Fogarasi József

 

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Azt hiszem ma már jelentős azon honpolgárok száma, akik tisztában vannak azzal, hogy e mondat nem csupán az Országgyűlés 2010. június 14-i ülésnapján elfogadott „A nemzeti együttműködésről” szóló 1/2010. (VI.16.) OGY politikai nyilatkozat első – bevezető – címmondata, hanem az Országgyűlés által 2011. április 18-án megalkotott és a köztársasági elnök által 2011. április 25-én aláírt majd még e napon a Magyar Közlönyben – a Magyar Köztársaság Hivatalos Lapjában – kihirdetett Magyarország Alaptörvényének utolsó, zárómondata is.

A két említett dokumentum között a logikai összefüggés nemcsak egyenes arányú, de irányát tekintve is egyenes- és egyirányú, azaz az elsőből következik a második, illetve az elsőre, mint az Országgyűlés kinyilvánított szándékára, mint alapra épül a második dokumentum. Nevezetesen az áprilisi választásokon született új „társadalmi szerződés” amelynek alappillérein – munka, otthon, család, egészség, rend – Magyarország létre fogja hozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét igényli az egyértelműen megfogalmazott jogokat és kötelességeket tartalmazó; a stabil és tartós struktúrát tükröző; az állami szervek áttekinthető, érthető és követhető működési rendjét keretbe foglaló Alaptörvény, valamint a hozzá illeszkedő (a részleteket kifejtő és meghatározó) sarkalatos törvények megalkotását. Magyarország Alaptörvénye már megszületett, az egyes témaköröket kifejtő sarkalatos törvények pedig az év végéig megalkotásra kerülnek és az Alaptörvénnyel együtt 2012. január 1-vel hatályba lépnek.

Mindezen tények ismeretében viszont már nem tehetünk úgy, mintha az Alaptörvény nem létezne és szabályait csupán a hatálybalépést követően kellene csak alkalmazni. A Nemzeti Együttműködés Rendszere stabilitásának követelménye és garanciája, hogy egyes alappillérei nem építhetők fel egymástól függetlenül, egymástól eltérő időben és ütemben, más-más építészeti filozófia és kivitelezési technika mentén. Ebből fakadóan a „Rend” alappillérének alapozása sem maradhat el/le a többiétől. Ennek az alapozó munkának azonban zsinórmértékű - összetartó szilárdságot biztosító - építőanyaga - az emberi lét alapja - az emberi méltóság sérthetetlensége; az alapvető jogok minden embernek különbségtétel nélkül történő biztosítása; ügyeinek – az eljáró hatóságok részéről való – részrehajlás nélküli, tisztességes és ésszerű határidőn belüli intézése; a közös szükségletek fedezéséhez mindenki által – a teherbíró képessége, gazdaságban való részvétele szerint – történő hozzájárulása.

Felsoroltak – mások mellett – nélkülözhetetlenek a nemzet boldogulásához, amelynek tartalmi – jó élet, biztonság, rend, igazság, szabadság – kiteljesítésében a polgár és az állam célja közös, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. A polgárokat „szolgáló állam” „szolgái” a „közszolgák” [többek között - szűken értelmezve - a közhivatalt viselők: kormánytisztviselők, köztisztviselők; továbbá: a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai; tágabban értelmezve: a bírák, az ügyészek; még tágabban értelmezve: a közalkalmazottak (oktatás, egészségügy területén dolgozók); tovább bővítve e kört: az állam vezető tisztségviselői, valamint a választott képviselők (országgyűlési, helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati), polgármesterek; legtágabban értelmezve: mindazok],akiknek illetményét, tiszteletdíját, fizetségét, munkadíját stb. az állami (önkormányzati) költségvetés biztosítja, amelynek alapja az adófizető polgárok által – különböző címeken – befizetett adók.  

