Fogarasi József

Meghasonlás és/vagy korrupció?

 

 

/Az első kérdéskör gondolati kifejtését lásd a Blogban - 2013. augusztus 1.- Ki tette tönkre a helyi önkormányzatokat?

Meghasonlás és/vagy korrupció?/

 

Így aztán az is könnyen előfordulhat, hogy az önkormányzati rendszer tönkretételéhez a politika és a szakma mellett a tudomány, valamint a felsőoktatás is képes „segítséget nyújtani” bárki is legyen a kormányrúdnál. Persze az alább említendő esetek másról és többről is árulkodnak és az önkormányzati rendszer tönkretételénél jóval messzebbre mutatnak. Meglátásuk és felgöngyölítésük a „magyaros” hozzáállás és látásmód miatt azonban a legtöbbször bejelentő, feltáró hiányában, vagy/és az intézkedésre jogosult vezető hozzáállására visszavezethetően - háttérbe szorulva - elsimítódnak. Pedig esetükben a legtöbbször Magyarország kinőhetetlen gyermekbetegsége, a korrupció is ott rejtőzködik. A különböző felmérések szerint az országok korrupciós listáján hazánk sajnos az „előkelő” középmezőnyben foglal helyet. Idehaza a korrupció viszont nem feltétlenül és nem mindig a pénz mindenhatóságában jelenik meg. Sokkal gyakrabban érhető tetten a feudális és hűbérfüggő uram-bátyám kapcsolati, a kéz-kezet mos alapú, a kölcsönös előnyök nyújtása, biztosítása, a szabályok kijátszását „elismerően” honoráló társadalmi megnyilvánulásokban, amelyek egy adott körön belül megszokottak és elfogadottak, sőt elvártak; megítélésük pedig az adott személyi kör által tisztességesnek és még etikusnak is tekintett. Szerintük csupán kisebb tévedésekről, a túl sok szabály miatt lelassuló folyamatok időnkénti megolajozásáról, a túlburjánzó bürokrácia vadhajtásainak lenyesegetéséről, a bizalmi elvnek a papíros-munkával szembeni térnyeréséről stb. van szó, amelyek nem okoznak kárt senkinek és legfeljebb csak kisebb szabályok áthágásában öltenek testet. Arról azonban nem szól a fáma, hogy mindezen előnyök csak egy kisebb, bennfentes személyi kör számára „megengedett” és élvezhető, illetve konvertálható csatlakoztatva más és további „előnyökhöz” időt-utat lerövidítő érvényesülési, előrejutási módokhoz, formákhoz. A körön kívül állók számára mindez azonban hozzáférhetetlen és megismerhetetlen, hivatkozási alapot pedig nem képezhet, felfedés és bejelentés esetén legtöbbször vizsgálat nélkül maradnak, esetleg eredményt nem hozó vizsgálattal zárulnak, felfedőjük azonban jutalmul láthatatlan személyek és kezek által vezényelt - kisebb-nagyobb-még nagyobb - retorzióban részesülnek.

 

Vajon korrupció, visszaélés, jogtalan előnyszerzés, szabályszegés, elvtelen összekacsintás, kéz-kezet mos stb. gyanús-e, ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) egyik jogelőd szervezeténél a dr. K.S. ny. jogászprofesszor - az egyetemmel jogviszonyban állt oktató - az általa aláírt szerződésben (előir.sz.: 96-350/2009.) „Honvédelmi alapismeretek” címen 6 szerzői ív terjedelmű tananyag jellegű mű megírására vállalkozva a határidő lejártakor „A Polgármesteri hivatal jogállása, szervezete, működése, irányítása és vezetése” címmel ellátott olyan kéziratot ad le, amely nagyvonalúan számolva sem több 120.000 „n”-nél, azaz 3 szerzői ívnél, de ennek ellenére kifizetik részére a 6 ívre megállapított (350.000 Ft) teljes összegű díjat, melyet az érintett nem utasított vissza. Majd ugyanő egy másik, az előzővel egyező napon kelt szerződésben (előir.sz.: 96-351/2009.) ismét vállalkozik a „Honvédelmi alapismeretek” című 6 szerzői ív terjedelmű tananyag jellegű mű megírására, de ezúttal a határidő lejártakor „A közigazgatás alapja I. Elvek – Intézmények –Funkciók – Működés” címmel ellátva ad le kéziratot, amely nagyvonalúan számolva is alig több 145.000 „n”-nél, azaz 3,5 szerzői ívnél, melyért ugyancsak kifizetésre kerül a szerző részére a 6 ívre megállapított (350.000 Ft) teljes összegű díj, s amelyet az érintett ezúttal sem utasított vissza.

 

Növelve a furcsaságok sorát az előbbiekkel egyező napon egy harmadik szerződés is kelteződik, amelynek tanúsága szerint a szerző dr. Cs.Sz.P. - az egyetem oktatója - az általa aláírt szerződésben (előir.sz.: 96-348/2009.) „Honvédelmi alapismeretek” címen 6 szerzői ív terjedelmű tananyag jellegű mű megírására vállalkozva a határidő lejártakor „Közigazgatási füzetek”címmel ellátott olyan kéziratot ad le, amely viszont nagyvonalúan számolva 297.000 „n” leütést tartalmaz, azaz kb. 7,5 szerzői ívnek felel meg, de a kifizetéskor nem ér többet a 6 ívre megállapított 350.000 Ft összegű díjnál. Azonban ez az összeg is átutalásra és elfogadásra került. Eközben az e „trükköket” nem ismerő más egyetemi oktatók munkaköri kötelezettségként és legfeljebb, ha éhbérért ír(hat)nak tananyag jellegű művet! Íme, a csoda róka, amelyről az ismert módon – a folyamatba épített sok ellenőrző tényező mellett és szeme láttára – úgy lehet három bőrt (3x350.000-Ft-ot) lenyúzni, hogy csak a nyúzás végén derül ki (ha egyáltalán kiderül), hogy a nyúzott állat nem is róka, hanem valami más állat (például fejős tehén) volt!

