Fogarasi József

Tudós Társaság

2013. április 27. szombat

Tudós Társaság*

 

Széchenyi István, aki 1825-ben összes birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy Tudós Társaság létesítésére most biztosan sírjában forogva tanulmányozza az MTA nemrég kiadott „Magyarország önkormányzatai közterületeinek elnevezéséről” szóló állásfoglalását, hiszen ő és a felállítandó Tudós Társaságról rendelkező 1827. évi XI. tc. is az új intézmény céljaként „A honi nyelv kimívelését” jelölte meg, de e célhoz a most kiadott – az önkormányzati autonómia felségterületébe tartozó közterület-elnevezési jogkörbe durván beavatkozó – „sillabusz” mentén aligha lehet valaha is eljutni!

 

Azok, akik politikai-, kormányzati körökben, tudós-, szakmai szervezetekben választott felelős funkcionáriusként, illetve magas beosztású kormánytisztviselőként - magukat a nemzet védelmezőinek feltüntetve - különösebb jogkövetkezmények nélkül nap, mint nap tudva vagy tudatlanul még csak nem is szégyenkezve, összekeverve hivatkozzák meg vagy írják le Széchenyi István és Széchényi Ferenc nevét [60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet 5. § (1) és 13. § (1) bekezdés] nem átallják a Tudós Társaságot olyan kérdésben való megnyilatkozásra rábírni, amelynek semmi köze a tudomány világához, és amelynek eldöntése ellen maguk az „érintettek” - Alaptörvény biztosította emberi méltóságukra, vagy legalább kegyeleti jogaikra hivatkozva - földi létük hiányában se nem tiltakozhatnak, se véleményt nem nyilváníthatnak. Mindez aligha egyeztethető össze egyrészt a tudomány saját elveivel, másrészt a pártatlanság terén a tudománnyal szemben elvárt hazai és nemzetközi igényekkel. A tudománynak ugyanis tartózkodnia kell minden olyan megnyilatkozástól, amely kétséget ébreszthet másokban objektivitását, pártpolitika-semlegességét illetően. A tudománynak nem feladata a végrehajtó hatalom által „megrendelt”, a hatalomgyakorlás módszertanához kapcsolódó kérdésekben állást foglalni, a mindennapi társadalmi gyakorlat számára iránytűként követhető/követendő tudományos igényű normatív útmutatást adni, illetve ilyen jellegű kérdésekben az igazságszolgáltatás hatáskörét elvonva quasi bíróságként eljárva felülbírálhatatlan döntést hozni, igazságot hirdetni/szolgáltatni.

 

Ezzel szemben feladata lenne tisztes kutatási tevékenység folytatása, a kutatás eredményeinek nyilvánosságra hozatala, ezen eredmények tudományos mércével történő megmérettetésének biztosítása, a tudományos értékek feletti őrködés, a tudomány értékeinek az utókor számára történő megőrzése, az értékhamisítás, a plágium, a tudománnyal szembeni más jogellenes, etikátlan tevékenységgel szembeni védekezés és fellépés.

 

A tudományt szolgáló és képviselő Tudós Társaságnak arra is képesnek kell(ene) lennie, hogy a pillanatnyilag le nem kötött energiáit, szellemi kapacitását a társadalom visszatetszését kiváltó „áltudományos” kérdések helyett inkább a tudománnyal összefüggő más, – például a tudományos kutatás Alaptörvény biztosította szabadságának érvényesülését gátló és – létező problémák, ellentmondások csökkentésére, megszüntetésére fordítsa.

 

Pedig lenne mit feltárni! Elfogadhatatlan például, hogy egyes felsőoktatási intézmények (NKE) doktori iskolái a PhD képzésben résztvevők adatait (a doktori iskola és tudományszakának megnevezése, a felvételt nyert hallgató neve, a felvétel ideje, az értekezés témacíme, az abszolutórium kiállításának időpontja, a kreditpontként elfogadott publikációk jegyzéke, a felvételkor elfogadott értekezés utóbb módosított témacíme, a szigorlat tárgyai, az értekezés házi vitájának, az értekezés védésének helye és ideje stb.) egyes személyek esetében - szubjektív mérlegelés alapján - nyilvánosságra nem hozható személyes adatnak minősítve, úgy a szakma értő kutatóját, mint a szélesebb nyilvánosság képviselőjét kizárják a kreditpont-értékként elfogadott publikációk megtekintésének lehetőségéből, kritikájából, a szabálytalanságok jelzéséből, holott a tudományos fokozatszerzési eljárás teljes átláthatósága, tisztasága, jogszerű és etikus volta társadalmi közérdeket kellene, hogy képezzen, amely folyamat akkor hatékony, ha és amennyiben az esetleges hiányosságok tekintetében a hangsúly a megelőzésre és nem az utólagos szankcionálásra helyeződik.

 

De az sem támogatható, ha egyetemi hallgatók képzése, olyan tansegédletek alapján történik, amelyek a szűkebb egyetemi hallgatói kör mellett sokkal szélesebb szakmai kör számára is ajánlva lettek - (a szerzői, lektori, szerkesztői munkálatok) finanszírozása pedig a költségvetést terhelték - de mindennek ellenére elkészültük után e-tananyaggá minősítve betekintésükből, kölcsönzésükből „titkosításuk” miatt úgy a címzett szakmai kör (önkormányzati vezetők), mint a közigazgatási szakma jeles oktatói és kutatói is kizárásra kerülnek (Közigazgatási füzetek ISBN 978-963-7060-84-7).

 

Persze mindennél izgalmasabb, ha az MTA tudományos szerepvállalásként egy közeli jövőben az önkormányzati megkeresést követően abban hirdet majd tudományos igazságot, miszerint a tanyavilág pollenrengetegében létesített önkormányzati ösvénysor elejére és végére kihelyezhető-e a „Sallai Imréné Úttörő Zója” nevű utcanévtábla?

 

Budapest, 2013. április 27.

 

*A teljes változatot lásd a Blogban, „Egy - hajdan volt - Tudós Társaság" címszó alatt.

A jelen írás publikált változatát lásd a Népszava 2013. május  2. csütörtök – 140. évfolyam 101. szám – 7. oldalán „Tudós Társaság" cím alatt.