Fogarasi József

Hízelgés, se..nyalás, kétszínűség, görbülő gerinc, könyöklés…

2010. augusztus 05. csütörtök

 

 

Őszintének tűnő pityergések közepette – a közszolgálati etika alapelemeiről tartott valamelyik előadásomon közszolgálatról, hivatástudatról, egészséges karrierről, emberi tisztességről és a közösségnek a szó nemesebb értelmében vett szolgálatáról általam elmondottakkal szembesülve/szembesítve – adta elő megélt bánatát az egyik volt hallgató-kolléga egy tőlem kért „tanácsadása” alkalmával.

 

 

Viszonylag frissen szerzett diplomával sikerült az elmúlt év végén a közigazgatás államigazgatási ágának egyik felsőszintű szervezeténél elhelyezkednie, általa nem rossznak nevezett fizetésért. Egy darabig minden ment simán. Teljesítményét elismerték, biztatták a többre, a még jobbra. A határidőket megtartotta, a rábízott feladatokat elvégezte, véleményét igényelték, arra kíváncsiak voltak és oda is figyeltek. Önfejlesztéssel összefüggő egyéni elképzeléseit támogatták és ösztönözték azok megvalósítására. Kinézett magának egy speciális mesterszakot, amelyre felvételt is nyert. Munkahelyi vezetője beígérte a tanulmányok támogatását úgy a pénz, mint a munkaidő beosztás(kedvezmény) tekintetében. Az ígért tanulmányi szerződés azonban megakadt a tervezet szintjén. Jött az április és főnöke mással lett elfoglalva. Állhatatos szorgoskodásáért politikai főtanácsadói besorolást kapott. Közölték vele, hogy „új munkatársakra” is szüksége lesz. Mindezt ugyan nem kérte, de „a jó hírt” örömmel vette.

 

 

Két új kolléga jött, mesélte tovább a történetet. Az egyik egy teljesen más szakterületről. Igaz, ottani szakismeretéért „elévülhetetlen” minősítést kapott. A másik még nem fejezte be tanulmányait, illetve nyelvvizsga bizonyítvány hiányában nem vehette kézhez a diplomáját. Most kedvezményes munkaidő beosztással intenzív nyelvtanfolyamra jár, a költségeket sem neki kell viselnie. Mindkettő – hozzá képest – magasabb illetménnyel lett besorolva. Az elsőnél az új munkahely a korábbi munkahelyén kötött tanulmányi-szerződésben foglalt kötelezettségeket is átvállalta, sőt az áthelyezés is kivitelezhetővé vált.

 

 

Mindennek láttán - a bizalmával megtisztelt - volt hallgatóm megijedt a kialakuló új helyzettől. Próbálta „bevasalni” a vezetés korábban feléje tett ígéreteit, illetve utalást tett az őt érintő tanulmányi szerződés aláírásának elmaradására. Régi/új beosztású főnökének ez az „új” stílus nem tetszett, a szelíd naivitáshoz volt szokva. Különben is – tette szóvá az új feladatot volt hallgatómnak – a két új kollégát is „valakinek” muszáj lesz betanítania. Ezt követően majd - talán ismét - elővehető lesz a beígért szerződés ügye; addig nem, hangzott a kemény és ellentmondást nem tűrő válasz.

 

 

Most kellett volna, hogy részemről elhangozzék a tőlem kért/várt tanács. Az ember maradjon mindig korrekt és ne „görbüljön” meg, de van, amikor szükséges a változtatás megfontolása, mondtam. Kifakadt magából: vallását gyakorló családban nevelkedett, mindig óvták a durvaságtól és a hazugságtól, nyíltnak, véleményét kimondó embernek nevelték. Az iskolákban és az egyetemen sem tanították meg vele az élet másik, csúnyább/valódibb oldalát. Most mit kezdjen magával, huszon-egynéhány évesen? Nem hiszem, hogy az iskolának vagy a felsőoktatásnak feladata lenne az élet, az emberi kapcsolatok árnyoldalának tantárgyszerű oktatása, feleltem lakonikusan. Az elém tárt problémára sajnos nem tudok gyógyulást hozó orvosságot szolgáltatni, amely lenyelve megóvja az embert az élet gyakori „brutalitásaitól”, adtam a reményt nem keltő választ. Minden bizonnyal változtatásra lesz szüksége, méghozzá mielőbb!

 

 

Könnybe lábadt szemmel, de - őszinte tekintettel - hálás volt a beszélgetés lehetőségéért. Talán – vélekedtem magamban – tudtam valami segítséget nyújtani, ha mással nem, az elém tárt őszinte problémáira őszinte válaszokat adtam? Néha ez sem semmi!

 

 

[Persze - életem során - én is találkoztam kétszínű, farizeus és hazug emberekkel. Ez eddig, mindegyik érvényesült. Az egyik ilyen személyt több „dimenzióban” is volt lehetőségem figyelemmel kísérni. Hízelgéssel, alakoskodással elérte addigi munkájához képest a teljesen más, hobbiul választott elképzelése megvalósításának munkahelyi támogatását mind anyagilag, mind időben, mind „erkölcsileg”. Munka-melletti tanulmányaiból közel egy évet betegállományban vészelt át. Majd áthelyezéssel, a költségek visszafizetésétől eltekintve „felemelt fejjel” távozott. Új munkahelyén, „természet adta” értékeivel karriert futott be. Ez is egy - születés adta - „természetes” lehetőség, de ilyennel nem mindenki rendelkezik, illetve nem biztos érvényesülése érdekében mindenki fegyverként veti be?

 

 

Még jó – és mily szerencse – hogy nem vagyunk egyformák!]

 

 

Budapest, 2010. augusztus 5.