Fogarasi József

A kör négyszögesítése, avagy fából vaskarika? Népiesen fogalmazva: szarból, lehet-e várat építeni?

 

„Hatalmasaink … legtöbbje

sokkal hamarabb tud valamit megcáfolni,

mint megérteni.”*

 

 

Közeledve az október 2. „népszavazáshoz” (?) - külső kényszerek hatására - lassan kezdek beletörődni szellemi értelmem fényének - általam még nem érzékelt - lehetséges alkonyodásába. Hiszen bárhogyan is hányom és vetem, de a népszavazásra feltett kérdést - "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" - amelyre választópolgárként „igennel” vagy „nemmel” nekem is válaszolnom kellene, még mindig nem értem! E szörnyű állapoton, még – valljuk be – a kormány által jól időzített - és anyagiakban sem kicsinyeskedő, három-félidősre kiterjesztett - óriásplakát-dömping szlogenüzenetei - „Üzenjük Brüsszelnek …”; a „Tudta?”- sorozat; vagy a ”Ne kockáztassunk! Szavazzunk nemmel!” - sem voltak képesek átsegíteni.

 

Mert hát miért is üzenjek Brüsszelnek, amikor kérdéseimre és bejelentéseimre még a saját kormányomtól sem kapok választ? Tegyék már végre ezt az országot – önmagukon kívül – mások számára is élhetővé és elviselhetővé, a fővárost pedig a Pestiek számára is „szerethetővé”, a belváros hetenkénti lezárásának Budára vitelével. Ja, hogy ott él az uraság a csatlósaival, no meg a hatalom haszonélvezőinek és haszonlesőinek szekértábora? Hát ezért nem szerepelt e kérdés a népbutítóan primitív „Tudta?” kérdéssorozatban, a megtanulandó házi-feladatok között? Mert erre - uszítás és félrevezetés ellenében is - mindenki, egyöntetű „igennel” válaszolt volna?

 

Vagyis mégsem olyan reménytelen a helyzet, Tisztelt Ellenzéki Oldal. Csupán a mécses fényét a népre irányítva el kellene jutni hozzájuk, mégpedig egyszerűen kódolt, egyértelmű üzenetek, őszinte közvetítésével. Elmagyarázva nekik az „Álmodj merészet” Fidesz által sugallt korábbi jelmondatnak a mai, ”Ne kockáztassunk! Szavazzunk nemmel!” jelmondatra történt változtatásának okát és értelmét, a közöttük lévő összefüggés lényegkülönbségét: aki álmodik az ugyanis még szabad, így álmai merészek és mentesek a külső-belső befolyásolhatóságtól. Ez azonban ma már a hatalom számára nem kívánatos, mert irányíthatatlansága miatt veszélyt jelent a kormányzás stabilitására. Minderre figyelemmel a ”Ne kockáztassunk!” üzenete már körültekintőbb, hiszen a NER-től korábban elbódultan álmodók többsége mára felébredt. Népszavazni egyébként is csak ébrenléti állapotban és tevőlegesen lehet. Az ébren lévő személy szabadsága viszont már nem korlátlan, cselekvése - tudata révén - befolyásolható: demagóg propagandával, uszítással, félrevezetéssel, megfélemlítéssel, péterfillérek csengetésével, fényük csillogtatásával. Azaz - álomra, a továbbiakban nincs szükség, helyette a tömény butítás a kívánatos - a mai „jót”, ne tegyük ki a bizonytalan jövő ígérte kockázatnak, az álom - NER formában tárgyiasulva - amúgy is megvalósult már.

