Fogarasi József

Nyugdíjas vagyok!

2011. február 14. hétfő

 

 

Az elmúlt napok egyikén a délelőtti órákban három közepes testméretű pórázra fogott kutyákkal idős meggörnyedt testtartású hölgy várakozott a liget egyik trolibuszmegállójában. Elmélázva nézegettem a szájkosár nélküli állatokat és arra gondoltam vajon mi történne, ha a hölgy a három állattal felszállna a közeledő trolibuszra. Vajon melyik ajtónál próbálkozna a feljutással, hiszen - valószínűleg - kutyák nélkül sem lenne teljesen problémamentes a felszállás a bizonytalan mozgást tanúsító, testsúlyát folyamatosan és ritmikusan egyik lábáról a másikra helyező kutyatulajdonos számára?

 

 

Merengésemből a valóság térített magamhoz. A trolibusz megérkezett a megállóba ajtói kinyíltak és az idős hölgy a három kutyát biztatva a lépcsőkre való felugrásra felkecmergett a járműre, majd e sikeres akciót követően a három kutya birtokba vette a kocsi hátsó peronjának teljes területét. Az egyik állat azonban helyet csinálva magának valószínűleg ráugorhatott az egyik ott álló utas kabátjának alsó részére nyomát hagyva az akció megtörténtének. Szóváltás kerekedett a csínytevésből. Miért nem fogja szorosabbra a pórázt, tanítsa rendre a kutyákat, ha már a tömegközlekedést igénybe veszi hangoskodott a sérelmet szenvedett utas miközben kabátjáról a száraz sarat próbálta leveregetni, sikertelenül. Eközben mások is bekapcsolódva az ingyen színjátékba szóvá tették a szájkosár hiányát és arról értekeztek vajon az utazási feltételeket maghatározó előírás hány kutya együtt-utazására ad engedélyt? A kutyák közelében álló utasok közül valaki az állatok kellemetlen illatát tette szóvá megjegyezve, hogy ha tilos a dohányzás a tömegközlekedési járatokon, akkor ápolatlan, kellemetlen szagot árasztó kutyákkal miért megengedett?

 

 

A befejezhetetlennek tűnő közös diskurzusnak az egyik utas vetett végett, bezörgetett a vezetőfülkébe megállásra kényszerítve ezzel a járművet és intézkedésre szólította fel a járat vezetőjét. Hangosan adta a sofőr tudtára miszerint a kutyás hölgy nem érvényesített jegyet és így ingyen utazásával szabályt sértett, amelynek a közösség érdekében véget kell vetnie a BKV-t képviselő buszvezetőnek, mint hivatalos személynek. A közbeszólásokból azt is meg lehetett tudni, hogy a jegyérvényesítések száma és a kutyák létszáma között egyenes arányú az összefüggés, vagyis három plusz egy jegynek az érvényesítésére lett volna szükség, normális esetben. A munkáját egy pillanatra félbehagyó, de a fülkéből ki sem lépő vezető a felszólamló utas tudtára adta, miszerint nem érezi magát intézkedésre jogosított hivatalos személynek, mivel a jegyellenőrzés nem képezi munkaköri feladatát az, az ellenőrök kizárólagos jogosultságához tartozik. Akkor legalább a szájkosár hiányát kérje számon és kötelezze a kutyás hölgyet a járat elhagyására hangzottak az okosabbnál-okosabb tanácsok, de már követhetetlen irányból és személyektől.

 

 

A perpatvart hirtelen és végérvényesen a váratlanul, de rendkívül goromba hangnemben és trágár szavakkal megszólaló „gazdi” szakította félbe: „maguk rohadt, emberkinézésű irigy lények, hogy némulnának mindannyian meg, azt irigylik tőlem, hogy nyugdíjas korom miatt ingyen utazhatok? Egyébként mozgáskorlátozott vagyok – mutatott a valóban valószerűtlenül egyenes vonalban álló egyik lábára – tehát nincs szükségem jegyvásárlásra és kezelésére sem. E jogot még az Orbán-kormány sem merte az emberektől elvenni, de maguk ezt is megvonnák tőlem, csak azért mert három kutyám van, nem italra és drogra költöm a munkám után járó és megérdemelt nyugdíjamat, de ehhez különben is semmi közük, egyébként pedig magasan szarok magukra: álszent, arc-nélküli utaslényekre!”

 

 

A sofőr visszaült a helyére, csengetett, majd az ajtók bezáródását követően elindult a járat. Ezt követően nem sokkal később a liget közepén lévő egyik megállóban a kutyás hölgy a három kutyával együtt leszállt a trolibuszról. Az ajtók becsukódása után csend és békesség honolt az utastérben, nyomát sem érzékelve a néhány pillanattal korábban lejátszódott incidensnek.

 

 

Magányomba visszamerülve azon gondolkodtam vajon a nyugdíjas korral vagy minőséggel együtt járó ingyenesség - mint utazási kedvezmény - személyfüggő-e abban az értelemben, hogy csupán az adott személyt illeti-e meg, avagy a vele együtt utazó személyekre (gyerekekre, felnőttekre stb.) ne agy isten állatokra is kiterjed?! A jogszabály adta válasznak nem néztem utána.

 

 

Budapest, 2011. február 14.