Fogarasi József

Ki tette tönkre a helyi önkormányzatokat?

2013. augusztus 01. csütörtök

Meghasonlás és/vagy korrupció?

 

Egy körasztal-beszélgetésnek indult szakmai-civil, lakossági véleménycserén vettem részt, amely mit szépítsük, az erőviszonyok kiegyenlítettsége folytán a kezdeti békés véleménycserét követően választási erőfelméréssel folytatódott, majd a magyar hagyományoknak megfelelően - a közéleti szereplésre átlagműveltségű felkészültséggel sem rendelkező, de a közszereplésre tolakodva vállalkozó „delegáltak” jóvoltából - kocsmaszintű adok-kapok „ki tud többet tájékozatlanul és felkészületlenül a másik oldal nyakába varrni” társadalmi közkedveltségnek örvendő a valóvilág műfajába sorolható – a valóságot nem ismerő, a tényekre pedig nem figyelő, a szereplők által egymáson át- és túlbeszélő – survivor túlélő show-ként zárult.

 

Mit mondjak, a „beszélgetés” szégyenteljesen és alpárian volt érdekfeszítő. Az egész számomra csupán akkor vált érdekessé és figyelemre méltóvá, amikor a vita a helyi önkormányzatokra terelődött. Az egyik, témának nekifeszülő hozzászóló valamilyen brossurából Szita Károlyt, Kaposvár polgármesterét (aki egyben állítólag a Fidesz önkormányzati tagozatának elnöki posztját is betölti) idézte, miszerint „a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány hátat fordított a magyar vidéknek, a baloldal cserbenhagyva, tönkretette és kifosztotta a magyar falvakat és városokat, az önkormányzatokat pedig magukra hagyták, kasszájukat kiürítették, vagyonukat elherdálták, adósságcsapdába hajszolva őket.”

 

E negatív minősítéssor folytatódott volna, ha egy másik jól értesült „helyi politikus” nem vág közbe azzal a megjegyzéssel, miszerint „mindez hazugság, hiszen ha így lenne, akkor az említett kormányok volt belügyminisztere, önkormányzati minisztere (Lamperth Mónika országgyűlési képviselő) - akinek elnöklete alatt dolgozta ki a Baloldali Önkormányzati Közösség (BÖK) az MSZP önkormányzati és közigazgatási programját, amely még ma, a jobboldal számára is mértékadó - nem lehetne az Orbán kormányzat által létrehozott új és az ország egyetlen NEMZETI jelzőt viselhető egyetemén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NEK) az önkormányzati tantárgyblokk oktatási frontembere, a legtöbb szemináriumi csoport vezetője, a legfontosabb témák katedrai előadója, és még - a hallgatók adta információk szerint - ráadásul az oktatási prezentációk is az ő neve alatt futnak …”.

 

Az előző hozzászóló azonban nem hagyta, hogy a monológot a szót kapott személy befejezhesse, mivel közbevetve adta tudtára a jelenlévőknek, „hogyha mindez így lenne, akkor az, nem csupán árnyékot vetne a szóban forgó egyetem jó hírére, de ez esetben a kormányzással összefüggő ismereteket akár a Gyurcsány-Bajnai tandem is oktathatná.” E kinyilatkoztatást a teremben jelenlévők hangos derültséggel honorálták.

 

A megszerzett információk nem hagyván nyugodni - otthon az internet segítségével megpróbáltam róluk - tényszerűen is tájékozódni. A helyi önkormányzatok baloldali kormányok általi tönkretételéről szóló Szita Károlynak tulajdonított sommás kijelentést meg is találtam az érintett egyik - ez év februárjában az MTI-hez eljuttatott terjedelmes - közleményében. Az NKE-en oktató ellenzéki politikust viszont már jóval nehezebb volt fellelnem. A NKE Közigazgatás-tudományi Kara (KTK) fő szervezeti egységei (Intézetek) közül ugyanis egyik nevében sem szerepel az alkotmányjog, illetve a helyi önkormányzatok elnevezés. Átnézve az egyes intézeteket alkotó kisebb szervezeti struktúrákat (Tanszékeket) akadtam rá a Közszervezési és Szakigazgatási Intézet-en belül a Szakigazgatási és Önkormányzati Igazgatási Tanszék elnevezést viselő egységre. Úgy gondolom, csupán ez a tény már önmagában is kellőképpen érzékelteti és tanúsítja, miszerint a mai önkormányzati rendszer tényleg nem azonos a korábbi kormányzati ciklusok által alkotmányos alapintézményként felépített és működtetett önkormányzati intézményrendszerrel, de nem azért mert a baloldali kormányok „tönkretették, kifosztották és magukra hagyták” őket, hanem a jelenlegi hatalom áldásos ténykedése következtében, amelynek eredményeként a helyi önkormányzatok - alkotmányos alapintézményi státuszuk megnyirbálása révén - helyi települési közhatalmi jogállású alapintézményből közszolgálati-közszervezési-szakigazgatási szerepkörű szervekké degradálódtak.

