Fogarasi József

Az egyetlen autodidakta ...

2012. november 05. hétfő

 

A minapi hosszú-hétvégén került a kezembe a Budapesti Ügyvédi Kamara Pesti Ügyvéd című havi folyóiratának 2012/9. szeptemberi száma, amelynek egyik - a 3. oldalán olvasható „Az ombudsman az ügyvédségről” szóló - cikke különösen felkeltette érdeklődésemet. E cikk lényege, hogy az alapjogi biztos - a hozzá beérkezett beadványokból - arra a következtetésre jutott, miszerint a „jogi képviselők nincsenek minden esetben tisztában az alapjogok körével, illetőleg az azokat védő szervek hatáskörével.”, ezért – aggódva az állampolgárok alapjogi érdekei védelmének szakszerű ellátása miatt – tájékoztatást kért a Magyar Ügyvédi Kamara elnökétől és a közigazgatási és igazságügyi minisztertől az ügyvédek képzésének helyzetéről. A tájékoztatók tartalmából viszont arról győződött meg, hogy az ügyvédek tekintetében jelenleg nincs olyan képzés, „amely az alapjogok szemszögéből közelítené meg, foglalná össze az egyes speciális eljárásokat. Pedig az alapjogok betartásának és betartatásának különös jelentősége van, mert sok ügy érinti az állampolgárok kiemelten védett csoportját, illetőleg e csoportok jogait.” Az aggódó biztos – a tények birtokában – végül azt az álláspontot foglalta el, hogy „a polgári és közigazgatási eljárásokban csak azoknak az ügyvédeknek tenné lehetővé bizonyos – például az ügygondnoki – feladatok ellátását, akik alapjogi képzésben vettek részt.” Ennek érdekében felkérte az illetékes szakminisztert, hogy a biztosi vizsgálat megállapításait a jogi szakvizsgarendszer reformja során vegye figyelembe.

 

Nem tudom, hogy a biztos a „jogi képviselők” személyi körét a vizsgálat kezdetekor miért szűkítette le az ügyvédek körére és miért csak az ügyvédi kamara elnökétől kért tájékoztatást a szóban forgó kérdés tekintetében, hiszen jogi képviseletet az ügyvédek mellett (még?) a jogtanácsosok is ellát(hat)nak. Ezen kívül az sem világos előttem, hogy az alapjogi ismeretek hiányosságát miért csupán a jogi képviselőknél vette észre? Személyes, és szerény létszámú jogászi környezetem tárgyalótermekben szerzett tapasztalatai, valamint a bírók-ügyészek által készített jó-néhány írásos dokumentumának ismertében az a meggyőződéses tapasztalatunk, hogy a tárgyalótermek magányában és falai között a bírók és az ügyészek egy jelentős része sem képes gyakran mit kezdeni az Alaptörvény szakmailag fogyatékos szövegével, valamint az egyes fejezeteiben itt-ott fellelhető, a magyar nyelvhasználat szabályait nem ismerő, illetve nem követő normaszöveggel.

 

Szakember legyen a talpán, aki elvont, hosszan tartó és semmitmondó elméleti fejtegetés nélkül is képes értelmesen megmondani, hogy a gyakorlati jogalkalmazás során mit kell érteni és főképpen mit lehet kezdeni az Alaptörvény Nemzeti hitvallása azon mélyenszántó és leírt gondolatsorával, amely szerint „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”továbbá „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”s mindez az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében foglalt normatív szabálytartalommal – „Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” – hogyan is fog összesimulni a magasztos nemzeti jogérvényesítés tevékenységében résztvevő személyek egyéni és „kollektív” gondolkodásában, tárgyalótermen belüli és kívüli eszmecseréjében. És akkor még említést sem tettem az Alaptörvény - alaptörvényi rangra emelt - Átmeneti rendelkezéseinek cikkekbe (1-39.) rendezett normatíváit megelőző preambulum 1-7. pontjában foglalt - „gyöngyszemnek” is beérő - gondolatait lezáró ex katedra szabályokról, amelyek értelmében „Az Országgyűlés és Magyarország más állami szervei tevékenységük gyakorlása során a fenti alaptörvényi rendelkezésekből indulnak ki.” (Nesze neked jogállam!)

 

De ne siránkozzunk, inkább cselekedjünk és próbáljuk meg új időknek új széljárását is mielőbb megszokni és megérteni. Persze az idézett mondatok tartalmát – a jogi képviseletet ellátókon kívül – a több ezer/tízezer hatósági jogalkalmazó számára is emészthetővé kell tennünk, ki kell bontanunk részükre szervezett különböző szakmai képzések, felkészítő tanfolyamok keretében; az elsajátítás szintjét pedig beszámolókon és vizsgákon tőlük is számon kell kérni. Mindezt a hatalmas méretű munkát és a vele járó fáradtságot, no meg az anyagi áldozatot nem fogjuk tudni megspórolni. Az alapjogok ismeretének és alkalmazásának szükségessége azonban nemcsak a hatósági tevékenység során merülhet fel, mindez elvárható és megkövetelhető az állami és az önkormányzati, de az alapítványi és az egyesületi formában működő közszolgáltatási tevékenységet végző közalkalmazottaktól és más munkavállalóktól is! Nézetem szerint azonban e felsorolásból maguk az állampolgárok sem lennének kihagyhatók, ugyanis nekik is joguk van az Alaptörvényben nevesített alapjogok megismeréséhez és megértéséhez. Ez esetben viszont már egy egész ország lakossága felkészítését kell megszerveznünk, illetve felkészüléséről gondoskodnunk, amely nem kis feladat.

 

A kérdés most már csupán az, hogy e hatalmas méretű feladat kivel lesz végrehajtható? A szakirányú egyetemek és főiskolák oktatóival? És ők ehhez a kellő tudást vajon honnan fogják meríteni, a taláros testület tagjaitól? És az alapjogok őrzőit - nemzeti ereklyénk egyikének, az Aranybulla nagy-pecsétjének láncon függő lenyomatát nyakukban viselő alkotmánybírákat - ki fogja felkészíteni, hiszen ők sem együtt születtek Magyarország Alaptörvényével. Hát a jogalkotó politikusok, avagy a politikus jogalkotók, náluk jobban ugyanis senki sem ismerheti, hogy mit is kell/lehet érteni a fentiekben idézett normaszöveg tartalma alatt, meg rájuk egyébként is illik a közismert szólásmondás: aki nem tudja, az csinálja, aki csinálni sem tudja, az viszont oktatja! És őnekik ki fogja elmagyarázni, hogy amire a parlamentben „igen” gombot nyomtak az alatt valójában mit is kell érteni?

 

Azaz, ki készíti fel a felkészítőket? Hát az - e téren - egyetlen élő autodidakta személy, Prof. Dr. Szabó Máté alapjogi biztos. Ám mielőtt e rövidke írást befejeztem volna eszembe jutott általános és középiskolai tanulmányaimból egy másik – ma már nem élő – autodidakta művész, akinek ugyan nem volt jogi egyetemi diplomája - lehet, hogy más oklevele sem - ennek ellenére élete során jelentős politikai-közéleti „karriert” futott be, de ne feledjük, hogy őt viszont kivételes szellemi képességének alkotásai az írók világában a hallhatatlanok közé, a Parnasszusra emelték: Alekszej Makszimovics Peskov (Makszim Gorkij).

 

Budapest, 2012. november 5.