Fogarasi József

A kaméleon: avagy a politikus lehet-e színtelen és szagtalan? (a téma folytatása)

 

 

(a téma előzményét lásd a Blogban)

 

Kétségek közt, gyötrődve értem haza. A délután során elhangzottakból, vajon melyiknek lehet köze a valósághoz, és amennyiben a válasz valamelyikre nézve mégis igen lenne, vajon milyen mértékben? Bántam már, hogy az újságból kivágott és vitatott képet nem vettem magamhoz. Talán másnak megmutatva el lehetett volna dönteni ki is a képen lázható személy, avagy ki biztosan nincs rajta? Félretéve kétkedéseimet hozzáláttam hát a világhálón történő végtelen türelmet igénylő keresésfolyamhoz és a nyert információk csoportosításához, valamint belelapoztam az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvei vonatkozó időszakának oldalaiba.

 

A talált képek közül azonban egyik sem egyezett az asztalon, általam látottakkal. Így e tények - sztarklikk; MSZP, facebook; nepszava.hu - alapján nyugodtam kijelenthetem: ezeken a - „Nők a változásért” MSZP Nőtagozata által szervezett tüntető-demonstráción készült - képeken, a miniszter asszony nem látható. Ettől azonban a tüntetők között még ott lehetett, hogy mindez okoz-e problémát vagy sem, döntse el az MSZP, illetve aki akarja. Mindenkinek szíve, s joga, hogy egy politikai jellegű, nyilvános gyűléshez adja-e arcát vagy sem, illetve azon megjelenik-e, avagy távol marad. Mindenesetre elég fura - okszerűen pedig sem igazolható, sem védhető nem - lett volna, ha a kormányzat közszolgálati politikájának tudományos megalapozására és okítására egyedül hivatott nemzeti felsőoktatási intézmény által folyamatosan foglalkoztatott egyik/egyetlen(?) pártpolitikus-oktató, személyes részvételével legitimálja az adott, MSZP közreműködésével szervezett, köztéri rendezvény – nyilvánosság számára is közzétett – követeléseit: "Szeretnénk megtenni mindent azért, hogy a mai elnyomó és kizsákmányoló rendszert leváltsuk, s egy jobb, élhetőbb, szerethetőbb Magyarországot építsünk.” Persze az a vélekedés sem hallgatható el, miszerint egy aktív MSZP pártpolitikustól és frakciótag országgyűlési képviselőtől a párt tagjai, szimpatizánsai és választópolgárai joggal várhatnák el – különösen a választások évében –hogy egy ilyen alapvető fontosságú és figyelemfelhívó rendezvényen személyes megjelenésével is kifejezésre juttassa a meghirdetett elvekkel - változást szeretnének az országban – való azonosulását, különös tekintettel, ha az illető személy ráadásul és egyben még nőnemű is.

 

A másik kérdéskörben való tájékozódás már jóval egyszerűbb feladat elé állított. Annak kellett utánanéznem, vajon tényekkel alátámasztható-e a társalgás közben elhangzott vélemény, miszerint a volt belügyminiszter asszony oktatás iránti hajlama, érdeklődése, vonzódása csupán új keletű passzió, pártjának választási veresége esetére történő megélhetést biztosító előkészület, háttéralku (mutyi?), eredménye-e, avagy hosszabb - 10-30 éves - múltra visszatekintő, megvalósítandó (vágy)álom, szakmai kiteljesülés, amelynek ténymorzsái legalább a személyesen készített és éppen ezért a fontosabb személyes motivációkat sem nélkülöző, a nyilvánosság számára is hozzáférhető életrajzok (önéletrajz, szakmai életút stb.) egyikében biztosan felelhető?

 

