Fogarasi József

Ha sok a csillagod, mindenre alkalmas vagy …!

2013. november 29. péntek

Ha sok a csillagod, mindenre alkalmas vagy …!

 

Meghívásra, az elmúlt hetekben az Alföld egyik mezővárosába zarándokoltam egy szakmai – hogyan kell/lehet alkalmazkodni, esetleg védekezni létrehozatala esetén a járással, mint közigazgatási egységgel, avagy mint politikai-vazallusi intézményrendszerrel szemben – kérdés „körbejárása” végett. A szűkebb létszámú társaságban néhány ismerősön kívül egy-két volt tanítványommal, valamint a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) felépítésében és működőképességében vakon és odaadóan, illetve feltétlen elkötelezettséggel bízó ifjú titánnal is volt szerencsém találkozni és a napirendre tűzött kérdésben „véleményt” cserélni.

 

A történelmi utókor számára megörökítendően a feljegyzést (jegyzőkönyvet) készítő személy – a magnó esetleges torzítása miatti utólagos szemrehányások elkerülése végett – mindenkitől (a helyesen írandóság érdekében) külön, közvetlenül is megkérdezte majd rögzítette nevét és - a dokumentumban hozzájárulásával feltüntethető - „titulusát”. A sorban hozzám érkezvén az illető személy először arra volt kíváncsi, hogy a nevem előtt a „Dr.” rövidítés megjelenítéséhez ragaszkodom-e, illetve mit szólnék az „alkotmányjogász” előkelően hangzó minősítéshez (megszólításhoz)? Már a kérdés puszta feltétele is meglepett, nem akármilyen társaságba kerültem – gondoltam – ha ilyen „apróságokra” is odafigyel a meghívó személy (szerv), tehát illik részemről az érdeklődésre komolyan és átgondoltan válaszolni. A „Dr.” nevem előtti feltüntetését nem kérem válaszoltam egyszerűen, egyrészt a jelenlévők úgy is tisztában vannak meglétével, másrészt ma már jogosulatlanul és büntetlenül, illetve össze-vissza alkalmazva annyian viselik és használják e címet, illetve hiszik azt, hogy annak nevük elé - vagy asszonynév esetén a férjezett név és a leánykori név közé való - biggyesztésével már a jogi diploma is a zsebükbe került (és így akár a jogi felkészültséget igénylő felsőoktatási intézményben is megkérdőjelezhetetlen oktatói minőségük és tevékenységük), hogy emiatt nem szeretném, ha bárki - akárcsak véletlenül is - e kétes eredetű személyi kör vagy a holdudvarához tartozó „szerénytelen” személyek közé sorol(hat)na a „Dr.” betűk írva láttán és olvastán. Az „alkotmányjogász” titulusról pedig hangzatossága ellenére (nála csupán a politológus megnevezés cseng fényesebben és élesebben) nem tudom, hogy mit jelent, illetve mit is takar/hat, s hallatán/olvastán szégyenkezve idéződik fel előttem – ma már hál istennek csak volt – kollégám alakja, aki legjobb tudomásom szerint alkotmányjogot (államjogot) soha és sehol nem tanított, de valamennyi nyilatkozatában vagy a vele készült szóbeli/írásos interjú során (avagy mindjárt megszólításakor) a nevét követő vagy a neve alatt feltüntetett „alkotmányjogász” minősítés ellen egyszer sem tiltakozott. Másrészt - szerintem - e szakértelem meglétére történő utalás csak azt a személyt illeti meg - a mennyiben az illetőből a szakmai és emberi tisztesség teljesen még nem veszett ki - aki a jogi szakvizsga bizonyítvány mellett az „alkotmány szakjogi” vizsga sikeres letételét tanúsító oklevéllel is rendelkezik. Mivel ilyen okiratom nincs, ezért e tanácskozási körben megelégszem a „ny. egyetemi oktató” cím feltüntetésével.

 

A tanácskozás első felében érdemleges esemény nem történt, úgy tűnt a résztvevők legtöbbször elbeszélnek egymás mellett szakmai véleményük pedig ugyancsak távol áll a másikétól. Az ebéd azonban számomra eseménydúsan és tanulságosan telt. A mellém telepedett fiatal-asszonyság rengeteg új információt szolgáltatott. Budapesten, „fent jártakor” az Állami Egészségügyi Központban a nők számára szakosított ambuláns vagy utókezelés alkalmával az előzetes időpont kijelölés ellenére sokat kellett várakoznia a folyóson, ahol a berendelt személyek szórakoztatva/tájékoztatva „hülyítették” egymást az éppen aktuális tarifarendszer ártartalmáról, illetve az intézményben foglalkoztatott orvosok szakértelméről és emberi empátiájáról. Szóba került a „kihez szabad vagy érdemes” műtétre jelentkezni, és a kinek van jó, emberséges és megfizethető stábja témakör, továbbá az aranykézzel megáldott orvosok listája és a „favágók” csoportja is, akikkel legfeljebb csak beszélgetni érdemes, de kerülni kell a beteglistájukra való felkerülés bármely módját és formáját. A legjobban az a sztori érdekelt és fogott meg figyelemre méltó mélységgel, amely már a kávézás közbeni szabad-társalgás során jött elő – majd később, a délutáni kávészünetben, más irányban ugyan, de továbbszövődött – miszerint az új Rend alapján az intézmény területén minden orvos köteles fehér köpönyegén a ragfokozatát is feltüntetni és viselni ezért, ha beteg vagy, és „életben is akarsz maradni” orvost „szabadon” ne a váll-lapon csillogó-villogó csillagok ezüst vagy aranyszíne, esetleg azok száma szerint válasszál, mivel azok általában nem az orvoslás minőségéről, hanem csupán a ranglétra magasságáról tanúskodnak, amelyen viszont az előbbre jutást a tehetség és a szorgalom helyett az uralkodói széljárás minél gyorsabb felismerése és irányába állása biztosítja, tanácsolta egy régóta váró beteg a többi várakozó betegtársának saját tapasztalatára hagyatkozva. Az alkalmi betegdiskurzusból a társalkodó partnerem által levont végkövetkeztetés pedig úgy hangzott: ha sok a csillagod - csak főnökeid szerint - ugyan mindenre alkalmas vagy, de betegeid látókörödből inkább meneküljenek – amíg erre képesek – mintsem, hogy a kezelést követően is a kezed között maradjanak. Mit mondjak, tanulságos kis szösszenettel lettem gazdagabb.*

 

*(A történetet eddig a Blog is tartalmazza!)

 

A szaktémáról történt beszélgetés, jövőkutatás tények nélkül, izgalmas és egyben dögunalmas időtöltésnek bizonyult. Néhány, állását féltő „szaktekintély” látszatőszinteségű, de álindokokkal teletűzdelt megszólalásában próbálta védeni azt, ami védhetetlen. Az új járási elképzelések ugyanis – véleményem szerint – egyértelműen az önkormányzati autonómia sorvadását (végét) fogják eredményezni (mögöttük a kormány asszisztáló támogatásával), hiszen egyrészt az 1.000-1.500 fő alatti települések eddig sem rendelkeztek tényleges autonómiával, mivel létük önigazolása saját pénzügyi tartalékaik és ingatlanvagyonuk felélésén alapult, másrészt megfizethető és megtartható kreatív igazgatási ismeretekkel és a település közösségének szolgálatára szocializált az ügyfél iránt pedig empátiával rendelkező szakember hiányában egyre inkább képtelennek bizonyultak a EU által is igényelt és elvárt hatékony és korszerű közigazgatási (önkormányzati és államigazgatási) tevékenység produkálására. Bár a 2000. év első évtizedének közepére az ostoba és sehova nem vezető totális autonómia politika általi harsány harsogása ugyan alább hagyott, de a rendszerváltozáskor az ország közel 3.200 kis-egységre (önkormányzati egységre) tagolásával a sokak által vágyott tiszta önkormányzati eszme feláldozódott a hisztérikusan követelt ellenzéki elv asztalán, „ahány település annyi önkormányzati autonómia” pedig a tudatalattijában már ez időben is minden épeszű „hozzáértő” ember tisztában volt a ténnyel: e szétaprózott önkormányzati rendszer se nem ésszerű se nem gazdaságos - a jövőt tekintve - különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a széttagolt önkormányzatisághoz a helyi közügyek – Európában szokatlan számú és – széles skálájú kötelező feladatrendszere párosult nem téve különbséget e feladatrendszer ellátása tekintetében az önkormányzati települések lélekszáma, földrajzi fekvése, anyagi helyzete és egyéb más szabad szemmel is látható mutatói között.

