Ráadásul a hajléktalanok is emberek …
- 2012. december 22. szombat
Persze az is igaz, hogy az Alaptörvény az alapjogok érvényesülése feltételeinek biztosítása és kibontása terén már óvatosan fogalmaz. Az alaptörvényi garanciát adó számon kérhetőség jogalanya – Magyarország – bár nevesítve van e dokumentumban, ennek ellenére e jogalany ilyenkénti megnevezés mellett jogi értelemben véve sem nevesített hatáskörrel, sem konkrét eljárási illetékességgel nem rendelkezik/het az említett feladatokban. Viszont, ennek a néven nevezett jogalanynak is örülnünk kell, hiszen jól tudjuk, ennél az összetartozást - ugyan csupán általánosságban - kifejező nevesített jogalanyhoz képest léteznek bővebb és megfoghatatlanabb - embereket tömörítő - közös lelki-érzelmi-szociális fogalmak is, melyek használatával elég gyakran élünk is, mint például: Ezeréves Magyarország, Nagy Magyarország, Kárpát-medence, Magyar-nemzet, Magyar-haza stb.
Ellenben, az említetten nevesített általános értelmű jogalanynál – Magyarország – is megfoghatatlanabb azon cselekvésre történő ösztönzési erősségi fok néven-nevezése – törekszik – amelynek alapján az említett jogalanynak az Alaptörvény értelmében teljesítenie kell(ene) az előírt feladatot, s amely eredmény tőle akár számon is kérhető (lenne): „az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.”; „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.”; „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit … mindenki számára biztosítsa.” Nos, mind-e ígért jóból vajon a hajléktalan miért nem részesülhet, miért van kizárva belőle? Vagy talán a hajléktalan által összehordott hulladékból „felépített” szabad égalatti tákolmány, avagy a hatalom által építtetett „szociális, közösségi szállás” nevezhető jogilag az előbbiekben említett olyan otthonnak, amelynek mások általi tiszteletben tartásához a hajléktalannak – az alaptörvényi védelem igénylése szempontjából kikényszeríthető – alanyi joga lenne? De hiszen ezek az „otthonok” jó esetben is legfeljebb csak az eső elleni fedélként lennének számba vehetők, ha jogilag ez egyáltalán kivitelezhető lenne.
Nem véletlen, hogy a hajléktalanokat a közterületekről – alaptörvényi alapjoggal szemben – kitiltó Fidesz-üstökös által keresztülvert önkormányzati rendeletek helyébe léptetett törvényi rendelkezések még az amúgy békésen szunnyadó pontos nevére sem emlékező Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságát is felbőszítette és cselekvésre késztetve e rendelkezéseket alkotmányellenesnek minősítve megsemmisítette. Ja, hogy a hajléktalanok Budapest és az ország más településeinek közterein való jelenléte „szennyezi” a hatalom által elénk festett kép „tisztaságát” és ez így egyben alkalmas – az ígértek és a megvalósítottak egybevetése révén – a hatalom szembesítésére (is)? Vagy azzal, hogy mindezt a szőnyeg alá seperve láthatatlanná tesszük a probléma már nem is létezik? Pedig ez esetben és még most is „aktuális” a mindnyájuk által ismert alapmondás: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.” Azaz a mi szennyünk/szennyesünk eltakarításáról nekünk kell gondoskodni, de alaptörvényi módon és eszközökkel, a hajléktalanság ügye azonban nem olyan természetű, mint a fentiekben említett kutyagumi probléma, amelyet a földről felszedve, összetakarítva és mindennek szeméttárolóba helyezésével az egész műveletet akár befejezettnek is tekinthetjük, továbbhárítva ezzel magunktól e részproblémát a szemételszállítással összefüggő általános feladat teljesítéséért felelős személyekre, holott mindennél még a kutyatartással kapcsolatos általános kérdéskör is jóval összetettebb tennivalóhalmazt foglal magában, nem beszélve a hajléktalanság komplexitásáról.
Minderre (is) figyelemmel azonban nem lehet(tett) véletlen, hogy a hajléktalanok közterületen történő életvitelszerű lakhatása tilalma megszegésének általános normatív tartalmú szabálysértéssé nyilvánítása még a törvényes nevére – Alkotmánybíróság – sem emlékező, szakmailag-politikailag pedig megosztottan szunnyadó Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága tagjait – lelkiismeretüket is felébresztve – annyira felbosszantotta, hogy a taláros testület a vonatkozó - 2012. évi II. - törvény 186. § rendelkezéseit alaptörvény-ellenesség helyett ugyan csak „alkotmány-ellenesnek” minősítve (ezt a szakmai terminus technikust az Alkotmánybíróság szendergő dacossága ellenére „sajnos” a múló idő eseményei 2012. január elsejével már felülírták), de megsemmisítette és kimondta - határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét (2012. november 14.) követő napon történő - hatályvesztésüket és megtiltotta e naptól kezdődő alkalmazhatóságukat. E lírai történetnek azonban van egy súlyosan jogsértő, szakmailag pedig szánni való „szépséghibája” is: a Nagytiszteletű Testület megsemmisítő – 32/2012.(XI.14.) számú – határozatának meghozatalakor kellő szakmai alaposság és a Tőle elvárható gondos körültekintés nélkül eljárva (előadó alkotmánybíró: dr. Holló András) az előbbiekben idézett törvény 186. §-át ugyan megsemmisítette, de ezt elfelejtve/nem akarva nem visszamenőleges hatállyal (szíve-joga?!) tette. Később azonban e hibát, mulasztást, figyelemkihagyást, aluszékonyságot külső/belső? figyelmeztetésre/figyelemfelhívásra? felismerve/elismerve, korábbi (2012. november 12.-én kelt) határozatának rendelkező részét a – 2012. december 4-ei keltezésű – 38/2012.(XII.6.) számú határozatának rendelkező részében foglaltakkal „hivatalból indított eljárásban” kiegészítette. Mindezt azonban – szakmailag a legteljesebb mértékben egyetértve dr. Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményével – utólag már (jogállami keretek között törvényesen – F.J.) nem tehette volna meg. (Ennyit az Alkotmánybíróság - általam többször is szóvá tett - nem kívánatos, de sajnos létező és szubjektív elemektől függő/vezérelt túl/teljhatalmáról, amely ráadásul nélkülözi a mulasztó, hibázó személy felelősségének megállapíthatóságát és elmarasztalását!)
(A történet folytatását lásd – idekattintva – a Blogban "Ami viszont - visszatérve az elcsúszáshoz - az egyes népi bölcsességekbe vetett bizonyosságokat illeti:" ... mondattal folytatva.)
Budapest, 2012. december 22.
Látogatók száma
a mai napon: | 109 | |
a héten: | 780 | |
a hónapban: | 2892 | |
összesen | 433692 |