Fogarasi József

Az első szükséges nagyjavítás a Nemzeti Együttműködés Rendszerében

2010. október 28. csütörtök

 

 

Egy bajnoktól a sportrajongó közönség elsősorban azt várja, hogy a páston a szükséges csörtéket sportszerűen megnyerve a dobogó legfelsőbb fokára álljon. Nagyjából ezt várja el a társadalom az ország első emberétől, a köztársasági elnöktől is azzal a pici különbséggel, hogy az elnök, az elébe tett anyagokat (az Országgyűlés által elfogadott törvényeket) ne csak automatikusan - csapattagként, bízva a csapat többi tagjának felkészültségében és odaadásában - lássa el kézjegyével, hanem - különösen az ország életét szabályozó alapvető törvények esetében - azok sorsáról, kihirdethetőségéről csak elolvasásukat, rendelkezéseinek értelmezését követően döntsön. Mindez a követelmény - az Alkotmánybíróság (AB) legutóbbi határozatának ismeretében - úgy tűnik, hogy az ún. 98 %-os különadóról szóló törvény elnöki aláírásakor nem érvényesült, illetve a „bajnok” az idevágó jogállami előírások tekintetében kellő ismerettel nem rendelkezett.

 

 

Pedig már a középiskolák hallgatói és az állampolgársági vizsgára jelentkező polgárok is – álmukból felébresztve – betéve fújják a megtanult leckét, miszerint „a jogszabályoknak nincs visszaható hatályuk, a kihirdetést megelőző időre nem állapíthatnak meg kötelezettségeket, és nem nyilváníthatnak valamely magatartást jogellenessé.” E megtanult és sokak által még el nem felejtett ismeretet egyébként a kétharmados jogalkotási törvény (Jat.) 12.§ (2) bekezdése merevítette - egyelőre még - megkérdőjelezhetetlen jogi előírássá, amely szabályt az AB az egész jogalkotási törvénnyel együtt alkotmányellenessége miatt ugyan 2009. december 17-én megsemmisítette, de csak 2010. december 31-i hatállyal. Mindebből viszont az következik, hogy a visszamenőleges hatály tilalmának jogállami követelménye a különadóról szóló törvény elnöki aláírásakor még hatályban volt (jelenleg is hatályban van!), tehát alkalmazásától törvényesen nem lehetett volna eltekinteni. Azaz, e törvényt - alkotmányossága tekintetében aláírása előtt - a biztosra vett malőr „megúszása” végett, az indokolatlan sietség helyett célszerűbb lett volna az AB-nek előzetes véleményezésre megküldeni.

 

 

Persze most sem dőlhetünk hátra elégedetten a jogállamiság kényelmes fotelében, hiszen az AB csak fél munkát végzett és az alapvető problémát a többség(?) továbbra is nyitva hagyta, illetve a megoldás lehetősége a homályból, legfeljebb a négy párhuzamos indokolás – e műfajt az AB-ról szóló törvény (Abtv.) ráadásul nem is ismeri – szövegének alapos tanulmányozása, elemzése és egybevetése révén hámozható csak ki. A kérdések kérdése továbbra is az, vajon miért nem vizsgálta a taláros testület a baj fő forrásának tekinthető 2010. augusztus 11-ei második alkotmánymódosítással megállapított 70/I.§ (2) bekezdésében foglalt - „…jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg.” - rendelkezés alkotmányellenességét? Mert nem volt indítvány? De indítványt az Abtv. szerint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt, illetve az alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt bárki – akár alkotmánybíró is – benyújthat, ez utóbbit egyetlen törvényi rendelkezés sem tiltja! Ezt a – miszerint amit törvény nem tilt az nem is tilos, azaz szabad – formulát az AB eljárásai során eddig is előszeretettel alkalmazta, most miért „ijedt meg” tőle?

 

 