 

Az előrehaladás érdekében a szükséges és értelmes „áldozatot” – az önkormányzatok számszerű csökkentését – azonban egyetlen regnáló pártpolitikai és kormányzati hatalom sem merte bevállalni, hiszen jól-fizetett képviselőik ott ültek az önkormányzati testületekben funkcióval ellátva „tisztes összegű” anyagi és természetbeni juttatás mellett. Ennek ellenére – az egyre inkább eladósodó önkormányzatok és az állam (pártpolitika) hitelének megmentésére, de – az elaprózódott önkormányzati egységek számszerű csökkentése helyett két mandinerszerű kísérlet megtételére ugyan sor került, de meglépésük egységes egyetértés hiányában kudarcba fulladt. A kísérlet azonban egyszer sem az alapok oldaláról – az önkormányzati feladatok számszerű felmérésével, ellátásuk - állam-önkormányzat közötti - ésszerű megosztásának feltérképezésével – indult, hanem csupán a politikai érdekek és a szűklátókörűség mentén, és a már megszokott egymás-közti mutyizással egybekötött módon, aminek következtében a kudarc kódoltan, de előre látható volt. Az önkormányzatnál „elhelyezett” - az államigazgatási feladat- és hatáskörök ellátásával - felruházott jegyzők az idők előrehaladtával egyre inkább Janus-arcot öltő módon tevékenykedtek és viselkedtek, érdekük szerint ügyesen lavírozva és egyensúlyozva kenyéradó gazdájuk az önkormányzat és a jogszabályok által meghatározott „értelmes” feladatot biztosító (munkával őket ellátó) állami végrehajtó államigazgatás között. Miközben e jegyzői kar önmagát az önkormányzat és az állam között helyet foglaló önálló szervezeti-tevékenységi-érdekérvényesítő egységként szerette volna elismertetni, egyre inkább bebizonyosodott, hogy az államigazgatási feladatok hatékony és gazdaságos, valamint ellenőrizhető módon történő ellátása reformjának egyik legfőbb akadálya maga a jegyzői érdekképviselet, illetve a jegyzői intézményhez és az általa testet öltött személyi körhöz foggal, körömmel, értelmes érvek nélkül megmagyarázhatatlanul ragaszkodó önkormányzati autonómia. Az egyre csak „ötletelő” és egyben tehetetlenkedő állam – ha már a számszerű csökkentés „csupán” pártpolitikai kockázatát nem merve felvállalni – nemhogy egyetlen huszárvágással kiemelte volna az önkormányzati hatáskörrel ténylegesen nem rendelkező jegyzői jogintézményt az önkormányzati hatalmi bűvkörből a településnél nagyobb méretű, de még helyi szintnek minősülő térségbe (kistérségbe, városkörnyékbe) helyezve/telepítve, inkább a kétes kimenetelű regionális közigazgatás és hivatalainak a kiépítésébe kezdett, amellyel egyrészt korlátozó módon, ügyetlenül és roppant dilettáns kormányzati kommunikáció mellett belenyúlt az önkormányzati autonómiába, másrészt általa az államigazgatási ügyek intézését is egyre távolabb vitte a lakosságtól.

 

Az ellenzéknek nem tetsző és a lakosságnak is „fájó” kísérlet eredménye közismert: az Alkotmánybíróság közbeléptére a korábbi állapotot kellett (volna) visszaállítani, de még ezt is ügyetlenül vitte véghez a kormányzat. A másik elképzelés ugyan a probléma megoldásához az önkormányzat oldaláról közelített - a külön-külön gazdaságtalanul megvalósítható feladatok társulásba szervezésével és ellátásuk megemelt központi anyagi támogatásának biztosításával - azonban a rosszul kommunikált kistérségbe történő beosztás ténye és a kistérségi társulás létrehozásának kötelezősége az elképzelés megvalósítása ellen hatott, az egyoldalúan (és félre) értelmezett önkormányzati identitás, valamint a sajátosan megnyilvánult önkormányzati érzékenység „védelme” pedig egységbe kovácsolta a pártpolitikai érdekek mentén szerveződő és működő önkormányzati érdekszövetségeket és az ellenzéki párterőket, akik együttesen az önkormányzatiság csorbulására hivatkozva megint – a helyzet magaslatán nem álló – taláros testülethez fordulva sikeresen torpedózták a kormányzati erők jó szándékú, de kellően elő nem készített kísérletének végrehajtása eredményességét.

 

A mai helyzetkép e téren viszont igen világos: az új hatalmi, kormányzati kurzus nyíltan ugyan szintén nem merte meglépni - az önkormányzatiság eszméjének látszat érvényesülhetősége biztosítása és védelme érdekében - az önkormányzati egységek számszerű csökkentését, viszont szándékát egyértelművé tette, s azt (egyáltalán) nem rejtette véka alá. Akik a sorok között is tudnak olvasni, azok számára egyértelmű üzenetet továbbított az Alaptörvény önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseinek tartalma: egyrészt – a korábbi Alkotmányhoz képest – a helyi önkormányzás jogát nem a település választópolgárainak közösségét megillető alapjogként deklarálta, másrészt – a régi Alkotmányhoz képest visszalépve – a helyi közügyek intézését és a helyi közhatalom gyakorlását sem rendelte alá a helyi lakosság érdekének, illetve nem annak szolgálatába állította. Igaz, az Ötv. még hatályos rendelkezései az Alaptörvény előbbiekben említett – a korábbi Alkotmányhoz viszonyított – hiányosságait(?) ma még képes ellensúlyozni, de nem tudni, hogy 2013. január 1-jével - a járások élet-beléptéhez kapcsolódóan - nem születnek-e a kormány centralizációs törekvéseit erősítő és a helyi önkormányzást elsorvasztó - akár sarkalatos törvényekben foglalt - alapvető változást eredményező további szabályok. A szakmát ismerő és értő szakembernek egyre inkább az a benyomása, mintha a rendszerváltozás következményeként sutba dobott tanácsrendszer egyfajta hevenyészett változata kezdene feléledni, melyben a helyi település választópolgári-lakossági közössége már nem rendelkez(het)ik autonómiával és a helyben működő választott testületek sem minősülnek önkormányzati egységnek, hiszen nincsenek igazi (egyértelműsített és alaptörvényileg garantált) helyi közügyek, amelyek intézése a helyi közhatalmat gyakorló választópolgári közösség érdekében történnének, illetve e közösséget lennének hivatottak és kötelesek szolgálni, mivel az Alaptörvény szabályai szerint ugyan „Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek” de, hogy, melyek ezek a helyi közügyek és mit kell helyi közhatalom alatt érteni arról már nem esik szó e törvényben.

 

Minderre és a ma még „látható” járási struktúra kiépülési elképzeléseire figyelemmel egyre biztosabban és eltökéltebben érezhető az állam centralizációs törekvésének szervezeti keretekben is testet öltő kiterebélyesedése és megerősödése a helyi autonómia és a helyi önkormányzás rovására különösen, ha a napjainkban zajló önkormányzati feladatátcsoportosítás méreteit, valamint az önkormányzati vagyon „államosítási” (átcsoportosítási) folyamatát, továbbá az önkormányzatok saját bevételi forráscsapjainak elzárását sem tévesztjük szem elől. A korábbi önkormányzati (oktatási, egészségügyi) alapfeladatok államhoz történő visszaszervezése egyértelműen a helyi közügyek körének számottevő csökkenését eredményezik, amelynek következtében a helyi önkormányzás terjedelme – a mai kormányzati, de korábban az „ellenzéki hatalom” oldaláról követelt önkormányzati kiteljesedés helyett – az un. bagatell ügyek körére zsugorodik, miközben az állami hatalom, az állami-igazgatás leplébe burkolózva a megye alatti területet megszállva - felszámolva az önkormányzás egyik bástyájának is tekinthető kistérségeket - kiépíti a maga járási területi rendszerét, élükre állítva - a történelem kerekének visszaforgatásával és a kívánatos szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával - a hűbéri viszonyokra emlékeztető párt-komisszárokat.

 

Mindezen folyamatnak egyik beszédes eredménye a szinte már teljesen át(párt)politizált hatalmi struktúrát működtető nemzeti közszolgálati köztisztviselők képzésének, továbbképzésének bázisaként - nevéből azonban (nem véletlenül) még a tudományra történő utalást is száműzve - létrehozott egyetlen „nemzetinek” nevezett Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Egyetem), amelynek legfontosabb feladata - mintegy megelevenítve a korábban megvetett „párt-tanácsakadémiai képzés” hagyományait - „a haza szolgálatában” történő sajátos hűségnyilatkozat kivétele mellett biztosítani és garantálni a diplomához jutó személyek feladat- és szolgálatorientált kiképzését kiszorítva egyben a képzés szervezeti struktúrájából az alapjogok tudományát képviselő „Alkotmányjogot” és az általa képzett alapokról építkező „Helyi önkormányzatok” tantárgycsoport oktatásához szervezeti-személyi kereteket adó és biztosító „Alkotmányjogi Tanszéket” (továbbiakban: Tanszék).

 

A szakmai konzultáció végén kisebb kávézócsoportokba szerveződve szó szerint tovább bonyolítottuk a témát, de szabadabb megfogalmazásban és „négyszemközt” amelynek keretében én is megkaptam úgymond a magamét régen ismert kollégáktól, volt hallgatóimtól, no meg a tanácskozás során hozzám pártolt személyektől is. Miért álltam fel és hagytam ott oly hirtelen és váratlanul az egyetemet, miért hagytam cserben az általam oly nagyon tisztelt és szeretett jogintézményt bemutató egyetemi szaktantárgyat éppen most, amikor a legnagyobb a rumli és a legjobban lett volna rám szüksége úgy a szakmát gyakorló, mint azt most még csak tanuló személyeknek.