 

A történetnek azonban még nincs vége, mivel a mi fejős tehenünk (nevezzük „Védelmi felkészítés pályázat 1 folyószám alatti tervnek”) egyben csodatehén is. Nyilvánvaló, hogy minden színvonalas és szakmailag minőséginek tekinthető mű – amely egyben és esetlegesen előrelátó módon a tudományos képzésben kreditpontot érő publikációként is számításba jöhet – igényli a lektori közreműködést. Mindez esetünkben sem maradt el, hiszen a nyúzási műveletbe belefért. A jogászprofesszor által írt, elsőként említett két mű esetében – a borítólapi feltüntetés szerint – lektorként a szerződés (előir.sz.: 96-356/2009.) tanúsága alapján azon oktató kolléga lett felkérve, aki egyrészt a harmadikként említett művet készítette, másrészt jogi, de más szakirányú egyetemi diplomával sem rendelkezik. Mit mondjak, szakmai hiúság és gusztus kérdése, hogy szakjogászként e „sajátos alkupozícióba” ki mennyire megy bele. Bár szokták volt mondani, aki fizeti a „cigányt” az a játszandó számokat is kiválaszthatja, és még a sorrendiségbe is beleszólhat? S mindez csupán potom 328.525-Ft-ot kóstál, igaz ez esetben a szerződésben a „Honvédelmi alapismeretek” keretén belül a feladat egy újabb (negyedik) – dr. H.L. „Település-irányítás” című – mű lektorálására is kiterjedt (ennek elkészültéről azonban megbízható információval nem rendelkezem). E szerződés érdekessége viszont, hogy a benne kikötött feladat 17 ív terjedelmű kézirati mű lektorálására vonatkozik, amely számszerűség azonban, ha a fentiekben számított ívadatokat külön-külön összeadjuk – szerződések szerinti ív mennyiség: 6+6 = 12; teljesített ívmennyiség: 3+3,5 = 6,5 – akkor sem jön össze! A kifizetés természetesen ez esetben is hiánytalanul megtörtént, átutalás formájában. A harmadikként említett mű (szerzője dr. Cs.Sz.P.) lektora - a borítólap tanúsága szerint - dr.K.S. de mint utóbb kiderült személye nem azonos a korábban említett jogászprofesszor, dr. K.S. személyével. Esetében viszont sok érdekeset tudna a megkötött szerződés elárulni, például: melyik mű lektorálására vonatkozik a felkérés, a „Honvédelmi alapismeretek”címűre, avagy az e cím „fedőneve” alatt elkészült Önkormányzati-közigazgatási című és tartalmú munkákra?  Hiszen ez utóbbi esetben egyetemi végzettsége, szakmai, tudományos kutató-publikációs tevékenysége és felkészültsége nem teszi e személyt a feladat elvégzésére szakmailag alkalmassá, tudományos tekintetben pedig hitelt érdemlővé. Persze az sem tekinthető mellékes kérdésnek, hogy a szerződés milyen anyagi ellentételezés mellett, mekkora terjedelmű mű lektorálására köttetett. E szerződés peres úton történő megszerzése azonban még várat magára!

 

A fejés azonban még ezzel sem ért végett, hiszen az M.M. személyében megkötött (előir.sz.: 96-369/2009. számú) szerződés 23 szerzői ív (ez aztán a vastagon fogó ceruza) terjedelmű – „Honvédelmi alapismeretek” - dr. K.S. „Polgármesteri hivatalok felépítése, közigazgatási jogviszony” című fejezetei”címet viselő – kézirat (177.790-Ft összeget kitevő) tördelési feladatainak elvégzéséről szól, amely szintén teljes összegben kifizetésre került (de lassan a testtel, e tényadat viszont már - az ívterjedelmet a szokásos 21 oldallal számítva - egy 485 oldalnyi terjedelmű vaskos könyvet feltételez, de a dr. K.S. által készített és leadott két kézirat, amelynek tördelésére a szerződés vonatkozik, sem kóstál csupán 6,5 ívet)! És akkor még nem foglalkoztunk a szerkesztői ívterjedelemmel és az érte járó honorárium összegével [sajnos e szerződés(ek) peres megszerzésére még nem került sor, így erről a kérdésről érdemlegesen nem tudok nyilatkozni. Annyi azonban tény: mindhárom - fentiekben - említett mű esetében a borítólapon felelős szerkesztőként dr. H.L. neve van feltüntetve, s mint tudjuk, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Vagy mégis? De akkor miért az akadály e szerződés(ek) megtekintése körül?].

