Fogarasi József

Nyílt levél az Alkotmánybírósághoz

 

 

Felszólítjuk az Alkotmánybíróságot, alaptalan vádaskodását vonja vissza és kérjen elnézést; avagy állításait foglalja indoklással alátámasztott, jogorvoslati záradékkal ellátott határozatba, melyben összegszerűen állapítsa meg indítványozók rosszhiszeműnek minősített eljárásának költségét!

 

I.

 

Az Alkotmánybíróság - a 773/D/2006. szám alatt,* Budapest, 2009. szeptember 7.-én kelt a www.mkab.hu  oldalon  közzétett - teljes ülésén meghozott (indítványozók által 2009.09.16-án kézhez vett) határozatának rendelkező részében, az indítványozók által törvény alkotmányellenességének magállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványaikat, alkotmányjogi panaszaikat elutasította; a bíróságok jogerős végzései ellen irányuló alkotmányjogi panaszaikat visszautasította; az indítványokat egyebekben, pedig visszautasította.

 

Mindezt, hivatkozásokkal alátámasztott saját álláspontja és lelkiismerete szerint – feltehetően – jog- és alkotmányszerűen tette, amelyet vitatnánk, ha erre törvényes lehetőségünk lenne. Az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek helye nincs, de ezt a tilalmat a határozat nem tartalmazza, mint ahogy azt sem, hogy a határozattal szemben más jogorvoslattal sem lehet élni. Nem véletlenül, hiszen a más jogorvoslat lehetőségét sem az Alkotmány, sem egyéb törvény nem zárja ki. Sőt, az Alkotmány – XII. „Alapvető jogok és kötelességek” című fejezetében elhelyezett – 70/K §-a értelmében:  „Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.” Arra nézve, hogy ilyen esetben „mely bíróság és milyen eljárási szabályok alapján járjon el?” normatív szabály nincs. Az e kérdést magában foglaló országos népszavazás kezdeményezése végett benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését azonban az Országos Választási Bizottság a 2009.08.31-ei ülésén a 359/2009. számú határozatával megtagadta. Csak reméltük, hogy az Alkotmánybíróság a jogszerűen benyújtott kifogás elbírálása során más álláspontra jutva helyt ad a kezdeményezésnek.

 

Addig is – figyelemmel az Abtv. 27.§ (2) bekezdésében foglalt előírásra, miszerint „Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező.” – a fentiekben kifogásolt alkotmánybírósági eljárás eredményeként született határozatot a jogállam iránt érzett lojalitásunk miatt tiszteletben tartjuk, de annak az alábbiakban ismertetett részeiben foglalt durva, szubjektív alapú és jogsértő kiszólásait sem elfogadni, sem tudomásul venni nem tudjuk, ezért azt visszautasítjuk.

 

II.

 

Az alkotmánybírósági határozat III. részében hivatkozás történik az Abtv. 48.§ (2) bekezdésére, amelynek értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Ezt követően a határozat - az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára utalva - megemlíti, hogy az említett törvényi feltételeknek meg nem felelő indítvány tekintetében az indítványozót hiánypótlásra hívják fel, és ezt követően dönt - a taláros testület - a kérelem tárgyában. Nem kerül azonban a határozatban megemlítésre, hogy az – Alkotmánybíróság törvényként kezelt, de jogforrástanilag is legfeljebb csak belső és annak is csupán – ideiglenesnek minősülő, ügyrendnek nevezett szabályzat 26. §-a egyértelműen rendezi a hiánypótlás anyagi és eljárási követelményeit, majd világosan és ellentmondást nem tűrően rögzíti - a (2) bekezdésben - miszerint: „Ha a beadvány hiányát a kitűzött határidő alatt pótolják, a beadványt úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adták volna be.”