 

Válaszom a kívülállók számára ugyan védekezésnek tűnhetett, de igyekeztem mindenkit meggyőzni arról, miszerint távozásom se nem volt hitelen, se nem volt váratlan, hiszen betöltöttem a nyugdíjkorhatárt és 40 évnél is több szolgálati viszonnyal rendelkeztem, amikor úgy döntöttem, hogy nyugdíjba megyek és közírással folytatom szakmai tevékenységemet, egyrészt a valódi önkormányzás védelme érdekében, másrészt a magyar közélet és alkotmányosság farizeusiságának leleplezése végett, rámutatva egyben - az álmok és a valóság, valamint az elmélet és a tapasztalt gyakorlat szembesítése révén - régebbi keletű vesszőparipámra, miszerint a bajok fő okának forrása jelenleg sem az elképzelések haszontalanságában, mint inkább a gyakorlati megvalósításra képtelen, ostoba és buta, politikailag támogatott és védett, de hozzá nem értő ám ártani tudó és képes szorgos személyek tevékenységében vagy éppen lázas és látványos semmittevésében keresendő! Persze éreztem, hogy mondataimmal szinte senkit sem győztem meg a körülöttem állók közül, de hát nem is ez volt a célom. Álláspontom szerint azonban valami olyasmit egy szakegyetem katedrájáról szakmai meggyőződéssel és tisztességgel hirdetni, oktatni s támogató módon magyarázni ami valójában nincs - és az az eddig felvázolt és elfogadott dokumentumokból is legfeljebb csak a vakon hívők által olvasható ki, illetve csak általuk látszik szépnek és hibátlannak annak ellenére, hogy az egész valóságfolyamat lényegét tekintve alig igazodik a sokat hangoztatott NER alapeszméihez és az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglalt tételekkel sincs összhangban, megvalósíthatóságát pedig még az addig eltelt időszak önigazoló gyakorlata sem volt képes megnyugtató módon visszaigazolni - lehetetlen vállalkozás, ellenkezőjét tenni pedig tisztességtelenség, sőt inkább bűn, ezért hát az ilyen „érzésbe” bonyolódott ember jobban teszi, ha szabad elhatározásából „visszavonulót” fúj, minthogy vállalja a fizetett rikkancs szerepének betöltését.

 

Legalább az utánpótlás biztosításában vállaltam volna aktívabb szerepet folytatódott tovább ostromom. Az élet sajátja, hogy amikor volt lehetőségem e folyamatra hatni, akkor a kiírt pályázatokra „csupán” fiatal hölgyek jelentkeztek, akik közül kettőnek tanársegédként induló szakmai karrierjében talán tudtam valami hasznosat tenni, de az élet rendje és a hölgyek elvonhatatlan szerepe az utódokról való gondoskodás, valamint annak eldöntésének joga, hogy a megszületett gyermekkel vállalja vagy sem az otthoni együtt maradást. Így a Tanszéken e tantárgy oktatásában segítő és értő vezetői támogatás hiányában magamra maradtam. És – szaporodtak a rosszallást kifejező megjegyzések felém – a katonairól átigazolt többcsillagos - PhD katonai végzettséggel és Ausztrália svédországi nagykövetének szaktanácsadói minőségével büszkélkedő - visszakéredzkedő docens alkalmazását miért nem támadtam és akadályoztam meg váltott élesbe a kérdező … [itt azonban gondolatilag egy pillanatra kivontam magam a társalgásból és eltűnődtem a hallottakon, hiszen ennyi információ alapján már sejtettem, hogy kiről is lehet szó, de nem tudtam róla, hogy csillagokkal rendelkezne, mint-ahogyan arról sem, hogy bárminemű szakmai témából PhD-t írt volna, hiszen amennyiben azonos a két személy, úgy az általam ismert – tapasztalataim szerint – szakmai gondolatokkal nem igen rendelkezett, s ha véletlenül mégis, úgy azokat mindig képtelen volt összefüggő logikai rendbe szedve megfogalmazni és papírra vetni, nemhogy tudományos értekezéssé formálni és mindazt a nyilvánosság előtt szóban még meg is védeni ....

 

… de az is megragadott, hogy a csillag, mint rangfokozat miért olyan divatos és bír kiemelt jelentőséggel napjainkban, aminek következtében az akár egy szakmai tanácskozás szünetidejében két egymással kapcsolatban nem álló alkalmi társaság által és ráadásul más-más téma kapcsán szóba kerülhet mégpedig véletlenszerűen … visszatérve azonban fizikai valóságomhoz - pechemre, az alkalmi társaság jóvoltából - még több nem kívánt információhoz jutottam] hiszen az illető személy – s ehhez a megállapításhoz többen is tudtak valami hallottat vagy tapasztaltat hozzáfűzni – a helyi önkormányzatokhoz alig ért, egyes témákból pedig naprakész ismeretekkel nem rendelkezik (példaként említve az önkormányzati választásokat, az önkormányzatok vagyonát és gazdálkodását, illetve a törvényességi felügyelet sajátos eljárásjogi szabályait). Tanácsolták többen, nézzem meg a tanszéki honlapon a tantárgy bemutatása (meghatározása) körüli zagyvaságot vagy a vizsgakérdések pontatlanságát és elavultságát, valamint az önkormányzati modellek c. tantárgynál az amerikai a kínai és az orosz önkormányzati rendszer összehasonlítására kiírt szakdolgozati témához rendelt követelményt.

 

Csak illetlen közbevágással tudtam szóhoz jutni és elmondani, hogy nem volt tudomásom az illető érkezéséről, de még csak visszatérési szándékáról sem – jutott eszembe a távozásakor tett megjegyzése, miszerint akár „takarítónőnek is beállna, csak kijuthasson ebből a porfészekből” – és alkalmazását illetően a kutya nem kérdezett meg, pedig ha lett volna lehetőségem biztosan megakadályoztam volna munkába állását. Természetesen ez eddig a csillagjairól, nagyköveti szaktanácsadói szerepköréről és a PhD-ról sem rendelkeztem információval … (majd elküldöm a névaláírását és a titulusát is tartalmazó két cikk másolatát bizonyságul vágta közbe az egyik hölgy, én meg egy rövid-mondatos jellemzést, amelyet a hallgatók fogalmaztak meg). A biztos fejfájáshoz vezető zsongásból a gépkocsivezető szabadított ki, emlékeztetve, miszerint elérkezett a hazaindulás ideje.

 

Otthon, nem tudván (nem is akarván) mit kezdeni a hallott információkkal csupán annyit tettem, hogy megnyitottam a tanszéki honlapot és a tantárggyal kapcsolatos anyagokat letöltöttem és archiváló letétbe helyeztem egy későbbi időpontban történő elolvasás céljából.

 

A publikált cikk megérkezésekor azonban úgy éreztem itt az ideje, hogy elővegyem a letöltött dokumentumokat és elmélkedjek felettük. Elhatározásom tettre akkor váltott, amikor június végén az Egyetem kari honlapján a letöltött dokumentumoknak már csupán hűlt helyével, meg egy tájékoztatóval találtam magam szemben, miszerint „A bal oldali menüben látható intézetek megalakításra kerültek, belső felépítésük kialakítása jelenleg is zajlik. A honlap - új struktúrának megfelelő - adatokkal történő feltöltéséig szíves türelmüket és megértésüket kérjük!”de hogy meddig marad üresen a honlap és mi a sorsa a korábbi dokumentumoknak (amelyeket álláspontom szerint a honlapon továbbra is fent kellett volna hagyni) arról e központilag megfogalmazott tájékoztató nem szolgáltat információt. Gondolom, az új struktúra – amelynek félkész-híre és ténye mendemonda formájában már január óta folyosói és szakmai „páholyok” jól értesült tagjainak beszédtémáját képezte – nem június végén lett döntésbe öntve, így a szükséges adatok az Egyetem rendelkezésére kellett, hogy álljanak, aminek következtében ez a „félkész” honlapi állapot elfogadhatatlan, különösen „a Haza Szolgálatában” álló egyetlen „Nemzeti” felsőoktatási intézmény esetében, nem beszélve a korábbi adatok hollétének „eltűntéről”.

 

Ilyen előzmények után döntöttem: lássuk végre a medvét (is)

 

A Tanszék 2012. januári állapotot tükröző bemutatkozó (bevezető) főlapja (1. sz. melléklet) szerint a 2011/2012. tanév I. félévében az önkormányzati tantárgycsoportot a következő elnevezésű tantárgyak alkották: az oktatás centrumában az „Önkormányzattan”című tantárgy előadása és a hozzá kapcsolódó elméleti és átfogó ismeretek közvetítése áll, amelynek feladata az önkormányzás elméleti és gyakorlati megvalósulásának bemutatása szervezeti, funkcionális, működési és személyzeti elemekre bontva. Az említett alapstúdiumhoz kapcsolódik az „Önkormányzati modellek” című tantárgy, amely az önkormányzás és a helyi önkormányzatok legfontosabb külföldi szabályozásaiba nyújt betekintést, míg „A jegyző önkormányzati tevékenysége” című tárgy a gyakorlati igazgatás-szervezési és jogi ismereteket közvetíti. A rövid számbavételből - a „gondos” munka ellenére - kimaradt a tanszék évek óta kötelező oktatási feladatát képező „Magyar alkotmányjog és Helyi önkormányzatok részismeret” című tantárgy megemlítése, aminek következtében a tanszéki bemutatkozót olvasó előtt e tárgy oktatási célja és tartalmi mibenléte is rejtve marad (költői a kérdés: örökre, vagy csupán e félév időtartamára?).