 

Továbbá, azon tények sem hagyhatók említés nélkül, amelyek árnyékot vetnek a feltételezhetően fehér kezekkel készített szerződésekre és teljesülésükre: a tárgyalt szerződések a szerzők esetében 2009 április 20., a lektor tekintetében április 21., a tördelő vonatkozásában pedig április 27-én kerültek megkötésre, ami azt jelenti, hogy az elkészített kéziratok ezen időben még nem áll(hat)tak a lektor, majd a tördelő rendelkezésére, így hát az általuk elvégzendő feladat tényleges ívterjedelme sem volt esetükben objektíve meghatározható; ennek ellenére részükre a szerződésben meghatározott teljes (lektor: 17 ív; tördelő 23 ív) ívterjedelemre megállapított (328.525-Ft; 177.790-Ft) összeg került kifizetésre. Ha ezt a furcsaságot még kiegészítjük azzal, hogy a szerzői kéziratok leadásának szerződés szerinti végső határideje május 31. míg a lektori vélemény és a tördelési feladat elkészítéséé március 19. – május 31. volt (pedig a szerződések csak április hónap végén köttettek), továbbá a szerződések szerint a szerzők „a szerkesztői és a lektori vélemények alapján említett hiányosságok kijavításáról a szerződés szerint június 30-ig gondoskodhattak, illetve voltak kötelesek gondoskodni” addig mindezzel ellentétben állónak látszik az a tény, hogy az elvégzett feladatért járó díjak már június 3-8.-ával bezárólag hiánytalanul átutalásra is kerültek. E tények alapján azt kell feltételeznünk, hogy vagy mindenki szerződés nélkül és előre teljesítette az utólag vállalt feladatot, avagy MINDENKI HATÁRIDŐRE TELJESÍTETT, amely eddig a világtörténelemben még nem igen fordult elő, tőlünk nyugatabbra sem! De az is említésre érdemes hiányosság, hogy a tárgyalt szerződések a kötelezettségvállaló személy kivételével a többi feladatot ellátók (javaslattevő, előirányzat-kezelő, véleményező, ellenjegyző) esetében nevük felett tényleges aláírásuk helyett – talán a szokatlan gyorsaság miatt – csupán az s.k. megjelölést tartalmazzák, ráadásul a szükséges bélyegzőlenyomatok nélkül! Mindez talán nem véletlenül veti fel egy lehetséges korrupció gyanúját?

 

Az egyes munkafázisok gyors teljesítése - véleményem szerint - a szakmai minőség kifogásolhatóságát eredményezték. Ebbéli véleményemet néhány hallgatói visszajelzés is megerősítette. Így hát talán nem véletlen, hogy sem az elkészült művekből nem lehet példányokat vásárolni, de azokat még az egyetem könyvtárában sem mindenki tekintheti meg. Ezért aztán aligha kell csodálkozni, hogy az elkészített lektori véleményeket az egyetem (NKE) rektora nem hajlandó kiadni. Pedig az általam olvasott kéziratok alapján ítélve szakmai meggyőződéssel állíthatom, a kiadott három mű sem a szakmai, sem a tudományos követelményeknek nem tesz eleget, szövege pedig a kézirat leadásakor hatályos jogszabályok rendelkezéseinek sem felelhetett meg, mindenütt. A manapság sokat emlegetett ún. plágium tekintetében pedig - bevárva a kiadott művek hiteles példányait, a lektori vélemények megismerhetőségét - tartalmuknak a plágiumkereső programon történt átfuttatásukat követően fogok majd nyilatkozni.

 

Továbbfolytatva a sort, nem tekinthető szokványos szerzői attitűdnek, ha egy szerző abban érdekelt, hogy műve „titokban” maradjon, avagy arra törekedjen, hogy műve minél kevesebb olvasóhoz jusson el, kivált akkor, ha a szerző a felsőoktatásban tanít és szerzői teljesítményét tudományos képzése során az abszolutórium megszerzéséhez, illetve tudományos értekezése benyújtásához szükséges kreditpontok összegyűjtéséhez is fel kívánja használni. Pedig a normális törekvéseket fejezik ki a szerzőkkel kötött szerződések azon pontjai, amelyek értelmében - „Az alkotó a művet a Felhasználó által meghatározott gépelt formában és elektronikus formában egy-egy példányban átadja, és az átadott kézirat felhasználását, nyomdai és elektronikus formában való többszörözését és terjesztését engedélyezi a Magyar Köztársaság területén.” valamint  - Felhasználó biztosítja a mű mindenki általi hozzáférhetőségét, széles nyilvánosság általi megismerhetőségét, amelynek garanciájaként a Felhasználó meghatározott számú példányt a könyvtárban elhelyez.”. Mindezek ellenére – szerződésszegő módon – az első két mű - a központi könyvtár vezetőjének 2012. április 20.-án kelt írásos nyilatkozata szerint - az Egyetemi Központi Könyvtárban sem papíralapú, sem elektronikus változatban nem lelhető fel. Ezek után joggal merül fel a kétkedő kérdés: egyáltalán elkészült-e e két mű?

