Fogarasi József

A „köz” szolgálata

2010. augusztus 25. szerda

 

 

Az „átmeneti” alkotmány értelmében „Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.” Mindebből a közhivatal fogalma jogszabályi meghatározás hiányában értelmezhetetlen. Annyi azonban bizonyos: a kormánytisztviselők és a köztisztviselők munkavégzésének helye, közhivatalként funkcionál. A közszolgálat mibenléte ugyancsak tisztázatlan. A kérdés tehát jogos és válaszra vár: kik is azok a „közszolgák”?

 

 

Feltételezhetően a „közhivatalban” foglalkoztatott kormány- és köztisztviselők; a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó munkavállalók (az oktatás, az egészségügy, a közművelődés stb. dolgozói); a honvédség állományának katonái; a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai a „köz” szolgálóinak tekinthetők annak ellenére, hogy az utóbbi két körbe soroltak munkahelyét szolgálati helynek, míg a közalkalmazottakét intézménynek, intézetnek szokták nevezni. A felsoroltak közös ismérve: valamennyien a végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett irányítása, ellenőrzése, „ernyője” alatt végzik tevékenységüket. Ugyancsak a „köz” szolgálatában áll és – véleményem szerint – közhivatalt visel a bíróság, ügyészség személyi állománya is abban különbözve az előbb említettektől, hogy - önálló hatalmi ági jogállásuknál fogva - tevékenységük befolyásolására a végrehajtó hatalom még közvetett formában sem jogosult. Tovább tágítva a kört a címbéli minősítésbe az országgyűlési és a helyi önkormányzatok képviselői, polgármesterei is beleférnek. Végezetül e körből a „köz legfőbb szolgálói” - a közjogi méltóságok és az autonóm állami szervek vezetői - sem maradhatnak ki, akik megbízatásukat meghatározott tevékenységre, személyre szóló választással, kinevezéssel, megbízással nyerik el.

 

 

Összetartozásuk közös eleme és ismérve: „fizetésüket” a költségvetés állja, amelynek egyik nélkülözhetetlen forrása az adófizetők közterhekhez való hozzájárulása. Mindennek következtében az adófizető polgárnak joga (lenne), hogy megismerhesse a „köz” szolgálatáról gondoskodó „közszolgák” pontos összlétszámát, anyagi vonzatuk konkrét és teljes összegét. E közérdekű adatsor az „ország hivatalos honlapján” ma még nem lelhető fel. Ugyanakkor elengedhetetlen alkotmányos követelmény, hogy az adófizető polgár szabadon tájékozódhasson: az éppen regnáló „köz” szolgálat vajon mennyibe is kerül az adófizetőknek; továbbá, hogy a jövőre nézve beleszólhasson: milyen „köz” szolgálatot kíván finanszírozni; a köz szolgálata, mely köztevékenységek ellátására verbuválódjon; milyen szervezeti struktúrában, mekkora létszám és anyagi (illetményi, tárgyi-technikai) ráfordítás mellett működjön.

 

 

Természetesen a közszolgálat törvényességéhez, igazságosságához, kiszámíthatóságához és megbízhatóságához belső rendre és stabilitásra is szükség van. Mindezt ma nem szolgálja az egységes közszolgálat és - azon belül - a közhivatal mibenlétének definiálatlansága. De az sem, ha a széles értelemben vett közszolgálaton belül az egyes közszolgálati tevékenység-csoportok maguk mellé állítva a közszolgálat legerősebb – politikusi/törvényhozói – szereplőit, a költségvetésből önmaguk számára kiváltságokat, meg nem szolgált juttatásokat préselhetnek ki más közszolgálati tevékenység-csoportokkal szemben, azok kárára. Nem tekinthető tisztességesnek az a jelenlegi gyakorlat, amely biztosítja, hogy a közszolgálaton belül, a végrehajtó hatalom által irányított közhivatalnokok és a szolgálati viszonyban állók, törvény által támogatottan ünnepel(tet)hetik önmagukat, saját napjukon (köztisztviselők, rendőrség, polgári védelem, tűzoltóság, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, büntetés-végrehajtási szervezet, vám- és pénzügyőrség napja stb.).

 

 

Ráadásul akként, hogy az adott napon munkatevékenységük szünetelhet, az e napra eső illetményt (bért) és más juttatást pedig a költségvetés az adófizetők forintjaiból állja. Miközben, a közszolgálat más tevékenységi körének (közalkalmazottak) munkavállalóit ilyen jellegű fizetett munkaszüneti nap (pedagógus nap, Semmelweis nap) nem illeti meg.

 

 

Ugyancsak fizetett munkaszüneti nappal (Bíróságok Napja, Ügyészség Napja) ünnepelhetnek – az önálló hatalmi ágból eredő – érdekérvényesítő képességük erősségének köszönhetően a bírák, az igazságügyi- és az ügyészségi alkalmazottak is.

 

 

Egyes helyi önkormányzatok ennél is tovább mentek: a polgármester és a jegyző közös intézkedésben a hivatal valamennyi munkavállalóját a Köztisztviselők Napját követő pénteki napon is mentesítette a munkavégzés alól. Még a jogszabályilag kötelező ügyfélfogadási napot sem tartották meg, kérve a hivatalt felkereső, bosszankodó polgárok megértését! Csak remélni lehet, hogy ennek a „pót-ünnepnek” az árát nem az adófizetőknek kell megfizetniük. A kiépülő rend Kormánya megfontolhatná az említett igazságtalan kiváltságok törvényi megszüntetését, a „túlünneplésre” intézkedést kiadó személyek felelősségre vonásának kezdeményezését.

 

 

Az új Kormánynak ma már meg kellene kísérelnie az egységes közszolgálat tartalmi definiálását, követelményrendszerének törvényi szabályozását, etikai kódexének bevezetését és alkalmazását.

 

 

Budapest, 2010. augusztus 25.

 

 

[Nyerő napok:

Bíróságok Napja: július 15.; Ügyészég Napja: június 10. (megemlékezés az első magyar ügyészi törvény, az 1871. évi XXXIII. törvénycikk kihirdetéséről); Köztisztviselők Napja: július 1.; A rendőrség ünnepnapja: április 24. (Szent György napja); A tűzoltóság napja: május 4. (Szent Flórián napja); A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok ünnepnapja: március 1. (A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok megalakulásának napja); A büntetés-végrehajtási szervezet napja: szeptember 8. (Adorján napja); A vám- és pénzügyőrség napja: január 26. (Nemzetközi vámnap);

 

Nem nyerő napok:

Pedagógus nap: június első vasárnapja; Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja: július 1.; a Magyar Honvédelem, a Magyar Honvédség napja: május 21. (Buda várának 1849-es bevételére emlékezve); Bányász nap: szeptember első vasárnapja; Polgárőr nap: július harmadik vasárnapja; Vasutas nap: július második vasárnapja]

 

 

Publikált szöveget lásd: Fogarasi József: A „köz” szolgálata In: Népszava. 2010. augusztus 31. (137. évf. 202. sz.) p. 7. [ISSN 0133-1701]

Honlapon közzétett szöveget lásd itt