 

E közjogi státusváltozást az egyetemi oktatás (NKE) szervezeti egységei és azok tantárgystruktúráját megalapozó oktatási célkitűzések is hűen leképezték azáltal is, hogy az említett intézményrendszerrel foglalkozó egyetemi szaktantárgy (Helyi önkormányzatok) már nem fért bele a Közjogi Intézetbe, illetve a keretében kialakított „jogi” tanszékek szervezeti és tantárgyi struktúrájába. Ennek megfelelően, tükrözve az önkormányzati alapintézmény-rendszernek a - kormányzó többség politikai, törvényalkotói akarata szerinti - státus és jogállásbeli változását határozza meg a Közszervezési és Szakigazgatási Intézet tanszékei számára általános oktatási célkitűzésként többek mellett „a közpolitikai szemléletű oktatás erősítése; a közigazgatásban alapvetően érvényesülő jogi szemlélet egyéb szakmai ismeretekkel (menedzsment módszerek, piaci elvek, informatika, e-közigazgatás, projekttervezés, pályáztatás, stb.) történő kiegészítése; a megváltozott jogállású önkormányzatok általános és sajátos feladatai elméleti és gyakorlati ismereteinek oktatása, a szakpolitika érvényesülése; továbbá a közigazgatási tevékenységben a közszolgálati attitűd kialakulásának, kialakításának elősegítése követelményét. E nevesített általános célkitűzésekkel azonban nem feltétlenül kvadrál a Szakigazgatási és Önkormányzati Igazgatási Tanszék általi sajátos célkitűzések némelyike, hiszen az Önkormányzati Igazgatásmegnevezésű tantárgycsoport identitáskövetelményének meghatározásában kakukktojásként van jelen a helyi önkormányzatok szerepének alkotmányjogi meghatározásának, a közigazgatás rendszerében történő elhelyezkedésének feldolgozása követelménye, amely álláspontom szerint az egyes szakmai-elméleti tantárgyak egymásra épültsége kívánalmának érvényesülése esetén inkább valamelyik alapozó - nevezetesen például az Alkotmányjog és az állam szervezete című - tantárgy feladatát kell/kellene, hogy képezze.

 

Így aztán csak reménykedem abban, hogy a Magyarország helyi önkormányzatai című tantárgyi témakörben írandó új tankönyv/jegyzet már nem a korábbi közjogias filozófiájú szempontrendszer (másolása) alapján, hanem az Intézet által meghatározott – nevéből is fakadó – új célkitűzések - közszervezési és szakigazgatási követelmények - figyelembevételével fog elkészülni (lásd itt). Gondolom, a mű szerkesztője mindezt figyelembe véve és az egyes fejezeti témákra lebontva dolgozta ki és juttatta el a fejezeti témák szerzőihez a mű szerkesztési elveit és szempontrendszerét. Bár én – megmondom őszintén – a tankönyv/jegyzetírással várnék a legközelebbi általános önkormányzati választások és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő új SZMSZ-ek megalkotásának időszakáig. Addig meg, legfeljebb – ujjgyakorlatként – tananyagként minősítve - az egyes előadási témák óravázlatainak kibővítésével - csupán 1-2 szerzői ív terjedelmű tantárgyi füzeteket írnék és tennék közzé.