 

Persze az is megérne egy tényfeltáró vizsgálati misét, hogy a harmadik mű – Közigazgatási füzetek – 2009. június 3-i kifizetése ellenére miért csupán 2011. november 3-án került a Központi Könyvtárban elhelyezésre (megpiszkálásom hatására, esetleg visszadátumozva?), vajon addig – amennyiben elkészült – miért és hol pihent és ki ezért a felelős, hiszen a mű oktatási célra készült, de az elvesztegetett több mint két év alatt – a jogszabályi változások miatt – akár már hasznavehetetlenné is válhatott, s mindez az oktatási folyamatban részt vevő oktatóknak és hallgatóknak fel sem tűnt? Pedig mindhárom „Honvédelmi alapismeretek”-nek álcázott mű – nyilvánvalóan „vonzóbbá tételük” végett – fedőlapi feltüntetésük szerint az adott katonai egyetem hallgatói körén kívüli szakmai kör „a közigazgatás szereplői, illetve önkormányzati vezetők” részére is ajánlva készült. Így aztán még izgalmasabb és kívánatosabb lenne kideríteni, hogy e kiadványokhoz miért csupán „az önkormányzati védelmi igazgatási szakirány hallgatói” jutottak hozzá (előkészítő irat, 2013. június 5. A/7. sz. melléklete) kizárva ezzel a fentebb említett szakmai kör többezres, illetve a kiadványok iránt esetlegesen érdeklődő olvasók többmilliós táborát. Ezen előkészítő irat alapján nyilvánvaló a törvénysértés és a szerződésszegés, hiszen a szerződésben kikötött feltételek értelmében a szerzők engedélyezték leadott kéziratuk nyomdai és elektronikus formában való többszörözését és terjesztését a Magyar Köztársaság területén, másrészt e szerződési pontok értelmében a felhasználó vállalta, hogy a kiadott műveket a meghatározott példányszámban, a könyvtárban is elhelyezi és bárki számára hozzáférhetővé teszi, harmadrészt az egyetem könyvtára közkönyvtárnak minősül, ami által látogatóinak és kölcsönzőinek személyi köre - beiratkozás esetén - nem korlátozható az adott egyetem (NKE) hallgatói és oktatói állományára!

 

Végezetül, az a szabály is a kiadott művek hozzáférhetőségének nyilvánosságát (nyilvánosságának korlátozhatatlanságát) biztosítja és támasztja alá, miszerint a nyomdának [60/1998. (III.27.) Korm. rendelet (R) 4.§ (1) bekezdés a) pont] minden sajtótermékből [R. 19.§ d) pont] - így az említett mindhárom tananyag-műből is - kötelespéldány-küldési kötelezettsége volt/van egyrészt az Országos Széchenyi Könyvtárnak (OSZK), másrészt a szolgáltató (nyomda) székhelye szerint illetékes megyei könyvtárnak, illetve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. A nyomda azonban e kötelezettségének nem tett eleget, de helyette a kötelezettséget a kiadó sem teljesítette pedig nyomdai mulasztás esetén e kötelezettség a jogszabályi rendelkezés értelmében rászállva őt terheli [R. 7.§ (2) bekezdés]. Kötelespéldány-küldési kötelezettségét az egyetem (NKE) – a nyomda, a kiadó révén? – csupán az általam indított peres eljárás hatására teljesítette (az OSZK 367/K/8/2012. szám alatt 2012. november 15-én kelt levele szerint) utólag, jelentős megkéséssel, de csak az említett harmadik kiadvány esetében, amelyre egyébként ISBN számot (9789637060847) is kért előzetesen 2009-ben. Az egyetem (NKE) - peres irataiban adott önbevallása szerint - azonban mind a mai napig nem készít és nem is küld jelentést az adott tárgyhónapot követő 15. napjáig sajtótermékeiről [R. 9.§ (1) bekezdése].

 

A tárgyalt hiányosságok, szabálytalanságok, korrupciós gyanús megoldások stb. sajnos nem csupán érintik, de egyben be is árnyékolják a tudomány tisztaságával, feddhetetlenségével szemben támasztott elvárásokat. Az egyes tudományos műhelyek, egységek közül a doktori iskolák az adott egyetemnek azok a szervezeti egységei, amelyek - a MAB által akkreditáltan - a doktori oktatás és kutatás egységes szervezett képzésének - továbbá a doktori fokozat megszerzésére történő felkészítés szervezeti - kereteit, valamint az önálló tudományos kutatói munkára való képesség elsajátítását biztosítják. Ezen általános elv mentén kapott például az akkreditáció által a ZMNE Hadtudományi Doktori Iskolája (HDI) a Társadalomtudományok tudományterületen belül a Hadtudományok tudományágban doktori képzésre, doktori fokozat odaítélésére, valamint habilitációs eljárás lebonyolítására konkrét jogosultságot, míg a Katonai Műszaki Doktori Iskola (KMDI) a Műszaki tudományok tudományterületen belül a Katonai műszaki tudományágban vált jogosulttá a doktori képzésre, a doktori fokozat odaítélésére, valamint a habilitációs eljárás lefolytatására.