 

De nem ez az egyetlen furcsaság a rezümében. A tanszék ugyanis - tartalmát tekintve - sem Önkormányzattant, sem Önkormányzati modelleket soha nem oktatott, mindezt eklatánsan bizonyítja a fentiekben nevesített félévben (is) oktatásra került tantárgyak tematikáját és számonkérési rendszerét tartalmazó (eligazodásra azonban alkalmatlan, szakmailag pedig szégyellni valóan összekuszált formában és tartalommal közzétett) un. - tantárgyi - Hirdetmény (4. sz. melléklet), amely nevezetesen az Igazgatásszervezői szakon mind a nappali (III. évfolyam), mind a levelező (II. évfolyam) tagozaton (bár ez utóbbinál az Igazgatásszervezői szakra utaló információ lemaradt) a „Helyi önkormányzatok II.”[vö. a Hirdetmény „A” Órarendi beosztás, Nappali tagozat, Helyi önkormányzatok II., továbbá „A” Órarendi beosztás, Levelező tagozat (?), címszók alatti szöveget, illetve hiányát],míg ugyanezen (nappali, levelező) tagozatokon, de a Közigazgatási (MA) és az Európai és Nemzetközi (MA) szakon a „Helyi önkormányzati modellek” címet viselő tantárgyak kerültek oktatásra (lásd: Hirdetmény Nappali tagozat 12. foglakozását követően az oldal közepén és a Levelező tagozat Második foglalkozás Témaköreit követően az oldal közepén elhelyezett tantárgyi címeket). Aki a két tantárgyi elnevezés (Önkormányzattan, illetve Helyi önkormányzatok; valamint Önkormányzati modellek, illetve Helyi önkormányzati modellek) között tartalmuk alapján szakmai felkészültsége révén nem képes különbséget tenni (a különbséget felfedezni), annak vagy vissza kell(ene) adnia akárhol is szerzett diplomáját, vagy legalább nem szabadna a felsőoktatásban és az említett tantárgyak oktatása terén szerepet vállalnia. Ugyanakkor a közzétett tantárgyi hirdetmény alapján megfejthetetlen rejtély, hogy a „Magyar alkotmányjog és Helyi önkormányzatok részismeret” című tantárgy, milyen megfontolásból és milyen intézményi döntés értelmében redukálódott „Helyi önkormányzatok (részismeret)” címre (és vélhetően tartalomra; lásd a Hirdetmény Levelező tagozat foglalkozásait követően a Helyi önkormányzati modellek Május 5-i foglalkozása utáni alcímet), és vajon mely szak, mely tagozatok és évfolyamok hallgatói számára került a tárgyalt félévben meghirdetésre (az erre utaló adatok a Hirdetményből hiányoznak); mint-ahogyan az sem világos, hogy az említett félévben a „Helyi önkormányzati modellek” című tantárgyat úgy a nappali, mint a levelező tagozaton mely évfolyam (I. vagy II.) hallgatói vehették fel saját tanrendjükbe (lásd a Hirdetmény Nappali tagozat 12. foglakozását követően az oldal közepén elhelyezett alcím - Helyi önkormányzati modellek - alatti két sort, valamint a Levelező tagozat Második foglalkozás Témaköreit követően az oldal közepén található alcím - Helyi önkormányzati modellek - alatti két sort) továbbá, hogy az igazgatásszervező szak levelező tagozatán a II. évfolyam számára milyen című tantárgy került oktatásra (vö. a Hirdetmény „Nappali tagozat” címszó alatt aláhúzott két alcímsor szövegét a „Levelező tagozat” címszó alatt aláhúzott egyetlen alcímsor szövegével). Minderről - ugyanis - a már említett „Hirdetmény A helyi önkormányzatok I. és II. c. tantárgy 2011/2012. tanév II. félévi órabeosztásáról és követelményrendszeréről” címet viselő tanszéki dokumentum nem tesz említést.

 

Egy Tanszéken – így feltehetően az említett Alkotmányjogi Tanszéken is – az oktatás fontos és nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő képzettséggel és felkészültséggel rendelkező személyi (oktatói) állomány léte (2. sz. melléklet). Ebből kiindulva bizonyára tanulságos lenne a honlapot összeállító személy válaszának a megismerése az alábbi kérdés tekintetében: miért nem tartalmazza a „munkatársi” felsorolás az összes olyan személy nevét, akik - bár „csak” óraadóként vagy más effajta minőségben, de - teljes (vizsgáztatási) jogkörrel vettek részt az adott tantárgycsoport tárgyainak oktatásában (a Helyi önkormányzatok esetében például: dr. Csonka Ernő, dr. Feik Csaba, dr. Koi Gyula óraadók nevét pedig közreműködésüket a Hirdetményt tényként rögzíti: lásd a 4. sz. melléklet 1-5. oldalait)? E munkatárs és munkatárs közötti „kínos” különbségtétel - egyes oktatóknak úgy a tanszéki honlapon, mint a tanszéki szoba ajtaján való név szerinti feltüntetésének hiánya - egyrészt barátságtalan cselekedet, másrészt a „megkülönböztetés” érzését kelti oktatóban és hallgatóban egyaránt, hiszen nélkülük a tanszék nem (lenne) lett volna képes munkáját maradéktalanul ellátni.

 

Amennyiben továbbmenve, vesszük a fáradtságot és kissé elmélyedünk a 2. sz. melléklet tartalmazta névsorban, úgy azt is könnyen felfedezhetjük, hogy a munkatársak között nem mindenki rendelkezik jogi egyetemi diplomával egy olyan tanszéken, amelynek még a nevében is szerepel a „jogi” jelző, nyilvánvalóan nem véletlenül. Ennek megfelelően a „Helyi önkormányzatok” elnevezésű tantárgy sem véletlenül kerül(hetet)t a tanszéki-tantárgyi struktúrában az Alkotmányjogi Tanszék keretén belül elhelyezésre és oktatásra, hiszen egy olyan alkotmányos alapintézményről volt/van szó, amelyik nem csupán helyi autonómiával rendelkezik/rendelkezett, hanem helyi közhatalmat is gyakorol/gyakorolt az adott település lakossága érdekében. Mindebből következve az oktatási folyamatban a Helyi önkormányzatok című tantárgynak a szükséges jogi alapozást az - Alkotmányjogi Tanszék keretében a megelőző tanévben oktatott - alkotmányjogi stúdium szolgáltatta. Már csak e tények miatt is nélkülözhetetlen követelmény kellett volna, hogy legyen az említett tantárgy oktatásában részt vállalt valamennyi személlyel (oktatóval és közreműködővel) szemben a jogi felkészültség, valamint az alkotmányjogi szemléletmód megléte. E követelmény érvényesítése alóli kivételre ugyanis sem a tanársegédi álláshelyekre kiírt pályázatokra aspirálók, sem pedig a tantárgy oktatásában közreműködő óraadók kiválasztása esetében nem volt példa (az illető egyetemi adjunktus személyének érkezéséig).

 

Persze – mondják az ismerősök – a hölgyek e tekintetben (is) könnyebb helyzetben vannak férfitársaikhoz képest, hiszen a férfiak házasságkötéssel legálisan még nem tudnak dr./Dr. címet biggyeszteni a nevük elé, nem beszélve arról a képtelenségről, amelynek ténye szerint a hölgyek a házasságkötés révén szerzett férjezett nevüket (jogellenesen ugyan, de) többféleképpen is variálják: a „szükséghez képest” választhatják a dr. címmel a férjezett, avagy dr. cím nélkül „csupán” a lánykori nevüket! [Azonban arra is volt példa, amikor egy OTDK kiadványában az illető személy a házassággal megszerzett dr./Dr. címet nem az asszonyneve előtt, hanem „véletlenül” (?) a leánykori neve előtt tüntette fel (félrevezetve ezzel a prospektus olvasóit). A tévedést faggató kérdésre a válaszoló a „felelősséget” a nyomda ördögére kente, az érintett személy viszont hallgatott – nyilvánvalóan nem vette észre(?) saját nevének „elírását” – így a magyarázkodó szó elszállt, de az elírt dokumentum még ma is arról „tanúskodik” mintha az illető személy saját jogán rendelkezne dr./Dr. címmel. Más esetben ez a „baki” a pénzügyi elszámolás okmányaiban – többször is – de sajátos formában tért vissza: a dr./Dr. cím az asszony- és a leánykori név között került feltüntetésre.]

 

Abban viszont a csillagoknak is lehet valami szerepük, ha valaki 2012-ben az egyetlen „Nemzeti” és „Közszolgálati” egyetem Alkotmányjogi Tanszékére egyetemi adjunktusként úgy kerülhetett főállású oktatói (közalkalmazotti) státusba, hogy a már említett jogi egyetemi oklevél hiánya mellett PhD-val sem rendelkezett (jelenleg sem rendelkezik), de még csak PhD-képzésben sem vesz/vett részt, legalábbis ez derül ki az érintett személy által a Tanszékre kerülésekor kiállított és a tanszéki honlapon közzétett „Közalkalmazotti önéletrajz” adataiból (3/a. sz. melléklet). Mindez nemcsak furcsállandó, de egyben érthetetlen is, mivel egyrészt a „Helyi önkormányzatok” című tantárgyat oktató két főállású tanársegédnél a PhD-képzésben való részvétel alkalmazási feltétel volt (a 3/b.-3/c. sz. mellékletek ezt tükrözik is ), másrészt a Tanszékre érkezett egyetemi adjunktus a korábbi (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) munkahelyén kiállított és a

portal.zmne.hu/download/bjkmk/vegyi/cv_szell_palma.doc címen 2009. január 25-én kelt és közzétett önéletrajz („Tanulmányok” címszó alatti) adatai szerint 2009-ben a ZMNE Katonai Műszaki Doktori Iskola, Védelmi Igazgatás Tudomány szak (2007-ben beiratkozott) II. évfolyamos hallgatója volt. Vajon mi történhetett a 2009 és 2012 januárja közötti időszakban, amely miatt nevezett egyetemi adjunktus úgy találta jónak, hogy mindennek nyoma se legyen az előbbiekben már említett Közalkalmazotti önéletrajzban (3/a. sz. melléklet)? Lehet, hogy utóbb e „tettét” megbánta és szégyellni kényszerült? Mindez jelenleg - az adott doktori iskola (vonatkozó) adatainak elérhetetlensége miatt - csupán találgatás tárgya lehet.

