Fogarasi József

Janus arcú felsőoktatás: "a lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen"

2010. november 21. vasárnap

 

 

I.

 

Ez év június 3-án írásos (iktatószámot nem viselő) levelet kaptunk – a tanszékvezető és jómagam, mint tantárgyfelelős – a Kar, oktatási dékán-helyettesétől. Dékán-helyettes Úr a levélben két problémának a megoldására hívta fel figyelmünket, az elsőre - amely a hallgatókat a vizsgára való minőségi felkészülés érdekében igyekezett volna az egyes előadások látogatására rászorítani és így szoros összefüggésben van a másodikkal - most nem kívánok reflektálni. Csupán beérem annyival, hogy jelezzem: a TVSZ eredményre nem vezető szabályaiban foglaltakat elfogadva az előadások látogatásához kötött vizsgajelentkezés tantárgyi előírását annak ellenére, hogy azt a félév elején szabályosan meghirdettük, a Tanszék honlapján a tantárgyi követelmények között pedig közzétettük és velük szemben jogorvoslattal (észrevétellel) a vizsgaidőszak megkezdéséig senki nem élt visszavontuk; kizárólag a vizsgaidőszak közepén érkezett vezetői levélben foglalt kérés alapján.

 

Mindezek ellenére azonban úgy tűnik számomra, mintha a vezetés hallgatólagosan és a könnyebb ellenállást választva elfogadná és magáévá tenné azt az eluralkodóban lévő hallgatói mentalitást, miszerint a hallgatók jogait feltétel nélkül teljesíteni/biztosítani kell, míg a kötelességük számonkérésében a túlzott türelem lenne az egyedüli eredményre vezető megoldás. Ugyanis a felkészülést segítő foglakozásokról való hallgatói távolmaradás az oktató részéről nem kifogásolható (nem kérhető számon), ellenben a felkészületlenséget és a minőségen aluli eredményt kifejező sikertelen vizsga miatt a hallgató (különösen a „tűzhöz közelebb állók”) nyomást gyakorolhatnak – néha a vezetés segítségével is – a tanszékvetőre, és a tantárgy oktatóira - akár még a TVSZ szabályaiba ütköző módon is - a már meghirdetett és közzétett vizsganapok számának utólagos és mindenáron való emelése végett. Ez persze feszültséget és ellentmondást gerjeszt egyrészt a tárgyat oktató személyek és a vezetés, másrészt a TVSZ szabályait be- és megtartó hallgatók és a helyzeti előnyükkel (néha kapcsolatukkal) visszaélő hallgatók, illetve a helyzeti előnyükkel visszaélő hallgatók és az ezt megakadályozni igyekvő oktatók között. Ez nem jó senkinek és ugyanakkor durván sérti a tisztességes eljárás rendjének feltétel nélküli érvényesülését.

 

A dékán-helyettesi levél második pontjára azonban kénytelen voltam számokkal alátámasztott visszautasító választ adni:

 

„Sajnos évek óta visszatérő probléma a Tanszék által meghirdetett vizsgaalkalmak száma. Egyre növekvő számban érkeznek azok a panaszok, amelyek szerint a vizsgaidőszak második vagy harmadik hetében Helyi önkormányzatok I. és II. tantárgyakból sikertelen vizsgát tett hallgatók nem kapnak lehetőséget a vizsga javítására. Tisztelettel kérlek Benneteket, hogy ez ügyben is szíveskedjetek változtatni az álláspontotokon és a TVSZ 23.§ (3) bekezdésében foglaltaknak eleget téve, mely szerint a vizsganapokat úgy kell megadni, hogy a hallgatóknak legyen idejük és lehetőségük a sikertelen vizsgák megismétlésére, szíveskedjetek további – elegendő – vizsgaalkalmat biztosítani. Kérem, hogy a megtett intézkedésekről haladéktalanul szíveskedjetek értesíteni! Együttműködéseteket előre is megköszönve, tisztelettel és baráti üdvözlettel: Dr. Gy.I.”