Mindebből következően az állam törvényeit alkotó törvényhozó(k)nak („közszolgáknak”) sincs joguk indokolatlanul különbséget tenniük „közszolga” és „közszolga” között, kivételezett helyzetbe hozva az állam végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmát a mindennapokban megjelenítő és hozzá arcukat adó „közszolgákat” (kormánytisztviselőket, köztisztviselőket, fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait;  bírákat – alkotmánybírákat? – ügyészeket) anyagi és erkölcsi hátrányt okozva ezzel a másik - létszámában jóval jelentősebb, de kisebb jövedelemmel rendelkező - „közszolgák” csoportjának a közalkalmazottak (a közoktatás, a felsőoktatás, az egészségügy, a közművelődés stb. területén „szolgálatot” teljesítő munkavállalók) százezreinek! Mindez nemcsak a jó erkölcsbe ütközik, de sérti a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, továbbá a kihirdetett Magyarország Alaptörvényében nevesített elveket is!

Tiszta vizet öntve a pohárba, valamint egyenes beszédre térve: vészesen közeledik az Ügyészég Napja, minden év június 10-e (az első magyar ügyészi törvény - az 1871. évi XXXIII. törvénycikk - kihirdetésének napja); a Köztisztviselők (kormánytisztviselők) Napja, minden év július 1-e (a köztisztviselők jogállásáról szóló - 1992. évi XXIII. törvény - hatályba lépésének napja); a Bíróságok Napja, minden év július 15-e (az alkotmánybírák napja is?), amely napok a vonatkozó törvény erejénél fogva a felsorolt munkahelyeken - a munkaviszonyban állókra is kiterjedően - fizetett munkaszüneti nap!  E több tízezer munkavállaló „közszolga” e napra eső bérének összege majdnem megközelíti az 1 milliárd forintot, amelynek kifizetése az állami költségvetést, azaz az adófizető polgárokat terheli!

[További, önmagukat munkaszüneti nappal ünneplő „közszolgák”: A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ünnepnapja, minden év január 26-a, Nemzetközi Vámnap; A polgári védelem, A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok ünnepnapja, minden év március 1-e, a polgári védelem napja, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok megalakulása napja; A rendőrség ünnepnapja, minden év április 24-e, Szent György napja; A tűzoltóság ünnepnapja, minden év május 4-e, Szent Flórián napja; A büntetés-végrehajtási szervezet ünnepnapja, minden év szeptember 8-a, Adorján napja]

Mindezzel szemben a „közszolgák” másik, sokkal szélesebb (több százezres) táborát kitevő pedagógusok a Pedagógus napot minden év június első vasárnapján, az egészségügyi dolgozók pedig a Magyar egészségügy napját Semmelweis Ignác születésnapján, minden év július 1-én ünneplik, amely napok azonban a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések szerint nem minősülnek fizetett munkaszüneti napnak!

A fenti tisztességtelenség vészharangját azért kongatom, mivel 2010. július 2-ai keltezéssel Pintér Sándor belügyminiszternek és Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek a fenti témában közérdekű bejelentésemben egy közérdekű javaslatot is megfogalmaztam:

Közérdekű javaslat:

„Az Alkotmány 25.§ (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással kérem Miniszter Urat, hogy mint a Kormány tagja tegyen javaslatot, hogy a Kormány éljen törvénykezdeményezési jogával és kezdeményezze a Ktv. érintett (71/A.§) rendelkezése módosítását, miszerint „A Köztisztviselők Napja július 1-je, amely a közigazgatási szerveknél – a munkaviszonyban állókra is kiterjedően – nem fizetett munkaszüneti nap.”

Ez felelne meg a más területeken dolgozókkal szembeni megkülönböztetés alkotmányos tilalmának és az Országgyűlés által nagy többséggel elfogadott Nemzeti Együttműködés Programja szellemiségének, erkölcsi üzenetének.”

