Fogarasi József

Az első összmagyar népi nagy- átverés-show?!

 

 

A napokban elindult – alkossunk együtt alkotmányt – összmagyar népi nagy- átverés-show-ban három szereplőgárda fedezhető fel. Az elsőbe sorolhatók, akik másokat játszásra akarnak rávenni, a másodikban a gyanútlan és mit sem sejtő, önként résztvevő játékosok, míg a harmadikban, a játék végén jót kacagó „nézősereg” található. Ez utóbbi kör, amennyiben a játék mindenki számára kellően „viccesnek” bizonyult, akár az első két említett csoport tagjainak többségét is magában foglalhatja.

 

 

Az első csoport élén – a levél feladójaként csupa nagybetűvel – MAGYARORSZÁG KORMÁNYA áll. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mivel továbbolvasva a feladó neve alatti sort, a kör bővülni, míg a főszereplőnek hitt „mókamester” kiléte halványodni kezd. E második sor szerint a Kormány csupán a játékra felkérő szerepét tölti be. A játék „hivatalosságának” biztosításáról a - játékhoz nélkülözhetetlen „hivatalos játékos-gárda” tagjainak megszólításához szükséges név- és lakcímjegyzék összeállítása és szolgáltatása révén a - megjegyezhetetlenül hosszú-nevű Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: Hivatal) gondoskodik.

 

 

E szigorú Hivatal-hatóság a küldemény címzettjét pedáns előírásszerűséggel tájékoztatja: a vonatkozó törvény (Avtv.1.§-a) szerint „személyes adataival mindenki maga rendelkezik, ezért az Ön lakcímét a Hivatal a kapcsolatfelvételt kezdeményezőnek nem adta ki, kizárólag e levél továbbításához használta fel.” A levelet kézbevevő személy szinte elérzékenyül e gondosság olvastán. Azt azonban, hogy ténylegesen (egyértelműen és beazonosítható módon) ki is rejtőzik a kapcsolatfelvétel kezdeményezője mögött és közvetlenül miért nem kaphatta meg a „játékosok” címjegyzékét, a rövidke, de igen hivatalos hangvételű tájékoztatóból nem lehet kideríteni, mint ahogyan azt sem, hogy a levelek - százezreinek - címzetti megküldésére mely jogszabályi hely felhatalmazása alapján és milyen költségvetési keret terhére került sor. Arról, hogy a kezdeményezés vajon elegendő jogi alapot szolgáltat-e arra, hogy a Hivatal intézkedjen – esetleg csak hivatali mérlegelést követően – a kezdeményezésben nevesített célt szolgáló hivatalos név- és lakcímjegyzék elkészítéséről majd felhasználásáról a címzett szintén nem kap tájékoztatást. Mint-ahogyan arra nézve sem található információ, hogy a jegyzék elkészítésének, kézbesítésének és a válasz visszajuttatásának költsége mekkora összeget képvisel, és ki gondoskodik annak kiegyenlítéséről. Nyilvánvalóan, jelenleg az is költői kérdés, hogy jogszabályi direkt-rendelkezés hiányában a Hivatal kért-e, s kapott-e előzetes engedélyt a leendő „játékosoktól” - lakcímük felhasználása melletti „zaklatásukhoz”- a levelek részükre történő megküldéséhez?

 

 

További rejtély: vajon A nemzeti konzultációs testület (továbbiakban: Testület) tagjai közül - arcuk adásával - miért csak ketten és miért csupán ők szólnak a „Kérdések az új alkotmányról” című levél bevezetőjében a címzetti körhöz - ugyan saját nevük aláírásával, de alatta egyben és nyomban - az említett testületben viselt (vezető, tag) funkciójukat is feltüntetve, miközben a 13 kérdést tartalmazó kérdőívet a Testület tagjai együttesen és csak, mint tagok jegyzik? Az meg már szinte levéltörténeti érdekesség, hogy a kérdőív aláírói – egy kivételével – miért tekintették fontosnak nevük alatt „volt” funkciójuk feltüntetését is? A Rend érvényesülése végett azonban a kivételt képező személynél is célszerű lett volna a „volt” funkcióra – volt miniszter – utalni. Az sem mellékes, hogy milyen megfontolás alapján és miért csupán az aláírás alatti „volt” funkció került a többi, sok „volt” funkció közül kiemelésre és nevesítésre, illetve az aláírók miért nem elégedtek meg csupán nevük feltüntetésével?