 

No persze a szerkesztői feladatok minőségi ellátásához ma már – vélekedem – nem elegendő a szakmai lelkesedés alapján történő önkéntes jelentkezés. A szerzők munkájának szakmai szintű elvi irányításához, tevékenységük folyamatos összefogásához és koordinálásához a vezető oktatói beosztás és a szakmai ismeretek mellett a tudományos fokozat megléte sem nélkülözhető. Ilyen szempontok szerint nézve az adott tanszék személyi állományát az összkép eléggé elszomorító és lehangoló. Az intézetvezető (Prof. Dr. Bukovics István DSc.), aki – számomra érthetetlen módon – egyben a Szakigazgatási és Önkormányzati Igazgatási Tanszék vezetője is - ismereteim szerint - jogi diplomával nem rendelkezik, ami még nem lenne olyan nagy hiba, hiszen az említett tantárgynak az egyetem tantárgyi struktúrájában történt elhelyezése, valamint az adott tantárgy által érintett Intézettel és a vonatkozó Tanszékkel szemben támasztott általános és sajátos oktatási célkitűzések - a korábban tárgyaltak alapján - nem feltétlenül igénylik a jogi diploma meglétét, másrészt e diploma hiánya a NKE egyik jogelőd intézményénél a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnél (ZMNE) korábban még azokban az esetekben sem okozott problémát (elképedést), amelyeknél a téma megírása, avagy legalább a megírt mű lektorálása igényelte volna mindezt. Az Intézet honlapján tovább tanulmányozva a tanszéki személyi állomány összetételét az érintett Tanszéknél közzétett és nevesített hét személy közül – ki nem deríthető módon, hogy közülük ki a főállású, részfoglalkozású vagy csupán állandó, esetleg eseti óraadó oktató – legfeljebb kettő (az intézetvezető-tanszékvezető, valamint a számomra értelmezhetetlen rangú c. egyetemi magántanár) tekinthető vezető oktatónak, míg a többi (a tanársegédek) nem. A tudományos minősítés tekintetében a számszaki kép hasonló, de tényét tekintve sokkal lehangolóbb: önéletrajzok, szakmai életutak honlapi hiányában – feltételezve, hogy a c. egyetemi magántanár ilyennel rendelkezik (bár láttam már hóembert nyáron is elolvadni) – a tanszékvezetőt is beleszámítva összesen két fő rendelkezik ilyennel. A szakmai hozzáértésről és felkészültségről honlapi publikációs jegyzék hiányában nehéz véleményt alkotni. Annyit azonban – hosszas interneti szörfözés mellett – sikerült megállapítanom, miszerint az intézetvezető-tanszékvezető tudományos szakmai elméleti és gyakorlati jártassága aligha köthető a helyi önkormányzatokhoz, tudományos kutatótevékenysége inkább a tágan értelmezett védelmi igazgatás területére összpontosul. Míg a c. egyetemi magántanáré bár közelebb áll a helyi önkormányzatokhoz, de annak is inkább a szűkebb, a szakigazgatási, s azon belül is az építésügyi igazgatás vetületéhez, illetve az államigazgatási/közigazgatási hatósági eljárás kérdéseihez. Mindezek alapján azt kell, hogy mondjam, a tanársegédek - publikációs tevékenységük alapján ítélve - szakmai ismereteiket tekintve globálisan közelebb állnak a tanszék által oktatott helyi önkormányzatok intézményrendszeréhez, mint vezető oktatótársaik.

 