A tapasztalt valóság – ez esetben számomra – felért egy kisebb kijózanodással. Az interneten általam (2014. január 20.) elért életrajzok közül egyedül az 1996. december 15-ei dátummal lezárt, „Életrajz” címet viselő dokumentum tartalmaz némi utalást a személyes érdeklődési körről: „Gyermekkora óta érdekli a közélet, a politika.” (Parlament, 1996) A többiben – (MSZP/2014); (Országháza, utolsó elötti sor, ÉLETRAJZ/2010/05/21.); (ma.hu/2007/06/15.); (Wikipédia/2014) – még ennyi sem olvasható (ráadásul mindegyikből a létrehozás/közzététel dátuma is hiányzik). Ennél többet, miniszter asszony, a saját honlapján sem árult el önmagáról. Jelenleg – az előbbiekben megjelölt időpontban – mindez azonban nem volt ellenőrizhető, mivel a honlap „karbantartási munkák miatt” már nem elérhető (Dr. L.M. honlapja). (Egyfajta karakánként értékelendő azonban, hogy az 1996-os életrajból – jó néhány ma is aktív karrierpolitikussal és egyetemi oktatóval ellentétben – nem hiányoznak a korábbi, a pártállam időszakában végzett közéleti tevékenységet tükröző információk, sem.) A nyomtatott formátumban kézbe vehető lexikonok ennél már valamivel „beszédesebbek”. A hobbi elnevezéssel illetett tevékenységgyűjtő címszót követően az olvasás, úszás olvasható [Biográf Ki Kicsoda L-Z. 2004. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, Poligráf Kiadó, 2003. p. 965.(ISBN 963 86345 0 2; ISBN 963 86345 2 9 II. kötet); MTI Ki kicsoda 2009. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, MTI, 2008. p. 658. (ISSN 1787-288X)].

 

Mindezen tényekből, a magamfajta egyszerű felkészültségű ember könnyen válik azon jóhiszemű következtetések áldozatává, miszerint az ország egyetlen „Nemzeti” jelzővel illethető egyetemén, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) minden felsőoktatási felkészültség és gyakorlat, továbbá tudományos tevékenység és eredmény nélkül is – az utcán arrafelé haladva – oktatói feladatok ellátására, valamelyik ajtón kopogtatva bárkinek be lehet kéredzkednie, csupán azzal kell az illetőnek tisztában lennie, hogy mindezt a mutatványt, melyik ajtón kell cselekednie (az viszont nem képez hátrány, ha az illető kopogtató személy korábban, ült már néhány napot legalább egy bársonyszékben). Pedig az egyetem nem melegedőhely, de nem is napközi otthon, vagy tanulószoba, még a NKE sem!

 

Persze lehet, hogy mindezen követelmények pótolhatók parlamenti felszólalásokkal, politikai nyilatkozatokkal, esetleg választási kortesbeszédekkel? És talán az is előfordulhat, hogy ez említett tartalmú megnyilatkozások közül egyesek még a tudományos munkához is elszámolható magasabb értékű kreditpontokat is eredményeznek? De mire fel?

 

Minden esetre „kutatómunkám” legérdekesebb és izgalmasabb időtöltését az említett dokumentumokban történt keresés képezte. E téren, különösen a parlament üléseiről készült jegyzőkönyvek bizonyultak hasznos olvasmánynak. A legutóbbi ciklus időszakából néhány, az önkormányzati kérdéskörrel összefüggő megnyilatkozások, azok, amelyek – mások által is akár – kiemelt érdeklődésre is igényt tarthatnak. A volt miniszter asszony leginkább – álláspontom szerint is, jogosan – a járások kialakításával összefüggő kapkodást, hatástanulmányok hiányában pedig az egész intézményrendszer kialakításának megalapozott indokoltságát és célját bírálta/bírálja, amelyek következményeként nem derül ki, hogy mindez a hatalmas méretű átalakítás miért és mivel szolgálná jobban az emberek érdekeit, illetve miben nyilvánul meg az új intézményrendszer korábbival szembeni hatékonysága. Csupán egyetlen tény, ami világos: az önkormányzati feladatok jelentős részének állam általi elvonása, s általuk az összegyűlt önkormányzati vagyon államosítása, (valóban FJ.) nem szolgálja az önkormányzati intézményrendszer érdekeit, fejlődési lehetőségét. Mindennek következtében az egyetlen törekvés, amely világosan látható: a Fidesz-ország kiépítésének, az állam és a kormány hatalmának indokolatlan és túlsúlyos, öncélú növelése; az önkormányzatok társulási szabadságának korlátozása majd felszámolása; a jól működő kistérségi együttműködési rendszer tönkretétele; a vidékiek számára a közigazgatási ügyek intézésének ellehetetlenítése, az ügyüket intéző emberek céltalan utaztatásra kényszerítése azáltal, hogy - a jegyzők és körjegyzők államigazgatási feladatainak járások általi átvétele miatt - az ügyek intézése a településektől eggyel magasabb, és messzebb lévő területi egységekhez kerülnek. Ezzel szemben a szocialisták kormányzása idején a nagy-horderejű átalakításokra csak tudományos kutatások után, többrétű társadalmi, szakmai vitákat és érdemi társadalmi egyeztetést követően kerülhetett sor (lásd a kistérségi rendszer kialakítását).