 

A levél hiányosságait pótolva - az egyértelműség és a közérhetőség követelménye, valamint a tisztesség miatt is - kénytelen vagyok a TVSZ (legfrissebb, 2010. május 10-ei módosítását is magában foglaló) további vonatkozó szabályait is be/felidézni:

 

A TVSZ 23.§ (3) bekezdésének első mondata szerint: „A hallgatói létszám 125%-ának megfelelő, de legalább három vizsganapot a tantárgy felelős oktatója, illetve vizsgáztatója adja meg, gondoskodva arról, hogy a hallgatók…” (a mondat többi része megfelel a fenti levélben foglaltaknak).

 

A TVSZ 24.§ (2) bekezdése kimondja: „A hallgató a 23.§ (3) bekezdése szerint kitűzött vizsganapok szem előtt tartásával a hallgatói információs rendszeren keresztül köteles vizsgára jelentkezni. Az így megválasztott vizsgaidőpontot legkésőbb 24 órával a vizsga megkezdését megelőzően lehet megváltoztatni. Kivételt képez ez alól a hétfői vizsganap, amikor is legkésőbb 72 órával a vizsga megkezdését megelőzően lehet megváltoztatni a vizsgaidőpontot.”

 

A TVSZ 24.§ (3) bekezdése szerint: „A hallgató a tanszék/intézet által meghatározott jelentkezési rendben elfogadott vizsgaidőpontban … köteles a vizsgán megjelenni és vizsgát tenni.”

 

A TVSZ 23.§ (4) bekezdése értelmében: „Amennyiben a hallgató nem jelenik meg a vizsgán, akkor minden hátrány (a pótlási lehetőségek csökkenése, a további vizsgaidőpontok telítettsége, a feltételek esetleges változása stb.) jogosan sújtja.”

 

A TVSZ 24.§ (9) bekezdése arról rendelkezik: „… Amennyiben a hallgató bejelentkezett vizsgára, de azon nem jelent meg, és a távolmaradását a tanszéken/intézeten nem tudja megfelelő módon igazolni (például kórházi kezelés, baleset stb.) …” „Ez utóbbi esetben az adott tárgyból tehető lehetséges vizsgaszáma csökken.”

 

Végül a TVSZ 23.§ (10) bekezdése biztosítja: „Ha egy adott tárgyból a hallgató két alkalommal sem volt sikeres, és a vizsgán, valamint a javító vizsgán ugyanazon személy vizsgáztatott, a hallgató kérésére biztosítani kell, hogy az ismétlő javító vizsgát másik oktató vagy vizsgabizottság előtt tehesse le. Ez a jog akkor is megilleti a hallgatót, ha a vizsga letételére új képzési időszakban (félévben) kerül sor.”

 

Az első problémakör:

 

Ki/mi az a tantárgyfelelős? Az Egyetem, különböző szabályzatai nem definiálják e cím, beosztás, funkció, megbízatás, tisztség stb. tartalmát; viselőjének jogállását. Azaz, nem derül ki a hatályos és írott dokumentumokból, hogy mi is a „tantárgyfelelős” konkrét feladata, hatásköre, jogosítványa; az egyetemi hierarchiában elfoglalt helye; hogyan mennyi időre jön létre, szűn/het/ik meg e titulus, lehet-e érte újrázni; köteles-e azt bárki is elfogadni és amennyiben igen akkor később hogyan szabadulhat meg tőle jogszerűen; az illetőnek milyen szakmai, oktatói stb. előfeltételekkel kell rendelkeznie, és nem utolsósorban, mekkora összegű pótlék illeti meg e felelősség ellentételezéseként? Mindaddig ameddig e kérdésekre hivatalos választ nem kapok, addig kérem e „megtisztelő” cím mellőzését a nevemet is tartalmazó megszólításból.

 

A második problémakör:

 

Amennyiben a vizsgaidőszakot 5 hétben és heti 5 vizsganappal számoljuk és oktatóként és naponként 25 vizsgázót veszünk alapul (aki ennél többre képes, az művész vagy bűvész én egyik kategóriába sem sorolom magam) úgy ez a jelenlegi két főállású oktatót figyelembe véve, mindösszesen 1250 vizsgalehetőséget jelentene. Figyelemmel arra, hogy a folyamatos vizsgáztatás (heti öt nap minden héten) nemcsak fizikailag, de szellemileg is képtelenség, továbbá hogy kellő tartaléknapokat is be kell ütemezni - az esetleges oktatói betegségek és egyéb más elháríthatatlan akadályok kivédése érdekében és - a rendszer folyamatosságának biztosítása végett, úgy ez a szám (heti egy napot kivéve a rendszerből) már 1125-re módosul. Ennek a mennyiségi követelménynek kellene megfelelnie/eleget tennie a tárgyat oktató két főállású oktatónak a TVSZ – fentiekben már idézett – szabályai szerint [25%-os plusz, a javítási lehetőség, illetve második javítás esetén egy másik vizsgáztató biztosítása - esetenként vizsgabizottság kiállítása - továbbá az egyéni (hallgatói, vezetői) indokolt/kevésbé indokolt kérelmek teljesítése stb.]. Ez szinte egyenlő a lehetetlenséggel.