 

Egyes információk szerint ennek oka az is lehet, hogy a képzési időszak befejezését (2010) közvetlenül megelőző, avagy azt közvetlenül követő időszakban - a doktorjelölt kérelmére és Prof. dr. Solymosi József előterjesztésében - az értekezés címének „A helyi önkormányzatok Magyarországon 1990-2010.” címre történt módosítására is sor-került, amely az adott doktori iskola képzési célja és a képzés tantárgyi tematikája ismeretében nem csupán érdekes, de egyben izgalmas kérdésként azt is felve(the)ti - mivel a doktorjelölt e téma tudományos megírásához sem történettudományi, sem szociológiai, sem jogi diplomával nem rendelkezik és mindennek hiányát a befejezett doktori képzés sem valószínű, hogy pótolni tudja/tudta - vajon sikerült-e felkészülnie az értekezés megírására, majd megvédésére, illetve jogszerűen az eljárás elővezethető-e? Másrészt az engedélyezett értekezés témaelemző bemutatását miért pont 2010-el zárja, hiszen a helyi önkormányzatok történetében 2010-ben semmi olyan eseményre nem került sor, ami indokolná e végdátumot? Talán e kétségek is az okozói annak, hogy az említett új értekezés tartalmi előkészítéseként (ujjgyakorlataként) - „Közigazgatási Füzetek (Egyetemi jegyzet) Hallgatók és önkormányzati vezetők számára” címen - írt mű „titkosításra” került, elolvasását pedig az Egyetem illetékesei személyem és a téma iránt érdeklődő önkormányzati vezetők irányában megtagadják!? Mindezen előzmények után úgy érzem, hogy az említett mű egésze – az általam olvasott részek alapján – joggal keltette fel szakmai kíváncsiságomat nem beszélve a lektor személyének kilétéről és az általa írt lektori vélemény tartalmáról. A két másik – felkészülésként írt – tanulmány („Reform, „újjászervezés”, racionalizálás, hatalomkoncentráció vagy szerves fejlődés?”illetve „A helyi közügyek körének várható alakulása az új helyi önkormányzati törvényben”) viszont nyilvános, így azok a Comitatus önkormányzati folyóirat 2011. októberi és decemberi számainak hasábjain bárki által elolvashatók és értékelhetők. Ezzel összefüggésben számomra az egyetlen megfejtendő kérdés: vajon a folyóirat 2. oldalain a szerző nevét követő „szigorlatozott PhD-hallgató” titulus a doktori szabályzat mely pontjához is köthető? A PhD-képzést lezáró abszolutórium megszerzéséhez, avagy a doktori szigorlat letételéhez? Remélem, Solymosi József professzor úr – aki egyrészt a Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője, másrészt a NKE DHT elnök-helyettese is – az e témában írásban feltett kérdéseimre egyértelmű és érdemi választ fog adni.

 

Ugyanakkor felháborodásomnak is kénytelen vagyok hangot adni amiatt, hogy a Haza Szolgálatában működő, az ország egyetlen „Nemzeti” és egyben „Közszolgálati” felsőoktatási intézmény Közigazgatás-tudományi Karának Alkotmányjogi Tanszéke honlapján a munkatársak neve alatt (lásd a 2. sz. mellékletet) a „Publikációk” elnevezésű link 2012. január 1-je óta nem nyitható meg (mivel - gondolom - nincs mögötte tartalom), aminek következtében a Tanszék munkatársainak publikációs tevékenységét az érdeklődők nem ismerhetik meg, illetve azt e helyről nem tölthetik le! Ez az állapot nyilván nem védhető, hiszen az érdeklődők szélesen értelmezett körén belül elsősorban az egyetemre beiratkozott hallgatóknak lenne nagy szükségük arra, hogy oktatóik publikációs tevékenységét megismerhessék, illetve oktatóik felkészültségéről (tevékenységéről) az előadások és a szemináriumok (gyakorlati foglalkozások) alkalmával produkált szóbeli teljesítményük és írásbeli (publikációs) produktumuk összevetése révén alkossanak/alkothassanak és mondjanak/mondhassanak véleményt, illetve választhassanak oktatót. Ugyanakkor az egyetemi oktatók publikációs tevékenységének nyilvánossága többek között az oktatói álláshelyek betöltését, valamint a PhD-képzés eredményességét, illetve az értekezés előkészítettsége minőségi megítélését is hasznosan szolgálná, továbbá eredményesebbé tenné/tehetné az Egyetem által lefedett szakterületről a plágium gyanús munkák kiszűrését. Érzésem szerint a felvetettek érvényesülésének mielőbbi biztosítása a Haza Szolgálatát fennhangon hirdető érintett Egyetem tekintetében - a társadalmi megítélés szempontjából is nézve - nem csupán elvárás, de jogos követelmény is!

 

A „Tanszék munkatársai” (2. sz. melléklet) című oldalon közölt gyér információk alapos tanulmányozásuk után más következtetések levonására is lehetőséget kínálnak. Például a Tanszék által oktatott tantárgyak személyi (oktatói) lefedésének helyzetéről, egyes oktatók tevékenységének „sokrétűségéről” és leterheltségéről, valamint tudományos fokozatáról, oktatói besorolásáról. Mindez különösen akkor válik érdekessé és izgalmassá, ha és amennyiben az itt kapott tájékoztató jellegű információkat az adott tantárgy adott félévi oktatási beosztásáról szóló Hirdetmény (4. sz. melléklet) konkrét adataival egybevetve vizsgáljuk. Az összevetés eredményeként megállapítható, hogy a Helyi önkormányzatok c. tantárgycsoport oktatói lefedése hektikus: az egyetlen „polihisztor” felkészültségű és ennek következtében valamennyi önkormányzati témakörű tantárgyat (Helyi önkormányzatok, Alkotmányjogi és önkormányzati alapismeretek, Helyi önkormányzati modellek) oktatni kényszerülő személy az egyik tanársegéd (Májerné Dr. Tábit Renáta, lásd a 2. sz. melléklet ABC sorrendbe szedett nyolcadik nevét), aki egyébként jelenleg szülés utáni távolléten van (csak ezzel a sehol nem szereplő kiegészített információval érthető, hogy említett tanársegéd neve a Hirdetményben miért nem olvasható, ami tény egyben azt is jelenti, hogy reá a félév során ténylegesen egyetlen oktatási tevékenység ellátásakor nem lehetett számítani). A másik tanársegéd (dr. Csalló Krisztina), valamint az egyetemi adjunktus (dr. Csépainé Széll Pálma) viszont csupán (Helyi önkormányzatok) egytárgyas (lásd a 2. sz. melléklet ABC sorrendjének hatodik-hetedik helyein szereplő neveket). Hogy-e „luxus” mennyiben engedhető meg, annak eldöntése az uralkodó személyzetpolitika feladata, no meg a Tanszék adott tantárgycsoporttal szemben támasztott szakmai igényességének követelményétől és persze, de nem utolsó sorban az adott Egyetem anyagi helyzetétől is függ.

 

Ezzel szemben az a „kényszerhelyzet” hogy bár az előbb említett két oktató a helyi önkormányzati tantárgycsoporton belül csupán egyetlen tantárgyat „visz magával” de ennek ellenére a Tanszék egyik Alkotmányjog oktatására szakosodott oktatója (dr. Borbás Beatrix, lásd a 2. sz. melléklet ABC sorrendjének negyedik helyét) mégis kénytelen besegíteni az önkormányzati tantárgycsoport egyes tárgyainak (Alkotmányjogi és önkormányzati alapismeretek, Helyi önkormányzati modellek) oktatásába már nem sokáig lesz fenntartható, mint-ahogyan az sem, hogy a tantárgycsoport egyik „kiemelkedően fontos”, az MA szakon oktatott „Helyi önkormányzati modellek” című tantárgy oktatásának összes feladata (előadások tartása, vizsgáztatás, szakdolgozati témák meghatározása, egyéb a tantárgy oktatásával összefüggő adminisztratív tevékenység ellátása) egyetlen és un. „külsős” oktató nyakába legyen varrva (gondoljunk itt adott esetben a helyettesítéssel összefüggő feladatok megoldhatóságára is) akinek személye ráadásul még a Tanszék „munkatársai” között sem került feltüntetésre. Itt kell említést tenni arról az ellentmondásról is, hogyha a Tanszék rendelkezik olyan „felkészültségű” oktatóval, aki önéletrajza szerint portal.zmne.hu/download/bjkmk/vegyi/cv_szell_palma.doc (Kiegészítő információk, tizenharmadik bekezdés) 1995 óta Ausztrália stockholmi nagykövetének közigazgatási szakértője, akkor vajon e személy miért nem vállalt (kapott) feladatot a „Helyi önkormányzati modellek” című tantárgy oktatásában (mondjuk például az „Északi modellt” reprezentáló országok - Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság; Dánia, Finnország, Hollandia, Írország Norvégia, Svédország - önkormányzatainak modellértékűségéről szóló előadás megtartása révén, még ha nem is svédül)? E kérdésre az érdemleges választ az érintetten kívül nyilvánvalóan legfeljebb az adott Tanszék vezetője tudná megadni. (Itt viszont nyomban eszembe jutottak a tanácskozás szünetében tett „jóakarói” megjegyzések: miszerint miért és milyen feladat ellátásához lenne szüksége Ausztrália stockholmi nagykövetének magyar ajkú „közigazgatási szakértőre” még ha egymás közt angolul tudnának is társalogni; e kérdés azonban akkor is jogosnak tűnhet, ha és amennyiben ez a társalgás közöttük esetleg magyar vagy svéd nyelven történne, hiszen nevezett „szakértő” a szakmaisághoz szükséges és kívánatos jogi egyetemi végzettséggel amúgy nem rendelkezik? (Vagy talán az is elegendő ehhez a státushoz, ha valaki más - mondjuk a filmszakmához értő - személlyel kapcsolatba kerülve jut el a „célszemélyhez”? E kérdés megválaszolását elhangzásakor sem tekintettem, s most sem tekintem feladatomnak!)