 

Természetesen a parlamenti jegyzőkönyvek - a fentiekhez képest - sokkal részletesebben tükrözik egy-egy témakörrel – így a helyi önkormányzással – összefüggésben dr. Lamperth Mónikának az MSZP és a saját elképzeléseivel kapcsolatban kifejtett gondolatait, itt azonban most egyelőre megállnék a további szakkérdések fejtegetését és elemzését illetően, tekintettel arra, hogy a volt miniszter asszony nem csupán egyetemi oktatásra adta fejét, hanem tankönyvírásra (szerkesztésre?) is rászánta magát. Így aztán célszerűnek az mutatkozik, ha a munka eredményét megvárva a létrejött produktum alapján és ismeretében kerül csak sor a leírtaknak a szerző által korábban mondottakkal és vallottakkal történő szembesítésére. Ez a szellemi kaland, várhatóan nem lesz érdektelen - de talán szakmai izgalmaktól sem mentes - hiszen a volt miniszter asszony tudományos-, kutató- és publikációs jegyzékét eleddig nem volt lehetőségem megtekinteni. Egyrészt, mivel nevét és így a munkásságát tanúsító információkat mind a mai napig hiába kerestem az egyetem (NKE), illetve a Közigazgatás-tudományi Kar, avagy az illetékes oktatási szervezeti (intézet, tanszék) egység honlapján, másrészt nevével ellátva kreditértékkel is bíró tanulmányt, publikációt mind-ezidáig, a leggondosabb keresés ellenére - még az internet segítségével - sem sikerült fellelnem. Persze azért bízom benne: mindez a pillanatnyi információhiány a - tankönyv vonatkozó részeinél a - lábjegyzeti utalások olvasása során megszűnik majd részemről, illetve az oktatói tevékenységre történt jelentkezés/felkérés alkalmával, az egyetemi szabályzatoknak megfelelően az illetékes vezetőnél, de legalább a felkérő személynek átadott szakmai életrajz és az annak szerves részét képező szakmai kutatási-, publikációs jegyzék előbb-utóbb az egyetem honlapján is megjelenik majd. Ezen eljárási folyamat ugyanis ottlétemig (2012) előírt és követett gyakorlatként érvényesült, még az óraadók vonatkozásában is.

 

Ugyanakkor bízom abban, hogy e - feltehetően, a magyarországi helyi önkormányzatok címet viselő - tankönyv kézbevételét illetően nagyobb szerencsével járok majd, mint a NKE egyik jogelődje (a ZMNE) által kiadott(?) fantomjegyzet esetében, amelynek megírására a 2009-ben kötött szerződés szerint a szerző (szerkesztő, lektor) Honvédelmi alapismeretek című egyetemi jegyzet megírására (szerkesztésére, lektorálására) vállalkozott, míg az előállított végtermék, csodák-csodájára – szerződésmódosítás nélkül – már a Közigazgatási füzetek címet (ISBN 9789637060847) viselte. Továbbá, az Egyetemi Központi Könyvtár is csak – vélhetően az általam indított peres eljárásnak is köszönhetően – csupán kétévi várakozást követően (2011. év végén) részesült abban a kegyben, hogy egyetlen példányt kaphatott belőle, de még az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) „hálálkodása” is nekem szólt, mivel fellépésem nélkül a köteles példányt sosem kapta volna meg. Segítségemmel azonban az olvasói igényeket legalább 2012. november végétől kezdődően már ki tudta elégíteni.

 

Esetünkben remélhetően, mindez a törvénysértő sorozat – amelyért, a vonatkozó iratok eltűnését is beleértve, a felelősséget valakinek előbb-utóbb, úgyis viselnie kell – nem fog megismétlődni. Talán: mivel az említett jegyzet „magányos” szerzőjével szemben e jelen mű - ismereteim szerint - többszerzős és szerkesztője sem kíván „árnyékban” maradni továbbá, mert a lektori feladatok elvégzésére is, témához értő szakember lett felkérve. Ellentétben a Közigazgatási füzetek esetével, ahol ezt a nem mellékes munkát egy, a biztonságtechnika tudományterület vegyi-, radiológiai- és biológiai veszélyek elleni védelem körében PhD minősítést szerzett hivatásos katonatiszt vállalta (etikus módon?) magára (annak érdekében, hogy a lektorált mű szerezőjének, a tudományos fokozat szerzéséhez - szükség esetén - kreditpontot is eredményezhessen)? Ez utóbbi megvalósulása esetén, a balhé elvitelében a szerzővel együtt neki is osztoznia kell, ellentétben a volt államelnök esetével, ahol mindenki más, aki akármilyen formában és mértékben is, de közreműködött az elkövetett jogsértésben, etikátlanságban, megúszta a „büntetést” és a „meghurcoltatást”.

