Fogarasi József

Élvezve megkezdett nyári szabadságomat, de a munkáról sem megfeledkezve szakmai tanácsot kérve konzultációra mentem a nyelvtudományi intézet egyik külsős nyelvész professzorához. A találkozó megszervezésére azért kértem egyik ismerősömet, mivel elegem lett (azt is mondhatnám népiesen, hogy tele lett a hócipőm) az OVB (Országos Választási Bizottság) szakmai „nagyképűségéből” amelynek védelme árnyékában bártorságot merítve olyan kérdés(ek)ben is felkészültnek (hozzáértőnek, szakértőnek) „kiáltotta ki” magát a széles nyilvánosság előtt, amelyre nézve sem ténylegesen, sem formálisan nem volt senki által „felkenve”; tagjai pedig éveken át tartó szakirányú tanulmányok folytatását (vagy legalább tanfolyami látogatást) igazoló dokumentummal (legalábbis nyilvánosságra hozott életútjuk tanúsága szerint) nem rendelkeznek.

A találkozóra magammal vittem az elmúlt időszakban szakmai barátommal és jogállami küzdőtársammal együtt megfogalmazott és az OVB-hez hitelesítésre benyújtott 10 olyan országos népszavazásra szánt kérdést, amelynek hitelesítését e nagytiszteletű és nagyreményű választott testület nem talált „egyértelműnek” (azaz egyértelműen megfogalmazott olyan kérdésnek, amelyre az általa védelemre szorulónak vélt választópolgári közönség bizonytalanság nélkül határozott kurucos magyarsággal akár a kérdés elolvasása nélkül is egyértelmű igennel vagy nemmel tudna szavazni). Az elutasított kérdésekhez – a biztosabb szakmai megítélhetőség végett – a vonatkozó OVB határozatokat és a vele szemben az Alkotmánybírósághoz benyújtott jogorvoslati kifogásaink indokait, valamint a taláros testület által időközben – a Ve. 130.§ (3) bekezdésében előírt soronkívüliséggel (ténylegesen azonban gyakran az egy évet is meghaladó idő alatt) – megtárgyalt és jogorvoslati eljárása eredményeként meghozott, valamint a Magyar Közlönyben közzétett határozatait {amelyek érdemi mondanivalója – nyilvánvalóan a soronkívüliség miatti idő rövidségének is betudhatóan – legtöbbször az egy mondat terjedelmet sem igen haladta meg és a részletekbe menő tárgyalás okozta kimerültség miatt leginkább csak az OVB határozatában foglaltak megismétlésére szorítkozott: „Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a kifogást nem találta megalapozottnak, ezért a [… számú] OVB határozatot az abban foglalt indokok  helyességére tekintettel, azonos [azaz a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének] indok alapján helybenhagyta.”}.  

A nyelvi-szakértő kolléga áttanulmányozva a kézbe kapott dokumentumokat először csupán sokat sejtetően elmosolyodott, mint megtudtam még sohasem olvasott ilyen magas fórumok által kiállított/hozott papírokat, ezért a kellő tisztelet jeléül – véleménye szerint – olvasásukhoz talán állva is kellene maradnia (kértem, hogy a Himnuszt és a Szózatot azért az olvasást követően legalább nekem ne kelljen elénekelnem; beleegyezett). A mosolyt azonban az váltotta ki belőle, hogy az Alkotmánybíróság néhány határozatában – humorérzékének bizonysága jeléül – kihagyhatatlanul fontosnak tekintette beadványunk tartalmából átvéve rögzíteni, miszerint: [Kifogást tevők…]”Kezdeményezték, hogy az Alkotmánybíróság az egyértelműség vizsgálatára szerezze be a „Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szakvéleményét.”Szakértőm a fel nem tett kérdésére azonban hangosan válaszolt: ez nyilvánvalóan nem történt meg; megerősítettem e megállapításában! Majd hosszas – erre ismerősöm már jó előre figyelmeztetett – és messziről induló monológba kezdett. Ti – ettől kezdve tegeződtünk – jogászok majdnem olyanok vagytok, mint az emberiség történelmében a sámánok, varázslók, jósok, papok, filozófusok, kritikusok, szociológusok, esztéták és jelenleg a politológusok együttvéve: mindent és annak az ellenkezőjét is szemrebbenés - akár azonnal vagy időben - késlekedés (újabb levegővétel) nélkül (foglalkozásilag) együttesen, de személyileg külön-külön külső segítség hiányában is meg tudtok magyarázni. A különbség csupán annyi – s ez képezi magyarázatotok „meggyőző/megdönthetetlen” erejét – hogy amióta a jog, jog, a hatalom részesei vagytok, s a törvényhozás mögé bújva mindent, amit csak akartok, el tudtok fogadtatni; a törvény, a „kötelezőség” részévé tudtok tenni!

