megnyerve a választási versenyt hetek, hónapok elteltével sem képes egyes szakmai helyek betöltésére/vállalására megfelelő végzettséggel és lelkesedéssel bíró fiatal szakembereket megnyerni? Pedig kellő szakmai háttér nélkül – tartósan – eredményes politikát sem lehet folytatni, hát még elképzeléseket megvalósítani. Kész szerencse, hogy a „siker” országos méretűnél kisebbre sikeredett. Tanulság? A következő „sikerhez” az építkezést már most el kell(ene) kezdeni. Persze ehhez a követőkben azt is tudatosítani kellene, hogy a NÉPHEZ szólók mire is törekszenek? A mindent zöldre festünk, egyszerű, gyermekded együgyűsége (mondhatnám azt is demagógiája) nem elég értelmes és vonzó, hogy hirdetőit tömegek kövessék, mint ahogyan a „lehet más a politika” sem volt képes (jelenleg sem) mélyreható gyökereket eresztő, országos sikereket produkálni.

 

E kerületben is sokan írják és terjesztik a sikerhez vezető recepteket. Mindegyik lényege, a magával ragadó, megnyerő személyiség, mint megjelenő, látható, érezhető adottság, a fiatalkor ténye csupán biztosíték, amikor a „játék” élesedik, róla, hozzá kapcsolhatóan nem derül(het)nek ki disznóságok vagy turpisságok (azaz, kinek vaj van a fején, az még véletlenül se jelentkezzen e játékra, becsapva másokat). Az említett személyiségjegyen kívül más, ráaggatott jelzőre talán nincs is szüksége, hogy figyeljenek rá. Így a keresztyén, avagy keresztény (kinek mi tetszik) homlokbélyegből a keresztre utaló hivatkozás akár mellőzhető is. Meghatározott (labdarúgás, úszás, korcsolya stb.) sporttevékenység űzése sem elvárt követelmény és országos szintű sportbálvánnyá merevedett szimbólummá sem kell az illetőnek válnia (még véletlenül se ijedjenek meg, nem a felejthetetlen Dzsudzsák Balázsra, esetleg a Mackónadrágos hálóvédőre, Hosszú Katinkára, avagy a Liu testvérekre gondoltam). Persze a hölgyekre, az eddigiekhez képest érdemesebb lenne jobban, körültekintőbben odafigyelni, már csak azért is, mivel az országnak ez eddig női kormányfője, de még miniszterelnök-helyettese sem volt!? A férfidominancia fetisizálása miatt – önuralom hiányában – lehet, hogy ezután sem lesz!? És mi legyen a bejelentkező „régiekkel”, az elfáradtakkal, az elhasználódottakkal, avagy a kompromittálódottakkal, na és az erőszakosakkal, az eszelős küldetéstudattal rendelkezőkkel? Tőlük, fájó, könnyes és látványos búcsút kellene vennünk (mindörökre)! Eggyel, lehetne kivételt tenni? Talán, amennyiben Mózes szerepével megelégszik!

 

Minderre figyelemmel, kérem szíves tájékoztatásukat:

 

                - milyen döntés született az ….. Újság sorsát, jövőjét illetően;

            - amennyiben továbbra is kiadásra kerülhet, úgy az új önkormányzati vezetés milyen követendő, megvalósítandó célt tűzött elébe;

              - a mindezek felett „őrködő” tulajdonosi, illetve szerkesztőbizottság mikorra áll fel?

 

3.                   Harmadik közérdekű kérdésem a korábbi polgármester sátoros ünnepekhez kötötten gyakorolt egyéni játékos kedvteléséhez kapcsolódott.

 

- Kérdés: a volt polgármester exhibicionizmusát kielégítő (karácsonyi, új évi, húsvéti ünnepekre készíttetett) üdvözlőlapok és azok valamennyi kerületi lakás postaládájában történt elhelyezése költsége mekkora összeget képviselt és azt ki viselte?

 

- Válasz: ugyan részletező volt, de a kényesebb részét illetően - a régi, jól bevált és zsigeri módon alkalmazott csúsztatásos (polgárt lerázó) módszert követve - felerészben hiányosra sikeredett.

„A 39.000 db húsvéti lakossági képeslap nyomdai költsége (2019) bruttó 263.017 Ft;

a 39.000 db húsvéti lakossági képeslap terjesztési költsége (2019) bruttó 371.475 Ft;

 

a 39.300 db karácsonyi lakossági képeslap nyomdai költsége (2018) bruttó 219.608 Ft

a 39.000 db karácsonyi lakossági képeslap terjesztési költsége (2018) bruttó 371.475 Ft”

 

Kérdésem második felére: és e költségeket ki viselte? a korábbi Önkormányzati-Polgármesteri-Polgármester Hivatali hagyományokat követve, tehát választ nem kaptam. És ez nem is tűnt fel senkinek!

 

Mindezen tényekre figyelemmel közérdekű kérdésemet - az alábbiak szerinti kiterjesztés mellett - megismétlem! Kérem, hogy a részemre eljuttatott válasz – a kérdést feltevő nevesítése nélkül – az ….. Újság hasábjain is kerüljön közzétételre.

 

a)       a korábbi kettő önkormányzati ciklus (2010-2019) éveiben – éves bontásban – mekkora összeget képviselt a húsvéti lakossági képeslap, valamint a karácsonyi lakossági képeslap nyomdai, illetve terjesztési költsége;

b)       e költségeket eseményre külön-külön vetítve ki viselte?

 

(az írás folytatása)