Fogarasi József

Hawelka – Hundertwasser-ház – Óriáskerék

 

 

 

Amennyiben ezeket a nevezetességeket hallja valaki, róluk más nem juthat eszébe, csak Bécs! És ha decemberben Bécs, akkor az csak Advent lehet!

 

 

Az utóbbi tíz évben, Advent és Bécs szinte egybeforrt nálam. Szabadidőm, ha engedte Advent egyik néhány-napos hosszú-hétvégéjét biztosan Bécsben töltöttem. Nem volt ez másként az idén sem. Utazási eszközként ismét a vonatot választottam, a RailJet márkanév garancia az utas számára. A járat ezúttal is tiszta, elegáns, kényelmes és pontos volt. A megadott időhöz képest alig egypercnyi késéssel futott be a Westbahnhofra, amely átalakítása mellett is barátságosabb körülményeket kínált és biztosított, mint magyar hasonlói. Éjszakázók, hajléktalanok, kéregetők nem lévén, nem volt ki zaklassa az utazóközönséget. A pályaudvar, a kinti barátságtalan időjárási viszontagságok ellenére is egyfajta elviselhető és egyenletes hőmérsékletet biztosított; az illemhelyek pedig felfedezhető módon jelezve voltak és - labirintus nélküli megközelíthetőségüknek köszönhetően - emberhez méltóan, szolgálva szolgáltattak.

 

 

A megváltott vonatjegy - az adott határidőn belül - a tömegközlekedésre is érvényes volt. Az utazót mindenütt – általa is – érzékelhető bizalom övezte: a metróállomásokon sem vastagnyakú, kellemetlenkedő jegyellenőrök, sem beléptető kapuk nem voltak, viszont a jegykezelő automaták egytől-egyig működőképes zöld jelzést mutattak. A járatokon, utazás közben kétszer találkoztam ellenőrrel, akik a karszalagot már a felszálláskor - bárki által jól láthatóan - viselték, az anyanyelvükön kívül pedig egy idegen nyelvet (angol, francia) is beszéltek. A járatok belső tájékoztatási rendszere még az igényes külföldi utas – magas szintű – elvárását is kielégítették.

 

 

Az időjárás ellenben nem volt kegyes sem a bécsiekhez, sem az odaérkezett turistákhoz. Hideg szél és hó mindenütt – nem lehetett panasz – a természet gondoskodott a karácsonyi hangulat külsőségeiről. A havat azonban itt sem lapátolták el a járdákról, viszont valamilyen oknál fogva az nem állt össze sem latyakká, sem jéggé. Külső felülete olyan színben tetszelgett, mint a háziasszony által készített „barátfülét” (lekváros-túrós derelyét) befedő, enyhén megpirított prézli, amely nem hagy nyomot sem a járókelő nadrágjának alján, sem annak fel-hajtókáján. Síkosság sehol, még az ún. díszburkolaton sem. Mindez nálunk, otthon, a megoldhatatlan feladatok közé tartozik, úgy a háztulajdonosokat, mint a közutat tisztító munkásokat tekintve. Pedig a két város közötti távolság csupán néhány-száz kilométer, de úgy tűnik, a csodához - a távolságon kívül - más is szükségeltetik, hogy mi, ezen már régóta még csak nem is meditálok!

 

 

Az adventi hangulat természet adta külsőségeihez Bécs, különlegesen vonzó, szemet gyönyörködtető, lelket melengető, színes karácsonyi - vibráló - díszkivilágítással, olvadó jégcsapot utánzó és a közelgő ünnephez köthető más szimbolikus megoldásokkal járult hozzá. E lenyűgöző hatás az ég sötétedésével egyre izgalmasabbá vált. A bécsi városháza előtti téren a tömeges tülekedés, hasonlított az otthoni, Vörösmarty tériéhez. A készülő étel-ital által árasztott illatfelhő sem igen különbözött a mienkétől (a magyaros ízekhez köthetők kivételével), de az otthon „megszokott” lökdösődésből itt hiányzott a durvaság, a trágár szavak áradata, a sorban állással együtt járó, emberen való átgázolás „áhítata”. Viszont, a karácsonyi mázzal leöntött és felöltöztetett „mütyürkék”, giccses angyalkák, betlehemi díszek közvetítette művészi színvonal miatt, nem kell aggódnunk, avagy szégyenkeznünk. Az ételt-italt kínáló faházak körüli álló és ülő étkezési alkalmatosságok - amelyek megkönnyítik a fogyasztást - száma és kulturáltsága azonban nálunk elfogadhatóbb, és a célnak is jobban megfelelnek. Ellenben otthon, sem a Vörösmarty, sem a Jókai téren nincs gyerekeket szórakoztató kis vidámpark, „meglovagolható” póniló, a dísz-kivilágított teret körbejáró kisvasút, Coca-Colát hirdető csillogó-villogó, dudáló hatalmas autókamion. Ami azonban otthon - az itteniekhez képest - mindennél jobban hiányzik, az az átfagyást időnként enyhítő melegedő és az emberi dolgoktól történő megszabadulást megkönnyítő, kulturált illemhelyiséget is magában foglaló épület. Mindezt, itt Bécsben, az adventi hétvégeken nyitva tartó városháza mindenkinek, egyforma lehetőségként biztosítja. Nálunk, a kulturált illemhelyiséget a mobil WC képezi, ahova a bemenetel és a bent tartózkodás – kellő előrelátás mellett is – komoly logisztikai feladatmegoldást igényel (gondoljunk a télikabátra, és az egyéb ruházatra) nem beszélve a velünk lévő egy vagy két kisebb gyermekről.