 

Éppen ezért, az előbbiekben említett demagógia helyett a másik, hasonló demagógiának a sulykolása - „választópolgár maradj otthon, tartsd magad távol a szavazóurnától” - nem csupán értelmetlen, de ostobán felesleges művelet is, amely időpocsékolása mellett akár visszájára fordulva is elsülhet! A választópolgár esetleg legközelebb a hívó szóra „dologidőben” sem fog kimozdulni, otthonából? A szavazás demokráciája mindig is cselekvés-orientált volt, döntést és nem tétlen otthonmaradást igényel gyakorlójától. Vegyük végre észre: a regnáló hatalom leváltásához - és az eddigiekhez képest - egy teljesen új szisztémára épülő struktúra és szemléletrendszer kiépítéséhez, s mindennek stabil megtartásához már nem elégséges a hatalom - csupán statisztikai és matematikai számítgatásokra épített - véletlenszerű megszerzése (emlékezzünk, ez a „számolgatós” módszer az elmúlt néhány évtizedben „még” a magyar labdarúgás számára sem hozott sikert)! A győzelemért, az elért eredmények megtartásáért ugyanis keményen és tisztességesen kell dolgozni! Mindannyiunknak! Ez pedig határozott és egyenes derekú próbatételt igénylő feladat, amely nem helyettesíthető a nép otthonmaradásra való rábírásával. Ehelyett értelmes, tudatos cselekvésre orientáló, egységes jövőprogram hirdetésére lenne szükség: onnan, arról a bizonyos „másik” oldalról, is (amennyiben van ilyen)!

 

De felesleges illúzióink se legyenek: eredményes népszavazás ide vagy oda, a törvényalkotó tenni fogja a dolgát. A hatalom által témában elvárt törvény mindenképpen meg fog születni, hiszen a T. Házban már régóta tisztességes és alapos kidolgozású törvényalkotás helyett csupán futószalagszerű és fércminőségű törvénygyártás folyik; a jogásztársadalom közreműködésével és szégyenére. Hogy a megalkotott törvénnyel semmi értelmeset nem lehet majd kezdeni? Kit érdekel! Legfeljebb majd jön az Unió kötelességszegési eljárása, vagy az Alkotmánybíróság (AB) kontrollja, addig is - a regnáló hatalomnak kedvezve - múlik az idő, általa egyre közelebb kerülve a legközelebbi lét/tétfontosságú választások időpontjához!

 

Mindebben viszont az a bökkenő, hogy e népszavazásos ceremóniában éppen az előbbiekben említett AB létének, s tevékenységének jogszerűsége, ami vitatható. A jogállam védelmének e legfőbb intézménye - alaptörvényi követelmények szerinti megalakítása hiányában - jelenleg is illegitim állapotú, törvényesen pedig nem létezik. Következésképpen működése, meghozott döntései jogsértők, joghatállyal nem bírnak, ideértve a kvóta-népszavazásúakat is. Hiszen nem a véletlen műve, hogy az AB az egyetlen olyan közhatalmi jogintézmény, amelynek létszámáról maga az Alaptörvény rendelkezik, méghozzá imperatíve: „Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület,…” [24. cikk (8) bekezdés]. Vagyis, amíg az előírt alkotmánybírói létszám megválasztásra nem kerül, addig e taláros testület – megalakítás hiányában – erőlködése ellenére nem létezik, működése pedig jogsértő! Mindennek következtében legitimitása megkérdőjelezhető, de inkább – pozitíve – fel sem vethető! Pedig e probléma menet közbeni keletkezését lenne hivatott kiküszöbölni az Abtv. azon rendelkezése – amennyiben a törvényhozó az előírást követné – amelynek értelmében „… az Alkotmánybíróság új tagját az Országgyűlés az elődje megbízatási idejének lejártát megelőző kilencven napon belül választja meg.” Tehát a jogalkotó megítélése szerint ennyi idő elegendő lenne ahhoz, hogy az egyszer már megalakított testület jogállási státusa menet közben – az előre nem látható rendkívüli ok kivételével – ne szűnhessen meg, illetve ne válhasson kérdésessé.

 

Jelenleg ennek, a tudatos ellenkezőjét tapasztaljuk: az uralkodó politikai hatalom – a kilencven napos lehetőséggel nem élve – hátsó szándéktól is vezérelve nem hozza lendületbe a törvényhozót, aminek következtében a taláros testület - létszáma (2015.02.25-ével kezdődően, először) 14, majd fokozatosan 11 főre csökkent, miáltal alaptörvényi megalakítottságát elveszítve - illegitimmé vált. A további tény, miszerint az AB - 2016. április 22. óta ráadásul megválasztott - elnök nélkül működik, már csupán hab a tortán.

