Fogarasi József

A napokban kaptam egy „olvasói” visszajelzést a június 5-én kelt és honlapomon (www.fogarasijozsef.hu) nyilvánosságra hozott – a Kormány elnökének és a legerősebb parlamenti frakció vezetőjének is megküldött – levelemben érintett témához kapcsolódóan, nevezetesen: pontosabban kellene fogalmaznom, hiszen a probléma egy részét a Kormány már megoldotta, az idén a Semmelweis-nap már munkaszüneti nap!

Valóban, de ezt levelem megírásakor is tudtam, hiszen olvastam (mindenki olvashatta) az Országgyűlés 2010. december 20-ai ülésnapján elfogadott „Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról” szóló 2010. évi CLXXIII. törvényt és annak vonatkozó 110.§-át, amely „Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről” szóló 2003.évi LXXXIV törvényt kiegészítve egy új 15/B.§-al kimondta, hogy „Július 1-je Semmelweis-nap, amely az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókra és egészségügyben dolgozókra kiterjedően munkaszüneti nap.” E törvényi rendelkezés 2011. január1-jén lépett hatályba.

Az előbbiek a tények, de nézzük a problémákat! Az elsőre azt is mondhatnánk csupán szépséghiba: a levelemben megemlített „munkaszüneti napokról” rendelkező törvények ugyanis az adott foglalkozási ág ún. „alaptörvényei” (a köztisztviselőknél a Ktv.; a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai esetében a Hszt.; a bírák és az ügyészek tekintetében pedig a Bjt. illetve az Üsztv.), míg az egészségügy tekintetében ez az egészségügyről szóló Eütv. lett volna - mivel ez a törvény rendelkezik az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi foglalkoztatási jogviszonyban állók nyilvántartásáról és kötelezettségeiről - esetleg a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező Kjt.! Ez utóbbi esetben viszont „kilógna a lóláb” mivel úgy a pedagógusokat, mint a többi közművelődési stb. intézményekben foglalkoztatott dolgozókat sem lehetett volna az „osztogatásból” kihagyni, hiszen ők is közalkalmazottak, ennyi „szabad” pénz azonban nyilván már nem volt, ezért került a Semmelweis-napi munkaszünet az említett törvényben mintegy „odavetve és elrejtve” kimondásra. A sietség és az „álcázás” ellenben súlyos hibát is eredményezett, amelyet a jogalkotó (és az előterjesztő) nem vett észre. Az egészségügy tudniillik – a fentiekben említett köztisztviselőkkel, bírákkal és ügyészekkel szemben – a Hszt. alá tartozó munkaszervezetekhez hasonlóan folyamatosan működő „üzemnek” minősül, ahol munkaszüneti napon is van mit tenni. Azaz a munkaszüneti napról szóló rendelkezést követően a nevesített 15/B.§-nak egy – miként ez a Hszt.-ben meg is található – második törvényi mondatot is kellene tartalmaznia: a munkaszüneti napon teljesített „szolgálatért” az egészségügyi szolgáltatóknál foglakoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókat és az egészségügyben dolgozókat a munkájukért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. Esetükben tehát - népiesen szólva - dupla pénz jár! Itt lép be a logikai sorba a nyílt levelemben közzétett gondolat.

Levelemben tehát egyrészt azt feszegettem, hogy a törvényhozó (Országgyűlés) vajon milyen jogon és milyen megfontoltságból különböztet közszolga és közszolga között, másrészt milyen felhatalmazás birtokában oszt „munkabért” az adófizetők pénzét is magában foglaló állami költségvetésből a közszolgálatban állóknak, miközben a többi kétkezi szakmákban (asztalos, esztergályos, útépítő, tetőfedő, kőműves stb.) ezt nem teszi? Harmadrészt, ha az ország olyan nehéz anyagi helyzetben van, hogy szükségessé vált áprilisban az Összefogás az Államadósság Ellen Alap létrehozása, akkor talán ezt az önállóan is milliárdos nagyságrendű összeget vele együtt a többi munkaszüneti napra a költségvetésből kifizetett, illetve a még kifizetendővel együtt célszerű lenne „átvezényelni” ebbe az Alapba (a már kifizetett összegeket pedig visszamenőleges hatállyal, van már ebben tapasztalatunk).

Negyedrészt egy fejezetgazda olyan, mint egy anya, sohasem tesz/tehet különbséget gyerekei között semmiben, különösen nem az anyagiakat illetően! Vajon a témáért felelős miniszter anyai/apai érzését hogyan volt képes legyőzni és az egészségügyben dolgozó közalkalmazottakat egy fizetett munkaszüneti naphoz juttatni a költségvetésből, míg a másik „édes gyermekével” a pedagógusokkal és a kulturális munkavállalói közalkalmazottakkal ezt nem tette meg? Persze az is érdekelne vajon a miniszter úr már „meglátogatta-e” az említett Alapot?

Mit javasolhatok a jövőre nézve a közszféra említett, de a fizetett munkaszüneti nap jutalmából kimaradt dolgozóinak? Kérdezzék meg szakszervezeteiktől, hogy mit is csináltak ez ügyben az elmúlt időszakban; esetleg alapítsanak új érdekvédelmi szervezeteket, de addig is a pedagógusnapot június első vasárnapjáról tegyék át egy másik, de hétköznapi napra, amikor az oktatás folyamatos üzemként érinti a pályán dolgozókat, hogy ők is „dupla fizetést” kaphassanak. Körbenézve a világban van olyan ország, ahol a pedagógusnap munkaszüneti nap: például Tajvanban e nap mindig szeptember 28-a, amely egyben Konfucius születésnapja is! Nálunk nem biztos, hogy filozófust kellene ez ünnephez keresnünk, lehet, hogy e célra Brunszvik Teréz grófnő is megfelelne: akár a Habsburg Monarchia területén az első magyarországi (Buda) óvoda (kisdedóvó) megalapításának időpontja (1828.) június 1. vagy – halálának évfordulója – szeptember 23. amikor a pedagógusnap mellett szellemi hagyatékának méltatására és értékelésére is sort lehetne keríteni.

Budapest, 2011. június 26.

 

 

*A publikálásra szánt változatot lásd a Cikkek, tanulmányok (2011) között.