 

 

A kérdőívhez csatolt – vagy talán fordítva? – bevezetőlevélből később kiderül, hogy a „játékszervezők” tagjainak köre elrejtve ugyan, de tovább bővült: „az új alkotmány elfogadására jogosult valamennyi országgyűlési képviselővel” (eddig nem tudtam: lehetnek közöttük olyan képviselők is, akik az elfogadásra nem jogosultak?). Említett kör tagjai - a testület nevében - vállalják, hogy a beérkezett véleményeket összesítve továbbítják. Arról viszont, hogy kikből áll e „vállaljuk” köre, s ők milyen szervezet segítségével, illetve közreműködésével és milyen pénzügyi forrás felhasználásával, továbbá mely szakma biztosította joghitelesség mellett fognak cselekedni, a levélből nem derül ki. Mint-ahogyan az sem, hogy az összesítésre és a jogosult képviselőkhöz történő továbbításra (időben) vajon mikor is kerül majd sor. Az összesítésnek - csupán az új alkotmányról szóló végszavazás előtti órákban (napokban) - a képviselők amúgy már nem tudnák értelmes hasznát venni!

 

 

De ha létezik egy eddig még nyilvánosságra nem hozott háttérszervezet, amely a beérkezett véleményeket közhitelesen összesíti, akkor vajon miért nem neki kell a kitöltött kérdőívet közvetlenül visszaküldeni? Miért e mandiner, hiszen e tili-toli többletköltséggel fog járni, amelynek számlája - kiegyenlítés végett - az adófizetőknél fog landolni. Esetleg e nagy „titkolózásnak” a célja – meg nem nevezett – mások, üzleti eredményességének a felkarolása? Továbbá, a válaszküldeményen címzettként – nyilván nem véletlenül – miért Magyarország Kormánya, Budapest 1848 szerepel? Hiszen 1848-ban a vonatkozó törvénycikk nem Kormányról, hanem „független magyar felelős minisztérium alakításáról” rendelkezett. A 12 pontos Kiáltvány második pontja szintén nem kormányt, hanem „Felelős ministeriumot Buda-Pesten” követelt!

 

 

De végre jöjjön a nagy- átverés-show főszereplője, a kérdőívet kitöltő és visszaküldő „játékos”. Miért részemről e fura megnevezés? Mert az alany személye sem megszólításában, sem jogállásában, sem véleményének sorsában nem egyértelmű! A megküldött levélnek ugyan van – névvel, lakcímmel ellátott – címzettje, de e személy jogi státusa a levél felbontását követően nem tisztázódik. Azaz, ki, milyen jogi helyzet alapján, milyen jogok/kötelezettségek és jogorvoslat mentén köteles/jogosult cselekedni; cselekvése eredménye célhoz jutását, felhasználásának törvényességét pedig, ki és milyen jogszabályi rendelkezések szerint intézi, ellenőrzi és garantálja?

 

 

Mindezek ismerete nélkül a „játékos” személyének „rangja” (státusa), kérdőívet kitöltő és visszajuttató cselekményének súlya és hatása önmaga szempontjából identitásilag és jogilag is értelmezhetetlen. A levelet küldő Hatóság Tisztelt Hölgyem/Uram!, a fentiekben nevesített testület egyik tagja Kedves Honfitársam, míg vezetője Tisztelt Állampolgár! megszólítást alkalmaz. A másodikként említett - Honfitársam! - dagályos megszólítást tartalmazó levél végig olvasása sem segít az eligazodásban. E levél többi, semmitmondó töltelék/gyűjtő/szavai: „mindenkinek”, „valamennyink”, „egymásért” stb. még hajszálnyi kapaszkodóként sem szolgálnak a talány megfejtéséhez.