 

Így aztán - e jogállaminak nem nevezhető körülmények mellett - aligha kell csodálkoznunk az AB törvényhozástól való függetlenedési törekvésein. Megunva és ki/felhasználva a fennálló áldatlan állapotokat - saját elefántcsonttornya megközelíthetetlenségének további erősítése végett - szemünk láttára – az ügyészségi mintát követve – önálló, független hatalmi-ági építkezésbe kezdett. Ügyrendjét – az Alaptörvénnyel szemben, önálló jogforrásnak tekintve, s – a törvények fölé helyezve, az egyik szeptember elejei „teljes ülés” az elnök - jogkörét gyakorló elnökhelyettes - javaslatára a kör négyszögesítésével 11 tagjából három öttagú tanácsot hozott létre. E trükk nem új találmány, már korábban (2015.06.15.) is alkalmazásra került, de akkor e szemfényvesztés abban ki is merült, miszerint az egyik (a 2. számú) öttagú tanács – megnevezése ellenére – ténylegesen csupán négy alkotmánybírót tudhatott magának. [1002/2015. (VI. 15.) AB Tü. határozat 1. pont 2. öttagú tanácsa; Magyar Közlöny 2015/81. június 15. szám, 7487. oldal] Ezúttal viszont - elnök hiányában - az elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettes, tovább merészkedett: a teljes ülésnek, az azonos jogállással rendelkező alkotmánybírák egyenjogú helyzetét megbontva - jogszabályi (törvényi) felhatalmazás hiányában is - „különböztetésükre” tett javaslatot. Ennek értelmében egyes bírák két tanácsnak is tagjai lehettek, míg más egyesek – az adott tanács tagjai közül – előadó alkotmánybíróként csak a teljes ülés által meghatározott sorszámú tanácsban járhatnak majd el. Misem természetesebb, e döntést a teljes ülés – a magyar lelkületet követő ügyrendnek megfelelően – nyílt szavazással hozta meg (egyhangúan?).

 

S, hogy mindebből mi az, ami figyelemre méltó, s egyben ijesztő? Egyrészt, az ügyrend normatív (törvényi) erejű szabályként történő funkcionáltatása, másrészt a teljes ülés és a hozott döntés, valamint annak hatályba-léptetési időpontjának időzítése. Az első körülmény lényege: az AB teljes ülése, sem az Alaptörvényben sem az Abtv.-ben nem kapott felhatalmazást arra, hogy - az ügyrend mögé bújva - jogalkotót játszhasson, alkotmánybíró és alkotmánybíró között különböztethessen. Azaz előírhassa: kik azok az alkotmánybírák, akik csak egy, s kik azok, akik akár több, öttagú tanács tagjai is lehetnek, de arra sem, hogy az azonos jogállású tagok közül meghatározhassa, kik azok a bírák, akik csak a teljes ülés által kijelölt öttagú tanácsban járhatnak el előadóbíróként. Mindez, nem csupán jogállami nonszensz, de a jogállam-polgár számára elfogadhatatlan is! Hiszen az AB, mint szervezet - az Alaptörvény értelmében - egyfelől nem minősül Önálló szabályozó szervnek (23. cikk), másfelől pedig, döntése - Tü. határozat - jogszabálynak sem tekinthető [T) cikk (2) bekezdés]. Azzal együtt sem, hogy az AB teljes ülési határozatai a Magyar Közlönyben közzétételre kerülnek.

