Fogarasi József

Még kiugrunk a temetőbe…

 

 

Pénteken (október 29-én) felhívott az egyik ismerősöm, akivel egyébként több éve kölcsönösen jó viszonyt ápolunk: van egy kis jogi problémája, találkoznunk kellene, valamikor. Rendben, nekem a szombat megfelel. Neki az nem egészen jó – hangzott kényszeredetten a válasz – akkor ünneplik a gyerek szülinapját, amelyre az ovis társak is meg vannak híva és mivel nagy lesz a létszám, ezért otthon is szükség lesz rá, bár szívesebben mentesülne az egésztől. E kérdésben a döntés lehetősége nem engem illet – gondoltam – ezért felajánlottam neki a vasárnapot is. Kényelmetlen, rövid hallgatást követően szólalt csak meg. Ez a nap sem volt számára felhőtlen, tekintettel arra, hogy a telekre kell kimennie, légteleníteni a vízvezetékeket, és a házat téliesíteni …

 

 

 

Így, a lehetséges választékból maradt a hétfő. Az sem felelt meg, mivel délelőtt a család leugrik a saját és a neje, egymástól jelentős távolságra eső szülőfalujába, ahol a temetőben, kicsit rendbe kell tenni a szülők sírjait. Hát akkor gyertek, ugorjatok fel hozzám mindketten, hazafelé jövet. Az is bizonytalan, mert a hazajövetelt követően, még az óbudai temetőbe is el kell látogatnunk a nagyi sírjához. Akkor a nagyit „tegyétek” át keddre javasoltam, kicsit indignálódva. Az nem teljesen kivitelezhető, mivel a sógorral az a megállapodás, hogy a budapesti sírokról mi gondoskodunk, és ha most - minket megelőzve - meglátja, hogy év közben nem mentünk ki és kellően a sír sem rendezett, akkor meg fog sértődni. Ez pedig azzal járna, hogy a család közös halottainak egyetlen helyen, a … altemplomban történő elhelyezése költségeit, amely tetemes összeget tesz ki és a nagyobb részt amúgy is nekünk kell viselni, mivel a létszámot tekintve a mi családunk halottai vannak többségben, nem fogja állni. De te ezt nem értheted, hiszen nem jársz temetőbe, és nálatok a temető nem kabinetkérdés. Minálunk azonban, különösen vidéken, még az is beszédtémát képez, hogy ki mikor és mennyi időt tölt el az egyes síroknál, és ott milyen (mű vagy élő) virágot helyez el. Továbbá, a sírt hogyan, saját maga vagy bérbe adva gondozza, megszabadulva általa az ezzel járó személyes tortúrától. Pedig – a pletykálkodó emberek véleménye szerint – mekkora hatalmas vagyont örököltünk, és még arra sem vagyunk képesek, hogy időnként kilátogatva a temetőbe, a sírt a saját kezünkkel tegyük rendbe.

 

 

Tudod – nem hagyva szóhoz jutni, folytatta – nem egyszerű a helyzetem, mivel azt szeretném, ha a család összes elhaltjának a helye és - gondolva a jövőre - egyben a mi helyünk is biztosítva lenne, egyetlen budapesti temetőben. Méghozzá biztonságos körülmények között, örök időre szólóan, hogy ne kelljen állandóan a lejárati időre, vagy a meghosszabbítás kényszerére koncentrálni. A sógor már kinézett egy ilyet, méghozzá a …altemplom egyik szegletében, és még a költségek viselésében is megállapodott a plébánossal. Így az elhelyezést sikerülne egyszer és mindenkorra, végleg megoldani. Ezzel ez az állandó örök ide-odarohanás is megszűnne, akkor és olyan időpontban mehetnénk a halottakat látogatni, amikor ráérünk, illetve az altemplom hivatalosan nyitva tart, és még a sírt sem kell gondozni, mivel virágelhelyezésére nincs kellő hely, ezért tiltva is van. Az egyik legnagyobb problémát azonban az képezi, hogy a felmenők közül az egyik ősünk zsidó volt és a hamvakat egy zsidó temetőből kellene ide Pestre áthelyeztetni, de ebben még nem sikerült a családban egyezséget kötni, mivel bizonyos kegyeleti okokat is figyelembe kell venni, de már nem lehet a …. bácsit megkérdezni: beleegyezne-e a katolikus altemplomba történő örök időkre szóló áthelyeztetésébe? Továbbá … de már nem figyelve a felém és rám zúduló szóáradatra és a felvetett, megoldásra váró feladatokra, amely miatt szinte már bűntudatot kezdtem magamban érezni, hogy talán nem vagyok kellően empatikus az általa kért jogi segítség konkrét időpontjának megtalálásában. Végül, költői kérdésként azt találtam neki ténylegesen mondani, miszerint a valóságban hogyan lehet annyi nyelvvel az általa felvázolt probléma közös seggét (elnézést az olvasótól az elragadtatásért) úgy nyalni, hogy azzal mindenki elégedett legyen és még a közös segg is megtisztuljon, a problémáktól? Azt hittem, megsértődik és leteszi a telefont, ezért e célból mély lélegzetet véve egy kicsit elhallgattam, de hangomon biztosan érezhető volt a részemről elfogyóban lévő türelem. Nem tette le, inkább erőt véve magán megpróbált erre a nem valódi kérdésre is választ adni és meggyőzni engem … helyzetének általam meg nem értett és át nem érzett nehézségéről, és folytatta ott, ahol abbahagyta …

 

 

… eközben nekem is beugrott egy emlékkép, amelyben az egyik ismerősöm szintén azzal volt elfoglalva, hogy a saját, néhai férje és családjának halottait az egyik általa kiszemelt templom örökre megvásárolható altemplomi részében helyeztesse el, megoldva ezzel az ide-oda rohangálás valós gondjait. A megtalált megoldással, sikerült a kényelmet és a hivalkodó magamutogatást közös nevezőre hoznia: az ott nyugvó halottak egyetlen napra redukált „összlátogatását” az egyes látogatók egyéni divatbemutatója világi eseményévé változtatnia. Minek következtében, minden évben, azonos napon „tiszteleghet” a család halottai és látogatói előtt, mégpedig kizárólag az aznapra magára öltött legutolsó világi divat szerinti toalettben, valódi ékszerekkel feldíszítetten. A színpadias jelenet költségét újdonsült férjére áthárítva, aki - belső lelki egyensúlya és külső világi békéje végett - mindezt, a nyár tűzőnapsütése ellenére, szerény mosoly kíséretében, kiegyenesedett büszkeséggel viselte, learatva közben a halottak tiszteletére összeverődött rokonok és ismerősök, nejét vetkőztető, ágyba csalogató tekinteteiből áradó sikerelismeréseket.

 

 

 

Budapest, 2010. október 31.

 

 

 

 

Látogatók száma

a mai napon: a mai napon: 122
a héten: a héten: 793
a hónapban: a hónapban: 2905
összesenösszesen433705
az oldalt jelenleg nézik: 1