 

De nézzük a konkrét számokat: a 2009/2010. tanév II. félévében (a dékán-helyettesi levélben foglalt időszakra szorítkozva) a központilag megadott konkrét létszámot alapul véve (amely azonban menet közben gyakran változik és nem a csökkenés irányában).

 

A helyi önkormányzatok I. tantárgyból a jelzett vizsgalétszám 110 fő volt. A Tanszék a kötelező vizsgalehetőségek számát (figyelemmel a 25%-os pluszkövetelményre) 110+28=138 fő helyett 150 főben határozta meg és biztosított vizsgalehetőséget a vizsgaidőszakban arányos elosztásban. Ebből, a vizsgaidőszak kezdetétől a dékán-helyettesi levél érkezéséig (június 3.) a Tanszék által kiírt/biztosított vizsgahelyek száma 125 volt, amelyből a hallgatói bejelentkezés alapján csupán 87 hely kelt el, és ebből a létszámból 11 fő a vizsgán meg sem jelent.

 

A helyi önkormányzatok II. tantárgyból a jelzett vizsgalétszám 554 fő volt. A Tanszék a kötelező vizsgalehetőségek számát (figyelemmel a 25%-os pluszkövetelményre) 554+138=692 fő helyett 725 főben határozta meg és biztosított vizsgalehetőséget a vizsgaidőszakban arányos elosztásban. Ebből, a vizsgaidőszak kezdetétől a dékán-helyettesi levél érkezéséig (június 3.) a Tanszék által kiírt/biztosított vizsgahelyek száma 375 volt, amelyből a hallgatói bejelentkezés alapján csupán 343 hely kelt el, és ebből a létszámból 6 fő a vizsgán meg sem jelent.

 

Mindebből különösebb jóstehetség nélkül is előrevetíthető, hogy a vizsgaidőszak végére a TVSZ által lefektetett normatív rendszer nem lesz működőképes. És ez így lesz egészen addig, ameddig a TVSZ a szemellenzős módszerrel fel nem hagyva elő nem írja egyértelműen és kötelezően:

 

1). a vizsgaidőszak megkezdéséig valamennyi beiratkozott és a tantárgyat felvett hallgatónak az adott tantárgyat oktató Tanszék által meghirdetett vizsgaalkalmak valamelyikére be kell jelentkeznie, ennek hiányában a hallgató az adott vizsgaidőszakban e tárgyból vizsgát nem tehet;

 

2). tekintettel arra, hogy a TVSZ az utóvizsga időszak terminust nem ismeri, így az a hallgató, aki a vizsgaidőszak végére meghirdetett vizsganapra jelentkezik be (szíve joga szerint) sikertelen vizsga esetében sem számíthat eredménnyel a javítás lehetőségére:

egyrészt, mivel a vizsgaidőszakon kívül vizsgát csak kivételesen és engedéllyel lehetséges tenni;

másrészt, mivel több, a Tanszék által jogszerűen meghirdetett vizsganap már nem áll a rendelkezésére;

harmadrészt pedig azért, mert ha a Tanszék mégis köteles lenne e hallgatókra tekintettel további kivételes vizsganapokat biztosítani, úgy ezzel durván megsértené a hallgatói esélyegyenlőség követelményét, amely cselekedete elfogadhatatlanul tisztességtelen lenne. Ebben pedig - személyemet illetően - még írásos vezetői utasítás esetén sem lennék engedelmeskedő partner!

