Fogarasi József

Budapest, Deák Ferenc tér

2011. május 13. péntek

 

 

 

Igen Tisztelt Fővárosi Képviselő Hölgyek és Urak! Amennyiben lenne lehetőségem biztos, hogy megvonnék Önöktől minden olyan juttatást, amely közpénzből, azaz az adófizető polgárok zsebéből táplálkozik. Folyósítását pedig ahhoz a feltételhez kötném, hogy az éjjel-nappal rendelkezésükre álló „közhintóikat” hátrahagyva, a városlakó közösség számára, az Önök testülete által fenntartott és működtetett tömegközlekedési eszközöket használva, igazodjanak el a metró Deák Ferenc téri aluljáró-állomásán, a kellő módon ki nem helyezett útbaigazító táblák segítsége révén. Mégpedig - az említett állomáson, a metró-kocsiból kiszállva - a millenniumi kis-földalatti átszállóállomását keresve, de lehetőleg olyan időben, amikor valahova nagyon sietnek. Amelyiküknek e találósdi játékot a Deák-téri ágas bogas állomás-aluljáró kétszeri körbejárása nélkül sikerülne telkesítenie, úgy az illető személy az apanázs folyósítására ismételten jogosítottá válna. Külön, emeltösszegű jutalmat biztosítanék annak a honanyának és honatyának, akinek az említett eligazodás, valamelyik közismert, idegen nyelven sikerülne!

 

 

Úgy gondolom, a rendszerváltozást követően eltelt több mint húsz év alatt az út-utca- tér elnevezésekkel - „átfogóan” és beleizzadva az erőlködésbe - sokkal többet tetszettek foglalkozni, mint az idegenforgalmat vonzóvá tevő egyik alapfeladattal: a magyar nyelvet nem beszélő, helyi ismerettel nem rendelkező, hazánkba látogató turista kiszolgálását és visszatérő kedvét elősegítő egyértelmű el- és útbaigazító-információt nyújtó táblák kihelyezésének ügyével. Pedig mindez – az utcanév táblák állandó változtatásaihoz képest – nemcsak visszatérő kedvvel, de anyagi többletbevétellel is járna.

 

 

Budapesti polgárként furcsának tartom, hogy néhány maroknyi ember listán szerzett mandátuma birtokában - szégyenkezés nélkül - vette/veszi a bátorságot, hogy a főváros több százezres lakosságát meg nem kérdezve, véleményére nem kíváncsian, döntést hozzon az utcák, terek, átjárók és beszögellések korábbi elnevezésének átírásához, megváltoztatásához?! Úgy tűnik számomra, Önök, mind emiatt Tiszteletre aligha méltó képviselő hölgyek és urak egy nem kisebb jelentőségű ténnyel kellőképpen nincsenek tisztában, nevezetesen: az Önök mandátuma csupán négy évre szól, míg Budapest lakosságának jelentős része ennél hosszabb távon marad/lesz állandó lakója e fővárosi településnek.

 

 

A vélemény kikérése tekintetében nem feltétlenül a helyi népszavazás intézményére gondolok, bár ez sem lett volna ördögtől való, de egy, az új Alaptörvényhez hasonló kérdőív segítsége révén - legalább a látszat szintjén és kedvéért - megoldható lett volna e párbeszéd lefolytatása három - Önök által előre meghatározott - válaszlehetőség biztosításával. Példának okáért: a javasolt névváltoztatással: egyetért, nem ért egyet, illetve más – ilyen és ilyen – nevet javasol! E kérdésekre adott válaszok összegzése birtokában vállalhatóbb és „elegánsabb” döntés születhetett volna. Hiszen a helyi önkormányzás - a jelenleg hatályos Alkotmány és Ötv. rendelkezése értelmében nem más, mint - „… a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”[Alkotmány 42.§ második mondata]; „ … érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.” [Ötv. 2.§ (1) bek.]. Az Önök által konkrét tárgyakban meghozott döntéseik hatalmi aspektust ugyan kifejez(het)nek, de helyi közakaratot – annak nem ismerése hiányában – biztosan nem!

 

 

Ismerve a magyar mentalitást, amely időben később, más többség, más filozófia és más színek birtokában képes a most elkeresztelt utcákat, tereket ismét át/vissza/keresztelni – honoráriumot nem kérve – javaslatom a következő. A legközelebbi választási ciklustól kezdődően - a külföld által már ismert (itthon az autóutak és autópályák esetében alkalmazott) módszert követve - nevek helyett az utcákat arab, az utakat római sorszámmal, míg a tereket a magyar abc (ha pedig ez sérti valakinek az ízlését, a görög abc) betűivel lássuk el. Ezzel a megoldással szinte örök időkre megszabadulhatnánk a költséges és sokszor oly nevetséges vitákat eredményező, elnevezési - oda-vissza indulatokkal terhelt - bosszúháborúktól.

 

 

A megspórolt költségekből viszont áldozzunk többet a hazánkba látogató külföldi turista angol, német, francia stb. nyelven íródott, útbaigazítását, tájékozódását és informálását biztosító korszerű táblák, ki- és elhelyezésére.

 

 

Budapest, 2011. május 13.