Farizeusságotok más szakma által megdönthetetlen, azokat a jogszabályokat, amelyeket megalkottok és mások követéseként kötelezővé tesztek, legtöbbször még Ti sem értitek. Van jelenleg egy adó-vám-jövedéki témájú összetett jogvitám, eddig öt állítólagos szakjogász-jogi szakértővel beszéltem, de mindegyik más megoldást (védekezést) javasolt; remélem, nem kell végighallgatnom és véleményt mondanom estem kétségbe, nem-nem ne aggódj, csak az egyértelműségre akarok kilyukadni. Az állítólagos egyértelműség hiánya az áttanulmányozott kérdéseitekben szakmailag (nyelvészetileg) nem érhető tetten, ellenkező esetben - nagy általánosságban - egyetlen jogszabályi rendelkezés be nem tartását sem lehetne senkitől ezen az alapon a hatóságok által számon kérni (lásd például az adó, a pénzügyi, a műszaki jellegű jogszabályokat, melyeket halandó ember aligha ért meg általában). Esetünkben az egyértelműség kérdése hatalomfüggő: itt az OVB által megállapított egyértelműség, illetve annak hiányának kijelentése nem a nyelvtudomány szakmaiságának szabályaihoz igazodó megfelelést, követelményt, hanem a feljebb lévő hatalom igényeihez való igazodást, illetve az annak való kiszolgáltatottságot jelenti. Azaz a legfőbb nyelvi szakértőnek az a szervezet, testület (Alkotmánybíróság) minősül, akinek döntésével szemben jogorvoslat már nem terjeszthető elő, mivel már nincs más (több felettes) hatalmi fórum, hova ezt a jogorvoslatot elő lehetne terjeszteni. Természetesen az ebből levonható következtetés végső eredménye nem az, hogy az említett két szervezet választott tagjai megválasztásukkal a nyelvtudományi szakértői bölcsesség kövét is kezükbe kapják és így eljárásuk során már objektíve nincs szükségük „nyelvszakmai” külső segítségre, hanem csupán az, hogy az általuk képviselt hatalom nem tűri el a kívülről jövő szakmai kontrollt még tanácsadás vagy véleményadás formájában sem, nemhogy jogszabály alapján hivatalos minőségben felkért szakértő működjön közre eljárásukban, hiszen ellentmondás (vita) esetén nem tudnának mit kezdeni az objektív nyelvszakértő leírt, vagy jegyzőkönyvbe mondott „külső” szakmai véleményével, amely legtöbb (adott) esetben a meghozandó döntéssel lenne azonos, amely azonban nem biztos, hogy megfelelne a hatalom objektívként feltűntetett(hető), de valójában szubjektív akaratot szolgáló/kielégítő igényének. Ez cinikusan azt jelenti, hogy igényeteket/kéréseteket a nyelvszakértő igénybevétele tekintetében a hatalom az AB határozat nyilvánossága szintjén még elviseli, de országos népszavazásra bocsátása már nem kívánatos számára, így az emiatt nem minősülhet(ett) „egyértelműnek”.       