Mindezzel szemben a hosszas honlapi keresőmunka ellenére sem jutottam előbbre annak kiderítésében végez-e az NKE-n oktató tevékenységet Lamperth Mónika aktív baloldali politikus, országgyűlési képviselő, avagy sem? Viszont az NKE honlapjának KTK oldalán az Intézetek munkatársai között az általam keresett személy után kutatva egy érdekes információra lettem figyelmes. A Civilisztikai és Nemzetgazdasági Intézet „munkatársai” hívó szóra a Civilisztikai Tanszék keretén belül Dr. Péterfalvi Attila - főiskolai docens, szobaszám: Koll. ép. 210/B. - nevére akadtam (lásd itt). E honlap adatai alapján - életrajzi, illetve publikációs jegyzék hiányában - nem volt lehetőség annak kiderítésére, vajon e főiskolai docens személye azonos-e az ismert autonóm államigazgatási szerv aNemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság élén álló Dr. Péterfalvi Attila elnök személyével? Amennyiben a kérdésre igenlő a válasz és az illető személy oktatói tevékenysége főállású közalkalmazotti foglalkoztatási jogviszonynak minősül, úgy véleményem szerint – az Infotv. 41.§ (2) bekezdésében foglaltak ellenére, e rendelkezés értelmezése alapján (A Hatóság elnöke más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a tudományos, az oktatói, a művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá a lektori és a szerkesztői tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.) – felmerül az összeférhetetlenség esete, hiszen e tények az elnöki jogállás függetlenségének korlátozását is eredményezhetik, ha és amennyiben az elnököt, foglalkoztatási jogviszonya lapján bárhol és akárki személyes közreműködésre kötelezheti. Az elnöki tisztség függetlensége szempontjából ugyancsak nem lehet mindegy, ha az említett foglalkoztatási jogviszony alapján az elnök és az oktatási tevékenység ellátásáért felelős munkáltató között az adatvédelem hatáskörébe tartozó bármilyen kompetenciára is nézve, vagy bármely ügyre is kiterjedően ún. „szívességi viszony” keletkezik. Az elnöki tisztséget betöltő személynek nem csupán a tényleges összeférhetetlenséget, de még annak látszatát is kerülnie kell. (Vélhetőleg, az elnöki tisztség anyagi ellentételezésének összegéből tisztességesen még idehaza is meg lehet élni, melynek következtében az anyagiak sem indokolhatják - fennállása esetén - e kettősség fenntartását.) Ellenkező esetben nincs más mit tenni, mint a lemondást benyújtani. Viszont ezzel függ össze az adott oktatási intézménnyel szembeni azon elvárás, ha és amennyiben az elnök által ellátandó oktatói tevékenység egyedi eseti megbízás alapján csupán óraadói minőségben történik, úgy e ténynek az NKE honlapján történő feltüntetése az NKE-től nem csupán elvárható, de számon is kér(endő)hető kötelesség!

 

Végül hosszas keresgélésem eredménytelensége egy hallgató által adott információ alapján ért végett: „az érintett személyt keressem az NKE honlapján, a Közszervezési és Szakigazgatási Intézet, Letöltések címszó alatt!”, hangzott a jó tanács. E segítség révén meg is találtam, amit kerestem! A „Letöltések” keretében közzétett oktatási dokumentumok szerint a 2012/2013. oktatási tanév I. féléve során a helyi önkormányzatok tekintetében szoros összhangban és egyetértésben dolgozott a kormányzópárt és az ellenzéki baloldal, nevezetesen, Dr. Csonka Ernő a KIM - Területi közigazgatásért és választásokért felelős - helyettes államtitkára, államtitkári kabinetfőnök és Dr. Lamperth Mónika országgyűlés képviselői, a Somogy Megyei Önkormányzat Közgyűlésének, valamint az MSZP parlamenti frakciójának tagja, a baloldal emblematikus közigazgatási/önkormányzati szakpolitikusa. E gyümölcsöző együttműködés bizonyítéka a kettőjük 4/2 arányban készítette előadási prezentációk, illetve Dr. Lamperth Mónika I-VI. szemináriumi témavázlatainak közös felhasználása. A második félévben Dr. Csonka Ernő helyettes-államtitkár – más megbízatásba kerülése miatt – ugyan kivált az együttes oktatási folyamatból, Dr. Lamperth Mónika azonban két előadási témakörrel és négy szemináriumi csoport vezetésével a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán továbbra is reprezentálta a politikai baloldalt.

 

Mindez említésre sem lenne érdemes, ha nem Magyarországon élnénk, hiszen számos külföldi jó példa bizonyítja, hogy a szakmailag képzett, nyelveket beszélő korábbi kormánytagok a regnálásuk ideje alatt megszerzett tudásukat, kormányzási tapasztalataikat nagy sikerrel hasznosítják akár óraadóként vagy vendégelőadóként úgy a hazai, mint a különböző külföldi országok neves szakegyetemein. Persze azért idehaza is találkozhatunk üdvözölhető közreműködésekkel, lásd például a korábbi Közgazdaságtudományi Egyetemet, illetve a jogutód Budapesti Corvinus Egyetemet, ahol a régebbi más-más „színezetű” kormányok tagjai (pénzügyi/gazdasági miniszterei) még ma is sikerrel tanítanak egy fedél alatt (igaz, hogy már – talán – egyikük sem parlamenti képviselő, illetve aktív pártpolitikus).