 

 

A másik levél megszólítása – Tisztelt Állampolgár! – tartalmát tekintve ugyan valamivel konkrétabb az előbbinél, de a megszólított személy státusának jogi vonatkozásai összességében és általánosságban az átlagolvasó szempontjából továbbra is rejtve marad. A státus jogi tisztázásához ez esetben sem kerülünk közelebb a „mi magyarok”, a „sokan”, a „minden magyar ember” frázisszavak elolvasásával és értelmezésével. A levél első részében viszont találunk egy eligazítást adó lényegi mondatot: „… arra kell törekednünk, hogy az új alkotmány előkészítésében minden magyar állampolgár részt vehessen.” Ebből arra kell következtetnünk, hogy a megszólított „játékos” jogi minősége az állampolgársághoz és nem a választópolgárhoz kapcsolódik! A lényeg szempontjából viszont a kérdés most - e mondatot követően - már számon kérhető, felelősséget viselő módon is feltehető: vajon a kérdőívet állampolgárként a méhmagzat, az újszülöttek, a csecsemők, a gyermekkorúak, a cselekvőképtelenek, a kórházban, börtönben lévők, illetve a bejelentett lakó/tartózkodási helyüktől távol lévők stb. számára is kézbesítették? Azaz a kérdőívet például a csecsemők is kitölthetik és visszaküldhetik? Majd, a választ követően jöhet az újabb kérdés: vajon erre a rendkívüli eseményre az érintett személyek felkészültek-e, illetve felkészítették-e őket; megtanultak-e már olvasni és írni? Avagy helyettük a szülő, a törvényes képviselő lesz jogilag is jogosult (kötelezett?) mindezt a cselekedetet elvégezni? Ez esetben máris itt az egy ember több kérdőív kitöltésének esete, illetve e cselekedet jogi/szociológiai megítélésének kérdése. Innen viszont már csak egy (fiktív) ugrás annak firtatása, hogy a kérdőív büntetlenül (többszörözhető) másolható-e, továbbá egy válaszküldeményi borítékban hány darab kitöltött kérdőív helyezhető el játékszabályszerűen/jogszerűen stb.? Mindezen nem lényegtelen kérdésekre a választ azonban sem a megszólító levelek, sem maga a kérdőív nem tartalmazza sem általánosságban, sem pedig konkrétan.

 

 

A kérdőív, még az említett levelek tartalmához képest is zavarosabb: a feltett kérdések megfogalmazásuk, tartalmuk, érthetőségük alapján az OVB - gyakorlatilag nem létező, de általa ennek ellenére előszeretettel meghivatkozott és alkalmazott - érthetőségi tesztjén már első olvasatban sem kapnának zöld jelzést. A főkérdés persze az, hogy a kérdőív alkotói tisztelték-e az állampolgári státus jogi minőségét és a kérdőív elkészítésébe hozzáértő embereket is bevontak-e? Illetve véleményükre, javaslataikra odafigyeltek-e? Vajon mit tud kezdeni a kérdőívet kitöltő „játékos” a „Vannak, akik…” kezdetű kérdésekkel.(Egyébként ez az információ miért lényeges, és egyáltalán kit érdekel?)

 

 

Már az első kérdés borzasztóan dilettáns megfogalmazású, nem beszélve, hogy második mondatának zárt taxációjú felsorolásából kimarad az egyik leglényegesebb állampolgári kötelezettség – a közteherviselés – nevesítése, hacsak a kérdőív készítői nem találták meg a közszolgáltatások adózás nélküli finanszírozhatóságának csodaszerét? A második kérdés még az előbbinél is ostobább: az eladósodás mértéke ugyanis gyakran nem az elhatározáson múlik, vannak kényszerhelyzetek is, vajon ilyenkor mit kell majd cselekedni az alkotmányban meghatározott mértékkel és esetleg akár magával a papíros alapú alkotmánnyal is? A harmadik kérdésben például mit jelent az egészség, mint közös érték alkotmány általi védelem alá helyezése egy értelmében vagy testileg fogyatékkal született ember szempontjából? A negyedik kérdésben, a gyermekotthonban; a szabadságában korlátozott, büntetését töltő fiatalkorúak esetében vajon kinek kellene gyakorolnia ezt a jogot (amelynek gyakorlása jog vagy kötelezettség, esetleg mindkettő)? De egyáltalán, minden szülő képes akár csak saját szavazati jogát kellő belátással és empátiával gyakorolni, illetve a szülők közül az anyát, vagy az apát illeti-e meg a gyakorlás terén az elsőbbség? Az ötödikben, ténylegesen mi is sorolandó a gyereknevelés költségei közé – az élelmezés, a ruháztatás, a fedél biztosítása, a taníttatás, az ápolás, a zsebpénz biztosítása, a nyaraltatás, a gépkocsi vásárlás, az ingatlan ajándékozása stb. – egyáltalán épeszű lehetett az a személy, aki ezt a kérdést végső formába öntötte, illetve „lektorálta” és a kérdőívbe történő felvételét engedélyezte?