 

 

Persze Budapest is világváros (állítólag), így nálunk is van városháza, kettő is: az egyik a Váci, míg a másik a Városháza utcában, de egyikük körül sem szerveznek karácsonyi vásárt, pedig mindkettőben van fűtött, kihasználatlan díszteremnek becézett nagyterem (különösen a Városház utcaiban), ruhatár és ingyenes illemhelyiség is. A nagytermek mindkettőben alkalmasak lennének kórusok fogadására, gyermekeket megnevettető bábszínház felállítására, ahogyan ezt Bécsben teszik, évek (évtizedek) óta, a város és az odalátogató polgárok örömére, szórakoztatására. Átszellemült érzést és hangulatot közvetít a bécsi városháza dísztermében megszólaló különböző nemzetiségű kórusmuzsika is, továbbá a bábok által megnevettetett gyerekek hangos, vidáman önfeledt kacagása. És egy cseppet sem zavaró a műsor közbeni jövés-menés, a gyerekek okozta változó intenzitású hangzavar, a széksorok (egyes székek) ide-oda tologatása által keltett, fülnek nem tetsző nyikorgás stb. Minden ünnepi: a külső és a belső is, vajon mindezt otthon mi, miért nem tudjuk produkálni? A kérdés természetesen költői, annak ellenére, hogy az adottságok nálunk sem hiányoznak. Akkor viszont mi lehet az oka az eredmény elmaradásának? Az emberi tényező?!

 

 

Bécsi ünnepi hangulatom csúcsát a másnapi bécsi fiúkórus templomi koncertje jelentette. Egy csodás kórus szentmise celebrálása közben. A kórus tagjai között - számomra - öröm volt felfedezni a más nemzetiségek és bőrszínek képviselőit, az ilyenfajta „rendezés” nálunk nem ismert és nem is „dívik”.

 

 

Bécsből viszont nem szabad távozni néhány nevezetesség (ismételt) megtekintése nélkül. Az egyik ilyen kihagyhatatlan élmény az örök, belül változatlan állapotú Hawelka, ahol az ember, ha körbenéz, ódon falai között azt érzékeli, mintha megállt volna az idő: a kávéház berendezése, a képek a falakon, mind, mind, erről tanúskodnak. Az öreg tulajdonos viszont már nem csoszog végig a terem padozatán, sajnos nincs közöttünk. Ellenben, a kávéházon belüli kiszolgálás színvonala is az örökkévalóságot juttatja a kávéházba betévedő - „korhű” székeinek valamelyikén helyet foglaló - vendég eszébe: integet, de a pincér még biccentésre sem méltatja; a számla rendezése azonban a kiszolgáláshoz képest is sokkal reménytelenebb és időt rabolóbb vállalkozás.

 

 

Felejthetetlen látnivaló a Hundertwasser-ház is, környezetével együtt. A házon szabályos vonalak alig fedezhetők fel, a falból kinövő növényzet, fák, a különböző méretű ablakok, az étterem előtere és a szemben lévő Village, szintén a megcsodálni valók közé sorolható. Az épületen belül található „mellékhelyiség” – amely az alkalmankénti 60 cent leperkálását követően, nem csupán „meglátogatható”, de használatra is igénybe vehető – különleges építészeti stílusról és megoldásokról árulkodik, nem beszélve az ott olvasható egyes feliratok érdekességéről.

 

 

És végül, de nem utolsó sorban ne hagyjuk ki a megnézendők sorából a bécsi Óriáskereket se, amelynek zárt fülkéiből Bécs, felülről nézve is káprázatos élményt nyújt a turista számára. Egy-egy fűthető fülkéje pedig akár egyéni célra is kibérelhető: kávézásra, étkezésre.

 

 

A látnivalók befejezéseként kellemes sétát kínál a Naschmarkt belső felfedezése is, kicsiny kávézóiban pedig, rövid ideig ücsörögve még fel is melegedhetünk.

 

 

Bécs – tanúsíthatom – ismét szélesre tárt karokkal, vendégként fogadta az odalátogatót. Így ennek is köszönhetően az általa nyújtott élmény biztos, hogy nem múlik el nyomtalanul. A csábítás pedig kísért, a visszatérésre.

 

 

Bécs, 2010. december 20.

 

 

 

 

 

 


 

 


 



 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 222
a héten: a héten: 893
a hónapban: a hónapban: 3005
összesenösszesen433805
az oldalt jelenleg nézik: 1