Kétségbeesve igyekeztem a szerintem már hosszúra nyúlt bevezető - nyelvészeti szakértői - eszmefuttatást jövetelem célja irányába terelni, de nem nagy eredménnyel, viszont az általam közbevetett ún. egyértelműségi tesztre ráharapott. Ez egy baromság jegyezte meg nemes egyszerűséggel és rövidséggel! Ilyen jellegű teszt nincs (legalábbis ő ilyenről nem tud), de minden (valamennyi) jövőben feltehető kérdésre kiterjeszthető ún. általános teszt nem is lenne elkészíthető. Viszont egy-egy konkrét kérdés tekintetében a közvélemény-kutatásban alkalmazott reprezentativitás szabályai szerint kiválasztott mintacsoportok segítségével megoldható lenne, de ez egyrészt roppant időigényes, másrészt eredményét a hatalom „megfellebbezhetetlen” tényként úgysem ismerné el! Kihasználva levegővételét és rövid gondolati szünetét gyorsan előhozakodtam elképzelésemmel, illetve kérdésemmel/kérésemmel: vállalná-e az általam átadott kérdések tekintetében az OVB/Alkotmánybíróság által alkalmazott „egyértelműségi teszt” alapján elutasított és az „érthetetlen kérdések” kategóriájába sorolt kérdéseink rövid „lektorálását” egyértelműségének szakmai okfejtéssel alátámasztott indokolását, továbbá hozzájárulna-e annak nyilvánosságra hozatalához. A nyelvész most tényleg rám figyelt, de a választ nem kapkodta el. Nem tudom, de egyébként is értelmetlen vállalkozás lenne, hiszen az elutasított kérdések még egy ilyen szakmai jellegű bizonyítást követően sem lennének ismételten feltehetők, és amennyiben mégis, akkor is az eredmény mindig a testületi tagok szavazati számszerűsége alapján születne meg, és hivatalosan úgyis csak ezt lehetne döntésként/határozatként közzétenni. A hatalom pedig függetlenül attól, hogy a szavazó testületi tag emlékszik-e leadott szavazatának előjelére vagy sem végül mindig összezárna a számára kedvező eredmény megszületése érdekében. Mire lenne jó (használható) az ő (esetleg nyilvánosságra is hozott) szakvéleménye, amely adott esetben csak egy lenne a lehetséges többivel szemben vagy mellette? Nem tudom, de legalább a jelenlegi nevetséges és mindenkihez méltatlan eljárást a nyilvánosság előtt ki lehetne kezdeni és a társadalom - gondolkodó - tagjaiban legalább a kételkedés csiráit el lehetne hinteni; már ez is több lenne a semminél!

Rövid hallgatás után szakértőm váratlanul kérdést intézett hozzám: a Ti szakmátokban, ahol szinte nincsenek objektív alapok, illetve azokat a széljárástól vagy a színek változásától, továbbá a kormánypártok (koalíciók) jövésétől-menésétől függő „objektív” változók alapján jelölik ki „törvényszerűségként”, ki tekinthető a szakma szakértőjének? Gyakran látom a televízióban, hogy a nyilatkozó neve alatt megjelenik, illetve a rádióban a riporter a bemutatást követően nevesíti, hogy az illető ilyen vagy olyan (alkotmány-, közigazgatási-, egyesületi-, sport-, bank-, büntető-, polgári-, ingatlan-, stb.) jogász, illetve szakértő; ez mit jelent vagy mit takar? Nem tudom, vallottam meg őszintén, álláspontom szerint (jogi) szakértő az, akit a szakértői feltételeknek való megfelelést követően az adott szakterület szakértői közé a megfelelő eljárás eredményeként felvesznek és később ezt a listát valamilyen hivatalos fórumon nyilvánosságra hozzák (köztudomássá teszik). Arra sem igen tudnék egzakt választ adni, hogy ki és mikor írhatja neve alá/mellé, illetve vindikálhatja magának az alkotmányjogász, a közigazgatási-jogász, az ingatlanjogász, a sportjogász stb. titulusi megszólítást; legtöbbször olyan érzésem támad, meghallva az adott neveket mintha attól függne, hogy kiben van meg ehhez a megfelelő bátorság vagy a kellő „merészség”, esetleg „pofátlanság”! Én, nevem alatt vagy mellett csupán annyit szoktam feltüntetni, hogy „egyetemi oktató” és az adott egyetem rövidítését (jelenleg, BCE). Láttam és éreztem, hogy nem elégítettem ki válaszommal kíváncsiságát, vagy más, eddig ki nem mondott igényét.