 

Mindezen tények ismeretében már nehéz komolyan venni, s elhinni, hogy a helyi önkormányzatokat - Szita Károly állításai szerint - valóban a baloldali kormányok tették tönkre, és ha valaki egyáltalán tönkretette őket, akkor azért a kizárólagos felelősség a baloldalt terhelné. Annyi viszont bizonyos, a baloldal nélkül – kizárásával – értelmes önkormányzatokat építeni és működtetni aligha lehetséges. Esetünkben tehát inkább két, azonos megyét (Somogy) képviselő, azonos témakörben (helyi önkormányzatok) mozgó-dolgozó, egymással rivalizáló pártok szakpolitikusi versengéséről van szó. Mindez a közéletben természetes, megszokott és elfogadható, az egyetem falai között - netalántán a katedrán állva - azonban biztos, hogy nem kívánatos. Ezért talán nem túl szerencsés, ha aktív pártpolitikust kérnek fel vagy ilyen személy vállal állandó jellegű oktatói szereplést (tankönyv/jegyzet/oktatási segédlet készítését) bármelyik felsőoktatási intézményben, különösen nem, ha minderre az ország egyetlen „NEMZETI”-nek nevezett és tekintett egyetemén kerül sor. Az azonban vitathatatlan tény, mindez az adott intézetvezető felkérése, a kari dékán hozzájárulása és a rektor jóváhagyása nélkül aligha történhet meg.

 

De nekem tulajdonképpen nem is ezzel van problémám, mint sokkal, inkább azzal, hogy az említett személyek (helyettes államtitkár, parlamenti képviselő) név szerint miért nem került(n)ek feltüntetésre az egyetem (NKE) hivatalos honlapján az adott Intézet „Munkatársak” címszó alatt előhívható linken, az adott tanszék oktatói között (esetleg tőlük elkülönítve, utalva óraadói titulusukra), továbbá, miért hiányzik az egyes oktatók esetében a névjegyük tartalmát, minőségét tanúsító - kattintásra előhívható - egységes szempontú szakmai életút/életrajz, valamint az ennek elválaszthatatlan szerves részét képező publikációs jegyzék? Mindezen követelmény teljesítése - zsinórmértékként szolgálva a többi felsőoktatási intézmény előtt - legalább az ország egyetlen, nevében a „NEMZETI” jelző használatára feljogosított intézmény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) esetében már elvárható igény lenne. Az egyetemi oktató szakmai értékét, minőségét ugyanis nem politikusi mivolta, választott közfunkciója vagy tisztsége adja, hanem szakmai-tudományos mércével mérhető és értékelhető tevékenysége! Bevallom őszintén, mindkét említett óraadó esetében próbáltam tájékozódni ez irányban, nem sok sikerrel, az interneten és más elérhető nyilvános dokumentumokban – egységes szempontok szerinti követelmények hiányában – csupán összevetésre alkalmatlan részletekkel találkoztam. Annyi azonban kivehető volt e tényekből: az említett személyek – az egyetemi oktatói státusz elnyeréséhez megkövetelt (a tanársegédnél legalább a tudományos képzésben való részvétel megkezdése) – tudományos fokozattal nem rendelkeznek, a tudományos szintet/minőséget jelző kreditértékű publikációinak száma pedig jelentéktelen. Mindez – valamennyi óraadó oktató esetében – talán már ad okot és lehetőséget az elgondolkodásra. Ennek kapcsán hirtelen fülembe idéződött a vitán az egyik hozzászóló viccesnek szánt megjegyzése: „… a botcsinálta politikusok úgy tekinthetők az adott szakma ismerőinek és értőinek, mint aki semmihez sem értve azt mondja az adott feladatra, hogy tudja, majd kiderülve, hogy az egészet még csak nem is érti, ezért inkább csinálni kezdi, s ha csinálni sem képes, akkor meg elmegy oktatni.”

 

/A második kérdéskör gondolati kifejtését lásd a Helyi önkormányzat 2013 alatt/

 

 

Budapest, 2013. augusztus 1.