 

Mindennek ismeretében érthetetlen és a „laikus” számára megmagyarázhatatlan, hogy az említett két doktori iskolát összefogó Doktori Tanács (DT), milyen elvek és megfontolások mérlegelése mentén, illetve konkrét és kivételes „méltányossági indokok” alapján engedélyezte a 8/2010. sz. határozatával az említett két doktori iskola valamelyike által előterjesztett javaslatra tekintettel dr. Cs.Sz.P. doktorjelölt korábbi, szabályszerűen elfogadott doktori értekezése címének - „A helyi önkormányzatok Magyarországon 1990-2010” címre történt - módosítását, hiszen egyrészt egyik nevezett doktori iskola sem rendelkezik képzési, kutatási, tudományos felkészítési kompetenciával e témakörben (azaz aligha köthető az engedélyezett téma akár a Hadtudományok, akár a Műszaki tudományok tudományterületeihez, avagy azok általános vagy sajátos részterületeihez), másrészt a címmódosítással „kedvezményezett” doktorjelölt az adott téma megírásához sem szakirányú (jogi, szociológiai, politológiai, történészi) egyetemi oklevéllel, sem kellő tudományos és szakmai felkészültséggel nem rendelkezik és ennek ellensúlyozására még csak segítséget sem kaphat(ott) a két doktori iskola egyikétől sem, tekintettel akkreditáció adta kompetenciájukra. Mivel e döntés hátterével, valamint a doktorjelölt doktori iskolával összefüggő doktoranduszi, doktorjelölti vonatkozásaival kapcsolatos adatok és tények az említett doktori iskolák honlapjain nem lelhetők fel és az írásban megküldött levelekre a két iskola vezetője még csak nem is válaszolt, jogosnak tűnnek azok a kételyek, valamint kérdőjelek, amelyek sokunkban megfogalmazódnak.

 

A hozott döntés azonban további furcsaságokat és érhetetlenségeket is gerjeszt. Többek között bár nem tilos, de – az interneten elérhető nyilvántartások tanúsága szerint – vajon mivel magyarázható az a tény, hogy említett doktorjelölt személyéhez a DT két témavezetőt is jelölt [lásd az Országos Doktori Tanács (ODT) honlapján (feltüntetett ellenőrzési időpont: 2013.07.25.) az NKE intézményénél az összes hallgató 196 (aktív 92) sorában Horváth Lászlót, míg 207 (aktív 96) sorában Hülvely Lajost (bár e számszerűségi helyek az informatika hiányosságai miatt + - 5 egységet tévedve hullámzik) (lásd itt). Az ügy pikantériáját azonban nem csupán e kettősség adja, hanem az is, hogy az érintett doktorjelölt neve – az ODT említett hivatalos nyilvántartásában való szereplése ellenére – a két témavezető személyi adatlapjának egyik vonatkozó - téma-vezetettjei közül fokozatot szereztek; téma-vezetettjei folyamatban lévő doktori cselekménnyel; jelenlegi doktorandusz hallgatói az abszolutórium várható évével; - rovatában sem található. Továbbá a DT által módosított című értekezési témában egyik témavezető sem folytat kutatást, sőt, az általuk megjelölt kutatási terület még csak érintőlegesen sem kötődik a helyi önkormányzatokhoz, illetve az általuk 10 legjelentősebbnek tartott közleményének témái között egyetlen önkormányzattal foglalkozó írás sem található. [Horváth László - kutatási területe: „A Védelmi Igazgatás, a haderő átalakítása. Védelmi humánerőforrás gazdálkodás és az önkormányzati védelmi igazgatás.”; jelenlegi kutatásainak tudományága: „A hadtudományok, katonai műszaki tudományok.”; 10 legjelentősebbnek tartott közleménye: - (mindhárom említett kérdéskört lásd: itt); Hülvely Lajos - kutatási területe: „Haderőrendszerek a XXI. században. A személyi kiegészítés és biztosításának módja. Az önkéntes haderő aktív, részben aktív és passzív állománya. A védelmi igazgatás hazai, NATO és EU rendszere.”; jelenlegi kutatásainak tudományága: „Hadtudományok, politikatudományok”; 10 legjelentősebbnek tartott közleménye: - (mindhárom említett kérdéskört lásd: itt); az előző adatlap hitelességi állapota: 2013. február 13.; az utóbbié: 2013. február 27.]. Most már csak a kellő magyarázat hiányzik, de az nagyon!

 

Haladva tovább ezen az átlátszónak egyre kevésbé tetsző – s lassan már „tisztának” is alig mondható – furcsaságokkal teli ügygombolyagban, felvetődik a kérdés: hova tűnt a doktorjelölt jogállású személy – akit egyébként a peres iratok tanúsága szerint az egyetem még mindig a doktori iskola hallgatói státusszal rendelkező tagjaként említ (2013. február 6-i jkv. 2. oldal közepe) – hiszen, ha az illető az ODT hivatalos nyilvántartásában feltüntetett témavezetők személyi lapján a fentebb már említett rovatokban nevesített személyek között és az ODT nyilvántartásában a „végzett hallgató” elnevezésű oszlopban sem található – és csupán az „aktív hallgató” és az „összes” hallgató oszlopokban lelhető fel, akkor a kérdésre adható egyetlen értelmes és érdemi válasz, hogy az adott személy eltűnt, avagy „felszívódott”? Ez a felelet azonban nyilvánvaló, hogy elfogadható választ nem képezhet! Akkor viszont egyelőre marad a problémát a szőnyeg alá seprő, vállrándítással egybekötött megjegyzés: biztosan valamelyik témavezető személyi lapján a nem nevesített rovatok – eddig vezetésére bízott doktoranduszok száma; ezek közül abszolutóriumot szerzettek száma – számszerűségeinek egyikében „lapul”. (De akkor az ilyen jellegű félreértések elkerülése végett a személyi adatlapon vajon miért nem nevesítődnek e számszerűségek is?) Sajnos még ez a feltételezés sem biztosít kellő menekülést a probléma tisztázása elől, hiszen - feltehetően - a doktori cselekményekhez szükséges kreditszámok megszerzése végett publikált két szakmai cikk szerzője a Comitatus című havi szakmai folyóiratban - 2011/októberi és 2011/decemberi számaiban - az „E számunk szerzői” szerkesztői összesítőben „szigorlatozott PhD-hallgató”-ként szerepel (1. kép, 2. kép), amely titulus egzakt tartalmi jelentése még a doktori szabályzat rendelkezései segítségével sem fejthető meg, az érintett doktori iskola vezetője Prof.Dr.S.J. érdeklődő levelemre pedig kitérő választ adott (2012. szeptember 25.). No, már most, ha valaki saját „bevallása” szerint a doktori szigorlatot letette, akkor ennek ténye egyrészt az érintett doktori iskola honlapján és valamilyen hivatalos nyilvántartásában szerepelve megtekintő, hiszen a doktori szabályzatok szerint a doktori szigorlatot „nyilvánosan, bizottság előtt kell letenni” (a szóba jöhető, már említett két doktori iskola honlapján azonban e tények közül semmi nem szerepel). Másrészt a két, nevesített témavezető személyi adatlapjának „téma-vezetettjei folyamatban lévő doktori cselekménnyel” című rovatában az érintett doktorjelöltnek név szerint is szerepelnie kellene. (Mint már láttuk, az illető személyt e rovatban hiába kerestük.)