 

 

A hatodikban vajon a „jövő nemzedék” alatt hány generációt kell érteni, és miből áll a kötelezettségvállalás tartalma, továbbá a nem teljesítés a szankciót is maga után vonja vagy sem? A hetedik kérdés tekintetében vajon ki az a látnoki képességgel megáldott vagy e képességét közhitelesen igazolni tudó személy, aki képes egy gazdasági társaság tulajdonosi szerkezetét átlátni, ha pedig ilyen személy ma is létezik, akkor vajon jelenleg miért tétlenkedik, képességét a köz javára miért nem kamatoztatja? A nyolcadik kérdésben szinte semmi sem érthető, illetve egyértelmű: alig hiszem, hogy ma van olyan személy, aki legalább saját használatra, de hosszabb távra (legalább egy napra) stabilan el tudná magát kötelezni „a határon túl”, „a határon túl élő magyarság”, „a nemzeti összetartozás”, illetve „a nemzeti összetartozás értéke” jelentése tekintetében. Ez esetben vajon van-e értelme ennek a kérdésfeltevésnek? Vajon melyik nemzetközi szerződésben, vagy egyezményben van körülírva a kilencedik kérdésben megnevezett „Kárpát-medence” területi mibenléte, „természeti sokszínűségének” jelentése; továbbá az új alkotmány „örök-életűsége” esetén ki fogja garantálni a csak „itt” honos állat- és növényfajok, valamint a hungarikumok halhatatlanságát? A tizedik kérdésben nevesített „nemzeti vagyon”, „termőföld”, „vízkészlet” fogalmi összetevőit vajon melyik általános vagy középiskolában oktatják, hiszen a kérdőívet valamennyi magyar állampolgár kitöltheti korhatárra tekintet nélkül! Talán a tizenegyedik és a tizenkettedik kérdésben megfogalmazottak a legalkalmasabbak az egyértelmű megválaszolásra: esetükben azonban felmerül a kérdés: fajsúlyukat tekintve az alaptörvényben szabályozandó témának minősülnek-e?

 

 

Persze a válaszlehetőségek megfogalmazásának minősége sem különb a feltett kérdésekénél. Önálló válasz megfogalmazására ugyanis nincs lehetőség, legfeljebb csak a 13. pontban, ez viszont inkább csak kakukktojás, hiszen a háromsornyi terjedelem érdemi válasz megfogalmazását nem igen teszi lehetővé, továbbá csak olyan kérdésekre térhet ki a választ adó állampolgár, amelyek az első 12-ben nem kerültek megemlítésre. Másrészt, ha tiszteletben tartja az össznépi magyar játék eszmei fogantatását és 1848 márciusa nagy magyarságának szellemi termékét a Márciusi Kiáltványt, akkor csak 12 kérdést vesz komolyan és csupán azok megválaszolására összpontosítja szellemi és fizikai energiáját. Amennyiben viszont az „alkossunk együtt új alkotmányt” című nemzeti összjáték állampolgári (választópolgári minőségének) jogi követelményeivel is tisztában van, úgy az első 10 kérdés esetében a „Nem tudom megítélni a kérdést” válaszlehetőséget ikszeli, satírozza, radírozza, tünteti stb. el/be, de ennek megkövetelt joghatályos módja tekintetében sem a kérdőívben, sem a kísérőlevelekben nem kap eligazítást.

 

 

Mindezen, fentiekben említett problémák persze előrevetítik a kitöltött és megküldött kérdőívek választartalma kiértékelhetőségének megbízhatóságát, tudományosságát és komolyságát. A további lényegi problémát és az egész nagy össznépi játék átverés-show bohózat komolyságát, valamint a „játékosok” emberi méltóságának kellő tiszteletét („lebecsülését”) azonban jól érzékelteti az a tagadhatatlan és vitathatatlan tény, miszerint a kitöltött kérdőív beküldésének/megküldésének nincs sem a kérdőíven, sem a „bevezető levelekben” - a játékot meghirdető szervek által - meghatározott, konkrét határideje. Annak ellenére sem, hogy A nemzeti konzultációs testület elhatározása szerint a beérkezett véleményeket, összesítést követően továbbítja majd az új alkotmány elfogadására jogosult valamennyi országgyűlési képviselő részére.