 

Továbbá: a fentiekben említett kérdések ráadásul nem eljárás-jogi - Az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg [Tü. hat. 70.§ (1) bekezdése]. - hanem vastagon anyagi jogi jellegűek, amelyek megalkotásukkal – az érintett alkotmánybírók tekintetében – jogi következményekkel együtt járó anyagi jogi kötöttségeket (kötelmeket) keletkeztetnek, hiszen a testület e - eljárási kérdésnek álcázott szervezeti és - személyi döntései, háromévi időtartamra szólnak [Tü. hat. 5.§ (4) bekezdése]! Ennek következtében - idő előtti (a hiányzó alkotmánybírók valamikori megválasztása esetére gondolva) - visszavonásuk enyhén szólva is kérdéses, jogilag pedig vitatható lesz. Annak ellenére, hogy a testület - a maga teremtette szabály szerint „Az elnök vagy az alkotmánybírók több mint fele a tanácsok átalakítását, illetve a tanácsvezető alkotmánybíró személyének megváltoztatását a feladatellátással összefüggő különösen fontos okból jelen ügyrendben meghatározott határidő lejárta előtt is kezdeményezheti.” [Tü. hat. 7.§ (4) bekezdése]. - mindezt megteheti!? Persze csak az ehhez szükséges „objektív” feltétel - „a feladatellátással összefüggő különösen fontos ok” - bekövetkeztét követően. Amely – feltétel – megfogalmazásában legalább annyira ködös és Hortobágyosan délibábos - vagyis értelmezhetetlenül értelmetlen - mint az október 2-ára kitűzött népszavazás - AB által is sorsára engedett - kérdése.

 

És akkor itt jön a képbe az AB - fentiekben említett - ülése, valamint az ügyrend módosítása, illetve a témában meghozott -„eljárásinak álcázott” - szervezeti döntések hatálybalépési időpontja időzítésének a kétkulacsossága! Az AB szeptember elejére összehívott ülésekor ugyanis egyrészt, már közismert volt az Országgyűlés őszi ülésszaka első, második üléshete napjainak (szeptember 12, 13, 14. és 19.) dátuma, másrészt a várható napirend is. A háttérszereplők számára pedig az is, miszerint az Országgyűlésnek – politikai kezdeményezés hiányában – esze ágában sincs az említett ülésnapokon az AB létszámhiányának kitöltésével, valamint az elnöki poszt betöltésével foglalkozni. Azaz, az említett törvényhozási „bábnak” nem érdeke – indítvány hiányában lehetősége sem – az AB megalakítatlansága miatt fennálló Alaptörvény-ellenesség törvényes úton történő megszüntetése. Mindennek a – „nem lényegi” problémának a – „tettleges” megoldását mutyizósan, átengedte az AB-nek. Tehát, e tények ismeretében és tudatában került sor az AB szeptember elejére sebtében összehívott teljes ülésének megtartására, s azon - az ügyrend módosításával - a 3 öttagú tanács személyi összetételének meghatározására, egyes alkotmánybíróknak - a testület által kijelölt sorszámú tanácsnál betöltendő - előadóbírói szerepkörrel történő felruházására. Majd mindezen, eljárásjoginak álcázott - 2016. szeptember 13-án kelt - anyagi vetületű döntésnek (Magyar Közlöny 2016/137. azám, 68652. oldal) - 2016 szeptember 15-ei hatályba-léptetéssel [1006/2016. (IX. 14.) AB Tü. határozat 4. pont, (MK 68652. oldal)] - a Magyar Közlöny 2016/137. szeptember 14-i számában - történő közzétételére.

 

Ilyen előzmények mellett sem felháborodni, de még csak csodálkozni sem érdemes azon a - sietség okozta - galibán, miszerint a közzétételre került ominózus AB határozatot dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró, mint az "AB elnöke" jegyezte aláírásával [Magyar Közlöny 2016/137. számában (68652 oldal)]. Igaz, e véletlennek aligha tekinthető, elhamarkodott „elszólás” - szinte azonnal - a Magyar Közlöny, következő, 138. számának 68703. oldalán, helyreigazításra került. Mindennek szépséghibája, hogy e helyreigazítási közlemény (Helyreigazítás:) e közlönyszám (2016/138.) – tartalomjegyzék, című – első-második (68661-68662) oldalán, még véletlenül sem olvasható. Minek következtében e tény, utólag aligha lesz majd kereshető és megtalálható. A „hibát” örökre eltünteti majd az időmúlás okozta feledés - mindent megbocsátó - homálya?

