Fogarasi József

BÍRÓSÁG: szolgálat - pártatlanság - tisztesség?

 

 

Ameddig a három – szolgálat - pártatlanság - tisztesség – alapkövetelmény, a peres eljárások (előkészítés, az ügy tárgyalása, valamint a döntéshozatal) során nem kerül egymással összhangba, illetve nem képez szerves egységet, a peres felek elégedettségi mutatóiban pedig nem jelenik meg, addig a jelenlegi bírósági igazságszolgáltatás legfeljebb és csupán, mint egyszerű jogszolgáltatás állja meg helyét. Egyes esetekben azonban - a szó jelentésének általánosabb értelmét véve - még a „szolgáltatás” követelményszintjét sem üti meg.

 

 

Az említett elvek, illetve azok összhangjának hiányában tevékenykedő bíróságok, bírói tanácsok, egyes bírók, illetve bírósági alkalmazottak aligha képesek eleget tenni és megfelelni a - jelenleg még - hatályos Alkotmányban rögzített követelménynek, amelynek értelmében a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. Mindennek érvényesülési garanciájaként az is rögzítve vagyon, miszerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában aláírt egyezmény 6. cikke továbbá nevesíti: mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság, tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot. E követelményeket a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról (Bszi) rendelkező magyar törvény szinte szó szerint megismétli azzal a kibővítéssel, hogy mindez nem csupán a tárgyalásra nézve követendő, hanem a bírósági eljárás egész folyamatában - így annak előkészítése során - is érvényesítendő előírás. Mindebből a szólamból - a konkrét példák tucatjai alapján azonban azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban - vajmi kevés valósul meg, hiányuk pedig - legtöbbször - következmények nélkül marad!

 

 

Az a bíróság, amely teljesen lélektelenül a felelősségre vonástól való legkisebb jogi és erkölcsi félelem nélkül megcsinálhatja, hogy a tárgyalás elmaradásának kellő időben szerzett ismerete ellenére a - távolmaradás jogi következményeire történő figyelmeztetés mellett - megidézett tanút a tárgyalás beállításáról nem értesíti, vajon megfelel-e a fentiekben idézett jogszabályi rendelkezéseknek, tevékenysége pedig rendeltetésszerűnek mondható-e? Legyen a válasz bármi, az ilyen bíróság tisztességesnek és pártatlannak biztosan nem tekinthető! De Alkotmány adta feladata ellátására sem lesz alkalmas, hiszen a tanú értesítése elmulasztásának gondatlan esetében az ügyben érintett személyek (bíró és bírósági alkalmazott egyaránt) hibát követtek el, amelyért munkajogi felelősséggel kellene, hogy tartozzanak, míg szándékos mulasztás esetében tőlük alkalmatlanság címén azonnal meg kellene válni. A bírósági személyzet (bíró és alkalmazott egyaránt) ugyanis nem szívességet tesz, amikor eljárása keretében az adott ügyben alkalmazza a vonatkozó törvényi és más jogszabályi rendelkezések előírásait, hanem szolgálatot – becsesebben szólva közszolgálatot – teljesít, mégpedig a legnemesebbet: az eljáró bíró e szolgálat felhatalmazásából más embertársairól ítélkezik, peres (peren kívüli) ügyeikben végrehajtható/végrehajtandó döntést hoz. Ehhez szakmai felkészültséget, emberi bizalmat, empátiát és tiszteletet kell, hogy ébresszen nemcsak a peres felek, de még az őket képviselő személyekben is. Ellenkező esetben a bírói pulpituson álló bíró nem több mint a ráruházott közhatalom lélektelen megtestesítője és közvetítője, az emberek felett szubjektíve pálcát törő hatalmaskodó személy, akinek tevékenységéből hiányzik az igazság és az emberi közösség iránt érzett és tanúsított kellő „alázat” illetve „szolgálat”. Pedig ne feledjük: a rájuk bízott tevékenység ellenértékeként nem elhanyagolható nagyságrendű illetmény, garantált összegű nyugdíj és szinte kikezdhetetlen védelmet nyújtó mentelmi jog illeti meg őket. Mindez, a bírói munka olyan megbecsülten minőségi ellentételezése, amelyért az érdemi és ellenőrizhető minőségű munka már kivétel nélkül valamennyi bírótól elvárható lenne.

 

 

A Rend társadalma által számon kérhető és ellenőrizhető érdemi és minőségi bírói munka azonban ma még hiányzik, illetve inkább csak fikció Ennek következménye, hogy a bíró ítélkező tevékenységének tévesen értelmezett függetlensége a rosszul dolgozó és a pocsék munkát végző bírónak is menedéket, kikezdhetetlen védelmet nyújt. Pártatlanságának megítélésében is elsősorban saját nyilatkozata a döntő elem, kívülről vele szemben fegyelmi eljárás alig kezdeményezhető; igazgatási tevékenységét pedig a bírói gyakorlat az ítélkező tevékenység részeként szemléli és kezeli, a vizsgálatot felette legtöbbször saját szervezetének elnöke vagy legfeljebb a többségében bíróból álló OIT látja el, melynek ülései szinte „titkosak” irataiba halandó ember be nem tekinthet, tevékenységéről nyilvános beszámolók nem készülnek, így tévedhetőségük sohasem kérdőjelezhető/kérdőjeleződik meg.

 

 

Véleményem szerint, ilyen bíróságokra a továbbiakban nincs szükség! Elérkezett tehát végre az idő a bírósági szervezet és személyi állományának rendszerváltozást követően elmaradt átvilágítására, a bírói alkalmasság látható és független szervezet általi mérésének/minősítésének megteremtésére, az alkalmatlan és szakmailag felkészületlen bíráktól való megválás érvényesítésére. Csak a jól elvégzett munkát szabadna, hogy kövesse a – nem tudni ki által és miből finanszírozott, a szóvivő szerint nem szokatlan és időszakonként meg-megismétlődő – közös ebéd (Népszava, 2011.március 1. kedd 138. évf. 50. szám 2. old.) „jutalma”!

 

 

(az írás folytatása)

(Jogalkalmazás, jogkövetés – 2011.)

 



 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 206
a héten: a héten: 498
a hónapban: a hónapban: 2610
összesenösszesen433410
az oldalt jelenleg nézik: 31