 

A határozat megjelölve a pontos naptári dámot tényszerűen állapítja meg többször is: indítványozók a hiánypótlási felhívást követően a hiányt pótolták, az indokolással ellátott beadványt előterjesztették. Viszont - mindezzel ellentétben - a határozat alkotói és elfogadói ügyrendjüknek és önnön maguknak is ellentmondva, durva csúsztatással, tisztességesnek nem nevezhető módon, szubjektív indulattól vezérelve a Magyar Köztársaság nevében eljárva, mégis kijelentik:

 

„A fent felsorolt esetekben azonban az indítványozók — sorozatosan — az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva-álló határidőben kizárólag tartalom nélküli, alkotmányjogi panasznak nevezett, de annak tartalmilag meg nem felelő beadványt nyújtottak be, majd jóval később — immár a hatvan napos határidőn túl — az Alkotmánybíróság felhívására terjesztettek elő érdemi indokolást. Ezzel az indítványozók nyilvánvaló szándéka az volt, hogy ne mulasszák el a törvényes határidőt, azonban a formális és az indokolással ellátott indítványok beadása között eltelt több hónapi késedelemből arra lehet következtetni, hogy az indítványozóknak a beadványok mihamarabbi elbírálása nem állt érdekében, azaz jogaikat — nem kizárólag egyetlen esetben, hanem sorozatosan — rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolták, mely rosszhiszemű ügyvitelnek minősül. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az eljárásából eredő költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésével kapcsolatban megállapítható.”

 

III.

 

Igen Mélyen Tisztelt Alkotmánybíróság! Véleményünk szerint a talárt nemcsak hordani kell tudni, de viselni is. A tisztes viseletéből - álláspontunk szerint - kibújni nem lehet, vagy ha mégis, akkor az ne vegyen részt az Alkotmánybíróság döntésének meghozatalában, és határozatának a Magyar Köztársaság nevében történő kihirdetésében. Természetesen, ha még az Alkotmányjogi Tanács lenne hivatalban [Jat. 61.§ (3) bek.] úgy a talárra tett észrevételünk figyelmen kívül hagyandó. Egyébként pedig, úgy gondoljuk egyrészt, az alkotmánybírósági határozatot - mint a jogállam hatósági okiratnak minősülő termékét - senki nem rendelheti alá saját, ki nem élt szépírói, tudományos, oktatói ambíciójának; másrészt a meghozandó döntés nem függhet a három sapka – van sapkája, nincs sapkája, teljesen mindegy, hogy van vagy nincs sapkája – szubjektív motivációtól.

 

Arra kérjük Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy irányunkba ne gyakoroljon se kegyet, se méltányosságot. Tisztességes eljárást követően, indokolással, vonatkozó jogszabályi hivatkozással alátámasztott és jogorvoslati záradékkal ellátott határozatában mondja ki, hogy e levél megírói beadványaikkal sorozatosan, rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolták jogaikat, amely rosszhiszemű ügyvitelnek minősül, s egyben összegszerűen számítsa fel/állapítsa meg rosszhiszeműségünk költségösszegét.

 

Végezetül szerényen megjegyezzük: az oktasson ki másokat jogállami-alkotmányosságra, aki ezt önmagával szemben is megteszi, hiszen az Alkotmánybíróság 1991 óta alkalmazott ügyrendjének időtlennek tűnő ideiglenességét csupán a rendszerváltozást megelőző időszakban, a hazánkban állomásozott szovjet csapatok ideiglenességi időtartama haladta eddig meg, de az legalább az akkori jogforrások szerint alkotmányosnak minősült.

 

Budapest, 2009. szeptember 24.

 

 

Tisztelettel:

 

   dr. Fogarasi József                                                       dr. Galambos Károly

   indítványtevő állampolgár                                                   indítványtevő állampolgár

 

 

* 773/D/2006. AB határozat (AB Közlöny; XVIII. évf. 9. szám)


Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 8
a héten: a héten: 200
a hónapban: a hónapban: 1213
összesenösszesen352897
az oldalt jelenleg nézik: 3

Megosztás