 

Persze a szabályzatokban előírt követelmények szerint a doktori szigorlatra történő bejelentkezés, majd a vizsgák eredményes letételének egyik elengedhetetlen előfeltétele a publikációs pontérték táblázat szerint számított szükséges számú publikációs tevékenység meglétének hitelt érdemlő igazolása, társszerzős közlemények esetén a társszerző(k) nyilatkozatának beszerzése sem mellőzhető a szerzői arányokról (nincs tudomásom ilyen beszerzett nyilatkozatokról, de az is lehet, hogy az igazolt és a DT által elfogadott publikációk között nincs is társszerzős közlemény, így legyen). Két tény mellett azonban nem lehet szó nélkül továbbmenni. Az egyik a fentiekben már említett harmadik – a „Közigazgatási füzetek”címmel és ISBN (9789637060847) számmal ellátott – mű, amely mindez idáig az OSZK-nak meg nem küldött kötelespéldány miatt „titkosított” formában a szakma széles nyilvánossága, de még az egyetem oktatói és hallgatói elől is el volt zárva 2011. november 3-ig, hiszen a Központi Könyvtár is a „kéziratot” csak ekkor kapta meg. Ha és amennyiben ehhez még hozzátesszük, hogy a lektori véleményt olyan személy készítette – még nem ismert milyen tartalommal – aki az adott tématerület műveléséhez sem szakirányú egyetemi diplomával, sem nyilvánosan fellehető témával összefüggő szakmai, tudományos publikációval nem rendelkezik. Minek következtében e művet – ha besorolták – törölni kell erről az említett publikációs igazolásról (és akkor e mű plágiumprogrammal történő ütköztetése még hátravan).

 

A másik tény a - már szintén említett - Comitatus szakmai-tudományos folyóirat 2011. évi októberi – „A helyi közügyek körének várható alakulása az új helyi önkormányzati törvényben” címen (9-17. oldal) – és a decemberi számában – „Reform, „újjászervezés”, racionalizálás, hatalomkoncentráció vagy szerves fejlődés?” címen (29-40. oldal) megjelent publikációk, amelyek közül az előbbi tanulmány a Hadmérnök szakmai-tudományos folyóirat 2011. decemberi számában ugyan „Helyi közigazgatási reform Magyarországon” (129-139. oldal) cím alatt, az utóbbi pedig a Hadmérnök 2011. évi szeptemberi számában „A helyi önkormányzati feladat- és hatáskörök elosztásának lehetséges irányai az új önkormányzati törvényben” (93-99. oldal) cím alatt jelent meg, de e tanulmányok (Comitatus 2011. évi októberi és a Hadtudomány 2011. évi decemberi; Comitatus 2011. évi decemberi és a Hadmérnök 2011. évi szeptemberi számában megjelent tanulmányok) szó-szerinti tartalmi egyezései miatt - a tudomány etikusságával szemben támasztott követelmények sérülésére is figyelemmel - amennyiben e publikációk a doktori eljárásban az igazolt és kreditpont-értékkel honorált publikációs listán szerepelnek úgy – álláspontom szerint – törlésük szükséges és emiatt a szabályzatokban meghatározott doktori cselekményekkel összefüggő vizsgálati eljárás lefolytatása nem mellőzhető! Sajnos, a fentiekben tárgyalt tényekkel összefüggő adatok szolgáltatására (2012. október 24-ei, illetve október 25-ei keltezéssel írt levelemre) a két érintett doktori iskola vezetői (Prof.Dr.S.J.; illetve Prof.Dr.Cs.T. urak) válasz helyett görcsös hallgatásba burkolództak, míg a doktori fokozatszerzési eljárással összefüggő adatokról vezetett nyilvántartásába történő betekintés végett az NKE Tudományszervező Központ vezetőjének 2013. június 25-keltezéssel írt levelemre ez idáig szintén nem érkezett válasz.

