Fogarasi József

Álljunk meg egy „Momentum”-ra!

 

 

Ez év január közepén egy fiatalokból álló független civil csoport - mintegy fricskát törve a regnáló kormányzó- és a fővárost is uraló hatalom képviselőinek orra alá, s egyben cselekvésben az állóvízben dagonyázó ellenzéki pártoknak is utat mutatva - aláírási akcióba kezdett egy budapesti helyi népszavazás kiírása végett. Az átugrandó lécet magasra tették: a 2024-es olimpia rendezési jogáért benyújtott pályázat visszavonatása volt a tét. Kampányuk céljára - elavult pártrutinnal nem rendelkezvén - saját honlapot hoztak létre, míg az akció finanszírozására - rejtegetett pártvagyon hiányában - pénzadomány-gyűjtésbe kezdtek.

 

A törvény-szabta határidő szoros volt: 30 nap alatt kellett a magukat Momentum Mozgalomnak nevező lelkes fiataloknak 138 ezer érvényes aláírást összegyűjteniük. Őszinte lelkesedésük - a főváros lakossága szimpátiájával találkozva - hatalmas sikerrel indult: már az első napokban közel 50 ezer aláírást gyűjtöttek össze. A várható eredményből való részesedés lehetősége még az addig lapuló pártokat is felbátorította. Sorra settenkedtek elő rejtekhelyeikről, adományként hozva magukkal – addig a konyhában, spájzban, íróasztalfiókban őrzött – néhány ezer aláírást.

 

Summa summarum: a határidő utolsó napján a Mozgalom a szükséges 138 ezer aláírás helyett 266.151 aláírást nyújtott be ellenőrzésre. A leadott aláírás-mennyiség tényétől megrémült kormány a soron kívül megjelentetett határozatában kétségbeesetten rögzítette „… Budapest olimpiai rendezési pályázata esélytelenné vált. Ebben a helyzetben csak az a felelős döntés, ha a Fővárosi Közgyűlés és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az Olimpia rendezésére irányuló pályázatot visszavonja.” Majd a MOB javaslatára a fővárosi közgyűlés is –reménykedve, hogy a jogorvoslati eljárásban a bíróság által kimondandó okafogyottságra hivatkozva a népszavazást nem kell megtartani – korábbi döntését hatályon kívül helyezve visszavonta a pályázatot.

 

Az aláírások ellenőrzése során gyorsan kiderült, a benyújtott összes aláírás ellenőrzésére nem is lesz szükség. A Fővárosi Választási Bizottság (FVB) már a március 7-én kelt határozatában kimondhatta az eredményt: „az ellenőrzött érvényes aláírások száma: 151.239.” Ezzel a többi aláírás ellenőrzésétől el is tekintettek. A jogorvoslat során eljárt Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatában az FVB által megállapított számszerűséget megváltoztatva kimondta: a fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött érvényes aláírások száma elérte a helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges - 139.196 - számot. E határozat jogszerűségét a Kúria – eltérő indokolás mellett – jóváhagyta. Döntése pedig 2017. március 24. napján jogerőre emelkedett. Ezzel kezdetét vehette a helyi népszavazás kötelező elrendelésének procedúrája.

 

A népszavazási törvény értelmében az aláírások ellenőrzésének eredményéről - az azt megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül - a FVB elnöke tájékoztatja a főpolgármestert, aki e tájékoztatást a kézhezvételét követő legközelebbi testületi ülésen bejelenti. A testületnek a helyi népszavazás elrendeléséről a bejelentést követő harminc napon belül kell döntést hoznia, amely határozatot az önkormányzat hivatalos lapjában, illetve a helyben szokásos módon közzé kell tenni. A főpolgármester pedig a helyi népszavazás elrendeléséről a FVB elnökét köteles tájékoztatni.

 

Ma már azonban júniust írunk és a fentiekben említett határidők elteltek, de a tétlenségi csend okáról a helyi népszavazás törvényi jogosítottjának, a főváros választójogú polgárának nincs tudomása. A FVB elnöke is hallgat. Sőt! Jogsértő módon az írásban megküldött közérdekű adatkérésre még csak nem is válaszol. A főpolgármester talán nem így fog eljárni? De hol vannak a híres jogvédő civilszervezetek és miért mozdulatlanok a törvényességért felelős állami szervek, no meg az ellenzék - kormány- és rendszer-változásért, a jogállam működésének helyreállításáért foggal-körömmel - egymással is viaskodó pártjai? És persze mindezzel miért nem törődik az ügy elindítója? Ja, hogy időközben ő is párttá szerveződött, és most már illik neki is pártként viselkedni? Pedig egy hiteles szervezetnek, amit elkezdett, illenék be is fejeznie!? Azaz, a helyi népszavazás elrendeléséért és lefolytatásáért kardoskodnia, mindaddig, amíg a népszavazás „okafogyottságát” jogerős bírói döntés, illetve utólagosan megalkotott törvényi szabály nem mondja ki. Ez utóbbi minálunk – akár visszamenőleges hatállyal is – amúgy gyorsan szokott lezajlani.

 

De akár új, megoldandó feladatokat is lehetne keresni. Például: összeférhető-, összeegyeztethető-, kívánatos- és fenntartható-e – akár jogilag vagy célszerűségileg, etikailag, esetleg csupán a mindennapokban elvárható/megkövetelt tisztesség szempontjaival – az a mai tényhelyzet, amelyben a FVB elnöke és egy másik tagja ugyanannak az egyetemnek a beosztott alkalmazottja, amelynek rektora és utasítást adó munkáltatói joggyakorlója azonos a NVB elnöki tisztét betöltő személlyel? A tisztesség oldaláról megközelítve a kérdésre biztos a negatív válasz. Mint ahogyan a tudomány szabadsága oldaláról sem lesz vitathatatlan és tisztességből összeegyeztethető a (párt)politikától aligha mentes NVB elnöki tisztség az egyetemi rektori cím méltóságával és függetlenségével, már csak létrejöttük különbözősége miatt sem.

 

Budapest, 2017. június 1.

 

Fogarasi József

közéleti szakíró

 

A téma teljes terjedelmű kifejtését lásd a Választás, népszavazás (2017.) -’Álljunk meg egy „Momentum”-ra!’ - cím alatt (2017. május 31.).

Megjelent: Népszava - 144. évfolyam 144. szám - 2017. június 23. péntek, p. 10. - Vélemény oldalon - "Hol marad a népszavazás?” cím alatt, valamint a Népszava online oldalán.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 4
a héten: a héten: 675
a hónapban: a hónapban: 2787
összesenösszesen433587
az oldalt jelenleg nézik: 31