Fogarasi József

A „haza bölcse” előtti nemzeti tisztelgés személyes megnyilvánulásaként

 

szakmai szégyenkezés

a „legmagasabb rangú” jogászszakmai elismerés

- a Deák Ferenc-díj (?) -

2019. évi átadása miatt

 

 

Magyarország Ügyészsége a honlapján (elmentve FJ.) - november 5-én - közzétett szűkszavú kommünikében* adott tájékoztatást a Deák Ferenc-díj (?) szokásostól - Deák Ferenc születése (október 17.) napjától időben - eltérő - a szakmai és a társadalmi nyilvánosság kizárásával - november 4-én történt átadásáról. A késedelmeskedés oka indokkal nem párosult. A jól értesültek szerint azonban a díjátadó-ünnepségnek meg kellett várnia a legfőbb ügyész november 4-i meg(újra)választása eseményét. Nem véletlenül, hiszen a Deák Ferenc-díj Testület (?) tagjaként az egyik legfőbb adományozó maga a legfőbb ügyész. Nélküle nincs ünnepi Testületi ülés és díjátadó ünnepség. Ráadásul - nem mellékesen - a testületi munka mozgatója, az ünnepi esemény szervező-előkészítője, maga a centralizált ügyészi szervezet; sőt, még az előbbiekben említett Testület titkári funkcióját is egy gyakorló ügyész tölti be (díjazás mellett, vagy a nélkül).

 

A törvényességet nélkülöző, illegitim működést kifejtő Testületnek a „minden rendben van” tisztaságú kirakat felmutatásához szüksége volt a legfőbb ügyész jelenlétére. A róla elhangzott miniszteri laudáció szerint „büntetőjogi szaktudása megkérdőjelezhetetlen”. Szerencsére, a többi jogágban való jártassága minősítéseként érdemjegy nem hangzott el. Mindezt – egyetlen osztályzatot kivéve – a díjátadón történtek nyomban cáfolták volna. E körben elég csupán az ünnepségről szóló híradás néhány tárgyi tévedése gerjesztette feszültségingadozására utalni, amelynek következményeként a LED-es díszlámpákkal bevilágított ünnepség biztosítékai sorra mondták fel a szolgálatot, fátyolos árnyékot vetve a zárt körű eseményre.

 

Az első végzetes baki már a díjátadó elején bekövetkezett. A moderátor szerepét alakító dr. Kintzly Péter - a Kúria elnökének személyi titkára - tévedésből, a Deák Ferenc Díjat életre keltő alapítói gondolatok helyett a Deák Ferenc-díj létrehozataláról elmélkedett. Mindez talán nem minősülne főbenjáró bűnnek, hiszen a Deák Ferenc Díj megalkotásáról szóló Alapító Okirat - az alapítók megkívánt aláírásainak hiánya miatt - jogilag amúgy sem minősül érvényesnek. Másrészt, az említett két elismerési forma (Deák Ferenc Díj, illetve Deák Ferenc-díj) elnevezésük hasonlósága (egyezősége) miatt könnyen össze is cserélhető. A probléma jelentőségét azonban – az említetteken felül – a két kitüntetés közötti legitimitáskülönbség képezi: az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelmény feltételével – a kettő közül – ugyanis csak az egyik rendelkezik.

 

Nota bene: az Alaptörvény végrehajtásaként megalkotott címer-, kitüntetési törvény egyértelmű egzaktsággal határozza meg azokat a normatív előírásokat, amelyek teljesítésével „állami elismerés” alapítható és adományozható. E feltételek szerint: a jogalkotó által nevesített állami közjogi szervezetek, tisztséget betöltő személyek feladatkörükkel összefüggő egyes kiemelkedő tevékenységek, teljesítmények elismerése céljából akkor jogosultak kitüntető cím, díj, oklevél, plakett stb. alapítására és adományozására, ha és amennyiben az elismerés elnevezését, az elismerésben részesíthető személyek körét, az évente adományozható elismerések számát, az elismerés adományozásának feltételeit és rendjét, valamint az elismerés leírását rendeletben meghatározza, illetve az adott közjogi tisztséget betöltő személy mindezt, a Hivatalos Értesítőben közzéteszi. Ezeknek a törvényi követelményeknek a „Deák Ferenc Díj”, illetve a Deák Ferenc-díj közül csupán az utóbb említett – az igazságügyi miniszter által alapított és adományozott – „kitüntetés” tesz eleget. Következésképpen, a Deák Ferenc Díj léte és funkcionálása jelenleg sem nem törvényes, sem nem legitim, átadása pedig durván szembemegy a Nemzeti hitvallás normativitásával és szellemiségével, a keresztényi erkölcs követelményével, semmibe véve az általa meghivatkozott deáki örökség és hagyomány iránt elvárható módon tanúsítandó nemzeti tiszteletet és méltóságot.