Közérdekű javaslat:

„Az Alkotmány 25.§ (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással kérem Miniszter Urat, mint országgyűlési képviselő éljen törvénykezdeményezési jogával és kezdeményezze a Ktv. érintett (71/A.§) rendelkezése módosítását, miszerint „A Köztisztviselők Napja július 1-e, amely a közigazgatási szerveknél – a munkaviszonyban állókra is kiterjedően – nem fizetett munkaszüneti nap.”

Ez felelne meg a más területeken dolgozókkal szembeni megkülönböztetés alkotmányos tilalmának és az Országgyűlés által nagy többséggel elfogadott Nemzeti Együttműködés Programja szellemiségének, erkölcsi üzenetének.”

A kapott válaszok – melyeket ezúttal nem mellékelek, csupán kivonatoltan idézek belőlük – önmagukért beszélnek:

-    „BM/SZÜ/521-2/2010.július 23.” „…Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a rendelkezés az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási terület hivatalainál valamennyi foglalkoztatotti viszonyban álló alkalmazottra kiterjed, jogviszonyuk jellegére tekintet nélkül. Meglátásom szerint a bejelentésben tett állítással ellentétben ez a szabályozás nem valósítja meg a más területen dolgozókkal szembeni megkülönböztetés alkotmányos tilalmát, mert törvényi felhatalmazás alapján más jogviszonyban állóknál is biztosított a fizetett munkaszüneti nap. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 264.§-a alapján a rendőrség ünnepnapja április 24-e, Szent György napja, valamint a Hszt. 276.§ (4) bekezdése alapján a tűzoltóság napja május 4-e, Szent Flórián napja, amelyek a jogszabály alapján fizetett munkaszüneti napok.

Az előzőek alapján tehát nem kizárólag a köztisztviselők esetében biztosítja a törvény – meghatározott eseményhez kapcsolódóan – a fizetett munkaszüneti napot, ugyanakkor figyelemmel arra, hogy az esetleges módosítások több törvényt, illetőleg ágazatot is érintenek a szabályozás változtatására irányuló javaslatával, az egységesség érdekében célszerűnek tartanám a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot megkeresni.”

[Amit nem akarunk megérteni azt nem is fogjuk! Vajon az áttétel miért nem történt meg hivatalból? Lásd a 2004. évi XXIX törvény 141.§ (3) és (5) bekezdéseit!]

-    „XXII-3/KIM/36/2/2010. augusztus 6.” „…A Ktv. érintett rendelkezése (71/A.§) 1998. január 1-től hatályos, melyet a Ktv. módosításáról szóló 1997. évi CI. törvény 66.§ (3) bekezdése iktatott be. Az érintett rendelkezés parlamenti elfogadását megelőzően széleskörű egyeztetés zajlott az érintett szakmai érdekképviseletekkel (így az önkormányzatok érdekszövetségeivel is), valamint a szakszervezetekkel. Az érdekegyeztetések során minden oldal támogatta a kezdeményezést, amely nagy konszenzussal elfogadott javaslatként került a Ktv-be.

Tekintettel azonban arra, hogy a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályozás általános felülvizsgálata folyamatban van, közérdekű javaslatáról tájékoztattam a szabályozás elkészítéséért felelős Közszolgálati Főosztályt is. Erre figyelemmel a szabályozás felülvizsgálta során az Ön által jelzett kérdéskör is áttekintésre kerül.”

