Fogarasi József

„… egyre több a munkából élők száma.” *

 

Orbán Viktor miniszterelnök mondta valahol, miszerint „Magyarország egy gazdasági és társadalmi siker küszöbén áll, mert egyszerre képes csökkenteni az államadósságot, növelni a versenyképességet, és egyre több a munkából élők száma.” (Népszabadság, 2012. szeptember 22. szombat, p. 2.) A címbéli mondat azonban egyszerre többféleképpen is értékelhető, illetve realizálható. A legegyszerűbb, ha és amennyiben - a kormány áldásos jóvoltából - egyre több munkahely létesül és így egyre több ember jut munkahelyhez és fizetéshez, amelyből esetleg meg is tud majd élni. Egy másik lehetséges mód, ha új munkahelyek ugyan nem jönnek létre, de az emberi méltóságot megalázó közmunka révén mégis növekszik a „munkából élők” országos statisztika mutatója. Az is egy lehetséges értelmezése a fenti kijelentésnek, ha valaki otthon, a családkörül végez rendszeres munkát, amelyért fizetést ugyan nem kap, de nincs is rá szüksége, mivel őt a „családfő eltartja”. Végül a növekvő számú kitartottak is úgymond „munkából élnek”, de rájuk a mondat megfogalmazásakor talán nem gondolt a kormányfő.

 

A legérdekesebb és legagyafúrtabb megoldás azonban az, ha valakinek a szolgálati jogviszonyát felmentésére tekintettel megszüntetjük, és helyére már a megszüntetést követő nappal mást nevezünk ki, majd akármilyen nyilvánosságra nem hozott „érdemeire tekintettel”– időben később – a felmentett személy szolgálati jogviszonya megszüntetésének határidejét visszamenőleges hatállyal - a felmentés ellenére a felmentést követően - három hónappal meghosszabbítjuk úgy, hogy az újonnan kinevezett személy is a helyén marad. A zsenialitás ebben az, hogy e megoldással úgy sikerült a munkából élők számát szaporítanunk, hogy a munkahelyek száma gyakorlatilag változatlan maradt, de az egyazon munkáért fizetséget kapók száma megduplázódott a haza költségvetése és az adófizető honpolgárok kárára.

 

Ezt a zseniális megoldást alkalmazta az államfő – súgásra vagy saját kútfejére támaszkodva – „ a munkából élők számának látványos növelése végett”, amikor dr. Jávor Andrásnak az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkárának kormányzati szolgálati jogviszonyát - felmentésére tekintettel - a 2012. július 12-én kelt 191/2012.(VII.16.) számú határozatával 2012. július 15-ei hatállyal megszüntette, és helyére a 2012. július 12-én kelt 193/2012.(VII.16.) számú határozatával 2012. július 16-ai hatállyal dr. Lengyel Györgyit nevezte ki (Magyar Közlöny 2012/94. száma), majd idővel később – a 2012. augusztus 6-án kelt 206/2012. (VIII.9.) számú határozatával anoniman – a volt és az új közigazgatási államtitkárok neveinek említése nélkül – a korábbi 191/2012.(VII.16.) számú határozatát (Magyar Közlöny 2012/106. száma) akként módosította, hogy annak „2012. július 15-ei szövegrésze helyébe a 2012. október 15-ei szöveg lép”. A miniszterelnök mindhárom – mint jogszerű – határozatot a hatályos előírások szerint ellenjegyezte!

 

Mindezen tények következtében 2012. szeptember 16-ától október 15-éig az Emberi Erőforrások Minisztériumának – jogszerűen vagy jogszerűtlenül – két közigazgatási államtitkára van/volt egy-és ugyanazon feladatok ellátására kétszeres foglalkoztatás és bérfizetés mellett úgy, hogy egyben kétségbe vonható az említett párhuzamos időszakban hozott államtitkári intézkedések jogszerűsége.

 

Ezzel az „eredményes technikával” viszont más területen is továbbnövelhető Magyarországon a „munkából élők száma” ráadásul - az AB 33/2012.(VII.17.) számú határozatára (Magyar Közlöny 2012/95. száma) figyelemmel - törvényesen, amennyiben a köztársasági elnök a 2012. június 30-ával, illetve december 31-ével bírói tisztségéből felmentett bírák szolgálati jogviszonyának megszűnése tekintetében - e tárgyú korábbi határozatainak hasonló megoldást eredményező módosításával - kimondaná: „a 2012. június 30-ával, illetve 2012. december 31-ével bírói tisztségéből felmentett bírák szolgálati jogviszonya megszüntetésük napjával - változatlan feltételekkel - folytatódik”. E köztársasági elnöki döntéssel a felmentett bírák helyére kinevezett bírói létszám ugyan közel 300 „visszahelyezett” bíróval megemelkedne, de ezen intézkedés jótékony össztársadalmi hatása talán a peres ügyek kellő határidejű lezárásában - a peres felek által is - érzékelhető lenne.

 

Az azonban nyilvánvaló, hogy egy jogállamban ezt az érdemi (anyagi jogi, eljárási jogi), kézirati, adminisztrációs, technikai vagy netalántán nyomdai hibát minősítve és nevesítve korrigálni és a Magyar Közlönyben közzé tenni kellett volna. Ez mind a mai napig nem történt meg. Mindezért – különösen az érdemi hibáért – a felelősséget valakinek viszont viselnie kell. Ez a nyilvánosság előtti felelősség - az ellenjegyzés jogintézménye következtében - elsősorban a köztársasági elnök döntéseit ellenjegyző személyt, ez esetben a miniszterelnököt terheli. Az aztán egy másik kérdés, hogy mindez hogyan állhatott elő, és az ügyet döntésre és aláírásra előkészítő mely kormányzati köztisztviselő mulasztására, hibás illetve nem körültekintő munkájára lesz visszavezethető az ügyben - szerintem - kötelezően elrendelendő és lefolytatandó vizsgálat eredményeként.

 

Budapest, 2012. szeptember 24.

 
*A publikálásra szánt változatot lásd a Cikkek, tanulmányok (2012) között.

A publikált változatot lásd a Népszava 2012. október 31. szerda - 139. évfolyam 255. szám - 6 oldalán „Egyre több?” cím alatt.

 


Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 31
a héten: a héten: 323
a hónapban: a hónapban: 2435
összesenösszesen433235
az oldalt jelenleg nézik: 98