 

E kényes problémahalmazra, illetve a fennálló törvénysértés kiküszöbölésének lehetséges megoldásaira, szerzőtársammal (G.K.) kellő időben - három önálló részben - publikált (Comitatus 2018. ősz-tél, 2019. tavasz, 2019. tél) formában, valamint névre szólóan megküldött levélben is felhívtuk a - jogszerűen nem létező - Testület érintett, nagyméltóságú tagjainak figyelmét. Továbbá, a megoldás elősegítéséhez írásban kértük a köztársasági elnök úr, a nemzetpolitikáért is felelős miniszterelnök-helyettes úr, az igazságügyi miniszter úr/hölgy támogató közreműködését. Mindhiába! Pedig – a törvényesség biztosítása végett szükséges idő és feltétel megteremtésének követhető példájaként – az említetteknél nem kisebb „értéket” képviselő irodalmi Nobel-díj 2018. évi odaítélése elhalasztását is megemlítettük.

 

Mindennek ellenére, az egyre többen hangoztatott - legfelsőbb szintű - jogászszakmai „arrogancia” ezúttal is győzedelmeskedett! Önmagukat, a jogászszakma hivatásrendjei vezető képviselőiként kikiáltott személyek Magyarország Ügyészsége honlapjának tanúsága szerint 2019. november 4-én, mint a Deák Ferenc-díj (?) Testület díjat adományozó tagjai: Dr. Sulyok Tamás AB elnök; Dr. Darák Péter Kúria elnök; Dr. Polt Péter legfőbb ügyész; Dr. Tóth Mihály MTA JB elnök; Dr. Bánáti János MÜK elnök; Dr. Tóth Ádám MOKK elnök; Dr. Szép Tibor MKT elnök és Dr. Sárközy Tamás MJE elnök - minden szégyenkezés nélkül - átadták azt a Deák Ferenc-díjat, amelyet rendeletével jogérvényesen az igazságügyi miniszter alapított, és amelynek átnyújtására a rendelet értelmében minden évben a március 15-i nemzeti ünnep és az augusztus 20-i állami ünnep alkalmából, a miniszter önálló kivitelezésében szokott sor kerülni.

 

Előbbiek mellett - pro forma – még idekívánkozik négy apró-pici szakmai jellegű kérdőmegjegyzés:

 

a) vajon, mely törvényi követelménynek eleget téve működött közre az ország három – AB elnök, Kúria elnök, legfőbb ügyész – igen fontos közjogi méltósága e kitüntetési forma átadásában;

b) mióta és milyen objektív/szubjektív ismérvek alapján tekinthető önálló jogászszakmai hivatásrendnek a Magyar Jogász Egylet, avagy az MTA Jogtudományi Bizottsága által „tömörített” - más-más jogászi munkahelyen és munkakörben foglalkoztatott - jogtudósok köre;

c) az eseményen jogszerűen hogyan lehetett jelen Dr. Szép Tibor a Magyar Közigazgatási Társaság elnökeként, amikor a közhiteles bírósági nyilvántartásban más nevű személy van bejegyezve; végezetül

d) a kitüntetettek a plakett mellett kézhez vehették-e - a miniszteri rendelet értelmében - a díjjal együtt járó 1.000.000 Ft összegű pénzjutalmat is?

 

De ne legyünk kicsinyesek, vagy szőrszálhasogatók, inkább lépjünk egy lépéssel tovább és tegyük fel a következő - költői - kérdést: az előre „kiszemelt” díjazott személyek az igen tisztelt Testülettől (elnökétől, vagy titkárától) kaptak-e tájékoztatást az előzőekben tárgyalt törvénysértő anomáliákról? Hiszen, annak ellenére, hogy - Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművésznek tulajdonított mondás szerint - „a kitüntetéseket adják, és nem kapják” a kitüntetéssel együtt járó tortúra - minden bizonnyal - a „kiválasztott” személyek emberi méltóságát is érinti. Azaz, az illető személynek joga van tudni az általa átveendő kitüntetés legitim, illetve illegitim voltáról, majd annak ismertében döntenie a kitüntetés el-, vagy el nem fogadásáról, esetleg visszautasításáról. Mindennek hiányában a frissen kitüntetettek - Dr. Stumpf István volt alkotmánybíró; Dr. Sinku Pál legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész; Dr. Bócz Endre az MTA volt közgyűlési képviselője, az Állam- és Jogtudományi Bizottság volt tagja; Dr. Havasi Dezső ügyvéd, megyei kamarai elnök; Dr. Csillag Attila közjegyző; Dr. Éliás Tünde járási hivatalvezető - a tárgyalt téma illegitim ismérveinek ismeretében, szabad akaratuk szerint már csupán az átvett kitüntetés visszaadásáról dönthetnek, majd.