 

A tárgyalt félévben a két főállású oktató óraterhének vizsgálati eredménye is nem csupán beszédes, de egyben tanulságos is: az egyetemi adjunktus - mint a tantárgy „vezető/felelős” oktatója a nappali tagozaton 2x1, a levelező tagozaton pedig 1x4 tanóra előadást tartott, míg a nappali tagozaton kéthetente 3x2x6 tanórában szemináriumi foglalkozást vezetett; e statisztika szerint személye mindösszesen (2+4+36 = 42 tanóra/15 hét = 2.8) kerekítve - heti 3 tantermi órával volt „leterhelve”. Míg az egyetemi tanársegéd - aki a nappali tagozaton előadást nem tartott, viszont kéthetente 5x2x6 tanórában szemináriumi foglalkozást vezetett és a „Részismeret” témakörében 4 óra előadást tartott - leterheltsége (60+4 = 64 tanóra/15 hét = 4.3, kerekítve) heti 4,5 tantermi órának felelt meg. Ehhez képest - a tanszéki munkatársak között meg sem említett (óraadó?) - dr. Csonka Ernő helyettes államtitkárnak a - nappali tagozaton tartott 2x2=4 tanóra, a levelező tagozaton megtartott 4+5+5=14 tanóra, valamint a „Részismeret” témakörében tartott 5 tanóra (összesen a 23 előadási óra) és a nappali tagozaton vezetett kétheti 2 tanórás szemináriumi foglalkozása - heti bontásban (4+14+5+2x6 tanóra/15 hét) számított 2.5 tanóra teljesítése miatt, nincs mit „szégyenkeznie” a tanszéki munkatársak előtt. (Csupán zárójelben említem meg: a MA szakon kötelező tantárgyként oktatandó „Helyi önkormányzati modellek” foglakozás-vezetője dr. Koi Gyula, aki (szintén nincs megemlítve a „Tanszék munkatársai” között) a nappali tagozaton 14, míg a levelező tagozaton 12 (összesen 26), heti bontásban számítva, 1.7 tanórát teljesített.) Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a nappali tagozaton 2x2 tanóra erejéig Prof. Dr. Patyi András rektor és 1x2 tanóra erejéig Dr. Feik Csaba jegyző is feladatot vállalt (lásd a 4. sz. melléklet 1-4 oldalain szereplő adatokat), akkor igazán érdemes azon elgondolkodni vajon mit is csinálhatott a fennmaradó kötelező munkaidőben a két főállású oktató, különösen arra is figyelemmel, hogy a hallgatók által is letölthető foglalkozásvázlatot csupán a már említett két „főállású óraadó” (dr. Csonka Ernő és dr. Koi Gyula) készített! Ha mindemellett azt sem feledjük, hogy egy tantermi óra nevezett Egyetemen 40 percből áll – amelynél a „hallgatók” még az általános iskolában is többet töltenek a tanteremben – akkor a létszám mellett az Egyetem, finanszírozási mutatóit is célszerű lenne felülvizsgálni!

 

Úgy tűnik, a Hirdetmény (4. sz. melléklet) kritizálóinak a hallgatóknak nyújtott „segítség” tekintetében is igazuk volt, pedig azt hihetné az ember, hogy a fentiekben kimutatott heti óra/munkaterhelés mellett akadhatott volna tartalékenergia – a Hirdetményben (4. sz. melléklet) szerepeltetett szánalmas összeállításhoz képest – egy sokkal tartalmasabb és hallgatóbarát szakirodalmi tematika összeállítására és közzétételére. Nem így történt! A korábbi - általam szerkesztett - tankönyv ajánlása lekerült a tanszéki étlapról annak ellenére, hogy helyébe más szakirodalom nem lépett. Sajnos a szakmai irigység és a szubjektív indíttatású féltékenység (valamint a személyemmel szembeni kritikusan féktelen gyűlölet) e téren is győzedelmeskedett annak ellenére, hogy e tankönyv 2012. december 31-ig az oktatók által az előadásokon és a szemináriumi foglalkozásokon kiegészíthető és aktualizálható lett volna. Az egész hozzáállásban - a jövőre nézve - csupán az a „félelmet” keltő, hogy e lesöprés ellen nem tiltakoztak, illetve nem voltak képesek megvédeni saját szerzeményüket azok az oktatók sem, akik a tankönyv összeállításában szerzőtársként nem kevés munkaráfordítás mellett, részt vettek. A legsajnálatosabb azonban az, hogy a hallgatók a félredobott tankönyvért „cserébe” nem kaptak semmit, és így akarva-akaratlanul is, de mások személyes acsarkodása „áldozataivá” váltak! Ennek következtében a Hirdetmény (4. sz. melléklet) az Egyetem egyik szakmai főtárgyához – a lesöpört tankönyv helyébe – a tanulás segítéseként „olyan SZMSZ-ek – tananyaghoz kapcsolódó szabályainak – ismeretét írta elő kötelező jelleggel, amelyet a Hallgató a tanult témákhoz hasznosítani tud” (4. sz. melléklet, Hirdetmény „B” rész, Követelmény-, számonkérési rendszer, Helyi önkormányzatok I-II., Általános követelmény).

 

Döbbenetes ez az alaposság és tudományos egzaktság, illetve önállóságra nevelés, vajon mi mást is nézne meg a hallgató, mint az olyan SZMSZ-béli szabályokat, amelyeket a tanult témákhoz hasznosítani tud? (4. sz. melléklet, Hirdetmény „B” rész Követelmény-, számonkérési rendszer második bekezdése?) Micsoda tudományos mélységekig nyúlhatott le a Hirdetményt összeállító egyetemi oktató! Csakhogy a hallgató segítése nem abból áll, hogy magára hagyjuk, hanem abból, hogy segítünk neki kiválasztani azon SZMSZ által szabályozott témaköröket, amelyek szükségesek az egyetemi oklevél megszerzéséhez (és nem amelyeket csupán hasznosítani tud, rábízva egyben a szabályok kiválasztásával együtt járó felelősséget is). Pedig micsoda különbség van a kétféle megfogalmazású követelmény között: valaminek az ismerete a tantárgytematika előírása szerint mindenki számára szükséges, tehát általánosan kötelező, avagy valamennyi hallgató döntse el saját maga, hogy a tananyaghoz kapcsolódóan az általa tanult(?) témákhoz mely szabályokat tud/képes hasznosítani (gondolom, a vizsgázáskor minderre perdöntő módon lehetett hivatkozni), nem beszélve arról, hogy az önkormányzatok jelenleg is legalább háromféle SZMSZ-el kénytelenek dolgozni! Hallgatóként azonban, a másik általános követelménynek (4. sz. melléklet, Hirdetmény „B” rész Követelmény-, számonkérési rendszer harmadik bekezdése) - Helyi önkormányzati iratminták megismerése - sem lehetett könnyű eleget tenni és annak megfelelni, hiszen az önkormányzatok jó néhány-száz általánosan kötelező vagy saját elhatározáson alapuló „iratmintával” dolgoznak, és hogy mi tekinthető „minta értékűnek”, ennek megítélését jó lenne talán nem az egyes (kb. 3200) helyi önkormányzatokra bízni! Nemde?