[Sajnálatos, hogy a levél megfogalmazója és aláírója elmulasztotta a kellő körültekintést. Nem a Köztisztviselők Napja bevezetését kifogásoltam, melynek megálmodója és bevezetésének egyik - az akkori szakmai érdekképviseleti szerv [Magyar Közigazgatási Kar (MKK)] elnökeként - fő szorgalmazója voltam mind a háttérben, mind az érdekegyeztető fórumok ülésein. (Egyébként valóban e nap bevezetéséről szól a módosított Ktv. 71/A.§-a, amelyet – a válaszlevél írójával egyetértve – az 1997. évi CI. törvény 66.§ (3) bekezdése épített be a Ktv. rendelkezéseibe). Közérdekű javaslatom azonban arról szólt - tessék figyelmesen elolvasni – hogy a Ktv. 2001: XXXVI. törvény 69.§-ával módosított 71/A.§ szövegével ellentétben a Köztisztviselők Napja július 1-e, amely a közigazgatási szerveknél – a munkaviszonyban állókra is kiterjedően – munkaszüneti nap, a jövőben a pedagógusokhoz és az egészségügyi dolgozókkal azonos módon (ismét) ne legyen munkaszüneti nap!]

Tekintettel arra, hogy a fenti kedvezménnyel egyes helyi önkormányzatok – például a Budapest Főváros VII. ker. Erzsébetváros Önkormányzat Képviselő-testületéke Polgármesteri Hivatala – véleményem szerint rendeltetésellenesen, illetve a joggal „visszaélve” a 2010. július 1. (csütörtöki nap) után következő július 2. pénteki napot is munkamentessé tették - mivel a polgármesteri hivatal köztisztviselőit és munkavállalóit a munkavégzés alól mentesítették - s ezáltal az önkormányzati rendeletben (SZMSZ) a pénteki napra előírt ügyfélfogadási nap nem kerülhetett megtartásra. Az ügyfélfogadás elmaradásáról, a polgármesteri hivatal zárva tartásáról a bejárati kapura kifüggesztett tábla adott tájékoztatást a hivatalt felkereső és onnan csalódottan távozásra kényszerült polgároknak:”…a hivatalban július 1-én a Köztisztviselők Napja alkalmából, valamint  július 2-án nincs ügyfélfogadás, kérjük az ügyeiket intéző emberek megértését.”

E „visszaélésszerű” tény miatt – tekintettel a regionális közigazgatási hivatalok megszűnésére és az őket felváltó fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok felállására – az ügyben csak 2010. szeptember 22-én éltem a Közérdekű bejelentés intézményével. A válasz – amelyet a fentiekhez hasonlóan szintén nem csatolok, csupán kivonatosan idézek belőle – számomra elképesztő volt!

-    „20BP-6/2010. október 25.” „…A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71.§ (2) bekezdés a) pontja alkalmazni engedi a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 107. § h) pontját, mely szerint mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató engedélye alapján.

Figyelemmel arra, hogy sem a Munkatörvénykönyve, sem a Köztisztviselők jogállásáról szóló törvény a hivatkozott jogszabályi helynél többlet feltételt illetve egyéb megszorító rendelkezést nem tartalmaz és nem tesz különbséget atekintetben, hogy ezt a munkáltató egy vagy több, illetve a munkavállalók egészére nézve ne alkalmazhatná, a VII. kerületi önkormányzat hivatali zárva tartására vonatkozó intézkedés jogilag nem kifogásolható.

Kérem közérdekű bejelentése ügyében adott tájékoztatásom szíves tudomásulvételét.”

-    A válaszhoz csatolt jegyzői levél szerint „KI/66515/2010/IV. október 20.” „…A polgármesteri hivatal munkarendjét és ügyfélfogadási rendjét valóban önkormányzati rendelet szabályozza, azonban ez a szabályozás és az Ötv. sem rendelkezik az eseti eltérésekről. Ilyen helyzetek, pl. elrendelt karbantartások, stb. adódnak, ezekről a hivatal irányítását ellátó polgármester és a hivatal vezetője, a jegyző dönt.”

