Fogarasi József

A települési képviselő

2006. január 23. hétfő

A települési képviselő*  

         Az Alkotmány értelmében a helyi választópolgárok közösségét (a kollektív jogalanyt) megillető önkormányzás joga tartalmilag az említett közösséget érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézését, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlását foglalja magában. Az adott közigazgatási területi egységek választópolgári közössége a helyi önkormányzást az általa választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolja. A helyi önkormányzás e két megvalósulási módja (formája) közül most csupán az elsőként említetthez kapcsolódóan vetünk fel néhány alapproblémát és azzal összefüggő megoldási elképzelést. Bár e témakörbe tartozna, de sajátosságaira tekintettel ezúttal nem érintjük a fővárosi és a megyei önkormányzati kérdéskört.

            A helyi települési önkormányzás (közvetett) tényleges és operatív megvalósítója a képviselő-testület (megyei jogú városban a közgyűlés), amely testület a megválasztott önkormányzati képviselőkből (továbbiakban: települési képviselő) és a polgármesterből áll. Az előbbiek a választás tényével, automatikusan, míg az utóbb említett tisztségviselő a törvény erejénél fogva nyeri el testületi tagságát. A polgármester (mint a település elsőszámú választott menedzsere, szakpolitikusa) jogállásával összefüggő javaslatainkat egy korábbi cikkben már körvonalaztuk. Erre tekintettel a továbbiakban csak a települési képviselői megbízatásra kívánunk koncentrálni.

            A települési képviselő a helyi közhatalom gyakorlásának részese, tevékenységének lényege a választói érdekek képviselete a település egészéért vállalt felelősséggel. Ennek következtében megválasztása az adott települési közösség nemcsak kizárólagos joga, hanem egyben legfontosabb belügye is. A kizárólagosság tekintetében különösebb gond nem mutatkozik. A választás kivitelezésének jelenlegi szabályozásáról azonban már megoszlanak a vélemények. Megfontolandó követelmény lehetne a települési képviselőjelöltségnek egy meghatározott idejű (1-2 évi) helybennlakáshoz kötése. Más álláspont szerint: a közhatalom helyi gyakorlójának legitimitására jótékonyan hatna, amennyiben az önkormányzati képviselő megválasztása egyfajta minimális érvényességi küszöbhöz – 10-30 %-os választópolgári részvételhez – lenne kötve. Értékszempontból - jelenleg - óriási a kontraszt a képviselővé válás és a helyi népszavazás érvényességi követelménye között. A képviselői minőség jogérvényesen létrejöhet akár egyetlen érvényes szavazattal is, hiszen a jogalkotó nem írt elő sem érvényességi, sem eredményességi küszöböt. A relatív többség elvének értelmében az a jelölt lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ezzel szemben a kollektív akarat (népszavazás) jogérvényes megnyilvánulásához az érvényességi (a választópolgárok több mint a fele szavazott) és az eredményességi (a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott) feltételeket is teljesíteni kell. 

            Meg kellene vizsgálni azon állampolgári/választópolgári javaslatok (kívánságok?) megvalósításának - legalább - a lehetőségét is, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a települési képviselőket a választópolgárok a tízezernél több lakosú településen is közvetlenül (valamennyit egyéni választókerületben; vagy meghatározott arányban, egyéni választókerületben és kislistás formában) választhassák. Ezen általános szabály alól – a jelenlegi szisztéma megtartásával – a megyei jogú városok (esetleg) kivételt képez(het)nének.

            A település közéletében négyévente visszatérően az egyik legjelentősebb esemény az önkormányzati általános választások előkészítése és lebonyolítása. Ennek eredményessége nagymértékben kihat a település, választást követő fejlődésére, az önkormányzati testület tevékenységére - e körből is kiemelve a kötelező és a szabadon felvállalt önkormányzati feladatok teljesítését, a helyi közszolgáltatások megszervezését, megfelelő színvonalú és minőségű biztosítását - valamint a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása eredményességére, a lakosság közhangulatára, megelégedettségére. Mindez felveti az országgyűlési és az önkormányzati képviselők, polgármesterek általános választása - jelenleg azonos évre eső - időpontjának széthúzását. Ez történhet a már ismert felezéssel, de más módszerrel is. Például egyrészt időben és tartamában a polgármesterek megbízatása (7 év) eltérhet az önkormányzati képviselőkétől, de a települési képviselők választása akár egy meghatározott (1/3-1/3-1/3) rotációs elv szerint is történhet. A cél az említett változatokkal a helyi választásoknak a helyi közélet figyelemközpontjába állítása, illetve a helyi közélet egyfajta mentesítése az országos választási kampány- és pártpolitika túlzott méretű befolyásolásától.

            Az önkormányzati választások állandóan visszatérő egyik témaköre a képviselők létszámának csökkentése. Álláspontunk szerint a csökkentés önmagában nem old meg semmit, és nem vezet sehova. A problémát nem az önkormányzati képviselők magas számaránya, hanem a magyar önkormányzati rendszer szétaprózottsága okozza, amely oknak csak egyik következményeként értékelhető a képviselői létszám jelenlegi számszerűsége.

            Az önkormányzati képviselői megbízatás kardinális tartalmi eleme a képviselői tevékenység eredményessége, a jogok és kötelességek teljesítésének mérése, a képviselői teljesítmény lakossági megelégedettséggel való szembesítése. E kérdéskör törvényi szintű szabályozása még várat magára. A jelenleg létező egyetlen negatív törvényi szabály - megszűnik az önkormányzati képviselő megbízatása, ha egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésén - az említettek hiányát még részben sem képes pótolni. A képviselő politikai felelősségének négyévenkénti általános érvényesülése mellett meg kell találni, és törvényileg nevesíteni kell az önkormányzati képviselő által a település egészének alárendelt választói érdekeknek a képviseletéért vállat felelőssége mibenlétét és eseteit, anyagi és eljárásjogi normáit. Ide értendő a képviselő-testület által hozott, és az önkormányzatnak (a választópolgári közösségnek) anyagi kárt okozott döntéseiért viselt képviselői egyéni anyagi felelősségének a kérdése is.  

            Említettek egyik előfeltétele a képviselői tevékenység tartalmának alapos, az anyagi eszközökkel való gazdálkodás szabályainak elemi ismerete. A jogalkotónak ebbe az irányba – az önkormányzati képviselők képzése, továbbképzése érdekében a képviselő-testületek felé – tett erőtlen kinyilatkoztatása lényegében érdemi válasz nélkül maradt. Talán nem teljesen haszontalan és eretnek javaslat bizonyos ismeretek meglétének a képviselői jelöltség jövőbeni feltételeként való jogszabályi megkövetelése.

Budapest, 2006. január 23.

* A publikált változatot lásd a Magyar Polgármester 8. évfolyam, 1. szám - 2006. január-február - 4. oldalán „A települési képviselőkről” cím alatt.