 

A Hirdetményt továbbolvasva úgy tűnt nekem, hogy a „Tananyag” körének meghatározása majd konkrét összeállítása vagy megviselte szerzőjét vagy meghaladta képességeit, másként aligha elképzelhető, hogy tankönyv helyett egyetemi tananyagként kerülhetett volna előírásra a következő tartalmilag semmitmondó, megfogalmazásában pedig üres és túlzottan általános követelménystruktúra: „Az előadásokon, szemináriumi foglalkozásokon elhangzott és megtárgyalt kérdések” (e követelmény teljesíthető amennyiben a hallgatót az az oktató vizsgáztatja, aki az előadásokat tartotta, illetve a szemináriumot vezette); „A tantárgy oktatásában résztvevő előadók által kiadásra kerülő tansegédlet” (ilyet csak a már említett két óraadó oktató – dr. Csonka Ernő és dr. Koi Gyula – készített és csak reménykedni lehet, hogy ezek valamennyi hallgatóhoz eljutottak, illetve a többi vizsgáztató oktató is elolvasta); „Magyary Zoltán Közigazgatás-Fejlesztési Program KIM (2011. június 10.)” (a dátum helyett célszerűbb lett volna a Program fellelhetőségének paramétereit megadni); „Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), A helyi önkormányzatok 31-35. cikk” (a Magyar Közlöny konkrét számának – 2011. évi 43. sz. – megadásával többre ment volna a hallgató); „2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól, MK 2011. évi 161.szám” (a törvény konkrét szakaszainak megadása nélkül ez az információ nem igazán nyújt kellő segítséget a hallgatónak, hiszen e szinten már köztudott, hogy a törvény jelentősebb része - lásd a törvény 144.§ (3) bekezdésében foglaltakat - csak 2013. január 1-jén, illetve egy része még később - a 2014. évi általános önkormányzati választások napján - lép majd hatályba); „A Kormány 288/2010.(XII.21.) Korm. rendelete a fővárosi és megyei kormányhivatalokról (MK 2010. évi 194.szám)” (ismereteim szerint e témakörből tananyagként a hallgatótól - a Helyi önkormányzatok tantárgy keretében - egyedül az említett kormányhivatalok helyi önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzésének szabályai kérhetők számon, e szabályok viszont nem az említett kormányrendeletben, hanem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló sarkalatos törvényben találhatók); „212/2010.(VII.1.) Korm. rendelet az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat-és hatásköréről” (az előbbiekhez hasonlóan ez esetben is szerencsésebb lett volna a kormányrendeletet kihirdető Magyar Közlöny év/sorszámát megadni – 2010/111. szám – , másrészt elképzelhetetlen, hogy a rendeletben foglalt valamennyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló rendelkezés a tananyag része lett volna; úgy tűnik a Hirdetményt összeállító oktató ezúttal sem állt feladata magaslatán, hiszen ki kellett volna válogatnia és csak azokat a jogszabályi fejezeteket megadnia, amely miniszterek feladat-és hatásköre az oktatott tantárgy tematikájával összefüggésben van, például a KIM, a BM; ez viszont már jelentős többletteherrel járt volna); „Magyar Közlöny (az oktató által – későbbiekben - meghatározott számai)” (ennél mulatságosabb és feleslegesebb információt a közelmúltban nem valószínű, hogy olvastam volna, hiszen a hallgatónak nem általában a Magyar Közlöny számaira van szüksége, hanem inkább a benne kihirdetett jogszabályokra, ez esetben viszont célravezetőbb a közlönyszám helyett az adott jogszabály számát és címét megadni); „Továbbá az órákon megjelölt egyéb szakirodalmak” (szerettem volna látni és tapasztalni az így megjelölt irodalmak vizsgán való számonkérésének módját). A fentieket lásd a 4. sz. melléklet, Hirdetmény „B” rész, Követelmény-, számonkérési rendszer, Helyi önkormányzatok I-II., Tananyag alcím alatt. A felsoroltakkal szemben viszont érthetetlen módon a Hirdetményben nem kerültek nevesítésre más, a tananyag szerves részét képező jogszabályok, így többek között: a választással, a területszervezéssel, a társulásokkal stb. kapcsolatos törvények.

 

Mindennél a hallgatók szempontjából talán az a megoldás is hasznavehetőbb lett volna ha/és amennyiben adjunktus asszony a témakörben a ZMNE-nél írt és lektorált szerzeményeit - "A közigazgatás alapjai I." Elvek - Intézmények - Funkciók - Működés (Képzési anyag) ZMNE hallgatók és a közigazgatás szereplői számára (írta: dr. Kiss Sándor ny. főiskolai tanszékvezető docens; lektorálta: dr. Csépainé Széll Pálma egy. adjunktus; felelős szerkesztő: dr. Hülvely Lajos); "KÖZIGAZGATÁSI FÜZETEK" (egyetemi jegyzet) Hallgatók és önkormányzati vezetők számára (írta: Dr. Csépainé Széll Pálma; lektorálta: Dr. Kiss Sándor; felelős szerkesztő: Dr. Hülvely Lajos); "A Polgármesteri hivatal jogállása, szervezete, működése, irányítása és vezetése" ZMNE hallgatók és a közigazgatás szereplői számára (Dr. Kiss Sándor ny. főiskolai tanszékvezető docens; lektorálta: Dr. Csépainé Széll Pálma egy. adjunktus; felelős szerkesztő: Dr. Hülvely Lajos egyetemi docens” -áthozza a Közigazgatás-tudományi Karra és, ha tankönyvként talán nem is, de kötelező vagy ajánlott irodalomként felajánlja azokat az évfolyamnak segítség gyanánt. Hogy nem ez történt annak nyilván meg vannak a jól megmagyarázható okai és érdekszempontjai, igaz akkor e művek „titkosságát” is fel kellett volna oldani, amely által „idegenek” is elolvashatták volna e műveket és véleményt formálhattak volna róluk, talán még a PhD megírása/megvédése előtt?

 

Ugyanakkor a Hirdetmény olvasása gyakran a mosolyt és a cinikus kétkedést is előcsalta belőlem. Így jártam a „Helyi önkormányzati modellek” című tantárgy kötelező tananyagának és ajánlott irodalmának olvasásakor is: „valamennyi tagozat számára kötelező tananyag az előadásokon elhangzottak teljes egészében” (ismereteim szerint az előadások látogatása sem a nappali, sem a levelező tagozatos hallgatók számára nem kötelező, ennek következtében nem biztos, hogy a „Közszolgálati Egyetem” részéről etikus és tisztességes volt ez az előírás), de azt is kétkedve hiszem, hogy az e szakra járó hallgatók – néhány kivételtől eltekintve – hibátlanul beszélnének nyelveket, különösen annak szakmai változatát; így, illuzórikusnak tartottam a következő előírást: „Ajánlott irodalom: Az Európa Tanács önkormányzati vonatkozású anyagai (választás szerint angolul vagy franciául)” (4. sz. melléklet, Hirdetmény „B” rész Helyi önkormányzati modellek Ajánlott irodalom). Talán még az oktatók közül sem mindenki képes a megjelölt két nyelven a szakmai boldogulásra (Sic!).

 

Mindemellett talán arra a költői kérdésre is érdemes lenne figyelmet szentelni, miszerint miért is maradhatott ki az oktatási látókörből a féléves tematika összeállításánál a Tanszék és a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége által 2010. június 21-én aláírt „Együttműködési szándéknyilatkozat” azon pontjainak aprópénzre váltása, amelynek egyik fontos célja volt – a helyi önkormányzatokat érintő reform törekvéseiben és kérdéseiben – a két fél közötti szakmai-gyakorlati, illetve elméleti-kutatási tapasztalatok kicserélése, valamint az oktatás során a MÖOSZ szakmai tapasztalatainak hasznosítása, továbbá a megyei önkormányzás témakörében speciális-kollégium meghirdetése stb.? Persze az is érdeklődésre tarthatna igény, hogy a féléves oktatási tevékenységben miért nem kapott helyet, szerepet a Tanszék és a HÖK által 2010. március 30-án aláírt „Érdekeltségi Közös Nyilatkozat” egyetlen pontjában nevesített elképzelés sem? (Talán a kényelmesség, a lustaság, avagy a szakmai nemtörődömség és hozzá nem értés együttes hatásai voltak okozói az említett hiányosságok érvényesülésének?)

 

Mint láttuk a tananyag, illetve a kötelező- és ajánlott irodalom meghatározásának pongyolasága önmagában is zavart okozhat a hallgatói felkészülés folyamatában, de a számonkérés rendszerének, a vizsgák típusának, valamint a vizsgakérdések nem kellően pontos és precíz megfogalmazású közzététele már értetlenséget és indokolatlan rizikóvállalást is előidézhet körükben, hiszen nyilvánosságra hozataluk eltérő kötelező időbelisége nem egy időben ró koncentrációs feladatot a Tanszékre, az adott tantárgycsoport oktatóira, ezért e témakörnek körültekintő elkészítése a szakmai odafigyelésen felül emberi/oktatói felelősséget, és tisztességet is követel. A Hirdetmény például egyáltalán nem tesz említést a „Helyi önkormányzatok (részismeret)” című tantárgy követelmény- és számonkérési rendszeréről, aminek eredményeként a hallgató nem jut időben nyilvános információhoz sem a kötelező és ajánlott irodalom, sem a vizsga kivételének módját és formáját tekintve, de minderről még a vizsgakérdések révén sem tájékozódhatott mivel ezt az összeállítást a félév teljes időtartama alatt hiába is kereste nem találhatta meg a Tanszék által kiadott Hirdetményben, avagy a Tanszék hivatalos honlapján! Ezzel szemben a hallgató a Helyi önkormányzatok I. és II. című tantárgyak esetében ellentétes, egymást ütő információkkal találkozhatott a Hirdetmény, illetve a vizsgakérdések (5. sz. melléklet) olvastán: a Hirdetmény számonkérési része a Helyi önkormányzatok I. című tantárgy alatt kollokviumi számonkérésről szól (4. sz. melléklet, Hirdetmény, „B” rész, Számonkérési formák, Helyi önkormányzatok I. ), míg a Vizsgakérdések a főcím alatt „alapvizsgáról” tesznek említést, micsoda különbség [lásd az 5. sz. melléklet Helyi önkormányzatok I. (igazgatásszervező BA szak) címének harmadik sorát]. Talán az sem ártott volna, ha a TVSZ előírása szerint a Hirdetményhez időben csak később közzéteendő Vizsgakérdések címében is utalás történik az adott szak (igazgatásszervező BA) mellett a tagozatokra is (nappali, levelező), mint-ahogyan ez a Helyi önkormányzati modellek esetében olvasható (5. sz. melléklet). Ez utóbbinál viszont az a zavaró, hogy a vizsgakérdések címében az MSc. szak megjelölés szerepel a Hirdetményben alkalmazott MA jelölés helyett (lásd a 4. sz. mellékletben a Hirdetmény „A” rész nappali, illetve levelező tagozati foglalkozásokat követő Helyi önkormányzati modellek alcím alatti vastagon szedett két sort).