 

Az pedig, már csak színezi az Ab-ról alkotható összképet, miszerint a szervezet hivatalát - az AB elnökének irányítása mellett - főtitkári minőségben, olyan személy vezeti, akinek neve az AB hivatalos honlapján (1. kép „y” betűvel, míg – a bírósági dokumentum (tanúkihallgatási jegyzőkönyv**) szerint – személyi igazolványában „i” betűvel vagyon írva! Most akkor jogszerűen ki is az AB hivatala főtitkára: dr. Bitskey Botond, avagy dr. Bitskei Botond? (A NER egyszerű polgáraként bátorkodom megjegyezni: amikor a feladó a nekem címzett levélborítékon nevemet „y” betűvel írta, a postáskisasszony a küldeményt – jogszerűen – részemre nem volt hajlandó kiadni, tekintettel arra, hogy a neki - átvételi jogosultságom igazolásaként - átadott személyazonosító, valamint a lakcímemet igazoló hatósági igazolványon a nevem „i” betűvel szerepelt!Mindez a kicsinyke – „nem olyan súlyú” – amúgy pedig gyerekesen nevetséges csínytevés szintén a messzi homályban fog elveszni, hacsak közérdekű adatként meg nem kérdezi valaki: vajon, nevezett személy milyen dokumentumok mellett esett át a szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon, illetve alkotmánybírósági belépőkártyája miért "y" betűvel van kiállítva? Továbbá, személye milyen néven is van feltüntetve a választók névjegyzékében? Esetleg az is előfordulhat, hogy október 2-án mindkettővel népszavazhat? (Sicc!)

 

Hogy a fentiekből mi a tanulság? Abszolút, de semmi, mondhatnánk legyintően. Annyi azonban – mindentől függetlenül – bizonyára megjegyezhető: egy uniós ország Alkotmánybíróságának - amennyiben az Alaptörvény és az Abtv. rendelkezéseit jogászi hitvallásunk szerint komolyan vesszük - nem csupán törvényesnek és tisztességesnek kell lennie, de annak is kell(ene) látszania. Esetünkben, mindkét követelmény - jelenleg - hibádzik!

 

Mindezt látva és érzékelve - lovagkereszt hiányában - legszívesebben kemény munkával megszerezett - nem adományozott! - jogi diplomámat visszaküldeném a jogászrend azon tagjainak, akik mindezt a folyamatot legitimnek és jogszerűnek tekintik. Ilyen grémium nem lévén - egyelőre - csupán másodikként megszerzett szociológusi diplomámra kívánok büszke lenni.

 

Azt viszont – „Kedves Barátaim!” Nem! Nem jó ez a bizalmaskodás! De a Kedves Testvéreim! sem fogadható el, hiszen a jelenlegi uralkodó-osztályból szinte senki nem barátom, hál istennek, testvérem se! Akkor hát mi legyen a megszólítással? Hagyjuk el? Az viszont nem lenne elegáns. Legyen „Tisztelt Embertársaim”! Bár a hatalomból osztozók jelentős részére még az „ember” szó is ritkán vonatkoztatható. – semmiképp nem tűröm el, hogy a jogot megcsúfolva, „államtudománnyá” degradálva jogállamosdit, meg alaptörvényesdit játszva, a törvényeset azok mondják meg, akik – bár jogi diplomával rendelkeznek, de – a jogot csupán levert cölöpnek tekintik, amely csak annak jelzésére alkalmas, hogy a normát, a törvényt, a tisztességet, a cölöpöt balra vagy jobbra elkerülve lehet-e kijátszani.