 

A harmadik problémakör:

 

Amennyiben a TVSZ azon szabályát - „a hallgató kérésére biztosítani kell, hogy az ismétlő javító vizsgát másik oktató vagy vizsgabizottság előtt tehesse le.”- úgy kell értelmezni, hogy - „ez a jog akkor is megilleti a hallgatót, ha a vizsga letételére új képzési időszakban (félévben) kerül sor.”- akárhány évig is koptatja a hallgató az egyetem lépcsőit akkor is ragaszkodhat ahhoz, hogy azonos oktatótól „elszenvedett” két sikertelen vizsga esetében egy másik oktató vagy vizsgabizottság előtt tehesse le az újabb vizsgáját, úgy  kérem a vezetést a megfelelő/elegendő oktatói személyi állomány biztosítására! 

 

E fentiekben megírt és elküldött rövidke értekezésre Dékán-helyettes Úrtól sem szóban sem írásban, a lentiekben nevesített - nyilvánosságra hozatali - keltezés napjáig, nem kaptam.

 

II.

 

Viszont a minap (június 11.-én) óriási megtiszteltetés ért, elektronikus levelet kaptam a Dékán Úrtól. No, nem teljesen igazit, hanem csak olyan népieset: „a lányomnak mondom, hogy a menyem is értse” hiszen a levél címzettje nem én vagyok és a kérés (utasítás, parancs?) sem közvetlenül nekem szól, de azért a levél a biztonság kedvéért, másolatban az én e-mail címemre is elküldésre került. A dékáni levél lakonikusan egyszerű, vezetőhöz méltóan tömören kifejező és méltóságosan távolságtartó volt, mintha a két fél (címzett és feladó) nem is azonos helyen, azonos célokért és azonos problémákkal küszködne.

 

A levélből - „Tisztelt Tanár Úr Kedves XY! Nyomatékosan kérem, hogy a "Helyi önkormányzatok I." mindkét vizsgakurzusára június 16-ra létszámot bővíteni szíveskedjék. Üdvözlettel: I.M.”- úgy tűnik, hogy a hallgatókért való őszinte aggódás – a Dékán-helyettes Úrnak küldött tájékoztató levelem ellenére – csupán dékáni privilégium lenne; míg a feladatot ellátó személyek csak mellékesen, nem kellő empátiával megáldva, tessék-lássék módon állnának az „égető” probléma megoldásához. Mintha az alapvető gond forrása, mint egy csőtörés - az évek óta és nem is csupán egyetlen tanszéket érintő vizsgáztatási probléma - egyetlen, indokokat nem is tartalmazó, félhivatalosan elküldött, de (annak ellenére, hogy oktatjuk és a vizsgán, számon is kérjük) még iktatószámmal sem ellátott dékáni levéllel le/elzárható lenne.

 

A részletes választ (igyekeztem vele nem késlekedni) – és nem mandinerben és csupán csak célozgatva, hogy a menyem is értse – a szükséges információk összegyűjtését követően már 2010. június 14-én - e-mail címe útján - közvetlenül Dékán Úr kezeihez juttattam el (a levél tartalmáról másolatban T.A. tanszékvezető úr is tájékoztatást kapott).

 

„Tisztelt Dékán Úr, Kedves (keresztnév)!

 

Bár a címzett nem én vagyok, de mivel az ügy engem is érint, ezért véleményemet - a tőlem már megszokott módon, dokumentálhatóan is - az alábbiakban foglalom össze:

 

A vizsgázással összefüggő problémák nem új keletűek - azok nagyjából egyidősek dékáni megbízatásod időszakával - ezért azok jogszerűen és elvszerűen „nyomatékos kéréssel” már nem oldhatók fel. A probléma minden részlete a vezetés előtt eddig is ismert volt, azzal azonban érdemben többszöri jelzésünk ellenére sem foglalkoztatok.

 

Tanszékünk az idei félév vizsganapjait is a TVSZ-nek megfelelően időben, a szabályok betartásával és következetes elvszerűséggel hirdette meg és bonyolította/bonyolítja le. A számszerűségeket adott esetben rendelkezésedre tudjuk bocsátani. Arról nem mi tehetünk, hogy a működtetett rendszer nem megfelelő, illetve nem feltétlenül a becsületesen felkészülő és a szabályokat betartó hallgatók érdekeit szolgálja. Emiatt gyakran kerülnek előnyösebb helyzetbe azok a hallgatók, akik a kiskapukat keresve és megtalálva érdemtelenül jutnak előnyhöz (néha akár a vezetés támogatása, kérése által is).