[Sajnálatos tényként kell megemlítenem, miszerint egyrészt a válaszban nevesített „munkáltató engedélye”, a valamennyi munkavállalót érintő esetben csak írásba foglalt normatív szabályban (utasításban), szabályosan iktatott és az előírt formában hozható a munkavállalók tudomására, melynek elrendeléséhez legalább az illetékes szakszervezeti szerv véleménye is szükségeltetik. Ilyen normatív utasítás létére a vizsgálat nem utalt és iktatott másolata sem került a válaszlevélhez csatolásra, így létezése enyhén szólva is kétségesnek mondható. Másrészt a jegyző asszony levelében utalásra került rendkívüli esetet pl. elrendelt karbantartást a hivatalos vizsgálat - ha ilyen egyáltalán volt - nem tárt fel. Harmadrészt a jogilag „nem tiltás” nem azonos a „jogilag megengedő móddal” tekintettel arra, hogy a munkáltatói jogkör lehetséges gyakorlására utaló Ktv. szabály, mint feles törvényi rendelkezés nem írhatja felül a kétharmados Ötv.-t amelynek értelmében az ügyfélfogadás rendjét önkormányzati rendeletben kell szabályozni, amelyet a helyben szokásos módon ki kell hirdetni a jogkövető polgárok védelme érdekében (is), és amelyet az ebben az időszakban még alkalmazandó jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint sem módosíthatja a normatív utasítás. Negyedrészt – és ez a súlyosabb hiányosság – a vizsgálatot lefolytató Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal nem adott választ arra a tényre, hogy e normatív utasítással elrendelt munkavégzési kötelezettség alóli felmentés idejére eső munkavállalói illetmény (bér) összege milyen pénzeszközből és milyen fedezet mellett került kifizetésre?!]   

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Lázár János Frakcióvezető Úr!

Kérem Miniszterelnök Urat, hogy a Kormány nevében, vagy önállóan, mint országgyűlési képviselő, valamint/illetve Frakcióvezető Urat, hogy mint országgyűlési képviselő önállóan vagy csatlakozva a Miniszterelnök Úrhoz a fenti igazságtalanságok és erkölcsileg nem védhető csupán az államhatalom közvetlen megjelenítőit megillető a törvényalkotó által elfogadhatóan nem indokolt kedvezményeknek – fizetett munkaszüneti napoknak – Magyarország nehéz gazdasági helyzetére tekintettel, valamint a közteherviselés arányosabbá tétele végetti orvoslás érdekében kezdeményezze/kezdeményezzék:

-    a fentiekben nevesített törvényekben foglalt „szakmai ünnepnapok” „fizetett munkaszüneti nap” minőségének hatályon kívül helyezését; avagy a Pedagógusnap és a Magyar Egészségügy Napjának törvény által történő fizetett munkaszüneti nappá nyilvánítását;

-    a még ki nem fizetett munkaszüneti napra eső juttatásoknak az államadósság csökkentése érdekében a Kormány által alapított Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő átirányítása önkéntes felajánlását, illetve annak a törvény által elrendelt befizetését;

-    a már említett címen kifizetett összegek esetében pedig azoknak visszamenőleges hatályú önkéntes, illetve a törvény által elrendelt utólagos befizetését.

A fenti variációk bármelyikének törvénybe foglalása esetén én is felajánlom és befizetem
az említett Alapba, közalkalmazotti havi alapilletményem egynapi összegét!     

A közérdekű információk szabad megismerhetősége érdekében, illetve az emberek tájékoztatása végett e levelet és annak valamennyi kapcsolódó dokumentumát teljes terjedelemben e levél célhoz érését követően a nyilvánosság elé kívánom tárni.

Budapest, 2011. június 5.

A válasz – legalábbis az egyik címzettől – nem sokat váratott magára! Értékelése előtt nézzük a szöveget:


„Dr. Lázár János
Országgyűlési képviselő
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
Frakcióvezetője

Fogarasi József részére
Budapest

( … )
( … )

Tisztelt Fogarasi Úr!