 

A közzétett vizsgakérdések tartalmi és megfogalmazási elemzésébe ezúttal nem bocsátkozom, viszont fülembe cseng a tanácskozás szünetében kávézás közben elhangzott megjegyzések egy része, miszerint a szóban forgó oktató nem felkészült a helyi önkormányzatok témakörben különösen, ami a választási, a törvényességi, no meg a gazdálkodási szabályokat illeti. Sajnos azt kell, hogy mondjam a vizsgakérdések áttekintése alapján igazak lehetnek ezek a megjegyzések, hiszen a tételsorban a Helyi önkormányzatok I. 12. sorszám alatti szövegben „kislistás”, míg a Helyi önkormányzatok II. 7. sorszám alatti szövegben ugyanezen jogintézményre nézve az „egyéni listás”megnevezés olvasható (5. sz. melléklet).

 

A szakdolgozati témák meghirdetése tekintetében is találni félrevezető információt: a Helyi önkormányzatok témaköreinek meghirdetésének címében érthetetlen módon mind a nappali, mind a levelező tagozat esetében a közzétett tájékoztató „főiskolai szakról”szól? A meghirdetett szakdolgozati témák kapcsán azonban mindkét tantárgyat (Helyi önkormányzatok, Helyi önkormányzati modellek)érintően kikívánkozik belőlem egy-egy általános és egy-egy konkrét megjegyzés. Az általános megjegyzésem szerint a Helyi önkormányzatoknál az egyes szakdolgozati témáknak (melyek megfogalmazásából nagyrészt még az általam elképzelt 2-3 évvel ezelőtti követelmények tükröződnek vissza) már követniük és alkalmazkodniuk kellett volna az új Egyetem képzési céljaihoz és a megváltozott jogállami és intézményi struktúrából, illetve Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallás című részében megfogalmazott elvekből és a NER alapeszméjéből levezethető követelményekhez, mindez a közzétett szakdolgozati témák tartalmából nem igen olvasható ki. Ami viszont a Helyi önkormányzati modellek című tantárgyat illeti, ott úgy érzem, hogy ki/elszabadult a ló a lovas alól, hiszen mindaddig, amíg a helyi önkormányzás alapkérdéseivel sincs tisztában a hallgatóság többsége, és a tantárgyi tematikából hiányzik a magyar kisebbségi önkormányzat vagy akár a magyar hegyközség jogintézményének egyetemi szintű oktatása és ismereteinek számonkérése, addig inkább az álmodozás, mint a realitás kategóriájába sorolhatók azok a szabadon szárnyaló elképzelések, amelyek azt várják el a MA szak hallgatóitól, hogy angol, francia, német, orosz stb. szakmai nyelvismeret birtokában dolgozzák fel a megadott ország önkormányzati berendezkedésének ismérveit (6. sz. melléklet, Helyi önkormányzati modellek, szakdolgozati témák, 6-7. és 10. feladat) és védjék meg szakdolgozatukat a záróvizsgán azon a nyelven, amelyen a szakdolgozat íródott (ez persze feltételezi, hogy sikerül olyan záróvizsga-bizottságot összehozni, ahol mindhárom tag az adott modell vagy legalább az adott ország önkormányzati rendszerének lényegével nagyjából tisztában van, és legalább konyhanyelven beszéli a szakdolgozat feldolgozásául szolgált szaknyelvet). Utólag minden valószínűséggel nevetséges beszédtéma kerekedne abból az esetből, amikor a záróvizsgán a vizsgázó az adott szakmai nyelven igazítaná „útba” a záróvizsga-bizottság bármelyik tagját.

 

A konkrét megjegyzésem a Helyi önkormányzatok tantárgynál a 36. és a 32. sorszám alatt meghirdetett szakdolgozati témához kapcsolódik, amely a helyi önkormányzatok feletti törvényességi felügyelet címe alatt egy konkrét megye területén elhelyezkedő települési önkormányzatok törvényességi ellenőrzései eredményeinek feldolgozását és bemutatását adja a hallgató feladatául elfeledkezvén arról a tényről, miszerint a törvényességi ellenőrzési és a törvényességi felügyeleti eljárás jogszabályi, módszertani és kivitelezési szabályai és gyakorlati megvalósítási/lebonyolítási szempontjai közé nem tehető egyenlőségjel (6. sz. melléklet, Helyi önkormányzatok, Szakdolgozati témák, nappali tagozat 36. téma, illetve Helyi önkormányzatok, Szakdolgozati témák, levelező tagozat 32. téma). A Helyi önkormányzati modellek című tantárgy által meghirdetett szakdolgozati témákhoz fűzött konkrét megjegyzésem szerint már nem is az álmodozás, mint inkább az értelmetlenség kategóriájába sorolható az az elvárás, amelynek értelmében a témát választó hallgató feladata az USA, Kína, és Oroszország helyi önkormányzati rendszerének összehasonlítása (Kínai nyelvtudás ajánlott, de nem elvárt, angol és orosz szükséges!). Álláspontom szerint ezt az elvárást az akadémiai doktori fokozat elnyerésének feltételeként sem lenne ésszerű előírni, nemhogy egy egyetemi - maximum 100 oldalas - szakdolgozat megírásához kötni, ráadásul ember legyen a talpán, aki a gyümölcs csoportképző fogalmát követve az alma, a szilva és mondjuk a barack összehasonlíthatósága alapján szeretné tudományos szinten és eszközökkel elvégezni az USA, Kína és Oroszország helyi önkormányzati rendszerének összevetését mivelhogy közöttük akkora a „távolságbeli” (nem hosszúságmértékkel mérve) különbség, hogy még az adott „ország-birodalom” helyi önkormányzati rendszere saját jellemzőinek feltérképezése is értelmetlen és reménytelen vállalkozás lenne nemhogy összehasonlításuk, hiszen azon kívül, hogy mindhárom említett ország létezik és működik, más kapocs aligha köti őket össze. És akkor még nem tettünk említést a feladat teljesítéséhez nélkülözhetetlen módon elvárt – angol, orosz – szak-nyelvismeret követelményéről és a kínai nyelvismeret ajánlottságáról. Én már azzal is elégedett lennék, ha és amennyiben az Egyetem által kibocsátott hallgatók a magyar szaknyelvismeret alapján legalább a magyar helyi önkormányzati rendszer általános és sajátos ismérveivel tisztában lennének!

 

Summa-summarum: nem tudom, hogy a fentiekben kritizált dokumentumok elkészítése kinek a remekműveként aposztrofálható, de egy biztos, ha az illető már rendelkezik PhD fokozattal gondolkodnia kellene annak titokban tartásáról, ha viszont e fokozatot eddig még nem sikerült megszereznie (esetleg megszerzésére még nem volt „képes”) úgy ajánlom nézzen tükörbe és tegyen le róla, hiszen aki ekkora felületesség és szakmai tévedés mellett tud csak megbirkózni egy tantárgyi Hirdetmény és annak mellékletei összeállítási feladatával és azt belső szégyenérzet nélkül képes a nyilvánosság elé tárni, az egyedül biztos, hogy képtelen egy szakmai téma tudományos értékű megírására és nyilvános megvédésére.

 

Ismerőseim gyakran „biztatnak” kérdezve: minek e szélmalomharc, a szél és a „csillagok” ellen úgysem lehet … de én mindegyikre csak legyintek, hiszen a természeti erőkkel nem kívánok és soha nem is kívántam szembeszállni, csupán az emberi erők és ostobaságok, meg tisztességtelenségek ellen vívom csatáimat, amely kicsit hasonlít a rozsdának a hatalmas öntöttvas-monstrummal szembeni küzdelméhez, pici szinte láthatatlan foltként kezdi és a monstrum megemésztésével végzi magányos és kevésbé látványos, de végül is eredményes tevékenységét. Persze abban is bízom, hogy olvasván írásaimat előbb-utóbb az Egyetem hallgatói is (tömegesen) bekapcsolódnak e folyamatba saját élet- és szakmai karrierjük végett és jól felfogott anyagi érdekük alapján, hiszen nekik sem mindegy, hogy pénzük ellenértékeként színvonalat és minőséget vagy csupán napközis felügyeletet kapnak az Egyetem falai között az egyetemi katedráról közvetítve! Ez esetben e tantárgy – a helyi önkormányzatok, kiegészülve a kisebbségi önkormányzatok ismereteivel – unikumként és kuriózumként a jövőben is helyet kaphatna az Egyetem tantárgyi palettáján hirdetve – oktatóival egyetemben – a helyi önkormányzati autonómia szükségességét és létjogosultságát egy centralizálódó ország-struktúrán belül is.

 

Búcsúzásként álljon itt egy markáns hallgatói véleményként megfogalmazott kritika, remélve, hogy az érintettek magukra ismernek és feleszmélnek:

 

„Az előadás elején megjelölt téma és az azt követő 40-80 percben elmondottak köszönő viszonyban sem voltak egymással; az elmondottak pedig unalmasak, jegyzetelhetetlenek voltak ...”

 

Budapest, 2012, július 29.