Fogarasi József

Felháborodás és szégyenkezés!

 

 

A rádió zenés műsorát megszakító, óránként jelentkező hírtudósítás egyik kommentárjára hirtelen, dühösen és értetlenül kaptam a fejemhez, nem akarván hinni a fülemnek. Azt hittem rosszul hallok, vagy nem voltam elég figyelmes a rendkívül rövid időtartamú felkonferálás tartalmára, ezért két egymást követő hírösszefoglalót is meghallgattam, de most már kellő koncentrálással. Ennek köszönhetően ráébredtem: a hallásomat jelentősebb baj még nem érte.

 

 

A hallott hír lényege … a kormány szerint is jogos és reális a VDSZSZ (Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének) követelése, miszerint minden vasutas munkavállalónak a MÁV átalakításában való részvétele miatt jogosan jár 150.000-Ft juttatás és 10%-os keresetnövekedés… A harmadszori meghallgatást követően roppant csúnyát mondtam magamban. Nem értem, pusztán valaminek az átalakításában történő „szemlélődő” részvételéért, milyen - jogalap és milyen jogcím - indok alapján járna bárkinek és akármilyen csekélyke összegű juttatás is? Úgy gondolom a juttatás és a keresetnövelés senkit nem automatikusan illet meg, azért (mindenekelőtt), valami hasznosat is kell (kellene) cselekedni! Még a MÁV-nál is. Nem beszélve a hasznosság mellett a minőség követelményéről! Utasként, az elmúlt húsz év tapasztalata alapján nyugodtan és kellő bátorsággal kijelenthetem: a MÁV-nál az ezen idő alatt véghez vitt átalakításért kellő pofa és szégyen nélkül nemhogy a markát nem tarthatná senki annak megtöltése reményében, de egyetlen munkavállaló még fizetést sem érdemelne. Tessék a MÁV által nyújtott valamennyi szolgáltatást a MÁV területére történő belépéstől a távozásig nevesítve sorra venni és 1-10-ig terjedő minőségi skálán értékelni. Az eredmény több mint lesújtó lenne! Ennek következményeként az elégtelen osztályzatot kiosztott tények és szolgáltatások „elviseléséért/elszenvedéséért” pedig a MÁV dolgozóinak kellene az utasok előtt esdekelve, minimum elnézést/bocsánatot kérni, avagy legalább bánatpénzt és jutalmat fizetniük a MÁV szolgáltatásait e színvonal nyújtása mellett/ellenére is igénybe venni kényszerülő utasok tömegének. Vegyük már végre észre: mögöttünk hagytuk a szocialista munkatempót és munkamorált, így (tisztes) fizetség is csak az elvégzett és a hibátlan munkáért jár!

 

 

Ha nem ez lenne a helyes és követendő elv, akkor más iparágak, szolgáltatást nyújtó stb. munkaszervezetek is joggal követelhetnék a fenti anyagiakat, hivatkozva és újjal mutogatva a VDSZSZ jó erkölcsbe ütköző, arcpirító fellépésére. És vajon hol a határ? Miért 150.000 a 150.000, illetve mihez viszonyítva 10% a 10%? Ismerve az elmúlt több mint húsz év majdnem folyamatos átszervezéseit - e tényre hivatkozással - a legtöbbet talán a közigazgatásban dolgozók követelhetnének, de ők most mégis csendben vannak, igaz jelenleg talán az őket képviselő szakmai és munkavállalói érdekképviseletek a legkevésbé szervezettek és hatékonyak! De ekkora igazságtalansággal és etikátlansággal, valamint bőszítő és szemtelen merészséggel szemben - szakszervezeti szolidaritás ide vagy oda - mégiscsak a társadalom valamennyi szakmai és munkavállalói szakszervezeti típusú érdekvédő szervezeteinek összefogva, együttesen és igen hangosan kellene fellépnie a társadalmi igazságosság védelme érdekében! Hiszen, a szóban forgó összegeket nem a VDSZSZ fogja állni a saját zsebéből, hanem valamennyi adófizető polgár lesz kénytelen emiatt majd előbb-utóbb más címeken többet befizetni a közös kasszájú költségvetésbe.

 

 

Ezért a VDSZSZ követelését polgárként a kormány elismerése ellenére sem lehet elfogadni és teljesítésével egyetérteni! Mértéke - jelképesen - legyen akár egyetlen forintösszegű is!

 

 

Budapest, 2011. május 16.

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 



 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 100
a héten: a héten: 771
a hónapban: a hónapban: 2883
összesenösszesen433683
az oldalt jelenleg nézik: 1