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetségben úgy gondoljuk, hogy a sikeres jövő érdekében le kell zárni a sikertelen múltat. 2009 végén, 2010 elején szinte az egész ország azt várta, hogy véget érjen az a nyolc éves időszak, amelynek végeredményeként Magyarország pozíciói minden mutató szerint romlottak. A választóink azt várták, hogy konszolidáljuk az ország állapotát, és Magyarországot ismét emelkedő pályára állítsuk. Tudom, hogy vannak olyanok, akik szerint eddig túl keveset tettünk ennek érdekében, és olyanok is, akik szerint túl nagy, esetleg túl merész lépéseket tettünk.

Az ország újjászervezésének, ismét emelkedő pályára állításának kulcskérdése lesz a munkahelyteremtés, illetve a munka becsületének helyreállítása. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy mindenkinek dolgoznia kell, aki képes érdemi munkavégzésre, ugyanis Magyarország jelenlegi gazdasági helyzete nem engedi meg azt, hogy továbbra is csak a társadalom egy töredéke dolgozzon. A magyar társadalomnak mindenki munkájára szüksége van (legyen az fizikai vagy szellemi munkavégzés) annak érdekében, hogy sikeres országban élhessenek utódaink.

A közszolgálatban dolgozók ebből a szempontból fontos szerepet töltenek be az ország életében. Egyrészt biztosítják az államszervezet zavartalan működését, másrészt ők jelentik azt a kapcsot, amelyen keresztül a magyar állampolgárok hétköznapi helyzetek során találkoznak az állammal. Ezért fontos, hogy megfelelően megbecsüljék a közalkalmazottak munkáját, teljesítményét, amelyet a többi magyar állampolgár életének könnyítése érdekében tesznek. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a magyar kormány célja, hogy a ciklus végéig sikerüljön előre lépni ezen a területen. Célunk a közalkalmazottak, közülük is hangsúlyozottan a pedagógusok és az orvosok munkájának anyagi, társadalmi elismertségének növelése. Örülök, hogy ez a célunk találkozik az állampolgárok véleményével, elképzeléseivel. A kérdéssel kapcsolatos javaslatait köszönöm, bízom benne, hogy a ciklus során elvégzendő munkánk során hasznosítani tudjuk az abban foglaltakat.

 Levelem végén szeretném megköszönni, hogy megtisztelt bizalmával és elküldte véleményét, javaslatait. Önnek és hozzátartozóinak jó egészséget kívánok!

Budapest, 2011. június 20.

Üdvözlettel:

Lázár János”


Az értékelést kezdjük a formai résszel: a levél keltezése június 20., a postára adás dátuma június 24., a kézhezvétel napja pedig június 28. Mindez azt mutatja, hogy a válasz megérkezése tekintetében úgy az általános jogi előírásokat, mint a társadalmilag elvárt igényeket a válaszadó tiszteletre méltó módon megtartotta. Nemcsak a válaszlevél keltezése van belül az előbbiekben említett követelmények szerinti 30 napon, de még a kézhezvétel is belefért ebbe a határidőbe! Ez már teljesítmény, ez már jelez egy ígéretes változást: az igazgatási (különösen a hatósági) szervek az említett szabályt legtöbbször úgy értelmezik, hogy amennyiben a válaszlevél keltezése a 30. napnak megfelelő dátummal van ellátva akkor már eleget tett a választ adó fél a jogszabályi előírásoknak, a többi (a postára adás és a kézbesítés már nem az ő gondja, baja). Gyakori azonban, hogy a postai bélyegző azt mutatja, miszerint a válaszlevél a keltezést követően csak jóval - 10-15 nappal - később került a postához, ez azonban legalább két jogsértést tükröz. Az egyik, hogy a válaszlevél tényleges dátumaként a postára adás keltét megelőző egy-két nap dátumát kell tekinteni minek következtében a válaszlevelet „visszadátumozták”; míg a másik azt jelzi, hogy az adott hivatali szervnél nem mindenki teljesít a követelményeknek megfelelően és a válaszoló ügyintéző hiába tartja be az elvárt határidőt, az adminisztratív munkát végző személyek rendre késlekednek a postára adással. Mindkét eset azt mutatja, hogy az adott üggyel foglalkozó szervnél jelentős hiányosságok vannak, amelyek megszüntetése az érintett szervnek feladata és kötelessége. Ismétlődő előfordulás esetén az ügyintéző személyek mellett a vezető alkalmassága is kérdéses lehet!   