A párhuzamos indokolás(ok)ból ugyanis kitűnik: a törvényalkotó a legitim jogalkotói cél elérése érdekében többféle szabályozási technikához, módhoz is nyúlhatott, amely nem igényelte volna az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdés beiktatását lehetőséget teremtve, hogy törvény visszamenőleges hatállyal állapíthasson meg adókötelezettséget a hatálya alá tartozó „jó erkölcsbe ütköző módon” megszerzett bevételekre nézve. Továbbá, szakmai oldalról az is vitatott álláspont, miszerint az AB, alkotmányt módosító törvényt - annak hatályba lépése után - nem vizsgálhat felül. Ilyen törvényi tilalom ugyanis nem létezik annál is inkább, mivel az alkotmány ellentmondásmentes rendszert alkot (kell, hogy alkosson), melynek következtében egy új alkotmányi rendelkezés tartalmát az Alkotmány többi normájától elszigetelten nem lehet értelmezni. „Valamennyi rendelkezésének megállapítható célja és értelme van, közöttük sem ellentmondás, sem pedig alkotmányjogi kérdések eldöntését meghiúsító hézag nem lehet. Az AB az értelmezés során nem állapít meg új szabályt, csupán kifejti az Alkotmányban egyébként benne rejlőket, mintegy kibontva azokat a rendelkezések szövegéből, mindenkor szem előtt tartva azok tartalmát és összefüggéseit. Az AB a hatáskörébe utalt értelmezési jogkör gyakorlása révén tehát megismerő és értékelő műveletet végez, az alkotmányszövegben foglalt alkotmánytartalmat állapítja meg. E feladat teljesítése pedig kifejezetten hatáskörébe tartozik.” [Dr. Ádám Antal, dr. Herczegh Géza, dr. Lábady Tamás, dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybírók párhuzamos indokolása a 48/1991. (IX. 26.) AB határozathoz. ABH 1991, 217, 242.].”

 

 

Ebből adódóan az AB mindent köteles megtenni annak érdekében, hogy - az alkotmányértelmezés eredményeként - az egyes régi-új alkotmányi rendelkezések között ne legyen/maradjon ellentmondás. E követelmény elvetése esetén az AB feladat/hatáskörileg teljesen kiüresedne, ami által joggal lenne felvethető a jelenlegi AB és hivatala létszámának túlméretezettsége. E hozzáállással szemben azonban elég lesz majd akkor védhető érveket keresni/találni, ha az új alkotmány megalkotást/elfogadást nyer, aminek következtében azon fogást találni a benyújtott indítványok ellenére is igen nehéz lesz, hiszen az addig meghozott AB határozatokban kialakított elvek és külön vélemények, párhuzamos indokolások stb. szinte teljes mértékben kiselejtezhetők lesznek.

 

 

Az AB határozata azonban hiányossága ellenére is korszakalkotó. Meghozatala révén bizonyosságot nyert: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ha filozófiájában jelenleg még talán nem, de gyakorlati megvalósulásában máris nagyjavításra szorul. Különösen ötödik tartóoszlopa, a Rend hibádzik. A fülkeforradalom eredményeként elsöprő többséggel elfogadott kormányprogram végrehajtásának emberi tényezői nem alkotnak egységes egészet, nem állnak össze a megkívánt jogállami Renddé, illetve a sietség és az erőfölény biztosította elbizakodottság felületessé teszi a jogállam alapját képező demokratikus jogalkotás folyamatát. A jogalkotásban közreműködő, a törvényesség biztosításáért felelős köztisztviselők/kormánytisztviselők a vonatkozó hatályos rendelkezéseket és előírásokat nem vagy csak felületesen ismerik, azokat nem tisztelik, és nem is tartják be. A csapatmunkát irányító kormánytag(ok)nak (minisztereknek) a jogalkotás törvényességéért való felelőssége pedig nem kerül kivizsgálásra és megállapításra. A törvényhozási munka törvényességével és minőségi színvonalával a képviselők is alig törődnek, csak a szükséges többségre ügyelve nyomkodják az igen/nem gombokat. A köztársaság elnöke pedig csupán a törvényhozás motorja, mintsem annak demokratikus működése feletti őrködője.

 

 

Mindennek meg kell változnia! Hangzott a kormányfő október 23-ai üzenete: mindennek, ami emberellenes, nemzetellenes, ész- és erkölcsellenes, életellenes. Márpedig ebbe a körbe szervesen kell, hogy illeszkedjen az előbbiekben említett jogsértő és alkotmányellenes törvényi rendelkezések megalkotását meg nem akadályozó személyek társadalmat megkövető bocsánatkérése, valamint törvényes felelősségük soron kívüli jogszerű megállapítása és a vele együtt járó személyi konzekvenciák levonása beosztásra, funkcióra, rangra stb. tekintet nélkül. Ennek végrehajtását követeli meg nemcsak a meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszerének megvalósíthatóságába vetett választói bizalom, hanem a felelősök által letett eskühöz való jogi, erkölcsi hűség és kinyilatkoztatás is: „Isten engem úgy segéljen!''

 

 

Budapest, 2010. október 28.

 

 

Publikált szöveget lásd: Fogarasi József: Nagyító In: Népszava. 2010. október 30. (137. évf. 253. sz.) - Szép Szó kulturális és társadalomkritikai mell. p. 6. [ISSN 0133-1701]

Honlapon közzétett szöveget lásd itt