Fogarasi József

A posta és szolgáltatási kultúrája – Makó és Jeruzsálem

2012. július 19. csütörtök

A tegnapi napon úgy kora délelőtt levélfeladás céljából – szokásomnak megfelelően – meglátogattam a lakásomhoz legközelebb található postahivatalt. A szokások rabjaként – olvasás és tájékozódás nélkül – megnyitva az ajtót szerettem volna beljebb jutni és valamelyik szabad ablaknál leveleimet feladni, de az ajtó „illedelmes nyitómozdulatomnak” ezúttal nem engedelmeskedett, ezért erőteljesebbre véve a mozdulatot – gondolva hátha valamilyen általam nem ismert oknál fogva az eddigiekhez képest szorosabban záródik – megismételtem a bejutási kísérletet, de az ajtó ezen erőnek is ellenállva továbbra is zárva maradt. Most már körbenézve kutatni kezdtem mindennek az okát, mígnem a bejárati ajtón szinte az orrom magasságában egy – nekem is szóló, kedves ügyfelünk megszólítású – tájékoztató hirdetményt fedeztem fel, melynek tartalmából kiderült, hogy mostantól (?) kezdve a postahivatal informatikai, technológiai fejlesztés miatt szerdai napokon csak reggel 8.00-10.00 óráig tart nyitva szíves megértésemet kérve és köszönve, s amennyiben további kérdéseim lennének, hívjam fel a feltüntetett számok egyikét.

Kicsit ugyan bosszúsan, de jó idő lévén elsétáltam a hasonló távolságú csak más irányban lévő másik postahivatalhoz. Itt már óvatosabb voltam és az ajtó megnyitása előtt szinte a tudatalattimat követve orrmagasságba nézve keresni kezdtem valamit. E valamit meg is találtam az előbbi postahivatalnál már megismert kivitelezésű és tatalmú kifüggesztett tájékoztató tekintetében. Ezúttal viszont már elöntött a méreg és magamban – mások mindezt hangosan tették – morgolódni kezdtem, mivel emlékezetem szerint minderről a cseles „társasjátékról” korábban – legjobb tudomásom szerint, bár naponta nem nézem és olvasom e hírforrást, de – sem a kerületi kábeltelevízió képernyőjéről sem a szokásos helyi újság hasábjairól nem kaptam tájékoztatást.

Persze, – csitítgattam magam – morgás helyett inkább örüljek a fejlesztésnek, még akkor is, ha ennek tartalmáról és irányáról sem rendelkezem kellő információval, de bízzunk benne, mindez az ügyfeleket fogja szolgálni és a jövőben, a csúcsidőben félóra helyett már csupán néhány percet kell majd várakozni az ablak előtt a sorra kerülésre, illetve ezután talán már a postás is olvashatóan kitöltött értesítőt fog hátrahagyni a nevemre érkezett küldeményről és a leveleket nem olyan időpontban – délelőtti órákban – fogja majd kihozni, amikor úgy sincs otthon senki teljesítve egy olyan a levél feladója által előre megfizetett „szolgáltatást”, amelynek így nem sok értelme van, hiszen az értesítés hátrahagyása következtében be kell mennem a postahivatalba és ott sort állni, de most nem a feladás, hanem az átvétel miatt?! No meg – folytatva magamban a monológot – két óra kinyitásra vajon mi szükség van, illetve gazdaságosság tekintetében megéri-e mindez az államnak, és az adófizető polgároknak? Érdemi válasz helyett azonban most elégedjünk meg csupán annyival, miszerint már régen eljött az ideje a Posta privatizációjának, hogy ez által végre versenytársra találva - e régi és minőségi múltra visszatekintő intézmény - észhez térve és felébredve "hatóságosdi" helyett inkább szolgáltatást nyújtson az általunk ki/megfizetett díjak ellenértékeként.

De vajon mit kezdjek most a kezemben lévő levelekkel, hol tudom őket feladni? Hol található a legközelebbi, de - lévén szerda 11.00 óra - a technológiai átalakítás ellenére is szolgálatot teljesítő postahivatal? E kérdésekre a kifüggesztett ügyfél tájékoztató viszont már nem szolgáltatott semmilyen adatot. Vajon aki(k) ezeket az „ügyfélbarát” hirdetményeket készítik és kifüggesztésre alkalmasnak ítélik soha és sehol nem voltak ügyfelek, mert különben nem felejtették volna le - az általuk szerkesztett és legyártatott tájékoztatóról (hirdetményről) - a legközelebbi ám nyitva tartó postahivatal hollétéről szóló információt?!

Budapest, 2012. július 19.