Ugyancsak a pozitív változást tükrözi az a tény, hogy a válaszlevelet az a személy írta alá saját kezűleg, akinek a levelet a levél írója címezte! Ma még bevett szokás – az ún. közérdekű ügyek tekintetében is – hogy a címzetthez képest egy jóval alacsonyabb beosztású személy látja el kézjegyével a válaszlevelet, megfeledkezve még a kiadmányozási szabályzat előírásainak alkalmazásáról is. Az előbbi eset a levélíró személye iránti tiszteletlenséget tükrözi: a címzett helyett a választ megadó és aláíró személy gyakran még azt a fáradtságot sem veszi, hogy legalább utaljon a válaszban az általa megválaszolandó levél dátumára (beazonosítható adataira), illetve arra a tényre miszerint a válasz a címzett nevében (megbízásából stb.) íródott; a másik eljárási mód viszont jogsértő.
 
Persze hiányosságot is találhatunk a formai követelmények között: amennyiben frakcióvezetői funkcióban íródott a válaszlevél, úgy a saját kezű aláírás mellől egy bélyegzőlenyomat hiányzik (már amennyiben a frakcióvezető a frakciószabályzat szerint saját bélyegzővel rendelkezik). Ha viszont a képviselői minőség kapott prioritást, akkor a válaszlevél formailag ebből a szempontból rendben van (ismereteim szerint ugyanis a képviselők nem rendelkeznek hivatalos minőségű bélyegzővel), de ez esetben a fenti dicséretet vissza kell vonnom, mivel a problémafelvető levél nem a képviselőnek, hanem a frakcióvezetőnek szólt.

Az előbbiektől független, azonban „súlyosabb” fogyatékossága a válaszlevélnek, hogy nem tartalmaz iktatószámot (hivatkozási számot), amely arra enged következtetni, hogy sem a frakcióhoz, sem a képviselő(k)höz érkező levelek (bejelentések, vélemények, jelzések, javaslatok stb.) nem kerülnek iktatásra, azaz nyilvántartásba vételre, aminek következtében ezek az ügyek - egy idő után - elsikkadnak a válasszal együtt és így a beígért „megoldás” számon kérhetősége visszafordíthatatlanul elenyészik.      

A fentiekkel szemben a tartalmi értékelés már sokkal izgalmasabb: az első két bekezdés olvastán az embernek az a benyomása támad, mintha a válaszlevél a kampányidőszakban íródott volna, illetve az említett két bekezdés ma már csupán bevezetősablonként szolgálna „akármilyen tartalmú” levél megválaszolásához. De ismerősen cseng – máshonnan – a „vannak olyanok, akik szerint … és olyanok is, akik szerint” mondatszerkesztés is!

A harmadik bekezdés viszont már érinti a kérdéses problémát, de csak általánosságban és kissé csúsztatva, hiszen levelemben nem a közalkalmazottak munkájának nem kellő megbecsültségét, teljesítményük nem kellő elismerését tettem szóvá, hanem - egy sajátos nézőpontból közelítve - a társadalom munkavállaló tagjaival szembeni nem kívánatos kiváltságos megkülönböztetésüket, amely egyrészt lehetővé teszi számukra önmaguk ünneplését (Köztisztviselők Napja, Bíróságok Napja stb.) oly módon, hogy e napokon az adott állami szervnél a munkavégzés szüneteljen és ennek anyagi terheit - az adófizetők pénze révén - az állami költségvetés viselje; másrészt ez a „kedvezmény” a közalkalmazotti körön belül ellentétet szül mivel nem teljes körű, ugyanis a közalkalmazottak egy jelentős számú körére (a pedagógusokra, a közművelődési intézmények dolgozóira, továbbá a felsőoktatás munkavállalóira) nem terjed ki! [Azaz, az igazságosság és méltányosság jegyében vagy valamennyi közalkalmazott részesedjen e sajátos állami kedvezményből, vagy egyik se! A számlát pedig ne az adófizetők legyenek kénytelenek kiegyenlíteni!]