 

Végül jöjjön a konklúzió, a tanulság. Íme, egy egyszerű kerekasztal-beszélgetésként tervezett választási kampánnyá silányodott adok-kapok csípőből tüzelő össztűzzúdítás egymásra, amelynek során igazi magyar módra nem oldódott meg semmi, viszont az értő számára a helyszínen felvetett egyik problémából sikerült kikerekíteni egy mikro-méretű társadalmi egységre nézve kirajzolódott látleletből, kórképből egy diagnózist, amely nagy-vonalaiban sajnos igaz az egész magyar társadalomra. Nem tiszteljük egymást, a legkisebb mértékben sem, és képesek vagyunk honpolgárként egymásnak esni csak azért, mert valaki egy adott időpontban a (párt)politikai választóvonal által kijelölt határvonal másik térfelén áll, álldogál, ténfereg, téblábol stb. Csak az egyik térfél „játékosai” ismerik, tudják az igazat, látják a láthatatlant, őrzik a biztos jövőbe látás bölcsek kövét. A másik az ostoba, gyarló, tehetségtelen, kapzsi és harácsoló stb. ezért őket le kell hengerelni, el kell pusztítani, betont kell rájuk önteni. Nem látjuk, nem akarjuk látni társadalmilag közösen, ezen az úton nem jutunk, nem juthatunk el sehova, ez a módszer nem alkalmazható hosszabb távon eredménnyel semmire. Szükségünk van mindannyiunk számára egy teljesen új alapon kötendő közkiegyezésre!

 

Mint láttuk/látjuk a helyi önkormányzatokat nem a politikai baloldal tette tönkre, legalábbis egymaga nem lett volna erre képes, „támogatók” nélkül. Mint ahogyan önállóan erre, az egyes pártok, pártpolitikusok, kormánytagok és bősz agitátorok; jelszavakat gyártó, jelszavakkal hergelő öntelt pöffeszkedő nyájterelők sem lennének képesek. Ehhez (mindig) szükség van a tétlenkedő, majd lesz valahogyan vélekedő Pató-Pálok csellengő tömegeire; no meg a (párt)politikai széljárás és szélerőnek megfelelő irányban ingadozó hivatástudat nélküli szakma képviselőire, és sajnos a tudomány tisztesség és emberi tartás nélküli művelőire is. Persze talán az is megfontolandó: kívánatos-e, elfogadható-e, ha aktív pártpolitikus áll fel az egyetemi katedrára és hirdet igét arról, amelyről kormánytagként annak idején másként vélekedett és vélekedik még ma is pártjában, annak valamelyik munkacsoportjában szakpolitikusként? Lelke rajta, mindkét oldalon: oktatóként, munkavállalóként meg tud-e hasonulni, avagy munkáltatóként a más célkitűzéseket képviselve tolerálni tudja-e az általa kitűzött célok elérése hatékonyságát tompító, árnyékoló tematikákat, megszólalásokat? Mindenesetre, egyetemi katedrán – évtizedeket – állt oktatóként vallom, nem jó, nem szerencsés, ha a jövő – önkormányzati – szakemberei kettős mércével mért szakmai igazságok, oktatási módszerek és ismertetett gyakorlati fogások mentén halad előre és szerzi meg a legmagasabb szintű szakmai tudást, az azt tanúsító diplomát. Persze az sem előbbre vivő, ha a tudománynak a pártpolitikai alapú törvényhozás ad egyedi jellegű feladatot, melynek alapján olyan típusú egyedi hatósági ügyekben kell neki tudományosnak álcázott állásfoglalásnak becézett kötelező erejű döntést hoznia, amelyek dogmává merevednek, de később akár a legenyhébb fuvallat is elseperheti. A tudomány legyen szent és sérthetetlen mindenki számára és ott csak olyan személyek „mozoghassanak”, akik a szükséges felkentséggel rendelkeznek, de tisztelik a más véleményt mondókat, igazságokat hirdetőket és nem rettegnek a széles nyilvánosságtól sem. A tudomány eredményei mindenkié, ezért azok nem lehetnek titkosak és elzártak.

 

Mindezt azonban nem elég csupán hangoztatni és ön marcangolva sopánkodni az ország korrupciós rátájának emelkedése ismeretében, hiszen nem az egyes korrupció-gyanús esetek felfedésének hiánya, vagy a félelem a felfedés miatti retorziótól az, amely csökkenti e társadalmi csökevény; kulturális, gondolkodási, viselkedési mentalitási életminőség-elmaradottság; cinkos összekacsintású magyar mentalitás elleni küzdelem eredményességet, hanem a felfedett és bejelentett esetek kivizsgálásának, eredménye nyilvánosságra hozatalának és az abból való tanulás, okolás hiánya az, amely jelentős akadályokat képezve gyengíti a vele szembeni fellépés hatékonyságát. A folyamat mindig a kis ügyekkel, azok eltussolásával kezdődik, amelyek aztán terebélyesednek, s a felelősségre vonás elmaradása láttán egyre többen vérszemet, késztetést és bátorítást kapnak követésükre, ismétlésükre.

 

A kerekasztal mellett elhangzott egyik konkrét felvetésnek utána nézve – nem félve és rettegve a hátbatámadástól sem – tártam e honlap nyilvánossága elé egy tényekkel is alátámasztott – véleményem szerint – nem kívánatos esetet azzal a céllal, hátha lesz valaki, aki kezdeményezi, vagy elindítja a szükséges vizsgálati folyamatot és érdekeltté válik a végeredmény produkálásában és annak nyilvánosságra hozatalában.