 

Mindebből a „játékból” ma már sajnos az AB sem hiányzik. A TÖRVÉNYHOZÓ jogalkotó kezét ugyanis – amennyiben a törvényhozó jogállam-tisztelő – senki (párt, egyház, diktátor, arisztokrata, bankár, mágnás stb.) nem foghatja le, korlátozva ezzel a törvényhozói hatalom primátusát. Még az Aranybulla másolatát nyakukban cipelő talárosok sem! Az alkotmányosság érvényesülése felett kontrollt gyakorló szervezetet – ha és amennyiben ilyen önálló szervezetre a jövőben szükség lenne – csupán az alkotmánysértő törvény alkalmazásának felfüggesztési joga illethetné meg. Azaz, a független törvényhozó döntését nem semmisíthetné meg, és határidőt sem tűzhetne számára az adott szabály újraalkotása tekintetében. Egyébként az AB létszámának fokozatos elsorvasztása is azt támasztja alá, miszerint e jogintézményre nincs szükség, illetve lecsupaszított feladatát akár öt fővel is el tudná látni. Munkatorlódás esetén pedig elegendő lenne a tanácsok számának háromról ötre növelése annak kimondásával, hogy valamennyi alkotmánybíró tagja mind az öt tanácsnak. Elnököt sem kellene választani, feladatát a tények szerint az elnökhelyettes is képes ellátni. Mindennek nyílt kimondása még mindig tisztességesebb és elegánsabb lenne, mint a jelenlegi tilitoli, a népszavazás eredményétől függővé tett létszámpótlás pofátlan módú lebegtetése. Persze, ha mindezért senkinek nem ég az arcbőre, s mindez senki szakmai, emberi hiúságát nem bizsergeti, akkor áldásom rá!

 

Ellenben, az új szisztémában az illegitim, illetve jogsértő módon tevékenykedő Ab -vel szemben - végső eszközként - a népnek engedetlenségi joga lenne a törvényesség megtartásának kikényszerítésére. Továbbá, az új rendszerszisztémában semmilyen népszavazásnak álcázott hatalmi bűvészkedéssel sem lehetne a társadalom tagjait érintő közös ügyeikben nélkülük, jogszerű döntést hozni!

 

Gondolkodjunk el mindezen … és cselekedjünk … amíg lehetséges … higgyük el, érdemes!

 

 

„Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.”

 

 

„Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

„Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik.””***

 

 

Budapest, 2016. szeptember 19.

 

 

*Nem tudom, honnan, s kitől az idézet, de az is lehet, hogy az idézett szöveg is pontatlan.

**(2. kép) dokumentum: Fővárosi Törvényszék 28.P.20.112/2015/8. sz. jegyzőkönyv. Tanú: „Ez egy hosszú családi elírás, én személyi igazolványom szerint i-vel kellene, hogy írjam, azonban, y-nal használom. A hivatalos egy részén i-vel, a másikon pedig y-nak használom, illetőleg van úgy, hogy feltüntetésre kerül a dr. van úgy, hogy nem.

Ezt követően tanú felmutatja az alkotmánybírósági belépőkártyáját, ezen a tanú arcképe szerepel, valamint az, hogy dr. Bitskey Botond az Alkotmánybíróság főtitkára.” A helyzetet a felperes jogi képviselője mentette meg nagyvonalú nyilatkozatával: „Nem vitatom, hogy az előállt tanú megegyezik azzal a személlyel, akinek az előállítását kérjük, azaz az Alkotmánybíróság főtitkárával.”

Most már csak azt nem értem, ha valaki „i”-betűsi póriasságát arisztokratikus módon nem képes viselni, akkor miért nem járja végig az „y” betű jogszerű használatával együtt járó névváltoztatási/módosítási közigazgatási procedúrát? Élete végéig aligha számíthat/hivatkozhat mindig és mindenütt a felperesi jogi képviselő tanúsította nagyvonalúságra?

Még szerencse, hogy ebben az országban mi polgárok, nem vagyunk egyenlőek, és – hál Istennek – nem is mérnek minket egyformán és egyenlően? 

***Arany János: A walesi bárdok.

 

 

 

A közlésre szánt változatot lásd a Publikálásra szánt tervezetek (2016) között - „Szemfényvesztés, avagy a kör négyszögesítése?” cím alatt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 173
a héten: a héten: 401
a hónapban: a hónapban: 1948
összesenösszesen435984
az oldalt jelenleg nézik: 62