 

 

Az összesítésnek és a továbbításnak azonban nincs hivatalosan elfogadott és nyilvánosságra hozott szabályzata, amelyben meg lenne határozva, hogy ki és hogyan vizsgálja meg a beérkezett kérdőívek eredetiségét (melyek az érvénytelenség kritériumai). Illetve, melyek az összesítés szabályai, a válaszadás mikor tekinthető akár egyetlen kérdés, illetve az összes kérdés tekintetében értékelhetőnek (mi a helyzet a több válaszlehetőség megjelölése esetén, illetve akkor, amikor egyetlen válasz sem került megjelölésre; a kérdőív áthúzásra került; a 13. kérdés üresen maradt vagy szövege olvashatatlan stb.)? Továbbmenve, időben mikor kezdődik, és mikor fejeződik be a beérkezett kérdőívek értékelése, összesítése (ez utóbbinak melyek az érvényes szabályai, ezek érvényesülését ki ellenőrzi stb.)? Valamint, az egész értékelési és összesítési eljárást milyen független szervezet biztosítja, hitelesíti és milyen jogi garanciák mellett legitimálja; van-e mindezzel szemben a jelenleg még jogállamnak tekintett köztársaságban jogorvoslati lehetőség, amennyiben van, akkor kihez, milyen határidőn belül lehet fordulni, eredménye pedig mennyiben befolyásolja az egész „játék” végeredményét?! E kérdésekre azonban a jelenlegi ismeretek alapján nemhogy megnyugtató, de még felületes választ sem kapunk! Ennek következtében az egész kérdőíves eljárás lehet, hogy még az átverés-show által megkövetelt műfaji tisztességnek sem felel meg, nemhogy egy komolynak tekintett alkotmányozás, jogi követelményének! Mindebből, arra nézve, hogy az új alkotmány megalkotásához hozzászólási lehetőséget „valamennyi magyar ember” kapott, még igen nagy merészség mellett sem jelenthető ki egyértelmű felelősséggel.

 

 

Mindennek következtében ahhoz is nagy fokú bátorságra és lelkiismereti bizonyosságra van szükség, hogy a kérdőívek összesített eredményének ismeretében és birtokában bármely országgyűlési képviselő politikai felelősséggel képviselje azok tartalmát, illetve azokra alapozva az új alkotmánytörvényt megszavazza, avagy elvesse. Illetve, egyes passzusaihoz módosító indítványt terjesszen elő, hiszen még jelenleg sem ismert annak dátuma, ameddig az összesített kérdőívek(ket, azok) eredményét az alkotmányozási folyamatban a képviselőknek kézhez kell kapniuk, így az sem bemérhető számukra, hogy az alkotmányozási folyamatban azok érdemi hozzászólásához lesz-e kellő idejük vagy törvényes módjuk.

 

 

Mindent egybevetve: a választ adó állampolgár/választópolgár nem válhat, de nem is válik közjogi értelemben az alkotmányozás tényleges részesévé. És még csak azzal sem vigasztalódhat, hogy véleményét az alkotmányozás során figyelembe vették, hiszen a beküldött kérdőívek úgy kerüln(t)ek összesítésre, hogy annak jogszerűségét, számszerűségét egyetlen, erre hatáskörrel felruházott jogállami szervezet nem ellenőrizte, törvényességi szempontból felül nem vizsgálta és a végeredményt közjogilag nem hitelesítette. Ennek következtében az alkotmányozási folyamatban részt vett állampolgár/választópolgár nem érezheti magát az alkotmányozási folyamat tényleges résztvevőjének, legfeljebb csupán kispadon ülő „játékosnak”.

 

 

Hogy a fentiekben írtak alapján - a „leleplezést” követően - a lezajlott összmagyar nagy népiátverés-show végén, kinek lesz (még) kedve és kin nevetni, azt döntse el a kedves olvasó maga.

 

 

Budapest, 2011. március 8.

 

 

 

Publikálásra szánt szöveget lásd itt

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 



 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 203
a héten: a héten: 874
a hónapban: a hónapban: 2986
összesenösszesen433786
az oldalt jelenleg nézik: 4