 

Amennyiben mégis „titkos” minősítést kapna a mű és emiatt csupán az egyetem (NKE) oktatói és hallgatói számára lenne hozzáférhető, úgy remélem, korábbi szerzőtársaimtól és volt oktató kollégáim valamelyikétől – életük kockáztatása nélkül – elolvasásra és véleményezésre csak kölcsön kapnék egy példányt?

 

Visszatérve azonban a volt miniszter asszony felsőoktatásban és a tankönyvírásban elfoglalt - nem kis kockázattal járó politikai-szakmai - szerepvállalására hiszem és vallom: egy közel negyedszázados idő alatt a baloldali értékek mentén kialakult politikusi meggyőződéssel szöges ellentétben álló jogállami intézményrendszert, jövőt formáló módon, egyetemi katedráról, tisztességes és egyenes gerinccel oktatni, s minderről tudományos értékkel is bíró tankönyvet/jegyzetet írni - bárki számára is - lehetetlen feladat és vállalkozás. Amennyiben viszont mindez mégis lehetséges lenne, úgy az MSZP-ben eddig eltöltött idő és az ott elvégzett munka nem volt más, mint egy, a tudat alatt folyamatosan rejtőzködő tamáskodás, amely végül az anyagiak által motiváltan a megtérő pálforduláshoz vezetett. Ez esetben az etikus tisztesség azt követelné, hogy az illető személy az MSZP soraiból felállva és minden ezzel összefüggő tisztséget - beleértve a parlamenti képviselőséget is - hátrahagyva onnan mielőbb távozzon! (A Nemzeti Közszolgálati egyetemen a három különböző - belügy, önkormányzati és területfejlesztési, szociális és munkaügyi - miniszteri tisztség ellátása során szerzett alapos kormányzati és minisztériumi gyakorlatra tekintettel megfontolandó lenne mindezen ismeretek megmentése és a hallgatónak történő hiteles átadása végett - Prof. Dr. Patyi András rektor úr támogatását megszerezve - Dr. Cserny Ákos dékán úr egyetértésével az oktatói munkát az alkotmányjog c. tantárgy keretén belül speciálkollégiumok foglalkozásain gyakorolni?)

 

Fordított esetben viszont nem lehet/szabad egy baloldali politikus-frakciótag képviselőnek mást tennie, mint pártja, a baloldali választási szövetség győzelmében bízva az MSZP nőtagozata által megüzenttel egyezően felhívni az emberek figyelmét a változtatásra, annak szükségességére és a jelenleginél egy jobb, élhetőbb és szerethetőbb Magyarország építésére buzdítani. Ezzel viszont az „áhított” és görcsösen birtokolt egyetemi katedra nem fér össze. De az egyetemi katedra önmagában - tudományos-kutató tevékenység és annak eredményeinek publikálása hiányában - a tankönyvíráshoz sem nyújt elegendő muníciót! Éppen ezért az egyetemi dobogót feladva azon kellene elmélkedni, hogy kormányváltás esetén ezt az egyetemnek és nemzetinek nevezett konglomerációt miképpen lehetne tudományos műhellyé, a közigazgatás-tudomány modern, európai értékeket képviselő és hirdető fellegvárává alakítani? Egyrészt szétválasztva az össze nem illőt, másrészt ennek eredményéből két önálló intézményt alakítva az egyikben a politika-közigazgatás-államháztartás tudományoknak és praktikumainak, míg a másikban a katonai-rendészeti-védelmi tudományoknak és praktikumainak otthont adni és mindkettőt a „Nemzeti”– hiszen valamennyi felsőoktatási intézmény „nemzeti”, azaz a magyar nemzeté – jelző helyett az adott tudománycsoport művelésében jeles és kiemelkedő eredményt produkált, iskolateremtő személyről elnevezni.

 

Csupán emlékeztetőként jegyzem meg: dr. Lőrincz Lajos a modern európai közigazgatás-tudomány egyik meghirdetője és képviselője, valamint iskolateremtő akadémikus professzora 2015. augusztus 25-én lenne 80 éves!

 

Budapest, 2014. január 20.

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 223
a héten: a héten: 894
a hónapban: a hónapban: 3006
összesenösszesen433806
az oldalt jelenleg nézik: 1