 

A felvállalt vizsgalétszám (vizsganaponként és vizsgáztatóként 25-25 fő) sem emberileg sem tisztességgel tovább nem növelhető. Egy szakmai-gyakorlati tantárgy alapvizsgáján, ahol az egyik tétel iratszerkesztést igényel egy-egy hallgató felelete minimum 15 percet vesz igénybe. Ez 25 hallgatóval számolva óránként 4-5 hallgatót jelent, és legalább 5 folyamatos órát igényel az oktatótól, amely nem minősül kis teljesítménynek különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezen időtartam alatt az érintett oktató nem ehet és ihat, de fel sem állhat dolgának elvégzése céljából (míg mindezt a vizsgázó megteheti és meg is teszi). Aki 30-35 hallgatót képes délután 13-14 óráig érdemben levizsgáztatni az véleményem szerint vagy bűvész, vagy nem kellően korrekt.

 

Tekintettel arra, hogy a vizsganapok tanszékünk által arányos elosztásban kerültek meghirdetésre és az utolsó heti vizsganapok 25 fővel már beteltek - úgy, hogy a korábbi időpontokban a meghirdetett 25 főből gyakran 10-15 fő nem jelent meg, illetve 2-5 hallgató tételét kihúzva azt nyomban vissza is adta - mindenki tudomással bírt arról, hogy az utolsó napokra hagyott vizsgák sikertelenség esetén vizsganap hiányában már nem lesznek javíthatók. A TVSZ értelmében a vizsgaidőszakon belül minden nap vizsganap, és javításra nem lehet visszatartani egyetlen napot sem, mivel ez esetben a hallgatók részére nyitva álló vizsgaidőszak rövidülne.

 

Tisztelt Dékán Úr jelzem, hogy az általad kért vizsganapra meghirdetett hallgatói létszám már betelt, és egyetlen oktató kolléga ereje feletti teljesítésre való felszólítására, utasítási jogkörrel nem rendelkezem, de ezt hatáskör esetében sem tenném meg a tisztesség elvének mellőzésével.

 

Tisztelt Dékán Úr tájékoztatlak arról, hogy a kari vezetés iránti lojalitásból – és nem a hallgatók általi népszerűségem növelése végett – az elmúlt szombati napra (2010. június 12.) egy rendkívüli vizsganapot Dékán-helyettes Úr felhívására és kérésére meghirdettem és megtartottam. A 20 fős létszámra azonban csupán 16 fő jelentkezett be, a megjelentek közül pedig a kihúzott tételt 4 fő nyomban vissza is adta. Mindez önmagáért beszél.

 

Természetesen amennyiben tanszékünk, illetve ezt követően a tantárgy oktatói a tanszék vezetőjétől írásos utasítást kapnának – a TVSZ megsértésével – a vizsgaidőszak meghosszabbítására - illetve egy-egy hallgató kérelmét eldöntő alakszerű határozatra - további vizsganap megadhatóvá válhat. Ezzel azonban nehéz lesz elszámolni egyrészt a nyilvánosság előtt, másrészt a szabályokat tisztelő és megtartó, valamint a vizsgákra lelkiismeretesen és arra érdemben felkészülő hallgatók előtt. Hál’ Istennek ilyen hallgatóink is vannak!

 

Minderre figyelemmel ismételten szeretném javasolni a probléma tüneti kezelése helyett annak tárgyalásos és érdemi gyógyítását.

 

Tisztelettel és üdvözlettel:

 

Fogarasi József, A helyi önkormányzatok c. tantárgy - egyik - oktatója

 

Budapest, 2010. június 14.”

 

Sajnos, e levélre választ nem kaptam – a belső folyosói hírforrások és jó tanácsok szerint arra „hiába is várnék, mivel az a honi berkekben nem szokás és nem is elegáns, meg esetleg utóbb azt számon is lehetne kérni, ezért inkább próbálkozzak a hagyományos módszerrel a kilincseléssel és a bejelentkezéssel, de így legalább kapok választ, igaz, csak szóban, amely a későbbi időszakban úgysem lesz számon kérhető, de még csak hivatkozási alapot sem fog képezni” – ezért a vizsgaidőszak végét megvárva, ismét írásban fordultam Dékán Úrhoz e-mail címét igénybe véve.

