Fogarasi József

 

 

 

 

Alig több mint egy év telt el, hogy az Országgyűlés a 2010. június 14-i ülésén - 1/2010.(VI.16.) OGY szám alatt - elfogadta a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot (továbbiakban: Nyilatkozat), valamint a Kormány - az 1140/2010.(VII.22.) Korm. határozatában - elrendelte, hogy az államigazgatás valamennyi, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei által feladatuk ellátása során használt középületekben helyezzék el a Nyilatkozatot a szerv vezetője szerint meghatározott, a középület sajátosságainak megfelelő, méltó és jól látható helyen, illetve felkérte a különböző hatalmi ágak választott/kinevezett vezetőit is, hogy a Nyilatkozat megfelelő kihelyezéséről gondoskodjanak. Az eredmény halvány sugarai itt-ott már felfedezhetők, igaz, kevésbé érzékelhető módon a felkért szervek esetében, és a kötelezett szervek tevékenységében is csupán mértéktartással.

A Magyar Posta Zrt. (továbbiakban: Posta) viszont - amelynél az állami vagyonról rendelkező 2007. évi törvény előírásai szerint a tartós állami részesedés legalacsonyabb mértéke 75%+1 szavazat, tehát még véletlenül sem sorolható a vállalkozói szférába tartozó szervek közé, de a fentiekben említett körök egyikébe sem tartozik, melyből adódóan az sem valószínű, hogy akár hosszas keresgélés eredményeként a postahivatalban valahol elhelyezve felfedezzük majd a Nyilatkozat elegáns keretbe foglalt egyik példányát - mégis előbbre tart a Nyilatkozat filozófiája és szellemisége elfogadásában és követésében/megvalósításában, mint azok az állami/önkormányzati hatóságok, amelyeknek mindez feladatuk és kötelességük lenne, gondolva már előre, az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésére.     

Ezzel nem azt akarom érzékeltetni és elhitetni a nagyközönséggel, mintha a Postánál már minden rendben lenne, és így a fejekben a gondolkodás, a fizikai cselekvésben pedig a tenni akarás nem hagyna maga után kívánnivalót, de egy biztos, a napokban tapasztalt példát a magukra oly büszke, hozzáállásuk tekintetében pedig gyakran még beképzelt közigazgatási hatóságok (beleértve a NAV szerveit és eljáró munkatársait is) megirigyelhetnék, illetve végre-valahára elsajátíthatnák és tevékenységük során kivétel nélkül követhetnék is!

Több éve teszem szóvá szinte folyamatosan szóban és írásban egyaránt, miszerint a hivatalos irat érkezéséről szóló értesítés hátrahagyásának nem az a lényege, hogy a címzett postaládájában valamilyen papírost hátrahagyjunk oszt jó napot (!): az értesítőt a törvényi rendelkezések szerint eljárva, az egyes kipontozott rovatokat értelemszerűn a feladó szerinti tartalomnak megfelelően pontosan kitöltve szükséges a levélládába bedobni! Ennek a kívánalomnak nem felel meg, ha a kézbesítő postás az értesítőre csupán annyit ír, miszerint a feladó (küldő) szerv a bíróság, a polgármesteri hivatal, a rendőrség, a minisztérium, a kormányhivatal, stb. hiszen e szervekből horizontálisan és vertikálisan országon belül akár több is működhet, de különböző meg/elnevezés alatt, más-más címen (település, utca, házszám) és hatásköri-illetékességi munkamegosztásban eljárva. Éppen ezért a küldemény érkezéséről szóló értesítő hátrahagyásával a címzettet nemcsak a faladó szerv egyedileg beazonosítható adatairól (pontos név, és cím), hanem az általa küldött küldemény számáról és megnevezéséről (határozat, végzés, ítélet, idézés stb.) is tájékoztatni kell, mivel mindez nem csupán a szolgáltatás sajátja és követelménye - amelynek díja a feladó által és előre már egyébként is kifizetésre került - hanem jogszabályi előírás, amelynek követésétől/betartásától még a postás sem tekinthet el.       

Egy ilyen pontatlanul kitöltött értesítő (1. sz. melléklet) a napokban kiverte nálam a biztosítékot és azt visszaküldve a kézbesítőt alkalmazó Budapest 72 postahivatal vezetőjének kértem az értesítő hátrahagyásának - de ezúttal hiánytalan tartalom melletti - megismétlését és az értesítő visszaküldésével összefüggésben felmerült 535-Ft költségem (lakcímemre történő) megtérítését. Véleményem szerint, aki egy értesítő hiánytalan és pontos kitöltésére alkalmatlan, azt szó szerint ki kell rúgni egy olyan munkahelyről, amely mások irányában fizetség ellenében végzett szolgáltatás tanúsítására szakosodott! Amennyiben e munkára valaki alkalmatlan, úgy mást kell felvenni, ha pedig alkalmas személy nem jelentkezik, akkor vagy a jelenlegi személyi állományt kell képezni és alkalmassá tenni minderre, vagy a céget bezárva a szolgáltatással fel kell hagyni! Különben is közröhej, hogy a postás olyan időben szolgáltat (viszi ki a leveleket) amikor köztudottan a címzettek jelentős hányada munkavégzés okából úgysem lesz otthon található, tehát a címzettnek fel kell keresnie a küldemény átvétele végett az értesítőn megjelölt postahivatalt.  De egyébként is már régen törnie kellene a fejét a vállalkozó-szolgáltatónak egy, a mainál valamivel ésszerűbb, de egyben korszerűbb más megoldáson.   

Nos, csoda történt, amely ezúttal személyemet érintette, de mint minden csoda úgy ez is kettős eredményű volt: költségemet a postahivatal hiánytalanul megtérítette (ez a pozitív csoda); a kézbesítő viszont a megismételt értesítőt ugyan kitöltötte és azt levélládámba bedobta, de - bosszút állva rajtam bejelentésemért - olvashatatlanul (2. sz. melléklet). Ez a csoda másik, negatív oldala! Emiatt újabb panaszt voltam kénytelen tenni, de most már költségkímélő módon személyesen és formanyomtatvány útján. Kíváncsian várom a „végeredményt”. Ennek emberi (kézbesítői) vonatkozásában meglepetés nem fog érni, biztos forrásból tudom: az illető a Nyilatkozatot nem olvasta, de még csak hallani sem hallott róla, (nem) az ő hibája!?

Az viszont reményt keltő, hogy a Posta, mint szolgáltató intézmény nem csupán hallott a szóban forgó Nyilatkozatról, de azt olvasva, sőt szellemiségét/tartalmát követve elismerő módon alkalmazta is saját tevékenysége során (viszont ilyen példával a - fentiekben a - Nyilatkozat elhelyezésére kötelezett, de a felkért szervek személyemet érintően még nem dicsekedhetnek)! Ami késik, az talán nem múlik? Bízzunk benne, hogy így lesz!  

Budapest, 2011. augusztus 22.