A válasz érdemi része e „részletkérdésre” nem tér ki csupán a kincstári optimizmus kerül célként rögzítésre: „Célunk a közalkalmazottak, közülük is hangsúlyozottan a pedagógusok és orvosok munkájának anyagi, társadalmi elismertségének növelése.” Óriási kommunikációs bravúr a válaszlevél ilyenkénti felépítése. (Elismerésem megalkotójának!)

A befejezés viszont stílusosan elegáns és jóleső érzést kiváltó: megköszöni a javaslatot és nem zárkózik el annak hasznosításától, továbbá a levél írójának és hozzátartozóinak jó egészséget kíván! [Megjegyzem: az elmúlt közel tíz évben ilyen tartalmú befejezéssel hivatalos szervek által írt válaszlevélben nem találkoztam!]

A másik címzett – dr. Orbán Viktor miniszterelnök – mint a társadalom közössége szolgálóinak (közszolgáinak) egyik első számú választott korifeusa ez idáig válaszra nem méltatott, és a fenti válaszlevél tartalmából sem tűnik ki, hogy az esetleg közös válaszként lenne értelmezhető, amelyet ez esetben rendkívüli módon helytelenítenék, mivel a Kormány elnöke és az adott párt parlamenti frakcióvezetőjének válasza tartalmilag – a nem létező véletleneket kivéve – a két funkció politikai, jogi, közszolgálati stb. vonatkozásainak eltérőségei miatt aligha lehet egyező tartalmú.

Az említett személy esetében ugyanakkor eltelt már a kötelező 30 nap, a késedelem okáról pedig nincs tudomásom. Erre tekintettel, valamint figyelemmel a Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozat tartalmára - miszerint a létrejött új politikai és gazdasági rendszer azokra a pillérekre épül, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait, és amely pillérek egyik tartóoszlopa a Rend - s emlékeztetve Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallás című részének egyik tartalmi pontjára - „… az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” - kénytelen vagyok képletesen egy „kokit” (taslit)  rá kiróni. Végrehajtását azonban az alaptörvény hatálybalépése napjáig, 2012. január 1-ig felfüggesztem abban a hitemben, hogy addig levelemre az érdemi válasz részéről is megérkezik.

Álláspontom ez ügyben azonban változatlan: az általam jelzett probléma érdemi megoldása nem eredményezheti a közszféra különböző tevékenységi területein dolgozó munkavállalók munkaszüneti „ünnepnapjai” számának további növelését és az e napokra eső anyagiak megfizetésének a társadalom becsületes adófizető polgáraira történő áthárítását. A közszolgálatban tevékenykedő munkavállalók munkájának megbecsülése, teljesítményük anyagi elismerése más megoldást igényel! Olyat, amely az adófizetők számára nem eredményez további terheket, ellenben a társadalom széles köre szívesen és egyetértően támogat.

A szakmai „ünnepnapok” eddigi rendszerét úgy kell átalakítani, hogy az ne eredményezze az adott napon az érintett intézmény kapujainak bezárását, az ott végzett munka szünetelését, hanem éppen ellenkezőleg, e napokon az összes kapu táruljon ki a társadalmi közösség számára az adott szakmai szerv tevékenysége részleteinek bemutatása, a bizalom erősítése, a szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők közötti együttműködés erősítése érdekében.     

Budapest, 2011. július 17.