 

Azonban, az előbbiekhez képest is bonyolultabb a megoldás kérdése azon 49 fő esetében, akik 2004-2011 között érvényes Alapító Okirat hiányában részesültek e kitüntető díjban, míg a 2012-2019 közötti időszakban - a hatályos törvényi szabállyal szembemenő adományozással - érintett 48 fő tekintetében a rendezés lehetősége már csak törvényalkotás (módosítás) útján biztosítható. Mindezzel szemben, az említettek egyikébe sem sorolható 5 fő esete a rejtély kategóriáját gazdagítja, bár jogászi körökben ez sem kelt megütközést: hogyan volt lehetséges 2003-ban átadni a Testület által csak 2004-ben alapított kitüntetést? A deáki örökség és a nevével fémjelzett kitüntetés erkölcsi tisztasága, illetve a kitüntetettek emberi méltósága megóvása végett írásban fordultunk a Magyar Köztársaság elnökéhez közérdekű javaslatunkkal: alkotmányos jogával élve kezdeményezze a Deák-díj törvényi megalkotását. A Hivatal válasza negatív előjelű volt.

 

Végezetül, essen szó a kitüntetés neve kapcsán a történelmi nagy magyar, „a haza bölcse” személyéről is, akire hivatkozással e kitüntetés - jogsértés kíséretében - adományozásra került/kerül, miközben mindezzel szemben, a jog által mindenkinek kijáró védekezés, tiltakozás, részére nem adatik meg. Így hát joggal kérdezhetjük, mire is gondolhatnak az alapító Testület jogutód tagjai, amikor a díjazott személyeket a kitüntetés átadásakor a következő méltatás mellett útjukra bocsátják? Deák Ferenc nevéhez kapcsolódó díjjal vétessenek észre a jogászi hivatásrendek azon szakemberei, akik életútjukkal az elmúlt századok nagy jogászai, a deáki hagyományok méltó utódai. De másként is fogalmazhatunk: mai gyakorló jogászok számára van-e Deák Ferencnek hasznosítható, képviselhető öröksége, vagy „már csak emlékeinkben köszön vissza egy kedélyesebb, nyugodtabb, derűsebb, boldog kor adomáiban”?

 

Ugyanakkor tudjuk, érezzük – miként a kiegyezés folyamatában – ma is nélkülözhetetlen szükségünk van Deák személyiségét, tevékenységét átható tisztességére, megingathatatlan erkölcsi tartására, a szabad véleménynyilvánítás melletti kiállására. Mindezt a társadalmi igényt megérezve kerülhetett sor életnagyságú festményének a fővárosi közgyűlés alakuló ülésekor az elnökség mögött történő elhelyezésére. Őszinte, nyílt tekintete az ülésezés alatt üzenetet közvetített: „… míg a kormány maga példát nem mutat reá, hogy a törvényt ő is tudja tisztelni s teljesedésbe hozni, károsnak tartom bármi másról tanácskozni...” „… nekünk, kik az ellenzékhez számíttatunk, ha valaha, most leginkább kötelességünk szigorún vigyázni minden lépéseinkre.”… mert ki „… keresi a haza javát és követi saját meggyőződését, az könnyen viseli a felelősség terhét.”

 

A fenti témát a lelkiismeret szó jelentésének ismeretében Arany János fanyar, ironikus sorainál aligha lehetne jobban és stílusosabban zárni:

 

„Deák Ferenc, megélünk mi Kend nélkül!

Kívánjuk a szabadságot rend nélkül.”

 

Budapest, 2019. november 7.

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

A kézirat lezárási ideje: 2019. november 7.

Publikálásra megküldve: 2019. november 11.

 

Közzétéve a Blogban  „Kívánjuk a szabadságot rend nélkül” cím alatt (2019.11.22.)

 

*

Leírás: C:\Users\Fogarasi József\Desktop\Ügyészség.png

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 37
a héten: a héten: 233
a hónapban: a hónapban: 1064
összesenösszesen356873
az oldalt jelenleg nézik: 3