 

„Tisztelt Dékán Úr! Kedves (keresztnév)!

 

Együttműködésünk jeleként - levelemben foglaltak ellenére - úgy döntöttünk, hogy kérésedre A helyi önkormányzatok 2010. június 18-ára (péntekre) meghirdetett 25-25-25 fős vizsgalétszámát 5-5-5 fővel 25-25-25 főről 30-30-30 főre emeljük. Az eredmény több mint elgondolkodtató: a lehetséges 90 fős vizsgahelyre 62 fő jelentkezett be. Mindez személyemre lebontva azt jelentette, hogy a lehetséges 30 fős vizsgahelyre 23 fő bejelentkezett hallgatóból a vizsgán ténylegesen 11 fő jelent meg! 

 

A helyi önkormányzatok c. tantárgy 2009/2010. tanév II. félévi összesített vizsgastatisztikája a tanszéken megtekinthető. E statisztikai kimutatásból egyértelműen kiderül, hogy az évek óta - valakik által - gerjesztett hisztéria, miszerint a hallgatók számára nem biztosítunk kellő vizsgalehetőséget a sikertelen vizsgák javítására, nem felel meg a valóságnak (lásd többek között Dr. Gy.I. dékán-helyettes Úr - keltezéssel és iktatószámmal el nem látott, általam 2010. június 3-án kézhez vett - legutóbbi levelének tartalmát).

 

Leírtakra tekintettel Kérlek annak kivizsgálására, hogy kiknek a téves tájékoztatása alapján került sor indokolatlanul a Tanszékünket elmarasztaló dékán-helyettesi és dékáni levél megírására és elküldésére.

 

Kérlek továbbá, hogy az állítólagosan évek óta visszatérő vizsgamizéria megbeszélését és megoldását személyes jelenléted mellett, Veled előre egyeztetett időpontban, tűzzük - tanszékünk oktatóinak részvételével - egyik tanszéki értekezletünk napirendjére.

 

Visszajelzésedet várva, üdvözlettel és tisztelettel: Fogarasi József

 

Budapest, 2010. június 21.”

 

Válasz ez esetben sem érkezett sem írásban, sem szóban, viszont a záróvizsga időszakban (június 25. és július 2. között) az ebédlőben összefutottam Dékán Úrral és fehérasztalnál sikerült vele szót váltanom az elküldött levelek tartalmáról és a megoldásra váró problémáról. Az ígéret az volt, hogy kérésemnek megfelelően 2010. szeptember közepén visszatérünk egy tanszéki értekezlet keretén belül a megoldás megkeresésére és megtalálására. Ekkor úgy döntöttem, hogy a kérdés nyilvánosságra hozatalával – bízva a megígért tanszéki találkozásban – várok e megbeszélés időpontjáig. Nos sem a találkozás, sem a megoldás nem jött létre, mind a mai napig, viszont az előttünk álló 2010/2011. tanév I. félévének vizsgaidőpontjainak meghirdetésével a TVSZ értelmében tovább már nem lehet várni.

 

Most már viszont a vizsgákkal összefüggő problémák mellett, olyan fajsúlyos kérdések is megválaszolásra várnak, mint például: lehet-e - akár a hallgatók által fizetett százezrekért - a felsőoktatásban mennyiséget úgy képezni, hogy a kimenetkor minőség váljék belőlük, miközben egyrészt hiányoznak hozzá a tárgyi feltételek, másrészt az évek során idősebb kollégák segítségével alkalmassá nevelt oktatók - az elnőiesedett oktatói pályán a szülő vagy gyermeküket otthonnevelő hölgyoktatók - helyett egyre gyakrabban más szakmai munkájuk mellett lelkesedésből és szívességből ingyen, de legfeljebb bagóért, óraadó „külsős” munkatársak tanítanak, illetve főállású oktatók hiányában tanórákat tartanak és hallgatókat vizsgáztatnak mivel e pályát, hivatásként, a jelenleg illetménynek nevezett szégyenteljes összegért, egyre kevesebben vállalják főállásban, hosszabb időre!

 

A feltett kérdésekre kérjünk és várjunk érdemi választ - az arra illetékesek hallgatása miatt - a mindig bölcs nyilvánosságtól!

 

Budapest, 2010. november 21.