Lehet-e nálatok, a Ti szakterületeteken megszülető szakmai munka lektora bárki, vagy vannak megkövetelt, elvárt és ellenőrizhetően teljesítendő előfeltételek – nem tudtam megfejteni mire is akar kilyukadni „tanácsadóm” –, nálunk és az élő- és élettelen természettudományok területén, de a műszaki tudományok területén is minimális követelmény a megfelelő szakirányú egyetemi diploma, szakirányú szakvégzettség és nem utolsósorban a tudományos minősítés, továbbá az adott szakterületen folytatott tudományos kutatás és publikálás, beleértve az idegen nyelvű tudományos folyóiratokat is. Bevallottam magamban, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem, hogyan jutottunk el a népszavazásra javasolt kérdések egyértelműségének hiánya miatti elutasítástól a szakmai lektorálásig. Udvarias türelmem kezdett fogytán lenni, szavába vágva megkértem, hogy ne kerülgesse a kényesnek tűnő kérdést, mint macska a forró kását, hanem vágjon a közepébe és legyen az esetleg bármennyire is bántó személyemre, de most már végre mondja ki a valódi mellett az igazat is!        

Valamelyest közelebb jutottunk a lényeghez, megkérdezte, hogy vállalnék-e egy számomra távolabb eső témában közigazgatási szakmai lektori feladatot pénzért? Nem hiszem, volt a válaszom, egyrészt nem tudom mit jelent a „távolabb eső téma”, másrészt nem tudom mit jelent „közigazgatási szakmai lektori szerepkör”, harmadrészt – odafigyelve az előbb elhangzott követelményrendszerre – tudományos fokozat híján nem hiszem, hogy kitenném magam a szakma általam is jól ismert rosszindulatú támadásainak. Gondoltam mondta, egyébként nyelvészeti területről van szó. Nem engedve szóhoz jutni, folytatta. Több mint egy éve került a kezembe egy kutatási munka során a HEFOP keretén belül készült pályázat egyik modulja, amelynek beszédértős feladataihoz külön „közigazgatási szakmai lektor” került felkérésre, többször is nekifutva az elkészült műnek a mai napig nem tudtam megfejteni, vajon mi szükség volt e szakmai lektorra, illetve mi lehetett a feladata, amelyért nyilván nem kis összeg kerül a pályázati pénzből kifizetésre. Bosszantott a dolog ezért kutakodni kezdtem az interneten, de a névhez és a közigazgatási szakmához kapcsolható - szerintem szükséges és elengedhetetlen - jogi diplomával, sem tudományos fokozattal, de még csak jelentősebb a témakörbe sorolható szakmai publikációkkal sem találkoztam, ezért érdeklődtem arról, hogy milyen is az a tudomány, amelynél mindez nélkülözhető a lektor személyének kiválasztásakor. Javasolták, hogy ha ez engem ennyire izgat, akkor kérjem ki a lektori véleményt – mint közérdekű, vagy közérdekből nyilvános adatot – megtekintésre, mi erről a véleményem, kérdezte? Szerintem a lektori vélemény nem biztos, hogy besorolható az említett két kategóriába, de mivel állami pénzből történt a kiírt pályázati feladat finanszírozása és annak tartalmának megismerése egy folyó kutatáshoz indokoltan szükséges lehet így a betekintést (tartalmának megismerését) nem tartom teljesen kizártnak, meg kell próbálni, de ha az eddigi beszélgetésünk eddig ki nem mondott lényege az lenne, hogy ehhez nyújtsak segítséget, akkor már most jelzem, hogy nem vállalom! Nem egészen erről lenne szó, volt a sokat sejtető válasz. A pályázati kiírás és az elkészített anyag ismeretében véleményedet kérném a szakmai lektori felkérés indokoltságáról, valamint az elkészített pályázati anyag közigazgatási vetülete és a „közigazgatási szakmai lektor” által készített minősítési tartalom egybeeséséről, vagy eltéréséről (az egész modul közigazgatás-szakmai használhatóságáról). Válaszom határozott nem volt!

Búcsúzáskor nyelvészszakértőm azonban nem zárkózott el öt általunk feltett, de az illetékes szervek által elutasított (nem hitelesített) országos népszavazási kérdés „egyértelműségének” – általa fogalmazva – szakmai „röntgen” alávetésétől és a diagnózis mellett akár a vonatkozó terápia nyilvánosságra hozatalától sem. A kézfogáskor viszont sokat sejtetően megjegyezte: az illető személynek cikk-cakkos karrierje kiegyenesítéséhez közreműködésem biztosan segítséget jelentene, hiszen mondataim és szófordulataim nem idegenek gondolatiságában. A megjegyzés kíváncsivá tett, de vendéglátóm nem árult el többet a homályban maradt személyről csak, ha vállalom a szóba hozott feladatban való közreműködést!

Budapest, 2011. július 18.