Fogarasi József

A képviselő-testület bizottsága

2006. április 12. szerda

A képviselő-testület bizottsága* 

            A bizottság jogi helyzetét maga az Alkotmány határozza meg: rendelkezése alapján a bizottság, választással jön létre; létrehozatala pedig, olyan lehetőség, amely a képviselő-testület elhatározásától függ. Az Ötv. a képviselő-testület szervezetalakítási szabadságát azonban, keretek közé szorítja. Egyrészt maga is meghatároz kötelezően felállítandó bizottságokat, másrészt más törvénynek is felhatalmazást ad bizottság megalakításának elrendelésére. További megszorításként értékelendő a bizottság összetételének két, ellentétes irányú beszabályozása is: a bizottság elnökét és tagjainak több mint a felét a települési képviselők közül kell választani; illetve nem lehet a bizottság tagja a polgármester és a képviselők közül az alpolgármester. Az Ötv. azonban direktben nem rendelkezik a bizottsági létszám felső határáról, de a bizottsági tagság vállalását sem teszi a települési képviselő kötelezettségévé. Nem hat a bizottsági összetétel szabad meghatározásának irányába a nem képviselő-bizottsági tagság törvényi lehetősége a „túlpártosodás” miatt, de a nem képviselő bizottsági tagsággal szemben támasztott szigorú összeférhetetlenség követelménye sem gyakorol kedvező hatást a bizottsági munka vállalására; a többes bizottsági tagságot pedig, a képviselő tiszteletdíja felső határának törvényi maximálása igyekszik megakadályozni. A képviselő-testület szervezetalakítási szabadságát az önkormányzati gyakorlat is nyesegeti: sokak véleménye szerint az albizottság alakításának joga – a képviselő-testület helyett – a bizottságot illeti meg. 

            Az előbbiekben felsoroltak következtében nem mondható ki az önkormányzati képviselő-testületek bizottságai jogi helyzetének egyenértékűsége. A 3.000 vagy ennél kevesebb lakosú települések nem igazán képesek egyetlen bizottságnál több bizottságot létrehozni. Ezt igazolja vissza az Ötv. rendelkezése is: az általa elrendelt pénzügyi bizottságot csak a kétezernél több lakosú település képviselő-testülete köteles – képes – megalakítani és működtetni. A 10.000 lélekszám alatti települések esetében – a bizottsági működés erőltetése helyett – érdemes lenne megfontolni a tanácsnok bizottsági szerep- és jogkörrel történő felruházását. Ehhez törvényi szinten a tanácsnokot a képviselő-testület szervévé kellene nyilvánítani. Ebben az esetben a tanácsnokra – ugyan úgy, ahogyan a bizottságra – a képviselő-testület bizonyos hatásköreit átruházhatná. Csupán egyetlen összeférhetetlenségi szabályt kellene kimondani: a polgármester és az alpolgármester nem lehet tanácsnok. Ezzel az intézményi változtatással a kistelepüléseken az átruházandó hatáskörök tekintetében a polgármester egyfajta tehermentesítése is megvalósítható lenne.

            Külön gondot képez a bizottsági munkában a bizottság tagjának (személyes, hozzátartozója általi) érintettsége miatti döntéshozatalból történő kizárásának a kérdése. A döntéshozatalból kizárt képviselőnek a határozatképesség szempontjából jelenlévőnek minősítése nem értékelhető jogállami megoldásként. Ráadásul e törvényi rendelkezés a problémát még gyakorlatilag sem oldja meg. Igaz, a bizottsági tevékenység határozatképtelenség miatti ellehetetlenülése e szabály révén elkerülhetővé válik, de a bizottsági döntés érvényessége (különösen a minősített többség tekintetében) továbbra sem garantálható. Gondoljunk példaként a kisközségek által létrehozott 3-5 fős bizottságokra. Esetükben akár csak 1 bizottsági tag kizárása is elég már ahhoz, hogy a megkövetelt minősített többség (egyetlen ellenszavazat, illetve tartózkodás mellett) ne jöjjön össze. A problémát a szavazástól való tartózkodás lehetőségének SZMSZ-ben történő kizárása sem oldja meg. Megnyugtató megoldást az önkormányzati hatósági hatáskörök jegyzőre történő átruházása, illetőleg a bizottságba bevonható nem képviselő tagok arányának törvényi megemelése jelenthetné.

            A bizottság az önkormányzati tevékenység egyik igen fontos szerve. Ezt támasztják alá a bizottsági összetétel és a hozzájuk kapcsolt törvényi rendelkezések előírásai. A bizottság – feladatkörében – előkészíti a képviselő-testület döntéseit és ellenőrzi a döntések végrehajtását. A képviselő-testület döntésétől függően, egyes előterjesztések csak általa nyújthatók be, illetve egyes előterjesztések a bizottság véleménye, állásfoglalása nélkül nem terjeszthetők a képviselő-testület elé. A bizottságnak a képviselő-testület, döntési jogot biztosíthat, rendeletében hatósági hatáskört is megállapíthat. Mindennek jelentőségét támasztaná alá, amennyiben a jelenlegi törvényi megengedő szabály, kötelezővé válna: a bizottságba kötelező lenne beválasztani a bizottság feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó helybeli civil (társadalmi), szakmai szervezet képviselőjét, küldöttjét, valamint a településen élő, az adott szolgáltatást igénybe vevő más állampolgárt. Ebben az esetben elegendő lenne, ha csak a bizottság elnöke és alelnöke tekintetében követelné meg a jogalkotó a képviselői minőséget.   

            A bizottságnak nemcsak az önkormányzati szervezeti rendszeren belül van jelentősége. A bizottság szoros összekötőkapocs az önkormányzást megvalósító képviselő-testület és az adott település lakossága, civil szervezetei között is. Ennek kiteljesedésének egyik jelentős feltétele a bizottsági tagsági helyek elosztásának civilesítése. A bizottsági munka hatékonysága és minősége azzal is növelhető lenne, ha tagjai közé - a maihoz képest sokkal - több külső szakember kerülne beválasztásra. Említett lehetőségek teljesülése esetében a bizottsági tevékenység segítségével egy szakmailag megalapozottabb és a lakossággal, annak különböző szervezeteivel szorosabb kapcsolatban álló és így demokratikusabb, a lakossággal együtt élőbb önkormányzás valósulhatna meg a településeken. Természetesen ki kellene dolgozni a bizottságban történő feladatvállalás felelősségi oldalát is. A nem kellő hatékonysággal működő bizottság, bizottsági tag visszahívásában viszont nagyobb szerepet kell biztosítani a bizottsági tevékenység kollektív, illetve egyéni teljesítménykövetelmény alapú mérésének, értékelésének. Ennek a folyamatnak részét kell, hogy képezze a településnek, a lakosságnak okozott kárért való – akár egyéni – felelősség mibenlétének meghatározása és érvényesítése is. 

Budapest, 2006. április 12.