 

Mindezt hivatalból sem tilos megtenni, itt az alkalom, csak élni kell vele. Hajrá: tisztelt Patyi András rektor úr; Boldizsár Gábor, Cserny Ákos, Ruzsonyi Péter dékán urak; Haig Zsolt, Csikány Tamás, Bukovics István doktori iskola vezető urak; Hende Csaba, Navracsics Tibor, Pintér Sándor, miniszter urak, a Fenntartói Testület tagjai (milyen érdekes, a keresztény lelkületű család-orientált kurzusban e felsorakozásnak egyetlen hölgytagja sincs!).

 

Gondolom, az egyetem hallgatói közösségének sem lehet mindegy, hogy milyen oktatási, tudományos és humán-lelkületű kereteken belül készülnek életük szakmai hivatására. Így hát őket is megillet(het)i a vizsgálat kezdeményezésének joga.

 

De ne hagyjuk ki e folyamatból a hivatásos törvényvédőket, a biztosokat és az ügyészeket se.

 

E téren az ügyben eddig elért jelenlegi eredményeim alapján az az érzésem, ez a társadalom nem lépett még túl a három majom attitűdjén: „nem látok”, „nem hallok”, „nem beszélek”!

 

Csak az ismert "intést" ne feledjük: „mert vétkesek közt cinkos aki néma.” /Babits/

 

Budapest, 2013. augusztus 1.

Fogarasi József

www.fogarasijozsef.hu

 Melléklet: 1 db (16 oldal) fénymásolat

Tisztelt Főszerkesztő Úr, Tisztelt Szerkesztőség!*

 Úgy gondolom, a mellékelt tényanyag érdemes arra, hogy szakavatott kezek alatt megformálva - témánként, vagy azon belül részenként külön-külön, esetleg teljes terjedelmében - a széles nyilvánosság számára is megismerhetővé váljék.

1. Nem hiszem, hogy szerencsés, ha aktív pártpolitikus, megbízatását töltő választott/kinevezett állami vezető, magas rangú-, beosztású közszolgálati tisztviselő (ideértve a bírákat, ügyészeket, alkotmánybírókat is) bármely felsőoktatási intézményben (kivéve a pártok saját intézményeit) folyamatos jelleggel (foglalkoztatási jogviszonyban állva) oktatási, vizsgáztatási, oktatásszervezési feladatokat lát el az adott intézet/tanszék/oktatási egység vezetőjének felelős irányítása alatt. Ez alól legfeljebb az egy-egy adott alkalomhoz/témához kötődő előadás, foglakozás megtartása – bárminemű anyagi juttatás átvétele nélkül – lehet az egyetlen kivétel.

Ellenkező esetben sérül(het), egyrészt az adott felsőoktatási intézmény tudományos, szakmai oktató-kutató tevékenységének objektíve pártatlan megítélése, másrészt megrendülhet a polgároknak az illető állami vezető, magas rangú-, beosztású közszolgálati tisztviselő által betöltött tisztség, pozíció függetlenségébe vetett bizalma. Harmadrészt mindkét oldal tekintetében nem csupán az objektivitás és a függetlenség stabilitása a fontos, de még a beárnyékolás veszélye, annak látszata is kerülendő.

A mellékelt tényanyag olvasása közben gondoljunk csupán a közelgő választásokra és azok kampányára, vagy a velük szemben benyújtott jogorvoslatok elbírálása „tisztaságának” fontosságára.

2. Nem vagyok benne biztos, hogy az állami finanszírozás mellett működő tudományos műhelyek, doktori iskolák nyilvánosság előli farizeusi elzárkózása (lásd a Mellékletnek nevezett - 3. kép - levélmásolatot) célravezető eszköz lenne a társadalom egyik legnagyobb ellenségével, a korrupcióval (annak gyanújával) szembeni eredményes küzdelemben. Miért kell megvárni egy eseménysor végét (doktori fokozat odaítélése), amikor közben is el lehetne hárítani a doktori fokozat megszerzése folyamatában felmerült/felmerülő (például az elégséges publikációs kreditpontszámok megszerzése körüli) kételyeket.

(Nem hiszem, hogy a volt köztársasági elnök esetének megismétlődéséből lehet csupán tanulni. A megelőzés álláspontom szerint sokkal fontosabb, mint a nem tudom milyen érdekek „fondorlatos” védelme. Nem beszélve arról a lehetőségről, ha az illető aspiráns esetleg tanulmányi szerződés mellett folytatja/folytatta a doktori cselekményeket. A kellő nyilvánossággal az is megelőzhető lenne, hogy valaki, az opponensek, témavezetők „tévedései” révén és oldalvizén úszva szerezhessen tudományos minősítést!)

Nevem bárminemű formában történő nyilvánosságra hozatalához csak a mellékelt anyag teljes terjedelmű publikálása esetén járulok hozzá.

Budapest, 2013. augusztus 6.

Tisztelettel:

Fogarasi József

*(A nyilvánosság elé tárás reményében a teljes anyag megküldést nyert a Magyar Hírlap, a Magyar Narancs, a Magyar Nemzet és a Népszabadság Szerkesztőségének, 2013. augusztus 8-án.)